Szezonfelező díjkiosztó

Nagyjából felénél tart az NBA alapszakasza - lássuk, kik kap(hat)nák az év végén kiosztásra kerülő díjakat a jelenlegi állás szerint.

Év edzője (COY)

1. Mike Budenholzer (Atlanta Hawks)

Azt gondolom, jelenleg kérdés nem merülhet fel azzal kapcsolatban, ki nyeri ezt a díjat. Steve Kerr és a Golden State Warriors szereplése nagyszerű, de ott az állomány szinte adott volt a sikerhez, itt pedig egy olyan gárdát tett össze Budenholzer, amelyet néhányan PO-ba sem vártak, a legmerészebb jóslatok is kelet 4-5. helyére rakták őket, most pedig utcahosszal, 5 meccsel vezetik keletet és divíziójukat a Washington Wizards előtt, az oaklandiektől pedig mindössze másfél meccsre vannak. Sokan próbálták, Atlantában sikerült: megvan a keleti Spurs egy olyan csapattal, ahol "elsővonalas" szupersztárból egy sincs, de a második vonalból is csak éppen páran. Időtlen idők óta először ejthetjük ki a szánkon: élvezet nézni a Hawks játékát. Ez ráadásul ligaszinten is kiemelkedő eredményességgel párosul, úgyhogy szerintem jelen állás szerint egyértelműen neki kellene nyerni a díjat.

2. Steve Kerr (Golden State Warriors)

Bár azt Budenholzernél leírtam, hogy a Warriors egy már szinte kész csapat volt - tavaly Bogut sérülése tette be nekik a kaput a PO előtt, előtte a Spursszel pariban voltak 2-3 meccsig a nyugati második körben -, a ligaleső trénerét azért Top3-ba kell tenni mindenképpen. A kiváló alapanyag mellett meg kell említeni azt is, hogy Kerr kitűnően kezelte a Mark Jackson távozása utáni helyzetet. Nagyon sok játékossal ápolt szoros kapcsolatot az előző vezetőedző, de Kerr megnyerte a legnagyobb sztárok és a kiegészítők bizalmát is. Talán még élvezetesebben játszanak, mint korábban, és egyértelműen eredményesebben. Szépen forgatja, rotálja a kispadot is, amivel Jacksonnak voltak bőven gondjai az előző években.

3. Jason Kidd (Milwaukee Bucks)

Nagyon sok savat kapott tőlem is az előző idény folyamán, de kétségtelen tény, hogy a Milwaukee-t úgy gatyába rázta, amire kevesen számítottak. Érkezett ugyan a csapathoz egy Jabari Parker, Giannis Antetokounmpo fejlődésében pedig nyilván bíztak, de a kiváló szezonkezdetet nem törte meg az sem, hogy ACL-szakadás miatt előbbit már a teljes idényre elvesztették egy ideje. A tavaly teljesen fogalmatlan csapat idén kifejezetten jól fest a pályán, masszívan védekezik, támadásban pedig jól oszlanak el a szerepek. Kidd nagyon bő rotációt alkalmaz, jól is kavargatja a lapokat, aminek az eredménye egy közel sem várt, pozitív mérlegű félszezon, és szinte biztos PO-hely eddig.

Akik lemaradtak

Nagyon sok nevet meg lehetne említeni itt, a harmadik hely szerintem teljesen ízlés kérdése - az első kettő nem, annak maximum a sorrendje lehet az. Terry Stotts továbbcsiszolta a Blazers játékát úgy is, hogy a pad továbbra sem túl potens - főleg ha az ellenfelekével hasonlítjuk össze -, így is a nyugati második helyen állnak (30-11). Rick Carlisle Dallasban újfent egy teljesen új csapatot rakott össze villámgyorsan, amit a Cavsnél láthatunk, hogy nem egyszerű feladat. A Memphisnél Dave Joerger szépen megtalálta a működő kezdőötöst, és most Jeff Green megszerzésével egy új opciója is lett, vezetik a "halálcsoportot". A Phoenixnél pedig Jeff Hornacek bizonyítja, hogy az előző év nemcsak "kisiklás" volt, a kezdeti nehézségek után összerakta a háromhátvédes rendszert, és Alex Lent is pont olyan fokozatosan kezdi beépíteni, ahogy kell.

 

Év vezetője (Executive of the Year)

1. Danny Ferry (Atlanta Hawks)

Ha lenne humorérzék a szavazókban - nem lesz -, akkor nyerhetné szerintem a díjat, mert ezt kifejezetten nem egy szezonra, illetve az egy nyár alatt bemutatott dolgokra adják - tavaly RC Buford, a San Antonio Spurs GM-je egy olyan off-szezon után kapta meg, amiben gyakorlatilag semmit nem csinált, ellentétben az előző évekkel, több mint egy évtizeddel. Idén nyáron elcserélte például Lou Williamst és Lucas Noguierát John Salmons azonnal kivágható szerződésére. Emellett azonban összerakott egy olyan keretet Budenholzer mester keze alá, amilyet a tréner kért, és jelenleg 60 milliós fizetési listával büntetik a keleti konferenciát, a Hálaadás óta pedig az egész ligát. Egészen brutális produkció ez a luxusadó alatt kuporodó csapatok korszakában.

2. Donnie Nelson (Dallas Mavericks)

Egy PO-ban komoly célokra azért erősen alkalmatlan(nak tűnő) keretből egy nyár alatt csinált egy kifejezetten pofás, titkos bajnokesélyesként kezelt alakulatot. Monta Ellis szerződése neki sem idei termése, Chandler Parsons és Tyson Chandler megszerzése azonban igen, Rajon Rondót pedig gyakorlatilag egy marék semmiért sikerült megszerezniük - Jameer Nelson konkrétan ennyit ér egy bajnokesélyes csapat számára, még ha a pick, Brandan Wright és Jae Crowder esetében ez a jelző talán túlzás is. Az náluk nyilvánvaló, hogy a háttérből Mark Cuban is mozgatja a szálakat, akkorát nőtt viszont a csapatban lévő potenciál, hogy Nelsont kénytelen vagyok ide venni.

3. Stan Van Gundy (Detroit Pistons)

Az első két hónapban kapott tőlem (is) hideget-meleget, de úgy néz ki, hogy mégis kezdenek bejönni a nyári húzásai. Jodie Meeks kiválóan játszik, mióta felépült sérüléséből, és a pad is egészen pofás DJ Augustin vezetésével. Ami miatt viszont itt helye van szerintem, az minden idők egyik legtökösebb vezetői húzása: Josh Smith waiverre rakása. Ehhez kellett a tulajdonos hozzájárulása is, hiszen a következő 5 évben 27 millió dollárt fog kifizetni Tom Gores egy olyan embernek, akinek köze nem lesz a csapathoz, de éppen ezért volt óriási vállalás ez SVG részéről. Bár a Pistons hosszútávra építkezik, szerintem Gores hamar megunta volna, hogy ilyen szinte költi az elnök a pénzét. A Detroit azonban gyakorlatilag már ott van a Miami - Brooklyn kettős nyakán, a szezon felénél majdnem egálból indulnak ezekkel az együttesekkel és a Charlotte-tal a két PO-ot érő helyért. Ez a versenyfutás pedig szerintem egy kulcskérdésben még akár döntő tényező is lehet: Greg Monroe-t talán sikerülhet maradásra bírniuk.

Akik lemaradtak

A Houston GM-jét, Daryl Morey-t Donnie Nelsonnal hasonlónak gondolom, de az ő nagy lépéseinek nem ilyen friss az emléke (Harden, Howard). Corey Brewer nagy segítség lesz nekik, és azt sem tartom teljesen kizártnak, hogy ha valami csoda folytán Josh Smith beválik, akkor ő nyeri ezt a díjat. A Toronto vezetőjét, Masai Ujirit lehet még kiemelni, aki amellett, hogy egyben tartotta a társaságot az előző idényből, húzott az elmúlt időszakban egy Rudy Gay-cserét, valamint egy Lou Williams-tranzakciót, amit már az Atlantánál írtunk is - amihez nyúl, az eddig arannyá válik, ez kelet elitcsapatai közé emelte a Raptorst egy év alatt. Gar Formant és John Paxsont (Bulls), valamint David Griffint (Cavaliers) is fel lehet írni, hiszen a nyár az ő lépéseiktől (Mirotic, Pau Gasol, valamint LeBron, Love) volt hangos, Griffin a szezon közben is látszólag jókat húzott, az eredmény azonban eddig egyik csapatnál sem olyan, amilyet vártak, főleg igaz ez a Clevelandre, akik például Love-val kockáztattak is rendesen.

 

Év Újonca (ROY)

1. Andrew Wiggins (Minnesota Timberwolves)

Kár, hogy Jabari Parker lesérült szezon közben, így kérdés nem merülhet fel, hogy Wiggins fogja kapni ezt a díjat. 15.2 pontot és 4.3 pattanót átlagol, de nála a tendenciát is érdemes figyelembe venni. Nehezen indult, de a legutóbbi 13 meccsen már végig 10 pont fölött termelt, ebből 10-szer a 20-at is elérte, ma hajnalban pedig 31 pontos karriercsúcsot dobott. A hatékonyságán van még mit javítani (51.2% TS), viszont kintről már most is jó (41.4% hármas), ebben a 13 meccses periódusban pedig mezőnyből is csak ötször maradt 50% alatt. Messze kiemelkedik az egészségesen maradt elsőévesek közül.

2. Nikola Mirotic (Chicago Bulls)

Nagy a hullámzás Mirotic játékában és játékidejében is attól függően, hogy éppen egészséges-e Joakim Noah, Pau Gasol és Taj Gibson vagy sem. Ettől függetlenül 18.4 perc alatt is hasonló statisztikát hoz, mint a harmadik helyezett Noel (8.0 pont, 4.9 pattanó). Nagy nyeresége lehet a Bullsnak idővel, hiszen az rövid idő alatt bebizonyosodott, hogy nagyon sokféleképpen használható. Kintről hullámzó (35.2%), de mindenki tudja, hogy képes bedobni a hármast, így nagyon sokszor veri meg az emberét dobócsel után betöréssel, és jól is passzol ezekből a helyzetekből. Összességében most is jó scorer (56.8% TS), ennél pedig valószínűleg lesz még jobb is. Év végi helyezése azért erősen kétséges, ha nem sérül le huzamosabb ideig senki az előbb említett három delikvens közül.

2. Nerlens Noel (Philadelphia Sixers)

30.2 percet tölt a parketten, ami nagyban segíti jobb statisztikái elérésében (8.0 pont, 7.2 pattanó, 1.6 blokk) - főként a 12 perccel több meccsenkénti játéklehetőség - mégis hasonló statok - az, ami miatt nálam a harmadik helyre szorul Mirotic mögé. Az viszont kétségtelen, hogy a Sixers festékvédekezésének egyik alapja már most is, nem nagyon látszik rajta az ACL szakadás, illetve a több mint egyéves kihagyás. Ahogy azt sejteni is lehetett, támadásban finoman fogalmazva is nyers, viszont ő és KJ McDaniels azok, akik a Top15-ös védekezést megalapozták Phillyben - ez egy ilyen keretnél óriási szó.

Akik lemaradtak

Marcus Smart védekezésben már most is sok mindenkinek meg tudja keseríteni az életét, támadásban viszont eddig kintről vállal jórészt - 5.4 mezőnykísérletéből 3.6 érkezik a triplavonalról túlról. Elfrid Payton egyre inkább kezdi magát összeszedni, legutóbb már 22 pontos, 11 gólpsszos dupla-duplát szerzett, és kezdő lett a PO-ot titkon megcélzó Orlando Magicnél. Van esélye bőven top3-ba kerülni a végére (7.3 pont, 5.5 gólpassz, 3.6 pattanó), de egyelőre félelmetesen gyenge scorer összességében (43.5% TS). KJ McDanielst már Noelnél említettük, kitűnő védő, a pontszerzés azonban még nem erőssége (9.1 pont, 50.3% TS). Ami Top3-ba kerülése mellett szólhat, hogy állandó főszereplője a heti top blokkolásoknak és zsákolásoknak.

 

Legtöbbet Fejlődött Játékos (MIP)

1. Jimmy Butler (Chicago Bulls)

Messze a legnagyobb statisztikai fejlődést ő mutatja, támadójátéka gyakorlatilag össze sem hasonlítható a tavalyival. 39.7 perccel ő átlagolja a legtöbbet a ligában, de ez is csak egy perccel több, mint amennyit tavaly játszott meccsenként. Úgy emelt kategóriát a pontszerzésén (13.1 -> 20.6), hogy triplája éppcsak átlagos (34.2%), összehatékonysága viszont közel ligaelit, a második vonal egyik legjobbja (52.2 -> 58.5% TS). Jobban pattanózik (4.9 -> 6.0), több gólpasszt oszt ki (2.6 -> 3.3), és emellett védekezése nem romlott semmit, a liga egyik legjobb védője hátvédposzton és hármasban is. Már nemcsak a mások által megteremtett helyzetekből él, hanem a Bulls egyik go-to-guy-a is lett, középtávoli tempók, labda nélküli hátsó befutások, mindent tud gyakorlatilag.

2. Draymond Green (Golden State Warriors)

Neki is hatalmasat javultak a statisztikái. 21.9 percről 32.1-re ugrott a meccsenkénti átlaga, de ez annak is köszönhető, hogy egy kiegészítő, padról érkező energy guy-ból az egyik legsokoldalúbb játékos lett a ligában, nyugodtan pályán tartható most már ennyi időre is. Pontban (6.2 -> 11.6), pattanóban (5.0 -> 7.9), gólpasszban (1.9 -> 3.7), blokkban (0.9 -> 1.5) és szerzett labdákban (1.2 -> 1.6) is meglátszik a plusz pályán töltött idő, de javult az összhatékonysága is (49.8 -> 54.0% TS). Elég sok olyan év volt mostanában amivel toronymagas esélyese lenne a díjnak, ebben a szezonban azonban szerintem Butlert nem lehet letaszítani a trónról, ha a chicagói tartja a jelenlegi szintet.

3. Marc Gasol (Memphis Grizzlies)

A nyugati harmadik, a liga legkeményebb divízióját vezető Memphis vezérévé tudott idén válni, az első 25 meccsen egyértelműen a csapat legfontosabb láncszemeként működött - Zach Randolph kiválása után látszódott, hogy mindkét magasemberre óriási szüksége van a Grizzliesnek. A nagyon jó játékosból sztár lett, emelt pontátlagán (14.6 -> 19.2) úgy, hogy közben hatékonysága is jócskán emelkedett (52.2 -> 56.7% TS). Vannak többen is, akik talán ide kerülhetnének a helyére, de nálam az első vonalba kerülése miatt ő a harmadik.

Akik lemaradtak

Itt nagyon sok embert meg lehetne említeni akár a legjobbak, akár a másod- vagy harmadvonalas játékosok közül. Ott van például Nikola Vucevic, aki talán Gasol helyére is beférhet (14.2 -> 18.9 pont, 53.6 -> 56.2% TS), hiszen egyértelműen első számú ember lett, kiválóan dolgozik a palánknak háttal, és sokat javult hatékonysága, a Magic jövőjének talán legfontosabb alapja. Ott van a Gasolhoz hasonlóan (majdnem) sztárból még szintet lépő DeMarcus Cousins, akinek nagyon betett az agyhártya-gyulladása, de Michael Malone kezei alatt olyan vezér volt, amilyet tőle korábban soha nem láthattunk, plusz védekezni is elkezdett. Hasonlóan a "kiváló játékosból szupersztár lett" kategória jelöltje az egyre szélesebb repertoárral rendelkező Anthony Davis, aki lassan levédekezhetetlen lesz, ligaelit hatékonysággal dolgozik már (20.8 -> 24.2 pont, 58.2 -> 61.6% TS).

Vagy az a Klay Thompson, akit Green miatt valószínűleg sokan nem is néznek, pedig kevesebb játékidő alatt (35.4 -> 32.6 perc) támadásban még jobb teljesítményt nyújt (18.4 -> 21.7 pont, 41.7 -> 44.4% tripla, 55.5 -> 59.8 TS%). Egy másik kategória, inkább Green esetéhez hasonlítható a Houston Rockets erőcsatára, Donatas Motiejunas, aki cserealapból, illetve szabadlistára helyezendő játékosból idén kifejezetten megbízható lett. 41 meccsből 32-szer kezdett, láthatóan összeszedettebben mozog a fetékben, és kihasználta a Dwight Howard sérüléséből adódó lehetőségeket (15.4 -> 27.8 perc, 5.5 -> 11.0 pont, 3.6  -> 6.0 pattanó, 50.4 -> 55.8% TS). Motiejunashoz hasonló helyzetben van a Minnesota kiscsatára, Shabazz Muhammad, aki a semmiből tűnt elő idén (7.8 -> 23.3 perc, 3.9 -> 13.7 pont, 50.5 -> 55.5% TS)

 

Év Védője (DPOY)

1. Trevor Ariza (Houston Rockets)

Hatalmasat javult a védekezés Houstonban az előző idényhez képest (100 támadásonként csak 102.1 pontot kapnak, a harmadik legkevesebbet), ezt pedig leginkább az új segédedző, illetve a kiscsatár számlájára írják. Agyba-főbe dicséri az összes csapattársa és Kevin McHale vezetőedző is Ariza hátul végzett munkáját, nem kis mértékben neki köszönhető Harden javulása is. Még Dwight Howard és Patrick Beverley hiányát is bőven elbírta a csapat, pedig az előző idényben nélkülük - és nagyon sokszor velük is - átjáróház volt az együttes védelme. Nem hiszem, hogy van esélye egyébként nyerni, de ha véletlenül nem magasembernek adják a díjat, akkor szerintem neki van a legnagyobb esélye erre.

2. DeMarre Carroll (Atlanta Hawks)

A Hawks ligaötödik védekezésének (100 támadásonként 102.3 kapott pont) messze legfontosabb játékosa. Persze hátul is Budenholzer taktikája van érvényben, és nem egy-egy nagynevű védőre támaszkodnak, hanem csapatként működnek szinte tökéletesen, de Carroll fogja általában az ellenfél legjobb pontszerzőjét, azt pedig a tréner is elmondta, védekezésben az ő intenzitása adja meg az alaphangot a csapatnak - a végtelenül önzetlen és kiegyensúlyozott támadójáték mellett ez vezetett az előző 28 meccsen 26 győzelemhez.

3. Roy Hibbert (Indiana Pacers)

Egy papíron borzasztóan gyenge csapatot tud versenyben tartani, szinte egyedül hátul - 100 támadásonként 102.7 kapott pont, a hetedik legkevesebb. Egyénileg nagyon nem állnak jól a Pacersnél, ő sem fut jó szezont statisztikailag, de a legrosszabbul ellene dobnak az ellenfelek a festékben. Korábban a kelleténél jóvan nagyobb hype-ot kapott az Év Védője szavazásokon, most meg talán kevesebb szó esik róla, mint megérdemelné teljesítménye alapján.

Akik lemaradtak

Itt gyakorlatilag az összes nagynevű védőt fel lehet sorolni, aki létezik, Marc Gasoltól kezdve Serge Ibakán át Anthony Davisig, és szerintem mindhármuknak van reális esélye behúzni akár ezt a címet majd év végén - DeAndre Jordannek szerintem összességében semmi, még ha a nevét meg is lehet említeni a statisztikái miatt. A kisemberek közül Jimmy Butler vagy Tony Allen neve automatikusan felmerülhet, de nekik jóvan nagyobbat kell domborítani ahhoz, hogy ott lehessenek a végelszámolásnál, Ariza és Carroll nevét is csak úgy vettem előre, hogy az Atlanta reflektorfényben van, a Rockets pedig több kategóriát javult.

 

Év Hatodik Embere (6th man)

1. Lou Williams (Toronto Raptors)

Mindössze 24.2 percet tölt a parketten, de ezalatt is képes 14.9 pontot átlagolni 56.4%-os TS-sel. A védekezése olyan, amilyen - főleg az ACL-szakadása után -, viszont azért lett ő nálam a legjobb csere a ligában, mert meccseket eldöntő dobásokat lehet rábízni és bíznak is rá, ezt pedig nem sokan mondhatják el magukról a "hatodik emberek" között.

2. Ryan Anderson (New Orleans Pelicans)

15.2 pontját kevésbé hatékonyan szerzi, mint a torontói (54.2% TS), viszont betesz 5.2 pattanót is a közösbe. Nem túl kemény védő ő sem, viszont azért került ilyen elölre nálam, mert pótolhatatlan játékos a Pelicansnél, egyetlen ilyen típusú, kintről is veszélyes magasembere sincs a New Orleansnak, így az egyik legfontosabb embernek tartom az eredményesség szempontjából - egy-két mérkőzés erejéig Asik és David tudják egymást pótolni, ahogy a Holiday-Evans-Gordon hármas is.

3. Isaiah Thomas (Phoenix Suns)

Úgy néz ki, hogy  beilleszkedési gondoktól függetlenül is tud teljesíteni, bár pont az utóbbi 10 meccse sikerült valamivel halványabbra a brutális szezonkezdetet követően. Sok pontot hoz a konyhára (14.2), ráadásul teszi mindezt nagyon hatékonyan - nagyon érdekes adat, hogy karrierje során minden idényében, így most is 57.4%-os TS-sel dolgozott, mondhatni belőtte magát erre a kifejezetten jó szintre, ami a pontszerzést illeti.

Akik lemaradtak

Ez az a díj, ahol nagyon nehéz három embert kiválasztani, mert még legalább öten vannak, akik ugyanúgy odakerülhetnek, sőt, meg is nyerhetik a trófeát. Ott van a kevés idő alatt is masszív statisztikákat hozó Marreese Speights (18.9 perc, 12.6 pont, 5.2 pattanó), a két veterán, akik idén is a legjobbak között vannak, Manu Ginobili (12.8 pont, 5.0 gólpassz, 3.1 pattanó) és Jamal Crawford (15.7 pont). A Dion Waiters miatt valószínűleg kicsit háttérbe szoruló Reggie Jackson (14.8 pont, 4.9 gólpassz, 4.2 pattanó), illetve a statjai mellett védekezésben is nagyon fontos Taj Gibson (11.2 pont, 6.9 pattanó).

 

Legértékesebb Játékos (MVP)

1. Stephen Curry (Golden State Warriors)

A liga jelenlegi legjobb csapatának vezére, legjobb játékosa. 23.3 pontját egészen félelmetes, 63.5%-os TS-mutatóval hozza, bár karrierje során először áll 40% alatt triplákból (39.9%). Kereken 8.0 gólpassza van 4.9 pattanó és 2.2 labdaszerzés mellett - védekezése a statisztika mellett is nagyon sokat javult az előző idényhez képest. Az Atlantában egyetlen ellenfele sincs, míg legnagyobb riválisával, James Hardennel szemben jelenleg 5.5 meccses az előnye, az szerintem túl sok ahhoz, hogy akár én, akár majd a szavazók ne számítsák be a voksolásnál.

2. James Harden (Houston Rockets)

Talán a legjobb boxscore-számai neki vannak jelenleg. 26.6 pontot hoz 60.2%-os TS-sel - ő jelenleg a pontkirály egyébként -, emellett van 6.7 gólpassza, 5.7 pattanója és 1.9 szerzett labdája. Ami fontos viszont, hogy védekezése nagyon sokat javult, nemcsak a jobb társaknak köszönhetően - ő is jóval jobban csipkedi magát, ami főleg azután nagy változás, hogy a világbajnokságon még Mindaugas Kuzminskas is ott kerülte meg, ahol nem szégyellte. Akár MVP is lehet szerintem, de a Rocketsnek be kell kerülnie a Top3-ba nyugaton - jelenleg negyedikek -, vagy ha nem is teszik ezt meg, elég közel kell lenniük a Warriorshöz mérlegben ahhoz, hogy ne induljon alapból komoly hátránnyal Curryvel szemben, azt szerintem nem tudja "ledolgozni egyénileg".

3. LeBron James (Cleveland Cavaliers)

Szinte semmi esélye nincs szerintem nyerni, csak ha a Cleveland majdnem tökéletes második félszezont fut. Átlagai hasonlóak, mint a korábbi években (26.0 pont, 7.4 gólpassz, 5.5 pattanó), az előző két évben mutatott földöntúli, 64-65 TS%-os hatékonyságából viszont erre a szezonra lejjebb adott (58.8% TS). Ami miatt nálam háromnál nem megy lejjebb, az a Cavs előző 10-15 meccse. A díjat annak adják definíció szerint (persze ez általában a szavazásnál sem érdekel senkit), aki saját csapata számára a legértékesebb. Márpedig James nélkül ez a Cavs még lottery csapatnak is gyenge a látottak alapján, Kyrie Irving és Kevin Love ide vagy oda. Vele a fedélzeten viszont még mindig senki nem szeretné őket kapni a PO-ban.

Akik lemaradtak

Az Atlantában és a Dallasban nincs olyan játékos, akit ki lehetne emelni, a Portlandnél LaMarcus Aldridge (23.5 pont, 10.4 pattanó) szerintem Damian Lillard (22.1 pont, 6.2 gólpassz, 4.7 pattanó) esélyeit csökkenti - ugyanez a helyzet a Bullsnál Pau Gasol (18.9 pont, 11.4 pattanó, 2.1 blokk) és Jimmy Butler (20.6 pont, 6.0 pattanó, 3.6 gólpassz) esetében. A Memphisben Marc Gasol (19.2 pont, 8.3 pattanó) számai szerintem nem elég jók, még ha védekezésben kulcsfigura is a Grizzliesnél, és talán ő lenne nálam éppen emiatt a negyedik. Ugyanígy nem elég jó egyénileg még erre a címre John Wall (17.1 pont, 10.0 gólpassz, 4.2 pattanó). Gasol mellett még egy embert fontolnék meg a Top3-ban, Kyle Lowry-t (20.1 pont, 7.8 gólpassz, 4.9 pattanó, 55.2% TS), aki a számai mellett szintén kiváló védő, és a torontói "gang" vezére.

A nagyobb lemaradók közül Anthony Davis (24.2 pont, 10.4 pattanó, 2.9 blokk, 61.6% TS) és Russell Westbrook (25.4 pont, 7.5 gólpassz, 6.0 pattanó, 2.4 szerzett labda) sem most, sem év végén nem lesznek szerintem ott, hiába a brutális számok, mert maximum a 8. vagy a 7. helyre kerülhetnek csapataikkal nyugaton, onnan pedig biztosan nem választják őket MVP-nek.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus