Sztárok a számok tükrében - ki cipelheti be csapatát a nagydöntőbe?

James, Wade, Duncan, Parker, Durant, Westbrook, George, Hibbert - nyolc kiváló játékos, négy remek csapat, sok hasznos láncszemmel, jó kiegészítőkkel, akik fontos pillanatokban felléphetnek egy-egy jó védekezéssel, vagy clutch triplával. De azokig a fontos pillanatokig el is kell jutni, ahhoz pedig végső soron a sztárok kellenek. Az általános vélekedés szerint egy csapat addig jut, ameddig sztárjai viszik, a bajnokság végső szakaszához érkezvén elsősorban tőlük várják, hogy emeljenek addig sem elhanyagolható minőségű produkciójukon.

Hajrájához érkezett az NBA rájátszása, négyen maradtak versenyben az utóbbi évek legvadabbul induló playoff-jában. Főként az első kör hozott nem mindennapi izgalmakat, a legjobb nyolc között már jobban kirajzolódtak a valós erőviszonyok. Bár eleinte nem úgy festett, végül mégis az első és a második kiemeltek jutottak a konferenciadöntőbe mindkét főcsoportból, elmondható tehát, hogy tényleg a legjobbak néznek egymással farkasszemet. Nézzük, hogyan teljesítettek eddig a playoff-ban azok a sztárok, akiken az idei bajnoki cím megszerzése múlhat!

 

San Antonio Spurs

Tony Parker

Remek edző, remek szisztéma, a játékpercek mesteri kezelése, messze földön híres bő rotáció: ezek leginkább a San Antonio Spurs ismérvei. A korábbi bajnoki címeknél annyira meghatározó Nagy Hármasuk apránként beleolvadt a gépezetbe, senkinek nem kell 30 pontokat dobálnia a sikerek eléréséhez. Idei évüket jól jellemző adat, hogy senki nem átlagolt 30 perc felett az alapszakaszban, így tehát mostani négyesünkből a Spurs az, aki a legkevésbe támaszkodik egy-egy játékosra - abszolút csapatmunkát mutatnak be. 

A vezéregyéniségek azonban megvannak, és - csökkenő játékpercek ide, feltörekvő fiatalok oda - még mindig a régi motorosok húzzák Popovich gépezetét. A texasi alakulat "táplálékláncának" csúcsán egy ideje már Tony Parker áll, a tavalyi nagydöntő hetedik meccsén láthattuk, mennyit jelent, ha a francia nem százszázalékos... és sajnos újra nem az.

Az idei rájátszásbéli 31.3 perces meccsátlaga csalóka, a Portland elleni ötödik mérkőzésen tornázta ezt le, mivel combhajlító sérülése miatt mindössze tíz perc után elhagyta a játékteret. Ez a találkozó természetesen a többi átlagát is csökkentette, így kegyesek leszünk Parkerhez, és ezt a derbit most nem számoljuk a többihez. 

Így tehát 11 mérkőzés számait alapul véve (7 a Dallas, 4 a Portland ellen) átlag 33.3 perc alatt kerek 21 pontot tett a közösbe a karmester, emellé kiosztott 5.4 gólpasszt is meccsenként. Mezőnyből 49, a triplavonalon túlról 40%-kal célzott, a büntetővonalról 72.1%-os volt. Ezek a számok nagyjából megegyeznek karrier playoff-számaival, csak a dobószázalék javult jelentősen az évek alatt. 185 találkozójával egyébként negyedik az aktív játékosok közül a playoff meccseket tekintve, az első ötöt szépen kibérelték a texasiak: Tim Duncan (223) és Manu Ginobili (169) is tengernyi tapasztalattal rendelkezik.

A Mavs elleni hetedik, majd a Blazers elleni első meccsen szállította a legtöbb pontot Parker az idei rájátszásban, Nowoéknak 32-t, Aldridge-éknak 33 egységet termelt be. Kevesebbszer állhatott a büntetővonalra, mint azt korábban megszokhattuk (3.9 kísérlet / meccs, az elmúlt 10 év legalacsonyabb száma esetében), de ez (az öregedés mellett ugyebár) részben fejlettebb középtávoli játékának is köszönhető – nem feltétlen kell már minden esetben ziccerre törekednie, kevesebb kontakttal is meg tudja oldani. 

A 11 találkozón összehozott 33.3 perces átlag egyébként a legalacsonyabb karrierje során a rájátszás-játékidőt tekintve, tehát elvileg nem kellene túlhajtottnak lennie – a legrosszabbkor ütött be a fránya (bár a legfrissebb hírek szerint közel sem annyira súlyos) combsérülés, ami miatt az Oklahoma elleni párharc első mérkőzésén való játéka kérdéses.  

Tim Duncan

Parkeren kívül még mindig a Big Fundamental az, akire támaszkodni lehet, ha ég a ház, ez pedig nem kis fegyvertény a 38 éves legendától. 

Bár a pályán töltött idejével egyenes arányosságban csökkenek átlagai is, idei produkciójára sem lehet panasz – nem kellett sokat játszania, mégis utcahosszal nyerte a San Antonio az alapszakaszt. 

A rájátszásban 33.8 perc (a legtöbb az idei Spurs-ben!) alatt 15.8 pont, 8.3 lepattanó és 1.7 blokk érkezik tőle, a labdaeladást pedig maximum hírből ismeri: összesen hetet szórt el 12 mérkőzés alatt. Mezőnyből 53, büntetőből 72%-kal dob, ezek még árnyalatnyival jobb számok is, mint eddigi átlagai a rájátszásban – bár a 22 pont, 12 pattanó, 2.5 sapka körüli karrier-statokat már nem fogja javítani, a százalékok, a hatékonyság mit sem romlott az évek múltával. 

Az idei playoff-ot mindjárt egy 27 pontos meccsel indította, ennél többet csak két alkalommal szerzett az alapszakasz során. A folytatásban eddig nem dobta ezt túl, de minden esetben elérte a 10 pontos határt, stabilan teljesít tehát. Ami talán kisebb aggodalomra adhat okot, hogy a legutóbbi 4 Portland elleni találkozón egyszer sem érte el mezőnyből az 50%-ot, de a pár napos extra pihenő biztosan jót tett neki ezen a téren, az OKC ellen, és a jelek szerint Serge Ibaka légvédelmével sem kell szembenéznie – sajnos.

 

Oklahoma City Thunder

Kevin Durant

Az idei MVP a rájátszásban sem hazudtolja meg magát, több kategóriában is uralja a ligát.Ezek közé tartozik természetesen a pontszerzés - 31.4-et hint meccsenként -, 408 pontjánál senki nem dobott többet a mezőnyben. Emellett övé a legtöbb játszott perc (579, ez 44.9-es percátlag), a legtöbb rádobás (300, 23.1/mecccs), a legtöbb mezőnykosár (136), bedobott és kiharcolt büntetők terén is első (104 találat 126 kísérletből), és ő jegyzi a legtöbb tripla rádobást is (92). 

Eladott labdákban viszont csak csapattársa, Westbrook előzi, és a százalékai is romlottak az alapszakaszhoz képest – nem véletlen, hiszen itt már top védelmek ellen kelll helytállnia, akik kettőzött erővel készülnek rá. 

Mezőnymutatója, büntetőzése és triplaszázaléka is nagyjából 4-5%-ot esett vissza a reguláris szakaszhoz viszonyítva (most  45.3-nál jár mezőnyből, 82.5-nél a vonalról, 34.8-nál trojkából), ellenben lepattanózásban sokat javított, 9.5-ös teljesítménye megsüvegelendő, és ott van még a 4.3 assziszt is. 

13 találkozót játszott eddig a Thunder a playoff-ban, és Durant mindössze négy alkalommal állt meg 30 pont alatt, a Clippers elleni negyedik derbin szórt kerek negyvenese volt a csúcs. Pattanóból is elérte hat alkalommal a tízes határt, míg ez például Blake Griffin-nek csak egyszer jött össze (szintén 13 meccs alatt).

Ibaka kiválásával várhatóan még több terhet kell cipelnie, az ő pontos középtávolijait – és az ezzel járó extra területet a betörésekhez – nehéz lesz pótolniuk, emellett az ellenfél négyeseivel is gyakrabban kell majd megküzdenie Durantnek védekezésben. De mitől MVP az MVP, ha nem attól, hogy az ilyen jellegű próbákat sikeresen kiállja?

Russell Westbrook

Mikor Kevin Durant nemrég átvette karrierje első MVP trófeáját, beszédében kitért (többek között) az összes csapattársára is, mindenkiről volt egy-két jó szava. A beszéd végére hagyta azt a Russell Westbrookot, akinek helyes vagy helytelen döntései talán még Durant játékánál is többet fognak jelenteni a további küzdelmekben –  ezzel mindketten tisztában vannak, mégis teljes mellszélességgel kiállt KD Russ mellett.

Westbrook tipikusan az a fajta játékos, aki bőven ad alapot a kritikákra a fanyalgóknak, viszont hatalmas győzni akarás, és 1000 lóerős motor hajtja. Jordanék kora óta némileg kiveszőben vannak a ligából azok a típusú spílerek, akik minden meccsre "szétrúgom a ******" feliratú pólóban mennek ki, de hősünk mindenképpen közéjük tartozik.

Mindez a számok tükrében 26.6 pontot, 8 lepattanót és 8.4 gólpasszt jelent az idei rájátszásban, 39.5 játékperc alatt. Három tripla-duplát is feljegyezhettünk már Westbrook neve mellé, és bár az "eladott labda" rovatban első helyen szerepel (4.5 / meccs), nehezen elképzelhető, hogy nélküle tartana-e itt a Thunder. 

Dobószázaléka, dobószelekciója sosem volt az erőssége, most sem az – 42.5% mezőnyből, 27.9% triplából. Viszont ipari mennyiségű szabaddobást harcol ki (csak Durant jobb nála ebben az egész mezőnyt tekintve), és a kísérleteket közel 87%-os pontossággal értékesíti is. 

A Clippers elleni ötödik találkozón szerzett 38 pontja az idei rekordja, két alkalommal nem érte el a 20 dobott pontot. 

Nagy kérdés, hogy Tony Paker mennyire lesz bevethető állapotban a párharcuk elején, így védekezésben mindenképp spórolhat egy kis energiát Russell – na nem mintha az a spórolós fajta lenne.

 

Indiana Pacers

Paul George

Az Indiana rájátszása eddig finoman szólva felemás, bár az utóbbi időben kezdtek visszatalálni a nyerő útra. A kétarcú játék a kétszeres címvédő ellenében egész biztosan nem lesz elég, nagyon össze kell magukat kapniuk Vogel mester fiainak, ha meg szeretnék akadályozni a Miami zsinórban negyedik nagydöntőjét – amelyre egyébként Magic és Bird 80-as évekbeli csatái óta nem volt példa.

Ehhez elengedhetetlenül fontos lesz a franchise ifjú titánja, Paul George átlag fölötti produkciója, úgy támadó-mint védőoldalon. 

Az idén hullámvasutazó Pacersben talán George volt eddig a legstabilabb pont.A rájátszásban 41.4 perc alatt 21.9 pontot, 8.7 lepattanót és 3.8 gólpasszt tett a közösbe, emellett a védőoldalon sem lazázik: 2.3 labdaszerzésénél csak Chris Paul tudott többet a mezőnyben. 

A százalékok nála sem kiemelkedően magasak, de egy támadásban ennyire limitált csapatnál ez nem is meglepő. Mezőnyből 43, triplából közel 42%-kal dolgozik, utóbbi egyébként 5%-os javulás az alapszakaszhoz viszonyítva. A bünetőket kiharcolja, be is dobja – találkozónként átlag 6.5 egypontos emel rá, ezek 83%-át kosárra váltja.

A Wizards elleni negyedik meccsen elgurult a gyógyszere – másfél perctől eltekintve végignyomta a derbit, és egy 39 pontos (7/10 trojka), 12 pattanós performansszal "lepte meg" Wall-ékat. Tíz pont alatt egyszer sem maradt még a rájátszás során, és eleinte sorban jöttek tőle a kétszámjegyű lepattanók is. 

A Heat elleni párharcban nagy valószínűséggel övé lesz a megtiszteltetés (Stephenson mellett), hogy megpróbálja limitálni LeBron Jamest – egy kalappal, Paul!

Roy Hibbert

Bár az idei rájátszásban mutatott teljesítmény alapján több Pacers játékos is elé férne, ebben a párharcban Roy Hibbertnek kulcsszerepe van – talán még George-énál is nagyobb.
Talán sosem tudjuk meg az okot, okokat, hogy mi vezetett Hibbert teljesítményének nagymértékű zuhanásához – magánéleti probléma, vagy csak egyszerű fáradtság, mindkettő, netán egyik sem -, de tény, hogy nélküle az Indiana nyomokban sem emlékeztet az alapszakasz elején látott együtteshez. 

A számok nyelvén ez 8.5 pontot, 4.5 lepattanót és 1.7 blokkot takar meccsenként (11.3 PER), a tavalyihoz képest a felére estek vissza Hibbert számai (akkor 17 pont, 9.9 pattanó, 21.2 PER voltak).

Támadásban soha nem volt nagy faktor, 218-as magassága ellenére egy szezonban sem jött még neki össze az 50% mezőny, pedig nem éppen 6-7 méterről kell hajigálnia. Büntetőzni továbbra sem felejtett el (74%), azonban alig több mint 2 szabaddobást harcol ki mérkőzésenként, ez nagyon kevés.

A Wizards elleni második meccsen rittyentett egy 28 pontos, 9 pattanós estét, apró szépséghiba, hogy mindezt egy 0 pont, 0 pattis meccs előzte meg. Ez messze a legjobb teljesítménye volt idén, és bár a végére kezdte magát összekapni a Washington párharcban, még mindig alig több a lecsorgója (58) mint a faultja (44) a rájátszás során.

Mivel James jó ideje feni rá a fogát, nagyon koncentráltnak kell lennie a "verticality"-vel (ha hengerben ugrik fel, nem fújnak rá faultot kontakt esetén sem), az idei alapszakasz találkozókon jóval többször támadta a gyűrűt LeBron Hibbert ellen, mint tette azt a megelőző években. Kösd fel, Roy!

 

Miami Heat

LeBron James

Hogy nem hódította el ötödik MVP címét a liga legkomplettebb játékosa, abban Kevin Durant brutális számai mellett az is közrejátszott, hogy bizony az alapszakaszt kissé félvállról vették idén Floridában. 

Ezidáig a rájátszásban sem kellett vért izzadniuk, egyetlen meccset buktak mindössze két párharc alatt (akkor is épp 60%-kal sültek a brooklyni trojkák), így 9 meccsel a lábukban gyakorlatilag a legpihentebb együttes a véghajrában a Heat. 

Ám az alapszakasz-szundikálásnak a playoffban nyoma sincs, legalábbis LeBron James játékában. Toronymagasan vezeti a Player Efficiency Rating (hatékonyság) mutatót (32.9, a második helyen Howard 27.4-e "szerénykedik"), 30 pontja mellé pedig 7 pattanó és 4.7 gólpassz társul. Utóbbi talán kevésnek tűnhet önmagához képest, de idén eddig a pontszerzésre fekteti a hangsúlyt inkább – abból is a betörésekre. 

Mezőnyszázaléka a "szokásos" 56.4%, ilyet rajta kívül szinte csak centerek tudnak. Triplája ezúttal átlagos, 36.6%, büntetőzése viszont kis mértékben javult, 80.6%. Eladott labdáit visszaszorította 2.4-re, védekezésben pedig sebességet váltott. Small ball négyesként igazi terror, szinte bárkit megtart, a túloldalon viszont nemigen lehet tartani vele a lépést – a rájátszás hátralévő részében számukra a kérdés az, hogy a kiegészítő személyzet fel tud-e eléggé nőni a feladathoz, hiszen a kor érződik rajtuk, főként Battier-en. Miután Paul Pierce lenyilatkozta, hogy készen áll a James védésével járó feladatokra, gyorsan megbüntette a Nets-et 49 ponttal. 20 alatt még nem termelt az idei kieséses szakaszban, pedig mindössze három alkalommal kellett 40 percnél többet játszania – vélhetően rajta nem fog múlni a Miami three-peat-je.

Dwyane Wade

A "második sztár" titulus eléggé pénzfeldobás jellegű a szezon ezen szakaszában a Heatnél mégis talán egy jó Wade-re van inkább szüksége Spoelstra edzőnek, mint egy kimagasló Bosh-ra – utóbbinak egy ideje már nem igazán megy a Pacers ellen, de ezt eddig elbírta a csapata. 

Ha a Brooklyn elleni ötödik meccs első félidejének Wade-jét vesszük alapul, akkor bizony Lance Stpehenson-nak többre lesz szüksége a trash talk-nál, mert ha a Miami ikonjának sül a keze középtávolról, akkor bizony még most is nagyon nehéz megállítani.

Csendes, sok pihenővel tarkított alapszakaszt (ahol azért sikerült egy karriercsúcs 54.5%-ot összehoznia mezőnyből) követően a rájátszásra elméletileg egészségesen érkezett Wade, és eddig itt sincs túlságosan megerőltetve: 34.2 percet átlagol, a legkevesebbet pályafutása során. 

17.9 pont, 3.6 lepattanó, 4 gólpassz – nem egy szupersztár számai, de másodhegedűsnek nagyon is jók. Főleg, ha 50%-os mezőnyözését vesszük alapul – hátvédek nem igazán dobálnak ilyen hatékonysággal, bár tegyük hozzá, meg tudja válogatni a helyzeteit Dwyane. Triplája sosem volt igazán, mára teljesen eltűnt (20%), elvétve emel rá egyet-egyet, ha nagyon üresen hagyják. Pozíciójátéka azonban remek, csiszolt; előszeretettel tolja be kisebb, gyengébb riválisait, de a hasonló méretű hátvédektől sem riad vissza. Védekezésben sokszor nem ér vissza időben, és talán egy árnyalatnyival kevesebb gambling egészségesebb lenne (túl sokat ugrál ki passzsávokba), de ezzel együtt idén eddig nyugodtabb a playoff-ja, mint volt tavaly. Egy nyugodt 20 pont körüli, hatékony performansz a hátralévő meccseken szépen aládolgozva Jamesnek, és máris négyszeres bajnoknak mondhatja magát. 

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus