Szereptévesztésben

A tegnapi nap elég mozgalmasan alakult az NBA-ben ahhoz képest, hogy a deadline majdnem egy hónap múlva lesz csak. Két olyan lépés is történt, amely elég komoly kérdéseket vet fel a szereplőkkel és azzal kapcsolatban, ki mennyire van azzal tisztában, mi a feladata, miben jó és miben nem.

Az első lépés Kobe All-Star beszavazása a Josh Smith-csere volt, amelynek a jelentősége talán minimális lesz (az is elképzelhető, hogy nem), de Doc Rivers és a Los Angeles Clippers közelmúltját kitűnően illusztrálta.

Rivers érdemeit edzőként nem nagyon lehet elvitatni. Az Orlando Magicnél a 2000-es évek elején elért PO-ja azzal a nem túl versenyképes állománnyal nagy eredmény volt, ahogyan a Boston Celticsnél elért bajnoki címét sem kell magyarázni, kiválóan kezelte a sztárokat, sikerült teljesen egységes állományt összekovácsolnia, amely a sérülések ellenére is felért egyszer a csúcsra, egyszer pedig a döntőig meneteltek. Más kérdés, hogy adott volt számára egy Kevin Garnett, aki egyedül is rendet vágott az öltözőben, ha arra volt szükség, és Bostonban a végjátékokban a Paul Pierce-iso-n kívül nem sok figura volt. Egyrészt azonban ez működött, másrészt nem Rivers edzői kvalitásai kérdésesek most, hanem a csapatvezetői "erényei".

2013 nyarán került a Clippershez, ahol ő lett az elnök is. Azonnal elcserélte Eric Bledsoe-t JJ Redickre és Jared Dudley-ra, ami akkor és azóta is teljesen védhető lépés, de... 2014-ben már olyan kiváló húzásokat sikerült eszközölnie, mint például Spencer Hawes teljes MLE-ért való leigazolása. Ez a szerződtetés hard capet eredményezett a csapatnál (mivel az 5.5 milliós MLE-t használta), ami miatt Dudley-t egy első körös draftjoggal együtt ki kellett szórni - a cserébe érkező Carlos Delfinót és Miroslav Raduljicát is kitették azonnal. Hawes annyira bejött a csapatnál, hogy tavaly nyáron el kellett passzolni a hasznos kiegészítő Matt Barnesszal együtt Lance Stephensonra, mert utóbbiban legalább volt lehetőség. Stephenson megszerzése és Smith leigazolása is vállalható kockázat volt szerintem - igaz, elég nagynak tűnt már az off-szezonban is -, de a tegnapi lépés teljesen érthetetlen és magyarázhatatlan is.

Smith az utóbbi három évben egyetlen helyen nyújtott jó teljesítményt: a Houston Rocketsnél. A Clippersnél szinte semmit nem csinált, a Detroit Pistonsnál pedig több kárt okozott, mint amennyi hasznot hajtott. Ha az nem lenne elég, hogy a Clippers nyugati riválisának tekinthető a Rockets, akkor elég visszamenni az előző PO második körébe, ahonnan 1-3-as állásról nem kis mértékben Smith (és Corey Brewer) vezetésével fordított a Houston, épp a Clippers ellen. Hogy ezek után mi vezette arra "a jó Doc Riverst", hogy esélyt adjon az ad hoc módon kosárlabdázó, idén nem sok tartással rendelkező Houstonnak, hogy Smith segítségével elinduljanak kifelé a gödörből, azt nem tudni. Tényleg az a 2 millió dollár az indok, amit spóroltak a luxusadón? Egy Microsoft-vezér tulajdonos mellett? Ne...

Hogy lesz-e jobb a Rockets Smith-től? Passz. Vagy igen vagy nem. De egy jó szakember az ellenfelének az esélyt sem adja meg akkor, ha ő nem nyerhet semmit - márpedig a spóroláson kívül a Clippers ezzel a cserével az égegyadta világon semmivel nem került előrébb. A Redick-cserétől (és Paul Pierce leigazolásától, ami inkább a köztük lévő sógor-koma viszonynak köszönhető, mintsem Rivers zseniális meggyőzőképességének) függetlenül lassan itt lesz az ideje beismerni, hogy Doc Rivers egy gyenge GM. Mármint nem nekünk, hanem neki, különben az egész Clippers-regnálása egy nagyon komoly bukás lesz. A jelenlegi leosztásban például nem érv az, hogy sérülések miatt vékony a keret a rájátszásban, mert ezt a keret ő rakta össze. Nem érv, hogy nincs pick, mert abból egyet épp ő lőtt el azért, hogy egy Hawes-kalibert leigazoljon.

Edzőként elért eredményei ettől még nem lesznek kevesebbek, azokat már nem veszi el tőle senki, de ha nem ismeri fel, hogy kell egy igazi GM (elnök, döntéshozó, teljesen mindegy, minek nevezzük) mellé, aki sokkal inkább átlátja azt, mit és hogyan akar megcsinálni, akkor a Clippersből nem lesz énekes halott soha (értsd: legalább főcsoportdöntős). És ez nem azért van, mert Smith elvesztése megrázza majd a csapatot, hanem azért, mert ez a kisebb jelentőségűnek tűnő csere is világosan megmutatta Rivers gyengeségeit: a rizikós lépések után kapkod, még rosszabb döntésekkel igyekszik őket felülírni, amiből a spirál csak lefelé vezet.

 

A másik lépés az esti órákra tehető, és természetesen David Blatt menesztéséről van szó.

Elöljáróban annyit, hogy aki szerint LeBron Jamest utólag értesítették a döntésről, neki semmi köze nem volt ehhez, azzal jobb, ha tisztázzuk, hogy a hupikék törpikék nem léteznek és nem a gólya hozza... David Griffint nagyon jó GM-nek tartom, de nem azért, mert kezében tartja az egész franchise-t, hanem mert a megkapott utasításokat úgy tudta eddig végrehajtani, hogy abból nagyon jól jött ki a csapat (elég a tavalyi Mozgov- vagy Knicks-féle cserékre gondolni). Ettől függetlenül ha Griffin kiáll a nyilvánosság elé és azt mondja, hogy nem LeBron vezeti a franchise-t, azt még nem hiszi el senki, mivel minden jel arra mutat, hogy James utasít (Kevin Love kell), Griffin végrehajt (Kevin Love jön), nem más a munkamegosztás.

Blatt menesztését sok oldalról meg lehet közelíteni. Egyáltalán nem akarom felmenteni, mert hiába volt Európában borzasztóan jó és sikeres karrierje, az NBA-ben vétett hibákat, méghozzá végzetes hibákat. Eredményben végzetes lehetett volna, ha a játékvezetők észreveszik a tavalyi PO második körében, a Chicago Bulls elleni negyedik meccs végjátékában az időkérését (akkor, amikor már nem volt csapatának), akkor ugyanis nincs LeBron meccsnyerő dobása sem, hiszen a Bulls jöhetett volna büntetővel és labdával, 1-3-ról pedig az a Cavs nem biztos, hogy feláll a padlóról. Az sem tartható, amit játékosforrások szellőztettek meg több újságírónak is: a sztárokat egyszerűen nem vonta kérdőre videóelemzéseknél. Ez hosszútávon teljesen megöli a hitelességét a csapat előtt mind a kiegészítők, mind a húzóemberek szemében. Az azonban már egy érdekes kérdés, hogy milyen körülmények között hozta ezeket a hibákat, milyen körülmények között dolgozhatott.

A Cavsnél LeBron az Isten. Az már alapvetően nem volt egy pozitív indítás, hogy más edzőt akart Blatt helyett, hiszen Blatt volt ott előbb, nem ő, és még a labdát sem ütötték le, amikor már Mark Jackson nevét duruzsolta Griffin fülébe. Kívánságát (akkor egyszer) nem teljesítették, de jól mutatja szerintem, hogy a tiszteletet nem elveszítette Blatt, hanem soha nem is volt meg az irányába, ami szerintem óriási butaság volt James részéről. Egy jó csapatnál olyan sincs, hogy egy edző felrajzol egy figurát vagy be akar cserélni valakit, aztán a sztár odamegy annyival, amennyit Józsi bácsi szokott válaszolni arra a felütésre, hogy "Úgy hallottuk, beszűkült a szókincse"... Tökéletesen mindegy, mekkora játékos valaki, illetve hogy bejön-e az ő elgondolása vagy sem, ha ezt rendszeresen csinálja (márpedig nem egyszer, nem kétszer írta felül Blattet), mert ebben a pillanatban lehet meneszteni a mestert, a tekintélye ugyanis pont nulla.

Blattet sok szempontból tudom egyértelműen hibáztatni, de ez az, amiben csak félig. Ő még a James nélküli Cavshez igazolt oda. Európából semmiféle ilyen jellegű tapasztalata nem lehetett, hogy hogyan kezeljen egy játékost, aki élet és halál ura, mivel Európában ilyen nem létezik - Dusko Vujosevicset mondjuk megnézném LeBronnal, kiváló MMA meccs lenne belőle az első "nem így csináljuk" mondat után. Miután elvállalta a posztot, nem mondhatott le, ilyet egy edző sem tesz meg, de azt vitatni nem lehet, hogy pocsék módon kezelte a szituációt azzal, hogy próbált jópofizni Jamesszel. Ha az európai hozzáállását, a mindenki egyenlő mércét alkalmazza, sikeresebb lehetett volna. Lehetett volna, mert azért a Cavsnél önámítás azt állítani, hogy mindenki egyenlő, és hogy mindenkit egyenlőként lehet kezelni. És ha meg is teszi, akkor sem biztos, hogy elfogadják, hiszen alapvetően sem őt akarta James, és amikor tavaly felmerült Blatt menesztése, egyetlen egyenes nyilatkozatot sem adott LeBron, ellenben kitérő félrebeszélést igen - nem érezhette Blatt, hogy ott állnak mögötte, márpedig ha James nem áll ott mögötte, akkor tök mindegy, hogy ki igen.

A váltás elkerülhetetlen volt előbb vagy utóbb, és a gond nem is Tyronn Lue-val van, hiszen alapvetően semmit nem tudunk arról, hogyan fog teljesíteni. Simán ki lehetne jelenteni, hogy a Cleveland az idei bajnoki címet ezzel az edzőváltással elbukta, hiszen fél évük van valamit összerakni, ami a legtöbbször semmire nem elég, főleg nem akkor, amikor a Golden State Warriors és a San Antonio Spurs jobban is játszik, egységesebb is és összeszokottabbak is. Tavaly azonban egy fél év alatt szinte a semmiből csináltak egy nagyon jó gárdát, amely döntőig ment, ott pedig tartalékosan is megszorongatta a bajnokot. Idén is benne van ez - keleten ugyan ki állítja meg őket? -, de LeBron szerintem Blatt módszeres kicsinálásával elérte azt, hogy azzal a nem kis dologgal játszik most már, amit úgy hívnak, hogy "legacy".

Azokban a magasságokban, ahol LeBron Jamesről beszélgethetünk, édeskevesek a számok, adatok. Dobott pontok, leszedett pattanók, kiosztott gólpasszok, elbukott és megnyert döntők, MVP címek, All-Star gálák és All-NBA jelölések - szép felsorolás, de az összképnek mindössze egy nagyon vékony szelete. A liga valaha volt legjobb játékosainak örökségeit az egész pályafutásuk adja, nem csak a száraz statisztika, márpedig ha LeBron Lue-projektje besül, és ne adj' Isten két gyűrűvel vonul vissza, akkor 30000+ pont ide, 10.000 pattanó meg gólpasszok meg MVP címek oda, soha nem fogja elérni azt az elismertséget, amit kicsit okosabb hozzáállással elérhetne. És mindezt egy valaminek köszönheti: azt hiszi, hogy nemcsak játékosként, de GM-ként és edzőként is felveszi a versenyt a liga többi GM-jével és edzőivel, ami óriási butaság a részéről.

Ha két Miamiben nyert gyűrűvel vonul vissza, akkor szerintem Isten sem mossa le róla, hogy Pat Riley "terméke", és oda is mehet a Miami Heat teljhatalmú urához kezet csókolni ebben az esetben. Emlékezzünk, volt firespo.com, szó szerint neki is ment Erik Spoelstra vezetőedzőnek, persze "véletlenül", finoman szólva sem volt rendben a floridai alakulat James első ott töltött évében, de LeBron udvartartásának egyetlen helyen nem volt semmilyen befolyása: a Heatnél. Riley volt az egyetlen ember pályafutása során, aki bármiféle kérésére annyit mondhatott szabadfordításban, hogy "Neked 3-4 éves szerződésed van, nekem meg számtalan megnyert gyűrűm. Nyugodtan menj vissza a pályára és játsz, mert úgyse az lesz, amit szeretnél, akkor meg már jobb, ha a következő éveidet hasznosan töltöd. Nem fogjuk kirúgni Spoelstrát, pont.".

James legjobb éveit szerintem Miamiben hozta, és szerintem nem(csak) a Big3-nek, hanem pontosan annak köszönhetően, mert ott az volt és csak az volt, amiben jó: kosaras. Nem döntött semmiről, nem irányított egy egész klubot, játszott. A rájátszásokban a 2011-es döntőbeli blama után is képes volt nagyot alkotni, elég a 2012-es Boston elleni széria hatodik mérkőzésére gondolni, ahol egymaga nyomta le 2-3-as állásnál a Celticset. Pedig 2010-ben úgy váltott csapatot, hogy nagyon sokan kiabálták rá már lelépése előtt is, hogy "quitter", feladta a párharcot épp a Celtics ellen és egy lúzer. Ebből az állapotból jutott oda Miamiben a második évére, hogy egy legendás PO-ot futott (igaz, előtte meg kellett még egyszer járnia a poklot a Dallas ellen).

Nem tudom hibáztatni azért, hogy megpróbálta a saját történelmét minél különlegesebbre írni. Amennyit használt a játékának és elismertségének a Miamiben töltött pár év, annyira zavarhatta az, hogy nem ő alakítja a dolgokat, mert így "csak" játékos volt. Neki ez nem volt elég, meg akarta mutatni, hogy ha csak álruhában is, de mindenhatóként is sikerre tud vezetni egy franchise-t.

Az szerintem nem meglepő, hogy "játékos-GM-ként" nem megy neki úgy. Egyrészt ne nézzük le a szakvezetőket, az is egy szakma és attól, mert valaki kiválóan teljesít a parketten, ahhoz még nem biztos, hogy ért - egyébként is sokan látják, hogy mit kellene csinálni, a megvalósítás rész az, amikor elválik a "Sarah víztől". Másrészt játékosként teljesen természetes, hogy érzelmi döntéseket is hoz. Ehhez vagy ahhoz az emberhez jobban ragaszkodik, jobban kedveli, stb. Pont ezért nem szabadna neki bármilyen szinten belefolynia a személyi kérdésekbe - úgy, ahogyan ezt a Heatnél nem is tehette -, mert ha ebben akarja felvenni a versenyt RC Buforddal, Bob Myersszel, vagy jobb edző akar lenni, mint Steve Kerr és Gregg Popovich, ahhoz sok sikert, nem valószínű, hogy sikerülni fog.

 

Összességében nézve szerintem Rivers és James is ugyanabba a hibába estek. Rivers "csak" a közeljövőjével játszik szerintem, illetve ha egy kicsit továbbgondoljuk, akkor a Clippersnél érdekes helyzetet teremthet, mi van, ha Blake Griffin, majd Chris Paul beleunnak ebbe. LeBron azonban azzal szórakozik jelenleg, hogy az utókor hogyan fogja megítélni a munkásságát.

Ne legyenek kétségeink: Jamest minden idők legjobbjai, jó eséllyel Top5 játékosa között fogjuk emlegetni visszavonulása után - és ez is embertelen nagy szó. A mostani clevelandi helyzet megteremtésében viszont elévülhetetetlen "érdemeket" szerzett, és így aztán elég komoly nyomás van jelenleg rajta - Riversszel ellentétben róla azért kijelentő módban még nem mondhatjuk ki, hogy hülyeséget csinál. Ha nyer még, akkor minden körítést és statisztikát is figyelembe véve Michael Jordan mögött lehet kezelni. Ha azonban marad 2 gyűrűnél, akkor a "sérülések", "gyenge keret" és a többi indok mellett ugyanazt el lehet majd mondani, amit egyébként most Riversnél is: saját magának csinálta a sz*rt. És bár önmagában a "kevés" bajnoki cím nem érv, a körítéssel együtt már ebben az esetben nagyon is lehet.

A legbosszantóbb az, hogy mindketten tudnak valamit, amit a ligában nagyon kevesen. Túlmérték azonban saját tehetségüket, így szerintem mindketten erős szereptévesztésben vannak, erre pedig cáfolatot csak bajnoki címek jelenthetnek mindkettejük esetében.