Sportmajom a házban - Interjú Kun Zsolttal

Nem véletlenül mondta Tőrös Balázs a közvetítésben, hogy: "A mai nap nyertese, Kun Zsolt!" A Sportmajom Blog szerzője, az NBA1.hu szerkesztője az alábbi interjúban beszél a sporttal való megismerkedéséről, a Major sportokról, szurkolókról, sportfogadásról, nagy nyereményekről, bukásokról, személyes élményeiről egyaránt.

Aki nem tudná, hogy ki a Sportmajom Blog atyja, vagy nem ismerne téged, kérlek mutasd be neki, hogy ki is pontosan Kun Zsolt.

Kun Zsolt vagyok, internetes közegekben csak Maki vagy Maka néven ismernek. Idén leszek 23 éves, kommunikációt és médiát tanulok, több helyen gyakornokoskodom. Profi sportfogadónak vallom magam, de ezt nem az én reszortom eldönteni, hogy mi is számít "profinak".

Mikortól, honnan eredeztethető a sport iránti szenvedélyed, szereteted?

Édesanyámnak köszönhetem a sport iránti érdeklődést, gyerekkoromban heti többször jártam úszni, később közel 10 éven át a Vasas és a III. Kerületi TUE labdarúgócsapatokban kapuskodtam. Az utolsó években már a kosárlabda dominálta az életem, egyaránt néztem és csináltam, a focit teljesen meguntam. Egy svédcsavarral szerencsét próbáltam az Óbudai Kaszások kadett csapatában, ott pedig szerencsére megragadtam. A junior szinten már szóba került a profi karrier, ám egy év alatt mindkét lábamban elszakadtak a bokaszalagjaim, így muszáj volt szögre akasztani a cipőt. Természetesen a mai napig sportolok, igyekszem futni és edzeni, hogy a sok meccsnézés közben ne nőjön meg a belem.

A major sportok mióta játszanak fontos szerepet az életedben? A magyar kosárlabda hol helyezkedik el nálad?

Ha nem számítjuk az általános iskolás kötelező kosaraskártya gyűjtést, akkor azt hiszem, 2001-ben lépett be NBA az életembe, onnantól már direkt kerestem a műsorújságban, hogy mikor lesz újabb és újabb meccs. 2003-ban kialakult egy baráti társaság, akit érdekeltek az eredmények, itt jött be a hajnali meccsnézés lehetősége is, bár akkoriban még sokkal szerényebb lehetőségek voltak, meg hát valljuk be, kis tökfej voltam. Szép fokozatosan kiszélesedtek a stream lehetőségek, így a Nash-érában már amikor csak tudtam, felkeltem drukkolni a Sunsnak. Az NFL már a gimnáziumban jött, hétvégenként eljártunk a Margit-szigetre dobálni meg játszani, ráadásul a vasárnap esti időzóna is szimpatikus volt. A baseball és az egyetemi kosár a legújabb szerelem, szerintem ezek is tartanak már vagy 5 éve, ezeket már kizárólag fogadás miatt kezdtem el nézni, később alakult ki pl. a kedvenc csapat.

Azt hiszem a magyar kosárlabda az inkább a vidékiek számára fontos dolog, a fővárosban nem is tudom, hogy van-e olyan komoly egyesület, akinek ki lehetne járni hetente a meccseire. Azért azzal szerintem mindenki egyetért, hogy az amerikai profi sportok körítése elragadó, aki megízleli, az elég nehezen szabadul tőle. Ettől függetlenül nem vetem meg azokat se, akik Magyarországon járnak meccsre, vagy akár egy európai csapat szurkolójának vallják magukat - úgyis a sport szeretete a legfontosabb.

Menjünk sorban a sportágakon, mert nem egyforma az egyes sportok tábora hazánkban. Kezdjük talán a baseballal. Mennyire kell megszállottnak lenni, hogy -közel- naprakész legyél az MLB-vel kapcsolatban? Neked mennyi időbe telt, mire kialakult az MLB-s napirended?

A naprakészség igazából abból áll, hogy minden ébredés után végignézem az eredményeket, illetve végigolvasom a twitter falam. Ez olyan rituálé az ágyban, mint másnak a kávé. Ebből gyakorlatilag minden fontos dolog kiderül az adott éjszakákról, amikor nem sporttal töltöttem az estét. Szerencsére az egyetem melletti egyik munkám is lehetőséget kínál, hogy egész éjszaka menjenek a meccsek, bármilyen sportról is van szó. A baseball annyiból különleges, hogy hazánkban igen kevesen értenek hozzá, nincs kialakult fóruma sem, így nagyon mással megbeszélni se lehet a dolgokat. A megszállottságnak pedig azt hiszem, nincsenek határai, egy ember vagy ténylegesen törődik egy adott sportággal vagy csak akár saját csapatával, vagy teljesen hobbiként fogja fel. A sportfogadás mellett természetesen utóbbiról nem lehet szó.

Az NCAA kosárlabda és az NFL a sporttelevíziók révén kezdett térhódításba hazánkban. Tegyük hozzá persze, hogy utóbbinak van pár év előnye. Látjuk, hogy egyre többen követik ezeket a bajnokságokat. Milyen plusz nézettség lehet még ezekben a sportokban a magyar piacon?

Ez szerintem generációs kérdés. Attól függ, hogy a következő korosztály milyen sporton fog felnőni. A foci az örök ellenfél, és azt hiszem, mindig is a nép sportja marad, így a kosárlabda és a többi amerikai sport örökké háttérbe lesznek szorítva. Ugyanakkor a tengerentúlon is egyre népszerűbb a soccer (a gurulós foci), úgyhogy ki tudja? Az egyetemi kosárlabdát sokan komolytalannak tartják a gyengébb színvonal, illetve pár szabályváltozás miatt, de szerintem ezek az emberek inkább heccből utálják, minthogy leüljenek akár egy meccset is megnézni. Az atmoszférája talán már az NBA előtt jár.

Az NBA sokak számára etalon, kosaras szakportál révén nálunk különösen. Mennyire kiszámítható az NBA? Gondolok itt arra, hogy gyönyörű statisztikai elemzésed révén komoly sikert értél el a Döntő 6. meccsének köszönhetően. Kérlek, meséld el az olvasóknak a történetet a TE szemszögedből?

Speciális eset volt, mert kosárlabdameccsen csak és kizárólag hendikepre fogadok, az állandósult odds miatt 55-60%-os találati aránnyal csinos kis pluszt lehet elérni egy szezon alatt. A konferenciadöntők hosszabbítás-dömpingje után viszont szöget ütött a fejembe a gondolat, hogy a döntőben próbálkozni kéne azzal, hogy a hosszabbításra fogadok. Visszanéztem, hogy az elmúlt 30 évben hány döntőben volt legalább egy hosszabbítás, és most ugyan pontos adatra nem emlékszem, de az biztos, hogy közel a nagydöntők felében. Természetesen a nagy odds miatt megérte, hogy az összes meccsre megrakjam, mondván egyre csak beesik. Mindenképpen hat vagy hét meccset vártam, ráadásul bíztam a nagy számokban is, hiszen utoljára a 2009-es döntőben volt overtime, ettől függetlenül is eléggé lutri volt a dolog, de nyertem annyit az évben, hogy beleférjen a próbálkozás. Az első meccsen nagyon közel kerültünk, de az emlékezetes Parker dobás kinyírta az esélyeim, utána jött pár simább meccs, a hatodikon viszont szinte végig éreztem, hogy ez lesz az. Összességében még így is nagy volt az öröm. Az alapszakasz elején sok idióta hendi van, viszont a szezon langyos időszakában is lehet értéket találni egy-egy meccsben. Kiszámíthatónak nem mondanám, a hobbifogadónak biztos, hogy negatív az év végi mérlege.

Mit éreztél akkor (és azt követően), amikor Ray Allen bedobta az a triplát?

Mikor Leonard kihagyta az első büntetőjét, és biztos volt, hogy egy támadás alatt egyenlíthet a Heat, akkor nagyon magabiztosnak éreztem a dolgot. A James triplánál egy pillanatra kétségbeestem, de aztán jött a híres Bosh pattanó, a kipassz és a tripla. Bár telitorokból üvöltöztem, utána még egy pár másodpercig aggódtam, hogy vajon rajta állt-e a vonalon, de szerencsére hamar eldőlt, hogy egál van. Parker utolsó másodperces dobását már szinte magzatpózban néztem végig, aztán fogadtam a gratulációkat a haveroktól élőben, meg a zúduló sms-ekben. Még Tőrös Bazska is gratulált egyből a dobás után, élőben a Sport1-en, amit sok ezer tv-néző biztos értetlenül fogadott. Különleges pillanat volt.

Mit tartasz sportfogadó karriered három legnagyobb sikerének, csalódásának?

A buktákra mindig jobban emlékszik ember, kezdjük azokkal.

Tavaly egy Michigan - Wisconsin meccsen Hardaway Jr. triplájával elment 3 pontra a Wolverines. Nekem 2,5 pontos hendim volt, tehát fél ponttal ugyan, de jött volna a szelvény. A Wisconsinnak talán két másodperce maradt, ráadásul az egyetemi kosárlabdában nem viszik a félpályára labdát az időkérésnél, úgyhogy már zsebben éreztem a dolgot. A bepassz után Ben Brust rádobta körülbelül a büféből, a labda meg becsapódott a dudaszó pillanatában. A hosszabbításban természetesen alázott a Wisconsin. Ezt szerintem soha nem felejtem el.

Ami csúnya bukta beugrik még, az egy pár évvel ezelőtti Jaguars - Jets meccs, ahol Jones-Drew a sima touchdown helyett letérdelt az egy yardos vonalon, hogy ne adja meg az esélyt a Jetsnek a visszatámadásra. Helyette a Jags berúgta a field goalt, így ők ugyan nyertek, de a pár pontos hendim elúszott.

A legnagyobb siker egyértelműen az ominózus overtime bet, de volt egy-két tökéletes nap, mikor egyszerűen minden bejött, egyszerre több sport is futott, és minden tökéletesen alakult, vagy utólag a részemre fordult meg. Persze ezeket is a helyén kell kezelni, mint a nagy bukásokat, ugyanúgy el kell felejteni, nem szabad, hogy emiatt változtassunk a fegyelmünkön és a taktikán. A sportfogadás egy maraton, nem egy sprint, aki sokat akar gyorsan nyerni, az sosem fog számottevő plusz pénzt generálni.

Fogadási szempontból melyik a "legjobb bajnokság"?

Gondolom mindenkinek más. Számomra az egyetemi kosárlabda. Van úgy, hogy egy nap több száz meccs van, így az oddsmakarek olykor jókora hibákat vétenek. Természetesen idő átnyálazni az összes meccset és megtalálni a réseket, de ha az ember picit is benne van az egyetemi kosárlabda világában, akkor ez pár hét alatt simává válik. A titok persze az, hogy nem feltétlenül csak a nagy csapatok meccseit kell nézni, mert természetesen azok mindig jobban be vannak lőve, hiszen a legtöbb pénz is arra folyik be. Napi 2-5 meccset játszom, tavaly az alaptétem közel 30-szorosát nyertem meg a szezon alatt. Az idei szezonra is hasonló a cél.

Melyik az a három csarnok, amelyik európai szemmel is félelmetes hangulat, szurkolás szempontjából?

Az Indiana Hoosiers közönségét mondanám talán a legfélelmetesebbnek. A St. Joseph's és a Duke kapná a másik két helyet. Egyébként néhány kisebb egyetem meccsén is megfigyelhető a fantasztikus atmoszféra, hiába gyenge a csapat, tűzön-vízen át szurkolnak nekik, ilyen például a Utah St.

Még nem esett szó blogod, a Sportmajom életre hívásáról. Napjainkban ezernyi oldalt lehet találni, akik vagy ingyen, vagy ellenszolgáltatás fejében kínálnak "tuti tippeket"! Véleményed szerint egyedi, amit te adsz a követőidnek, kedvelőidnek?

Nagyon remélem, hogy igen. Az az "anyag" amit előzetesként leírtam, az magyar nyelven sehol máshol nem található meg. Nagyon szimpatikus volt a fogadtatás, mert úgy érzem lehetett volna nagyképűsködésnek is venni, hogy "na majd én elmondom nektek hogy is kell sportfogadni". Alig kaptam rosszindulatú megjegyzést, a legtöbben itták a szavaimat. A cél az, hogy az "értelmes" sportfogadókat (tehát nem a hobbi tippmixeseket) kicsit összerántsuk, ha meglesz a kellő emberszám, akkor talán indítok majd neki egy fórumot, vagy átalakítom a facebookprofilt egy olyan csoporttá, ahol mehet a chatelés.

Mi életed legnagyobb sportélménye? Amire csak ha rágondolsz elérzékenyülsz, beleborzongsz?

A 2010-es kosárlabda világbajnokságon háromszor láttam az amerikai válogatott játszani Isztanbulban, az valószínűleg örök élmény lesz. Legfrissebb sportélmény a New York-i nyaralásomon egy Mets - Braves baseballmeccs. Októberben kinn leszek a Jags - 49ers derbin a Wembleyben, már most tűkön ülök.

Neten nézett élménynek a 2006-os NBA rájátszás második körének ötödik meccsét mondanám. Suns - Clippers, kétszeres hosszabbítás, a két csapat már vagy tízszer megnyerte a meccset, de mindig óriási hibákkal segítették a másikat. Raja Bell egyenlítő tripláját nyolcszázszor néztem vissza. Az első Pats - Giants Super Bowl is emlékezetes marad 2007-ből, David Tyree elkapásánál borult az üdítő és a popcornos tál is.

Ha kifognál egy aranyhalat és valóra váltaná három kívánságod a Major sportokkal kapcsolatban, akkor mit kérnél? Szeretnél mondjuk meccsnyerő duplát dobni a Lakers színeiben? Vagy épp game-winner drive-ot vezetni a Buccos élén? Esetleg 3 RBI's HR-t ütni a World Series 7. meccsén a 9. inningben?

1. Mivel csak olyan kedvenc csapatom van, amelyik még soha nem nyert bajnokságot, ezért az első mindenképpen az lenne, hogy átélhessek egy bajnoki győzelmet.

2. A buzzer beater jól hangzik, bár biztos nem a Lakers színeiben. Lényeg, hogy hazai pályán legyen, idegenben az olyan kínos.

3. Azt hiszem legszívesebben GM lennék egy amerikai foci csapatban, ha ez nem hangzik nagyon öregesen.

Mi a véleményed a kezdő5.hu-ról?

Unikum amit adtok, biztos sok embernek fontos, hogy a magyar és az amerikai kosárról egy helyen olvashat.

Mi a kedvenc...?

Ételed, italod: Tésztás vagyok, de most az edzésprogramom nem engedi. Szintén elég káros, de energiaital függő vagyok.

Filmed: A remény rabjai, A Zodiákus és A tökéletes trükk ugrik be. Ha vicces film kell, akkor a Swingers lesz az, amit azt hiszem Bárbarátok néven fordítottak.

Zenei előadód: Kanye West. Mellette nagyon sok elektronikus zenét hallgatok, ott nincs konkrét kedvenc.

Számod: Ez most zenei vagy numerikus? Ha zenei, akkor a SHM Greyhound-ja fut nagyon pár hónapja. Ha numerikus, akkor azt hiszem 90-es lennék egy sportcsapatban.

Játékosod: Évekig Shawn Marion volt, most Archie Goodwint mondanám annak, mindenki figyeljen oda rá. Trey Burke-öt nagyon kedveltem a Michiganben. Amerikai fociban MoJo, baseballban Dustin Ackley, hokiban pedig (már csak a kapusság miatt is) Pekka Rinne.

Csapatod: NBA Suns, NFL Jaguars, MLB Mariners, NHL Predators. Mint mondtam, egyik se nyerte még meg a bajnokságát. Az első szerelem a Suns volt, a többi időközben alakult ki. A Premier League-ben is a West Ham a kedvenc, ők se mostanában fogják felemelni a serleget.

Szabadidős tevékenységed: A sport nem elég? Nagyon szeretek novellákat írni, bár ez az írásmánia a Sportmajmon is látszik. Egyébként életművésznek vallom magam, mindent szívesen kipróbálok mindenkivel, valószínűleg ezért is van több lány barátom, mint fiú. Persze egy pár sör a haverokkal az utánozhatatlan.

Városod: Nagyon friss még New York, úgyhogy azt mondanám. Évekig Phoenixben akartam lakni, ez is érthető. Egyébként kissé szentimentálisabb pillanataimban Budapestet mondanám.

Köszönöm az interjút!

Köszönöm a lehetőséget.

Sportmajom Blog - http://sportmajom.blog.hu/

Sportmajom Twitter - http://twitter.com/sportmajom