Szezonfelező díjkiosztó 2015/16

Év Edzője (COY)

1. Gregg Popovich (San Antonio Spurs)

Több okból is ő nálam az év edzője. Egyrészt a Golden State-nek idén nem adnám (hogy miért nem, azt a lemaradóknál kifejtem). Másrészt a nyáron teljesen átalakuló San Antoniót pillanatok alatt szedte úgy össze, hogy ha nem is futnak majd történelmi szezont, a folyamatosan ezzel a jelzővel illetett Warriorstől összesen két mérkőzésre vannak lemaradva. Az nálam Popovich zsenije, hogy Aldridge ugyan nem hoz portlandi számai közelében, de kicsit sem hátráltatja az idén is pazar csapatjátékot (és mondjuk feltűnően gyengélkedni sem nagyon láttuk az első 1-1.5 hónap után), és az is, hogy a szezon előtt számomra kicsit kérdőjeles védekezés nemhogy a Spurs gyengéje, de legnagyobb erőssége is.

2. Rick Carlisle (Dallas Mavericks)

A Dallas nemhogy a rájátszásért küzd, de viszonylag simán van egyelőre a legjobb 8-ban nyugaton több előrébb várt gárda gyengélkedését kihasználva. A keretet továbbra sem tartom valami sokra, viszont Carlisle maximálisan kihasználja összes játékosa erősségeit. Deron Williams újjászületését az öltözőn belüli lazább, barátibb hangulat mellett a tréner számlájára írom, nagyon megtalálták a közös hangot és sokat segít Williams jobb megítélésében, hogy sokkal jobban bízik benne Carlisle, mint előtte Brooklynban bárki - az irányító egyébként jobb számokat nem hoz, mint a Netsnél, de mivel alapvetően messze nem is lenne akkora szerepe, így a hasonló mutatók sokkal többet érnek itt.

3. Frank Vogel (Indiana Pacers)

Carlisle-hoz hasonló nálam a megítélése: a Pacers állományát közel sem tartom annyira jónak, mint amennyire jó eredményeket hoztak eddig, főleg az idény első negyedében, amikor nagyon ment nekik - mostanában Paul George és a csapat is erősen visszavettek ahhoz képest. Vogel tavaly egy talán még gyengébb rosterrel is versenyben volt a PO-ért - alapvetően a nevekkel nem volt baj, azzal már inkább, hogy a sztárok szinte kivétel nélkül sérültek voltak, nem is rövid ideig -, most pedig a valamivel egészségesebb keretet ott tartja a meglepően jól szereplő keret első 2-8 csapata között folyamatosan. Bár George Hillt és Mahinmit leszámítva mindenki erősen leszállóágba került a húzónevek közül, összességében nálam még így is több mint pozitív a szereplésük.

Akik lemaradtak

Stan Van Gundy nagyjából kicserélhető nálam Vogellel, Scott Skiles is ott lehet szerintem valahol a dobogó közelében a szintén a várakozásokhoz képest felülteljesítő Magickel, a negatív mérlegű csapatok közül pedig Derek Fisher vagy a Portlanddel Terry Stotts neve emelhető még ki, mint pozitív meglepetés. A Golden State nálam két dolog miatt nem kerül fel a listára. Egyrészt mert Steve Kerr vissza fog jönni év közben, akkor pedig Luke Walton teljesen mindegy, mit csinál - azt egyébként is egy viccnek tartom, hogy hónap meg év edzője lehet, de a mérlege még mindig 0-0. Másrészt pedig ha Kerr visszatér, akkor teljesen mindegy, mi a Warriors mérlege, szerintem ő nem érdemli meg ebben az idényben a díjat.

 

Év Vezetője (Executive of the Year)

1. RC Buford (San Antonio Spurs)

Tudjuk, hogy nem egyszezonos díj ez, tehát abszolút nem az adott nyári tevékenységre és annak csapatra gyakorolt hatására adják oda, de Buford minden feltételnek megfelel, ami alapján ezt neki kellene kapni. Nyáron megteremtette a szebb jelent és a szebb jövőt is Aldridge megszerzésével, és sikerült úgy feltöltenie a kispadot, hogy hiába léptek le jó játékosok (Tiago Splitter, Cory Joseph vagy éppen Marco Belinelli), a rendszer továbbra is működik. Utóbbiban persze nagy szerepe van Popovich-nak is, de a nyári LMA-manőver Bufordnak már megágyazott az első helyre - mióta döntött az erőcsatár, azóta hallani, hogy ezt a díjat más nem nyerheti.

2. Masai Ujiri (Toronto Raptors)

Ujiri évek óta foltozgatja a Raptorst, és most sikerült szinte tökéletes nyarat zárnia. Carrollt nagyon túlfizették a jelenlegi állás szerint, de sokat volt sérült a kiscsatár, mellette azonban Scola, Joseph és Biyombo megszerzése is telitalálatnak tűnik, Vasquez elpasszolása egy első körösért pedig plána. Náluk az edző nemhogy segít, de szerintem ront - azt Ujiri nyári tevékenységének, a védekezés nem kis megerősítésének tulajdonítom, hogy még egy Casey-vel is 25-15-tel állnak jelenleg a kanadaiak a keleti második pozícióban. Az már más kérdés, hogy az igazi vizsga még csak most jön majd a szakvezető számára: DeRozan új szerződéséről kell döntenie a nyáron.

3. Phil Jackson (New York Knicks)

Azt szerintem senki nem gondolta volna, még talán a Knicks-drukkerek sem, hogy a csapat ott tart majd, ahol. Robin Lopez és Afflalo leigazolása is nagyon bejött - utóbbi az egész off-szezon egyik legnagyobb fogása volt 8 millió dollárért -, Derrick Williams is kezd belejönni a padról, a legnagyobb húzás azonban teljesen egyértelműen Kristaps Porzingis volt. A nyári nyilatkozatok után meg lehet kockáztatni, hogy még Jacksont is meglepte, hogy ilyen gyorsan ilyen hatása van a lett magasembernek a játékra, de az edzőlegenda ezzel az egy húzásával visszarakta a térképre a Knickst. Nem sokkal a PO-helyek mögött táncol a New York, ami tőlük bombameglepetés, Porzingis pedig lehet az a szabadügynök-mágnes, ami önmagában Melo nem tudott lenni.

Akik lemaradtak

Donnie Nelsont ki kell emelni, akár a Top3-ban is helye lehet a Dallas GM-jének, miután neki nyáron egy picit komplikáltabb volt a feladata DeAndre Jordan húzása után, de Zaza Pachuliával kifejezetten szépen pótolták a Clippersnél maradó centert - D-Will azért erősen az ölükbe esett, hiszen kivásárolták és haza akart menni. Stan Van Gundy még az, aki nálam a Top5-be belefér és ízlés szerint akár a Top3-ba is - Ujirihez hasonlóan neki nagyon bejöttek a nyári húzásai, Marcus Morris ajándék az évi 5 milliós szerződéséért, Ilyasova is sokkal hasznosabb, mint azt várhattuk (kettejükért szinte semmit nem adott fel a csapat), Reggie Jackson pedig bizonyít egyelőre az évi 16 milliós béréért.

 

Év Újonca (ROY)

1. Karl-Anthony Towns (Minnesota Timberwolves)

Nálam egyelőre eléggé egyértelmű ez a kérdés, hiszen Towns a 15.6 pontját 57%-os TS-sel hozza, az bárki máshoz viszonyítva minimum 2-3 kategória különbség hatékonyságban. Emellett van 9.5 pattanója és 1.7 blokkja is - gyakorlatilag egy hatékony dupla-dupla gép már most is. Probléma lehetne, hogy a Minnesota szabadesésbe kezdett, lassan a pocsék kategóriába esnek, de Porzingisnél a statisztikái és a hatékonysága sokkal jobb, Okafornál pedig a csapatmérlege még így is, illetve védekezésben nem lehet egy lapon emlegetni a két centert.

2. Kristaps Porzingis (New York Knicks)

Az ő második helye is sima nálam, mert ő és Towns azok, akik nemcsak elöl, hanem hátul is kifejezetten jók már most is. Porzingis a 13.9 pontját mindössze 52%-os TS-sel hozza, és "csak" 7.9 pattanója van 1.9 blokk mellett, ezért nem mehet Towns elé, de azt is hozzá kell tenni, hogy a New York az egyetlen a három érintett csapat közül, amely PO-ba juthat - ha ez megtörténik, nem tartom kizártnak, hogy ő legyen az év újonca, mert abban nem kis szerepe lesz.

3. Jahlil Okafor (Philadelphia Sixers)

17.4 pontot átlagol, amivel vezeti is a vonatkozó listát az elsőévesek között, de mindössze 51.6%-os TS-mutató párosul ehhez, így nálam scoringot tekintve sem jobb Townsnál. 7.4 pattanójával nincs probléma, de védekezésével annál inkább - igazi átjáróház a Sixers centere, ez az, ami miatt Porzingis is bőven megelőzi az én álláspontom szerint. Az jó jel nála, hogy a sok balhéja után úgy tűnik, kezdi összeszedni magát, már ami a mezőnyszázalékot érinti - a hatékonysága év végéig szerintem még nőhet jócskán, de a hátul mutatott produkciója miatt szerintem év végén is marad majd harmadik.

Akik lemaradtak

Szerintem más szóba sem jöhet a Top3 szempontjából, legalábbis jelen állás szerint, Ahogyan azt hétről hétre, legutóbb pár órája olvashattátok, az Okafor-Porzingis-Towns trió folyamatosan a legjobb és ezt az egész éves statisztikáik is alátámasztják - D'Angelo Russell például 11.9 pontját 48.8%-os TS-sel hozza, 3.4 gólpasszára meg jut 2.3 eladott labda is, úgyhogy nálam ő se nagyon jöhet szóba Townsékkal szemben, más pláne nem.

 

Legtöbbet Fejlődött Játékos (MIP)

1. Draymond Green (Golden State Warriors)

Green mindössze 3.3 perccel játszik többet, mint tavaly (31.5->34.8), de 3.0 ponttal többet is dob (11.7->14.7), jobban is pattanózik (8.2->9.6), de ami az igazán feltűnő, az egyrészt a gólpasszokban tapasztalható szakadéknyi különbség (3.7->7.3), másrészt az, hogy hatékonyságban is szintet lépett (54.0%->57.1% TS). Tavaly nem kapta meg a díjat Jimmy Butlerrel szemben, de idén gyakorlatilag ugyanannyi játékidő alatt még egy szintet tudott lépni - 8 tripla-duplájával már most több ilyen meccse van egy szezon alatt, mint eddig bármelyik erőcsatárnak a liga történetében (Garnett és Barkley 6-6-tal tartották eddig a rekordot, és hol van még az idény vége?). Ezt a fajta javulást személy szerint sokkal többre tartom, mint azt, amikor valaki dupla vagy triplaannyi játékidő alatt duplázza vagy triplázza a statjait.

2. Steph Curry (Golden State Warriors)

Curry tavaly MVP volt, ehhez képest most szinte ugyanannyit játszik (32.7->34.0 perc), ennek ellenére mind pontátlagban (23.8->29.9), mind hatékonyságban (63.8%->67.4% TS) több szintet ugrott - főleg utóbbi statisztikában teljesen embertelen, hogy az egyébként is a liga legszűkebb elitjébe tartozó TS-mutatóján ekkorát tudott javítani. A gólpasszátlaga csökkent (7.7->6.4), az eladott labdáinak száma nőtt (3.1->3.5), ami nem növeli esélyeit, de a hulladék szintről is nagy dolog lenne ekkora fejlődés, amit ő bemutatott, nemhogy a liga legtetejéről.

3. Zaza Pachulia (Dallas Mavericks)

Idén 5.6 perccel többet játszik a grúz ötös, mint tavaly (23.7->29.3 perc). Mondhatnánk, hogy leginkább ez látszik meg ponttermésén (8.3->10.8), de szinte egy dekával nem vállal többet, mint korábban, a hatékonysága viszont szinteket lépett Dallasban, tökéletesen használja ki Nowitzkiék jelenlétét (50.6%->57.4% TS) - cserébe a németnek elég rendesen takarít hátul. A TS-mutató mellett még egy statisztika van, amelyben mintha nem is ugyanaz a játékos lenne, ez pedig a pattanózás (6.8->10.8). A boxscore-mutatók mellett érdemes kiemelni, hogy a TRB%-ban (lepattanók begyűjtésének aránya akkor, mikor pályán van) 3.7%-ot (16.5%->20.2%), DRB%-ban pedig 6.2%-ot javult (19.9%->26.1%). Bődületes változások ezek, de valószínűleg akkora figyelmet nem fog kapni, mint kellene, mert kiegészítő játékos.

Akik lemaradtak

Van egy népszerű név, aki kihagytam, ő CJ McCollum. Egyáltalán nem zárom ki még azt sem, hogy megnyeri a versenyt, mert amikor ránéz arra valaki, hogy 6.8-ról 20.4-re ugrott a pontátlaga, gólpasszban pedig ugyanez 1.0-ról 4.5-re, akkor nagyon egyszerű rá voksolni, de ez nála semmi másnak nem köszönhető, csak annak, hogy a csapat 9-11. számú emberéből hirtelen a második számú lett: majdnem 20 perccel többet játszik (15.7->35.3), több mint 12-vel van több mezőnykísérlete, mint tavaly (5.9->18.3 FGA), így meg nem meglepő, hogy ekkorát javult. 36 percre vetítve is 5.1 pontot ment fel a mutatója (15.7->20.8), de úgy, hogy a hatékonysága 53.4%-ról 52.3%-ra csökkent - ez nálam csak annyi, hogy most azt szór el, amit akar. Ha már ilyen játékos, akkor Will Barton szerintem sokkal inkább. Ő is jelentősen többet játszik (16.9->29.5 perc), nagyot ugrottak a statjai (2.8->6.3 pattanó, 6.8->15.8 pont), viszont ő hatékonyságban is sokat lépett előre (50.3%->55.4% TS) - nemcsak a játékideje, hanem a játékának a minősége is feljebb lépett.

 

Év Védője (DPOY)

1. Kawhi Leonard (San Antonio Spurs)

Két dolog miatt nem lehet szerintem jelen állás szerint elvenni tőle a tavalyi címét. Az egyik az, hogy a Spurs egészen elképesztő statisztikát hoz hátul, 95.9 a védekezésbeli hatékonyságuk (100 támadásra kivetítve ennyi pontot kapnak átlagosan), ami a ligamásodik Indianához képest is 5.3 ponttal jobb, fényévnyi a különbség jelenleg ebben a San Antonio és bárki más között, ennek a védekezésnek pedig a csapatmunka mellett Leonard a fő embere. A másik az a játék, amit ebben a szezonban láthattunk már tőle mondjuk LeBron James vagy Andrew Wiggins ellen - ha egészséges, akkor szerintem a liga legnagyobb "radírja" és minden sztárjátékos első számú rémálma 2-től 4-es posztig. A triplákat egyébként 4.5, a duplákat pedig 6.7%-kal dobják róla rosszabbul az általa fogott emberek, mint egyébként átlagban (összesen -6.5% róla a mutató), a Defensive Win Shares kategóriát pedig 3.4-del ő vezeti.

2. Hassan Whiteside (Miami Heat)

Whiteside idén (talán) a legfélelmetesebb védő centerposzton, hiszen 4.0-val utcahosszal vezeti a blokklistát (2.4-gyel vannak mögötte a második helyen), a Defensive Win Shares mutatóban a harmadik a ligában (2.9), kiváló pattanózó összességében (21.9% TRB%) és a védőoldalt tekintve is (30.6% DRB%), ezekkel is a harmadik helyen van az NBA-ben mindkét mutatóban, ráadásul 10.8%-kal dobnak róla rosszabbul az ellenfelek a gyűrű közelében. Leonardöt jobb egyéni védőnek tartom, ami nála fontosabb is, hiszen periméterjátékosként egy-egyben is meg kell tudnia tartani az ellenfeleit, míg Whiteside-nak centerként, a mai NBA-ben inkább besegítővédőként fontos a teljesítménye, ebben pedig pazar. Összességében nézve szerintem a statok és az eye-test alaján nehéz kettejük között dönteni.

3. Draymond Green (Golden State Warriors)

Green még Leonardnél is jobb statokat hoz védekezésben, hiszen a triplákat és a duplákat is egyaránt 7.1%-kal dobják róla rosszabbul az ellenfelek, ráadásul ő az igazi hatékony small-ball alapjának mintapéldája - bármilyen ellenfélre képes váltani, mert az irányítókat lábon, a centereket pedig testtel képes megtartani, gyakorlatilag lehetetlen kijátszani. Még hajlanék az ő első helyére is akár, de Leonard idén nem egyszer, nem kétszer mutatott olyan demonstrációt már, ami mellett nagyon nehéz bárki másnak érvényesülni ennél a díjnál, másrészt a Warriors DRtg-ben 6.8-del van lemaradva a Spurstől, az szerintem elég sok ahhoz, hogy Leonard emiatt is előnyből induljon. A Defensive Win Shares mutatóban egyébként 5. helyen áll (2.5).

Akik lemaradtak

A legnagyobb kimaradó Paul George, a ligamásodik védekezéssel rendelkező Indiana szíve és lelke, akit szerintem lehet nyugodtan ennek a három embernek a szintjén kezelni eddig idén - borzasztóan jók a statisztikái az ellenfél dobásának elrontása (-7.8% a triplán, -5.5% összességében), labdaszerzések (1.9) és Def Win Shares (2.6, 4.) alapján is. Rudy Gobert elég sokat kihagyott, egyébként viszont idén is kitűnő hátul (gyűrűhöz képest 3 méteren belül -10.8% az ellenfelek mezőnymutatója), DeAndre Jordan is biztos ott lesz a szavazáson, ez idén se lesz egyszerű voksolás.

 

Év Hatodik Embere (6th man)

1. Ryan Anderson (New Orleans Pelicans)

A Pelicansnél idén túl sok mindennek nem nagyon lehet örülni, de Anderson teljesítménye biztató - az is igaz, hogy a nyáron lejáró lesz, jó eséllyel nem itt folytatja majd pályafutását. Az erőcsatár 17.1 pontját 56.3%-os TS-mutatóval hozza, ezzel a legponterősebb és a(z egyik) leghatékonyabb a cserék között, emellett leszed 6.2 pattanót is meccsenként. Ahhoz szerintem nem sok kétség férhet, hogy jelenleg ő a legjobb hatodik ember, csak Barton veszélyezteti pozícióját.

2. Will Barton (Denver Nuggets)

A coloradóiak swingmanje számomra elég komoly pozitív meglepetés, nemhogy tudta tartani a legutóbbi szezon utolsó 20 meccsén mutatott teljesítményét, de még tovább is javított rajta (ahogy erről volt szó korábban). A cserejátékosok között egészen kiváló pozíciója van Ryan Anderson mögött 15.8 pontjával (55.4% TS), 6.3 pattanójával és 2.5 gólpasszával - ha ezt tudja tartani a szezon teljes hátralévő részében, jó esélyei lesznek a végső győzelemre is.

3. Darren Collison (Sacramento Kings)

Bejött neki George Karl rendszere, legalábbis a statisztikák alapján, hiszen 13.1 pontot hoz meccsenként, ráadásul 55.9%-os TS-sel, ami kiváló, emellett 4.6 gólpasszára mindössze 1.9 eladott labda jut - kitűnő hatékonysággal dolgozik idáig, és ez a nem túl kiemelkedő statisztikák ellenére is a dobogóra helyezi jelenleg.

Akik lemaradtak

Itt nagyon nehéz magyarázni, mert rengeteg játékos van 10-12 pont között hasonló hatékonysággal és plusz számokkal. A teljesség igénye nélkül Rodney Stuckey, Jordan Hill, Jerryd Bayless, Mario Chalmers, Jeremy Lin, Jeremy Lamb, Victor Oladipo, Trey Burke, Alec Burks, Allen Crabbe, Gary Neal, Gerald Green, Dennis Schröder, Zach LaVine, Jamal Crawford, Jrue Holiday, Manu Ginobili vagy éppen JJ Barea. Az kavarhatja még meg a dolgokat, ha Zach Randolph a szezon végéig csere marad - márpedig rengeteget próbálkozott vele ebben az idényben a padról Dave Joerger -, illetve Enes Kantert illik kiemelni a tömegből, mert hiába teljesen használhatatlan védekezésben, 11.3 pontját 60.9%-os TS-sel hozza és van 7.5 pattanója is meccsenként, ezzel a végelszámolásnál ott lehet akár a Top3-ban is könnyedén.

 

Legértékesebb Játékos (MVP)

1. Stephen Curry (Golden State Warriors)

Ehhez jelenleg nem nagyon férhet kétség, ha nem esik össze a Golden State és nyeri a ligát, vagy maximum 1-2 meccs hátrányban lesz, illetve Curry egészséges marad a szezon nagy részére, akkor el is dőlt. 29.9 pont, 6.4 gólpassz, 5.3 pattanó, 2.1 szerzett labda - ezek a boxscore számok is elegek lehetnének, de azt is hozzátehetjük, hogy Curry a 29.9-cel eddig pontkirály, 67.4%-kal pedig a hatékonyságkirály is, ráadásul az 50-40-90-es klubba is belépne jelen állás szerint (50.7% mezőny, 44.7% hármas, 90.3% büntető). Még egy adalék: a hátralévő 41 mérkőzésen legalább 101 hármast kell bedobnia, hogy megdöntse saját triplacsúcsát - ez a meccsenkénti 4.8 bedobott trojkájával elég jó eséllyel meglesz, hiszen 2.5-et kellene átlagolnia innentől, igaz, akkor, ha minden meccsen pályára is lép.

2. Kawhi Leonard (San Antonio Spurs)

Szerintem Curry egyetlen reális kihívója idén Leonard, ha csak nem kezd el a Spurs és a Warriors is elég erősen visszaesni a többiekhez képest - az MVP-t általában a liga legjobb csapatából választják, de maximum a konferencia első két együttese között kell lenni és elég szorosan a Tophoz. A Spurs kétmeccses mínusza még beleférne, de jelenleg Curryt nem nagyon lehet letaszítani a trónról, annyira brutális számokkal dolgozik. Leonard 20.2 pontot, 7.1 pattanót, 2.6 gólpasszt és 1.9 szerzett labdát átlagol, ami még alapjában véve nem lenne elég túl sok mindenre, de... Ő a liga másik legjobb csapatának egyértelműen legjobbja már, a liga legjobb védője, aki idő közben 48.3%-os tripladobó is lett, TS%-a 61.6%, ami brutális ahhoz képest, hogy már nem a mások által megteremtett lehetőségeket rakosgatja be a gyűrűbe, és nem mellesleg ő is közel van az 50-40-90-hez (50.7% mezőny, 48.3% tripla, 88.2% büntető).

3. Russell Westbrook (Oklahoma City Thunder)

Nem hiszem, hogy labdába rúghat Curryék ellen, amíg 6-8 meccses hátránya van a Thundernek a Spursszel és a Warriorsszel szemben. A Cavs is megelőzi még őket, de az a két meccs diffi már nem akkora dolog, a 24.4 pontos, 9.5 gólpasszos, 7.1 pattanós, 2.4 szerzett labdás számsora pedig talán a legbrutálisabb ránézésre az egész ligában. Javult a hatékonysága, méghozzá elég sokat (55.9% TS), de messze van ebben is Leonardékhez képest, így hiába vezeti a labdaszerzés kategóriát és játszik ebben a szezonban ténylegesen hasznosan is, egyelőre nem látom, hogy megelőzi majd az első kettőt bárhogyan is.

Akik lemaradtak

LeBron James még egy szolidabb idényt is lehoz eddig 25.5 ponttal (57.3% TS), 7.4 pattanóval és 6.1 gólpasszal, ráadásul a Cavs nincs is nagyon lemaradva az első kettőhöz képest (10 vereségük van, a Warriorsnek 4). Draymond Greenről még Curry árnyékában is rengeteg szó esik - 14.7 pontja, 9.6 pattanója és 7.3 gólpassza még kevés lenne, de Leonard mellett/mögött a liga legjobb védője és idén ő a(z egyik) tripla-duplagép, ráadásul gólpasszokkal hozza a TD-ket, ami egészen különleges egy erőcsatártól. Azért utóbbi is elég erőltetett már, hiszen Curry mellett alapvetően esélye nincs nyerni, ahogy Kevin Durant is hiába hoz jó átlagokat (26.5 pont, 64.4% TS, 7.7 pattanó, 4.4 gólpassz), Westbrook mellett nagy valószínűséggel ebben a szezonban nem lesz MVP.