Reményekkel teli jubileumi szezon Charlotte-ban
Csapatokat bemutató sorozatunkban ezúttal egy olyan együtteshez érkeztünk, amely jubileumot ünnepelhet ebben a szezonban, hiszen NBA-be kerülése óta 10. idényének kezd majd neki. A Charlotte Bobcats-cel 2004-ben találkozhattunk először és ezidáig túl sok sikert nem tudhatnak magukénak. Kétséges, hogy ez a tendencia idén fog-e megváltozni - valószínűleg nem -, de lássuk kicsit bővebben, mi is történt velük a nyáron!
Edzőváltás történt a kispadon - Mike Dunlapnek nem hagytak túl sok lehetőséget, a játékosok nem kedvelték túlságosan, így egy év után menesztették, helyére pedig a Los Angeles Lakers segédedzőjét, Steve Cliffordot nevezték ki. Amensztiával kivásárolták Tyrus Thomast, így az erőcsatár már nem tagja a keretnek - egyelen másik NBA-csapat sem igazolta még le azóta sem.
Távozóik névsora nem túl hosszú, és nagyobb nevet nem is vesztettek: DeSagana Diop, Byron Mullens (Clippers) és Reggie Williams (Rockets) közül csak Mullens olyan, aki az aktív rotációt is érinti, de több hasznot hozhat, mint amennyi kárt okoz a védekezésben a Láthatatlan Ember szerepét játszó kosaras távozása.
Az érkezők ugyanis pont a magasemberrotációt fogják erősíteni. A szabadügynökpiacról megszerezték Al Jeffersont és Anthony Tollivert. Erőcsatárt is draftoltak Cody Zeller személyében. Kezdő kettesüket, Gerald Hendersont megtartották, három évre hosszabbítottak vele, így alakult ki az idei keret.
Irányítóban ugyanúgy a Kemba Walker, Ramon Sessions, Jannero Pargo hármassal indulnak neki az idénynek, ahogy az előző évet befejezték. Walker Dunlap alatt több lehetőséget kapott, mint egy évvel korábban, nagyon sokat is fejlődött a palánk közeli befejezésekben. Azt is hozzá kell azonban tenni, hogy volt honnan, hatékonysága még most is inkább pocsék, minthogy akár csak a közepes szintet is elérje, és egyelőre továbbra sem látni, hogy egy komoly NBA csapat hogyan épülhetne az ő játékára, bármennyire is jó szellemű kosaras. Sessions lejáró, ami nála elég jó teljesítményt szokott jelenteni, ő a padról komoly segítség lehet.
Kettes poszton sem történt változás, itt a svéd válogatott Jeffrey Taylor, a nyáron hosszabbított Henderson, illetve Ben Gordon lesznek bevethetőek. Taylornak a nyári Európa bajnokságon nagyon ment, ott megmutatta, hogy a pontszerzéshez is ért, de a Bobcatsben valószínűleg inkább lesz szükség arra az all-around játékra, amit tavaly mutatott. Henderson megtartása évi 6 millióért nem drága, de az egykori Duke-játékos szinte semmit nem fejlődött profi karrierje során, tavaly is csak a büntetők kiharcolás ment neki jobban, mint az előző két idényben. Walker mellett ő is egyelőre inkább afelé tendál, hogy egy normális keretben legfeljebb csak a kispadon kapna helyet.
Gordon ugyan még egy évig a keret tagja, de túl nagy szerepet szerintem csak abban az esetben fog kapni, ha el akarják cserélni 13.2 milliós lejáróját. Egyrészt pocsék hatékonysággal vállalta kisérleteit, és ez egy olyan shothappy játékosnál, mint az egykori chicagói közönségkedvenc, nem túl jó jel. Taylor és a nyári események alapján Henderson is inkább szerepel a csapat terveiben, mint Gordon, úgyhogy tavalyi 21 perces meccsenkénti játékideje idén tovább csökkenhet.
Kiscsatárban nincs kérdés: a csapat legnagyobb tehetsége, Michael Kidd-Gilchrist kezd majd idén is. Védekezésben már tavaly is a liga jobb játékosai közé tartozott - ha még nem is egészen az elitbe -, elképesztően atletikus, jó védő és csapatjátékos a pálya hátsó részén is. Támadásban egyelőre nagyon limitált, de ennek megváltoztatására igazolta le a Bobcats minden idők egyik legjobb kezű játékosát, Mark Price-t, ő a csapat új dobóedzője.
Ha Price képes lesz egy stabil dobómozdulatot tanítani MKG-nek - mert azzal jelenleg nem rendelkezik -, akkor külső dobásának stabilizálása megnyithatja az utat a betöréseknek is. Kidd-Gilchrist mögött is játszik majd valószínűleg Taylor, illetve ezen a poszton kaphat szerepet a kinti dobásokban jeleskedő, de védekezésben a palánk alatt is használható Tolliver.
Négyesben történtek a legnagyobb változások, hiszen távozott Mullens és a játéklehetőséget már nem kapó Thomas is. Cody Zeller ledraftolása komoly meglepetés volt a negyedik helyen, de az atletikus képességeiről és kosárIQ-járól híres kosaras Mullensnél az első naptól kezdve hasznosabb lehet - ez persze nem feltétlenül csak az ő dicsérete. Hogy jó döntést hozott-e kiválasztásával Rick Cho, az csak évek múlva derül ki, mindenesetre Alex Len, Nerlens Noel és Ben McLemore is bent volt még, mikor ők következtek, mindhármukat többre taksálták a szakértők Zellernél.
Az Indiana egyetemről érkező fiatal magasember mögött Josh McRoberts lesz a második számú erőcsatár, Jeff Adrien pedig a harmadik, mindketten hasznos energiabombák a padról, de egyikőjük sem több ennél. Zeller kezdő státuszát nem veszélyeztetik, viszont legalább azt tudni, hogy a padról stabilteljesítmény érkezik majd, ha már az újonctól komoly hullámzás várható év és meccsek közben is.
Centerben Jeffersonnal végre van egy olyan játékosa a Bobcatsnek - fennállásuk során talán először -, aki képes a palánk közelében, a festékben saját magának megoldani a helyzeteket, akire be kell húzódnia, be kell segítenie az ellenfélnek. Kis gond, hogy a passzolás nem erőssége Jeffersonnak, de még így is új dimenziókat nyithat meg a periméterjátékosoknak. Mögötte Bismack Biyombo foglal helyet a kispadon, akit védekezésben lehet használni, támadásban viszont nagyon nem, és a hírek szerint egyre kevésbé bíznak benne a csapatnál. A harmadik számú C, Brendan Haywood hosszú ideig sérült lesz, úgyhogy Biyombónak azért egy ideig biztosítva van a játékidő, kötelező lesz azonban bizonyítania záros határidőn belül.
Jefferson megszerzése ide vagy oda, ez a csapat keleten egészen biztosan benne van a bottom5-ben - és akkor valószínűleg nem is jelöltem meg elég komoly határokat -, és összességében sem csúsznak ki a legrosszabb 7-8 együttes közül. Walker és Henderson messze a ligaátlag alatti kezdők hátvédposztokon, Zeller újonc, akitől folyamatosan magas szintű produktumot várni nem nagyon lehet, így hiába Jefferson és Kidd-Gilchrist, és hiába a viszonylag jó pad, komoly minőségbeli gondokkal küzd a Bobcats a kezdőötöst tekintve, olyan gondokkal, amelyekkel a rájátszás szerintem csoda lenne.
Egy top fiatal egyébként is létkérdés lenne hosszabb távon is, mert a darabszámra sok fiatal között egyetlen olyan sincs, aki igazi vezér lehet, akire majd támaszkodni lehet a következő években estéről-estére. Mentalitásában hiába vezértípus Walker, úgy tűnik egyelőre, hogy nem elég jó kosaras NBA-szinten, MKG pedig kétséges, hogy bármikor is meg tudja azt közelíteni támadásban, amit védekezésben nyújt, így pedig alapvetően rá építeni csak hátul lehet. A következő drafton nem csak Wigginsre tekintenek úgy a szakértők, akiből franchise-player lehet, ha valamikor, akkor itt érdemes elöl húznia a Bobcatsnek.
Hogy miben lehet még emellett bízni? Abban, hogy Sessions és Gordon miatt 18.2 milliónyi lejáró szerződéssel rendelkeznek. Ezzel adott esetben lehet manőverezni majd februárban is, vagy meg lehet tartani őket, nyáron elengedni a két veteránt, így majdnem 20 millió dollárnyi sapka alatti helyhez jutnának összességében. Meg kell gondolni, melyik utat választják, mert nem szabad elfelejteni, hogy Charlotte-ba nem igazán szoktak komoly szabadügynökök leigazolni, és ha meg is teszik, csak nagy ráfizetéssel - mint ahogy Jefferson is inkább ebbe a kategóriába tartozik az évi 13.5 millió dolláros fizetésével.
Bárhogy is döntsön a vezetőség kettejükkel kapcsolatban, a jubileumi 10. év szerintem nem párosul majd rájátszással, az azért való küzdéssel sem, de alapvetően határozza majd meg a lottery-vel, hogy milyen lehet a második 10-es a franchise életében.