Szezonelőzetes - a nagy kérdések

Már egy nap sincs hátra, és elkezdődik az NBA 2012-2013-as idénye. A tavalyi, lockouttól sújtott évadot követően azt gondolhattuk, idén nyugodtabb nyarunk lesz, mégsem így történtek az események. Az szerencsére most nem volt kérdés, lesz-e mit néznünk október végétől, ám amikor akkora sztárok cserélnek csapatot, mint Dwight Howard, Steve Nash, Joe Johnson vagy éppen James Harden, akkor nem mondhatjuk, hogy egy átlagos nyáron vagyunk túl. Az idény kezdete előtt nézzünk nyolc kérdést, amely nagyban befolyásolhatja a rájátszást és a bajnoki címet.


1. Mikorra áll össze a Los Angeles Lakers, és milyen állapotban lesznek, mire megteszik mindezt?

Talán a legnagyobb vihart kavart események idén nyáron az aranysárga-lila együttes körül zajlottak, hiszen egyrészt a semmiből, surranó pályán megszerezték Steve Nash-t a nyári szabadügynökök közül, másrészt sikerült nyélbe ütniük egy cserét Dwight Howardért. A kiváló húzások után azonban rendesen „elhalkultak”, nagyjából ennyiben ki is merült a Lakers nyarának pozitív része.

Ettore Messina helyett Eddie Jordan tevékenykedik majd a csapatnál, vele együtt pedig megérkezett a „Princeton offense” nevű támadásformáció is. Hiába nem egy „Triangle”, ahol mindenkinek a pontosan, előre meghatározott négyzetcentimétereken kell helyezkedni, egy új taktika elsajátítása mindig időt vesz igénybe. Az sem segít, hogy a padon nemcsak a szakemberek képviselnek megkérdőjelezhető szintet, de a cserejátékosok közül is maximum csak két-három ember nevezhető hasznosnak.

A legnagyobb baj az, hogy ez által a kezdőkre nagyobb szerep hárul, a túl sok játéktól pedig hamar elfáradhatnak vagy/és lesérülhetnek, akkor pedig mit sem ért az egész nagy nyári bevásárlás. Brown mester már az előszezonban is simán meghúzta, hogy sztárjai közül többen is 30 perc fölött játszottak egy-egy semmit nem jelentő meccsen, úgyhogy a játékidő jó menedzselése egyelőre csak álom lehet a Lakersért szorítóknak.

Nincs könnyű dolguk, mert pihentnek is kell maradniuk, ugyanakkor a lehető leggyorsabban is összeállni. Hogy miért kellene sietniük? Mert nyugaton nem csak az Oklahoma, de több olyan csapat is van, amelynek pályahátrányból való kiverése – ha nem is bravúr, de – igen komoly feladat, Kobe-ék pedig nem lőhetik el a puskaport az első körök alatt, ha tényleg bajnokok akarnak lenni.


2. Mennyit jelent majd az Oklahomának James Harden elvesztése?

Az utóbbi napok legnagyobb szenzációja volt, hogy Hardent elcserélte az Oklahoma City Thunder. Az érkezők közül rövidtávon mindenképpen Kevin Martin az érdekesebb, a draftjogokból nyilván nem lesz semmi még legalább egy évig, de ez várható Jeremy Lambtől is. A döntés hátterében több dolog mellett leginkább a pénz állt, de vajon ettől lett-e hirtelen erősorrend változás nyugat élén?

Harden elcserélése akkor vált aktuálissá, amikor nem fogadta el a Thunder 4 év, 54 milliós ajánlatát, így jövő nyáron korlátozott szabadügynök lett volna. Egy ilyen hosszabbításos sztori teljesen meg tudja változtatni az ember játékát, még ha nem is ezt nyilatkozza le, de tudat alatt a kelleténél jóval többet gondol arra, hogy neki egyénileg teljesíteni kell a sok pénz érdekében. Így bármennyire is jó barátok voltak Russell Westbrookkal és Kevin Duranttel, Harden elcserélése talán még nyugtatóan is hat majd a csapat egészére, Sam Presti a pénzügyi szempontok, illetve a csereérték maximalizálása mellett ezt is figyelembe vehette.

