Szabadügynökök korlátozás nélkül II.

Kiscsatárok

1. Shane Battier – Houstonban idén gondolták úgy, hogy ki kell tenni a szűrét, de nem biztos, hogy jól döntöttek: Battier anyaklubjában, a Grizzliesben óriási formába lendült, és a playoffban mutatott játékával a legkelendőbb kiscsatár lett a piacon.

2. Caron Butler – a bajnoki menetelésből sajnos nem vehette ki a részét, ráadásul a szerződése is lejárt. Ha teljesen felépül szalagszakadásából (ez majdnem tényként kezelhető), jó eséllyel marad. Ebben az esetben óriási erősítés lehet a címvédő Dallasnak.

3. Tayshaun Prince – az utóbbi 1-2 évben ő is hozzászürkült a Kuester-féle Pistonshoz, bár pontokban és percekben nem volt szembetűnő a változás. A Prince-re korábban jellemző nagy játékok viszont szinte teljesen eltűntek – kérdés, hogy ez csak Kuester alatt volt így, vagy azért, mert már elmúlt 31 éves. A lockout alatt sem nagyon mutatkozott, így lehetséges, hogy jóval alacsonyabb fizetésért lesz kénytelen pattogtatni, mint idén (11 millió dollár).

4. Mike Dunleavy Jr. – a szegény ember Larry Bird-je címet méltán viselő Dunleavy soha nem volt sztár, mégis parádés szerződéseket tudott kicsikarni kenyéradóitól. Nem tudni, mik a tervei a jövőre nézve, az elmúlt 1-2 szezonban kisebb sérülésekkel bajlódott, amik jelentősen visszavetették a számait. 31 évesen sehol nem fog kapni több éves szerződést, de megbízható hatodik emberként elsőrangúan funkcionálhat – akár még Indianában is.

5. Grant Hill – nagy öreg, nagy kérdőjel. Néhány hete töltötte be 39. életévét, de valószínűleg visszatér még a parkettre a lockout után – hogy hová, azt valószínűleg még ő sem tudja. Bármelyik csapatnak erősítés lehet, még ebben a korban is.

6. James Jones – a zseniális csuklóval, de annál kevesebb izommal megáldott triplavető az idei playoffban nagyszerűen helyettesítette a gyengélkedő Mike Millert, és az All-Staron megnyerte a hárompontosdobó-versenyt. Ezzel megalapozta, hogy még 3-4 évig maradhasson a ligában a most 31 éves Jones – akár Miamiban is. Erre egyébként mindkét oldalról lenne hajlandóság.

7. Ji Jianlian – a remek rugókkal megáldott, de sérülékeny kínai csatár jó eséllyel nem tér vissza Washingtonba. Helye biztosan lesz a profiligában, hiszen olyan tulajdonsággal rendelkezik, amivel pillanatnyilag egyetlen másik NBA-játékos sem: több mint másfél milliárd honfitárssal. Érdekesség, hogy az ő kínai szerződésében szerepel a kitétel: a lockout végén kiléphet belőle.

8. Josh Howard – szintén a Washington alkalmazottja volt az előző idényben. Az alapszakasz vége felé úgy tűnt, feledte korábbi sérüléseit, és a korábban Dallasból az All-Starra is eljutó kosarast láthatjuk viszont. Howarddal kapcsolatban több csapatról (köztük a Celticsről) suttognak – sérülésmentesen az egyik legjobb cserejátékos lehet belőle, de nem kevés rizikót is vállal az, aki szerződteti. Emiatt nem valószínű, hogy nagy kontraktust tesznek elébe.

9. Predrag Sztojakovic – Peja elérte egyik célját, bajnoki gyűrűt húzhatott az ujjára, habár ehhez jóval kevesebbet tehetett hozzá, mint ő szerette volna. Nem lehetetlen, hogy krónikus hátfájdalmai miatt visszavonul.

10. Vladimir Radmanovic – az egykori Seattle Sonics-bombázó már csak halvány árnyéka önmagának, rutinja viszont sokat érhet egy playoffba igyekvő csapatnak. Valaki fog rá áldozni egy kevés összeget.

+1. Andrej Kirilenko – egyértelműen a legértékesebb szabadügynök kiscsatár, aki az NBA-ben képzeli el a jövőjét – pályafutása azonban nagyon kontrasztos az utóbbi időben. Amíg az orosz válogatott alfája és omegája, a Jazzben lassan már csak 4-5. opció volt, és a fiatal maggal és új edzővel operáló Utah nem nagyon fog kapkodni utána. Ugyanakkor ha nagyon elhúzódik a lockout, lehet, hogy nem jön át egy csonka szezonra, hanem az olimpia (és az olimpiai selejtező) miatt Európában fejezi be a szezont.

Dobóhátvédek

1. Jamal Crawford – a 2010-es év legjobb hatodik embere idén sem lassított, szép számokkal és jó játékkal srófolta tovább értékét. Válogatni fog az ajánlatokban, és az Atlantának nagyon fel kell kötni az alsót, ha meg akarja tartani. Tudtátok, hogy Crawford az NBA csúcstartója a ’négypontos’ játékokban?

2. Jason Richardson – Stan Van Gundy keze alatt a korábbi zsákolókirály is sikeresen leépült, azonban még jópár sikeres év állhat előtte. Fizikálisan rendben van, dobni nem felejtett el, igazából egy normális edző kellene neki. Utóbbi az első számú szempont lesz új csapata kiválasztásánál.

3. Shannon Brown – a Lakers ugrógépének sorsát homály fedi. Annyit valószínűleg nem fog adni neki a Lakers, amennyit szeretne. Ebben az esetben új csapat után fog nézni, mivel a bajnoki gyűrű megszerzésének lehetőségénél egy kétszeres fizetés már jobban motiválja. Persze a Lakersnél láttunk már csodát, az új menedzsment meg váratlan dolgokra is képes.

4. DeShawn Stevenson – a Dallas védője parádés szezonon van túl, hiszen sokak szerint Rick Carlisle az első ember, aki maximálisan a helyén tudta kezelni Stevenson képességeit és személyiségét. Nem tudni, ebből mennyit fogott fel a kétségkívül nem az eszéről híres kosaras – ha eleget, akkor ész nélkül rohan majd aláírni új szerződését.

5. Tracy McGrady – idén T-Mac teljesen átszellemült, és dobógépből hasznos csereember és mentor lett, aki még mindig képes parádés húzásokra – sőt ha az ifjoncok nem figyeltek, még a kezdőből is kiszorította őket. El tud majd helyezkedni egy contender alakulatnál, ha akar. Sok Lakers-fan szeretné látni csapatában, erre azonban kevés az esély, hiszen a Pistons utolsó edzőjével, John Kuesterrel nem ápolt éppen felhőtlen viszonyt. JK pedig most épp Mike Brown elsőszámú segítője a lila-sárgáknál.

6. Al Thornton – A Clippersben remekül induló, atletikus és jókezű Thornton pályafutása megbicsaklani látszik, ez azonban csak a látszat: megfelelő társakkal ő is képes nagyon magas szinten játszani. Ezt sajnos nem igazán tudta bizonyítani a Clippers, Wizards és Warriors csapataiban – ezek a csapatok jelenleg az NBA szuterénjét jelentik.

7. Michael Redd – az utóbbi pár év szenvedése véget ért: Redd felépült súlyos térdsérüléséből, a Bucks pedig fellélegezhet, hiszen monstre szerződése is lejárt. Lehetetlen megjósolni, hol köt ki a triplák fejedelme; nem lehet tudni, ő mit akar, és azt sem, hogy a Bucks mit szeretne.

8. Chris Douglas-Roberts – a még mindig szemtelenül fiatal CDR mögött már annyi esemény van rövid pályafutása alatt, mint egy veteránnak. Egyelőre sehol nem találta igazán a helyét, és megosztó személyisége miatt kérdés, hogy valaki felvállalja-e, hogy kapjon még egy lehetőséget. Nagy kár lenne érte, mert zseniális kézzel megáldott játékosról beszélünk.

9. Sasha Vujacic – a szlovén dobógép újrakalibrálta kuka felé tartó karrierjét a Netsben, ahol visszaküzdötte magát a hasznos cserejátékos szerepébe. A szláv kapcsolatokban bővelkedő Netsben akár helye is lehetne – hogy ezt a smirglis stílusú Avery Johnson vezetőedző így látja-e, az erősen kérdéses. Sarapovánál mindenesetre ő a nyerő.

10. Maurice Evans – A szakszervezet alelnöke nem tétlenkedett, a lockout alatt gyorsan megszerzett egy diplomát. Sok elemző már most a következő GM-generáció egyik markáns képviselőjét látja benne, de a 33 éves Mo-ban még lehet pár jó év (csere)játékosként is.

+1. JR Smith – a Denver ugrógépe azért nem került fel a tízes listára, mert jelen állás szerint a 2011-12-es évadban nem léphet pályára az NBA-ben, hiszen kínai szerződésében nincs kilépési lehetőség. A még mindig csak 26 éves, besorolhatatlan posztú Smithnek fejben kellene felnőnie – ebben az esetben akár nyolcszámjegyű éves fizut is leakaszthatna. Így meg kell majd elégednie 7-8 millióval – jövőre.

Irányítók

1. JJ Barea – egy bajnokcsapat tűzgolyójaként sok helyen száguldozhatna, azonban van egy olyan érzésünk, hogy marad Dallasban.

2. TJ Ford – gerincsérülése miatt elég kockázatos igazolás, de rövid távon beválhat. Az Indianából távozó játékmester cserének még túl jó, kezdőnek már talán kevés a fiatal, gyűrűt erőteljesen támadó ifjú irányítók ellen.

3. Mike Bibby – Bibby alól az elmúlt 1-2 évben nagyon hirtelen fogytak el a lábai, Miamiban alaposan be is fürödtek azzal, hogy a kezébe akarták adni a pálcát. Maximum már csak csereembernek jó, annak viszont remek.

4. Willie Green – A Hornets cseréje Chris Paul mögött is képes volt parádés teljesítményekre. A kisember előtt sok lehetőség adódhat, mentalitása remek, talán csak magassága miatt nem lesz belőle soha stabil kezdő.

5. Carlos Arroyo – Puerto Rico (JJ Barea melletti másik) büszkesége már beletanult a csereirányító szerepkörébe, ezt álmából felkeltve is képes hozni. Kérdés, hogy van-e még számára még egy visszaút, hiszen ne feledjük: egyszer már Európában kellett újra felépítenie magát.

6. Earl Boykins – a miniember jövője elég sötétnek tűnik, szépen lassan ő is elkezdett lassulni, ami 165 centis magasságát ismerve nem túl jó jel. Ugyanakkor Boykins sokszor ment már úgy neki edzőtábornak, hogy sokadik opció volt, a végére pedig simán kiharcolta helyét a rosterben.

7. Ronnie Price – az elmúlt négy évet a Jazz padján töltötte, de Sloan mester visszavonulásával valószínűleg neki sem lesz maradása. Egy fiatal, gyors irányító mögé ideális csere lehet a 28 éves játékmester.

8. Earl Watson – két éve még több, mint ötvenszer kezdett a Pacersben, idén a Jazzben már csak csereként számoltak vele. 32 évesen azonban még mindig van benne annyi, hogy meghatározó szerepet kapjon valahol.

9. Acie Law – a nagyszerű egyetemi pályafutást követően az NBA-ben besülő irányító hánykolódása tovább folytatódik. Az utóbbi két évben 4 csapatot (a Warriorst kétszer is) megjáró irányító jelenleg a Partizanban próbálja magát újra felépíteni (tehát Adam Morrisonnal egyetemben szintén Szerbiában) – kérdéses, hogy van-e még számára visszaút Amerikába.

10. Sebastian Telfair – a még mindig csak 26 éves irányító az utóbbi két évben a Minnesota-Clippers-Cavaliers-Minnesota útvonalat járta be, de igazából sehol nem volt rá szükség. Mindez jól jelzi, jelenleg mekkora potenciál van benne – körülbelül nulla. Valami gyökeres fordulatnak kellene beállni Telfair fejében, hogy valaha még NBA-parketten lássuk.

+1. Ben Uzoh – a Nets csereirányítója nehezen kapaszkodott meg a ligában, hiszen 2010 nyarán nem draftolták. A gyengébb NCAA-csapatból érkező Uzoh azonban kiharcolt magának egy garantált szerződést, és remekül élt is a lehetőséggel. Számára a legrosszabbkor jött a lockout, ugyanakkor szinte biztos, hogy megkapaszkodik a Netsben. A csapat tulajdonosa, Mihkail Prokhorov keze vastagon benne volt abban, hogy az ígéretes fiatal játékos az orosz Kuban csapatába szerződhessen.