Martin van annyira hatékony és sokoldalú pontszerző, mint Harden. Sérülékeny, de ebben a játékoskeretben jóval kisebb figyelmet kap majd a védelmektől, mint kapott korábbi karrierje során. Védekezésben és játékszervezésben biztosan nem tud annyit hozzátenni, mint tudott elődje, de ebben kisegíthetik társai, a legfőbb kérdést, a pontokat képes lesz szállítani. Hiába tehát sztárjuk elvesztése, nyugaton továbbra is a Thunder a legesélyesebb a nagydöntőre.


3. Van-e még bármi a Spursben, vagy az évek óta várt visszaesésük idén sem fog megtörténni?

Évek óta kérdés minden szezon előtt, vajon a Spurs túl öreg-e már ahhoz, hogy komolyan számolni lehessen vele, vagy még mindig van annyi Gregg Popovich legénységében, hogy a rájátszás során is megverjék a liga legjobb csapatait. Eddig a válasz felemás volt, hiszen a legutóbbi két évben ők nyerték nyugatot az alapszakaszban, a PO-ok során viszont mindkétszer idő előtt buktak.

A korábbi tendenciához képest óriási változásokon ment át a San Antonio az utóbbi években. Bajnokcsapataiknál a kőkemény védekezés volt a legnagyobb fegyver, és az óriási brusztolás mellett másodlagos volt a támadójáték. Tavaly aztán felmérte Popovich mester, hogy játékosállománya már képtelen arra, amire korábban, úgyhogy változtatott. A Spurs mára a liga egyik legszebben játszó együttese, ilyet pedig 10 évvel ezelőtt Istenkáromlás volt mondani.

Ezzel párhuzamosan a keret összetétele is megváltozott. Korábban a húzónevek mellett volt 4-5 hasznos kiegészítő, viszont ebből a fajtából talán a legjobbak, most viszont a keret össze játékosa nyugodtan pályára küldhető és használható. Ez az alapszakaszban sokat ér, hiszen az egymás utáni napokon lejátszott meccseken sem fárad el a csapat, de a PO-ban jóval kisebb jelentősége van, és ez ütött vissza az elmúlt években.

Az a játék viszont, amit tavaly mutattak, szemkápráztató volt, és nagyon hosszú ideig eredményes is. Bár továbbra is inkább tűnnek alapszakasz csapatnak, amennyiben idén még tovább tudják a kohéziót javítani (és miért ne tudnák, egyetlen játékoscseréjük sem volt a nyáron), és az utószezonban jobban tudnak reagálni bizonyos helyzetekre, akkor idén is reménykedhetnek az értük szorítók.


4. Ki lesz még az a plusz kettő nyugaton?

Hat együttest egyértelműen a többi elé helyeznek minden nyugati főcsoportról szóló erősorrendben. Ezek a már tárgyalt Thunder, Lakers és Spurs trió mellett a Clippers, a Memphis és a Nuggets. Ők mind minőségben, mind mennyiségben olyan szintet képviselnek, amivel hatalmas meglepetés lenne, ha nem kerülnének PO-ba. Utóbbi kettőnek alig változott a kerete, a kisebbik Los Angeles-i csapat pedig jól erősített a nyáron a padra (kivéve a palánk alatt).

A maradék két helyre óriási csata várható, hiszen a Utah, a Minnesota, a Golden State, a Dallas, de még talán a Phoenix is eséllyel pályázik rá. Közülük a Utah tűnik az egyik legesélyesebbnek, mivel tavaly is ott voltak a legjobb nyolc között, Devin Harris helyett Mo Williams irányít majd, a festékben pedig a liga jelentős hányadánál kategóriával jobbak.

A Minnesota és a Golden State hasonló cipőben járnak. A Timberwolves és a Warriors is kitűnő nyarat tudhat maga mögött, az egyik oldalon azonban Ricky Rubio és Kevin Love hiányzik, a másik oldalon pedig Andrew Bogut és Stephen Curry. A Minnesota duója nagyjából december környékén térhet vissza, Curry-ék pedig akármikor, de náluk ez semmit nem jelent, Bogut és ő is rettenetesen sérülékeny játékosok.

A Dallas kilenc új játékossal kezdi az idényt, gyakorlatilag Dirk Nowitzkin kívül csak Rick Carlisle edző maradt a bajnokcsapatból, ennek megfelelően pedig nagyon keresik még játékukat, ráadásul a német sztár hetekre kidőlt térdműtéte miatt. A Phoenix az egész liga legmegjósolhatatlanabb csapata, tele olyan kosarassal, akiknek a teljesítménye óriási amplitúdó között képes mozogni.


5. Eleget erősödött-e a Boston a nyáron?

A Celticsnél is előkerül minden évben, ami a Spursnél: túl öregek. Aztán minden évben kiderül, hogy mégsem. Tavaly úgy estek ki a Miami ellen a keleti főcsoport döntőjében, hogy 3-2-re még vezettek, hazai pályán játszhattak, ám LeBron James minden idők egyik legjobb PO meccsét hozta le ebben a helyzetben, így sikerült kiegyenlítenie a Miaminek, és otthon behúznia a párharcot.

Idén a Celtics egyetlen nagyobb nevet vesztett, a tavaly sokat sérült, és csereszerepével elégedetlen Ray Allen pont a Heatet választotta a nyáron, helyére viszont érkezett Jason Terry, Leandro Barbosa és Courtney Lee is, tehát nemcsak minőségileg, de mennyiségileg is bőven pótolták minden idők legjobb tripladobóját. Felépült szívműtéte után Jeff Green és Chris Wilcox is, a palánk alá megszerezték Darko Milicsicset, a draftról pedig az egyik legnagyobb stealt, Jared Sullingert.

Ezt a padot össze sem lehet hasonlítani azzal, amivel tavaly rendelkeztek, mégsem biztos, hogy ez meghozza a várva várt sikert. A Miami is sokat javult két újabb kitűnő kinti dobó leigazolásával (Allen, Rashard Lewis), és nem szabad elfelejteni, hogy a Boston három legjobb játékosa közül kettő, Paul Pierce és Kevin Garnett már igencsak benne van a korban.

Az alapszakaszban rég nem látott jó formát mutathatnak mély keretüknek köszönhetően, és ez lehet a kulcs arra is, hogy a két „öreget” eleget tudják pihentetni a rájátszásra, ahol nekik igazán teljesíteniük kell.


6. Barclays Center vagy a Madison Square Gardenben összeülő nyugdíjasklub?

Ez tavaly még nem volt kérdés, Deron Williamsnek szinte semmilyen komolyabb játszótársa nem volt, nem úgy idén. Megtartották az év közben megszerzett Gerald Wallace-t, idecserélték Joe Johnsont, a padot pedig nagyon szépen felhúzták, hiszen veterán minimumért jött például CJ Watson, Reggie Evans és Andray Blatche is, de egy európai sztár, Mirza Teletovic is őket fogja erősíteni.

Az „eredeti” New York-iak szintén nem kevés változtatásokon mentek keresztül, kezdve azzal, hogy elengedték Jeremy Lint, viszont őt pótolták Raymond Feltonnal, Jason Kiddel és Pablo Prigionival. A palánk alatti részleget is mélyítették, érkezett Marcus Camby, Kurt Thomas és Rasheed Wallace is, Iman Shumpert felépüléséig pedig Ronnie Brewer riogatja majd az ellenfél legjobb pontszerzőit.

A gond az, hogy a brooklyniak a teljesen új játékosállomány miatt egyelőre sem támadásban, sem védekezésben nem tudják, mi merre hány méter, attól a szinttől nagyon messze vannak, amit papíron képviselnek. Adni kell nekik időt, de Avery Johnsonnak ez itt már élesben megy, nincs mire fognia, ha nem jönnek az eredmények, és nem mostanában láttunk tőle értékelhető edzői teljesítményt hosszútávon.

A túloldalon a Kidd-Prigioni-Camby-Thomas-Wallace ötös 191 éves összesen, és ez már az alapszakasz megkezdése előtt is kijött, többen sérültek közülük. Ez várható tőlük az egész szezon folyamán, valószínűleg a Knicks egyetlen egyszer sem fog kiállni legjobbjaival. Tetézi a gondokat, hogy Amare Stoudemire térde most kezd egyre rosszabb állapotban lenni, legalább másfél hónapot kihagy a szezon elejéből.

Van tehát gond mindkét oldalon, de alapvetően mindkét gárdának bent kell lennie a rájátszásban. Ahol ezt nem teszik meg, ott valószínűleg fejek fognak hullani, nem is egy.


7. Ki süllyed el és ki marad a felszínen kelet nagy átalakulói közül?

Nemcsak a két New York-i alakulat, hanem rajtuk kívül további négy, az utóbbi időben többnyire rájátszásban szereplő gárda alakult át a nyáron. A Chicago Bulls nemcsak kezdő irányítóját vesztette el szinte az egész alapszakaszra, de padját is, mivel a tulajdonosok nem akartak luxusadót fizetni, ezért olcsóbb játékosokkal pótolták őket. A Szeles város együttese azonban még így sem esélytelen a PO-ra, leginkább vezetőedzője, Tom Thibodeau miatt.

Az Orlando Magic van a legnagyobb gondban. Ők nemcsak Dwight Howardot bukták el, de újonc vezetőedzővel, Jacque Vaughnnal vágnak neki a következő idénynek. A tréner egyetlen reménye az lehet, hogy mindenki leírja őket, és ez valamennyire motiválni tudja majd a leginkább középszerű játékosokkal teletűzdelt keretet.

Az Atlanta betonbiztos PO csapat volt évekig, de arra is nagy tételben lehetett fogadni, hogy nem jutnak el még a konferencia döntőig sem. Most megszabadultak Joe Johnson hatalmas szerződésétől, a jövőjük sokkal jobban néz ki, mint korábban bármikor, ráadásul az ő távozása a csapatjáték térnyeréséhez is vezethet, de azt sem szabad elfelejteni, hogy legjobb pontszerzőjét és legjobb periméter védőjét vesztette ezzel a gárda.

A Philadelphia Andre Iguodaláért Andrew Bynumot szerezte meg még a Howard cserében. A center egyelőre sérült, de ez nem látszik meg a fiatal gárdán. Jól erősítettek a külső sorban, több kitűnő kinti dobó is érkezett (Jason Richardson, Dorell Wright, Nick Young), ami komoly gondjuk volt a korábbiakban, úgyhogy Bynum nélkül is fut a szekér. A kérdés az, mennyire fogja majd meg őket a center beépítése, ami a szezon közben időt is fog igénybe venni, és teljesen meg is fogja borítani az eddigi futós játékot, cserébe komplettebb, nagy célok eléréséhez megfelelő taktikát biztosít.


8. Képes-e bárki is megszorítani a Miamit?

Mint már a Bostonnál említettük, a nyáron még erősödtek is, de ez csak egy dolog. Dwyane Wade és LeBron James még két társat kapott, akiknek ha kipasszolják a labdát, azok be tudják dobni a hármast, ezzel játékuk minden bizonnyal még hatékonyabb lesz. Az viszont már egy másik kérdés, hogy bizonyos szempontok miatt minden matchup számukra jön ki jól.

A Thunder Kendrick Perkinsszel Dwight Howard és a tradicionális centerek ellen készült, de a Heat ellen semmilyen haszna nincs az ex-bostoni középjátékosnak, mert a Miami ellen nem hatékony az Ibaka-Perkins palánk alatti kettős (mivel a Heatnél négyen állnak általában a periméteren, az ötödik pedig Chris Bosh).

A Lakers ellen nagyon nagy gondjaik lehetnének a palánk alatt, de az Oklahoma pont a Los Angeles-iek ellen „készült”, egyrészt két kitűnő belső védővel Gasol és Howard ellen, másrészt villámgyors fiatalokkal a nagyon idős Lakers külső sor ellen, így van rá esély, nem is kicsi, hogy Nash-ék a döntőbe sem jutnak el.

Az előbb említettek miatt a legnagyobb riválisuk előreláthatólag idén is a Celtics lesz. Tavaly majdnem kiestek ellenük, és a bostoniak többet erősödtek önmagukhoz képest, mint tette azt a Heat. Ettől még a floridaiak a legesélyesebbek a 2012-2013-as aranygyűrűre, de kettejük csatájában van arra a legkomolyabb sansz, hogy a Miami elvérezzen, és ne védje meg címét.

Azt is hozzá kell azonban tenni, hogy hosszú még a szezon, sérülések esetén bármi lehet, és a Lakers döntőbe jutásával ott egy újabb klasszikust láthatnánk, akárki is nyerje keletet.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus