Takarítsátok el Vinny-t

Del Negro SOHA nem volt még segédedző sem, mielőtt a Bulls vezetőedzője lett 2008 nyarán. A Suns rádiós kommentátora volt, majd 2006-ban került a csapat valódi kötelékébe, a játékosok ügyeivel foglalkozott. 2007-ben az általános szakmai igazgató helyettese lett Phoenixben, majd jött a megkeresés a Chicagótól. Hogy miért rá esett a választást, azt biztosan senki nem tudhatja Jerry Reinsdorfon kívül. Legnagyobb erénye olcsóságában rejlett, illetve már akkor felröppentek a pletykák, hogy a Bulls beszáll a 2010-es nyár őrületébe, Vinny szerződése pedig pont eddig szólt. Első évben nem volt különösebb probléma, de tegyük hozzá, a játékosállománnyal sem. A tavalyi év azonban amilyen gyenge, erőtlen, tűz nélküli játékot hozott, annyira erősen vésődött bele az emlékezetembe, a játékosok egyéni villanásait figyelmen kívül hagyva pedig az intő jelek már Los Angelesben is megjelentek.

1. Egysíkú támadójáték. Ami a Bullsnál a Rose pick&roll volt, az most az, hogy Griffin és Kaman kapja meg a labdát a festékben és majd megoldják. Félreértés ne essék, alapjátéknak lenni kell, de nem egész meccsen és nem úgy, ha láthatóan nem megy valakinek. Kaman konkrétan 36%-kal dob centerként, pedig ha valaki azt mondja, hogy rossz játékos, az hazudik. De az is látszik, hogy akkor is be fogja fejezni a támadást így vagy úgy, ha közben hárman lógnak a nyakán, vállán, szájában. A wingek kihasználtsága nulla. Ez a Bullsban is így volt. Ben Gordon = Eric Gordon, ha formában van, biztosan összekukázik 18-20 pontot, de Eric Gordon a mai Clippers egyik, ha nem a legnagyobb reménysége és folyamatos figura nincs rá.

2. Motivációs problémák. Az nem újdonság, hogy Baron Davis túlsúllyal és némi közönyösséggel kezdte a szezont. Így van ez, mióta eljött a Warriorstól, hogy barátjával, Elton Branddel játsszon, az meg tovább állt Philadelphiába. Az viszont, hogy egy ambíciózus fiatal gárda az első félidőkben rendre tartja a lépést erősebb ellenfeleivel szemben is, de a harmadik negyed szörnye folyamatosan felfalja őket, az egyértelműen edzői hiba. Nem tudni, mi történik félidőben az öltözőben, de hogy nem megfelelően hangolódnak rá a fordulásra, az biztos. Erre pedig az ellenfelek egy idő után úgy fognak készülni, mint stréber kisgyerek a másnapi matekdolgozatra és a Clippers olyan nyomást kap majd, amit tapasztalathiányukból adódóan természetesen nem fognak bírni. Del Negro egyébként is be van oltva meccs közbeni taktikaváltás ellen, gyakorlatilag képtelen reagálni arra, ha a másik csapat lép.

3. Al-Farouq Aminu = James Johnson. Emiatt gondolom azt elsősorban, hogy lépnie kell a Los Angeles vezetőségének, méghozzá minél előbb. Johnson tavaly 16. választottként úgy érkezett a ligába, hogy a legtöbb szakértő szerint az egyik legkészebb játékos volt az NBA-re és ezért is nyert értelmet a Chicago választása, hiszen PO-ba igyekvő csapatként azonnali segítség kellett a padról. Később bebizonyosodott, van még munka vele és bár természetesen kettőn áll a vásár, Vinny egyszerűen lemondott a srácról. Szinte alig került parkettre és ez megette az önbizalmát is. Oda jutott az idei nyárra, hogy kérdéses volt, hogy a Bulls lehívja-e 1.8 millió dolláros opciós jogát a következő évre. Végül megtette, de ebben Tom Thibodeau-nak legalább annyi szerepe van, mint a magát formába hozó JJ-nek. Johnson története és Thibodeau hatása a Bullsra egy másik bejegyzés témája lesz, de nagyon félő, hogy Aminu pályafutása hasonlóan alakul majd(érdekesség, hogy mindkét játékos a Wake Forestről került az NBA-be). Négy meccs alatt egész tíz percet átlagol úgy, hogy Ryan Gomes van előtte SF poszton, a Clippersnek nagyravágyó tervei nem lehetnek(ergo nyugodtan lehetne a fiatal tehetséges srácokat nyomni) és az idei draft hetedik helyezettjének kimondottan vannak gyengeségei is, például az, hogy nem elég agresszív. Del Negrot ismerve nem ő lesz az, aki majd ezt belé neveli, egy hetedik választást pedig nem kellene kidobni az ablakon azért, mert még láthatóan van vele munka bőven.

Most már mindegy, hogy lett ő edző, de nagy kérdés, hogyan kaphatott utána állást megint, az pedig még nagyobb, hogy lesz-e valaha is tulajdonos, aki rábízza a csapatát, miután most is ugyanazokban a hibákban bukik majd el(rekesz sör, hogy az all-star szünetet már nem éli meg), mint korábbi állomáshelyén, látszólag semmit nem tanulva az ottaniakból(miközben egy Lawrence Franknek segédezőként kell tevékenykednie). Ezeken a dolgokon az sem segít, ha Gordon és Griffin meccsenként két top10-es zsákolást mutat be vagy ha DeAndre Jordannek néha összejön egy-egy olyan meccs, mint a Dallas elleni. Ezek természetes dolgok, ha valaki olyan adottságokkal rendelkezik, mint például a tavalyi 1/1-es, de nyugaton ennél jóval több kell még a fejlődésre is, nem hogy a rájátszásra. Több mint két év Vinny Del Negro után elmondhatom, hogy ezek a célok vele elérhetetlenek, mert gyenge taktikus, még gyengébb motivátor és egyenesen pocsék tanító. A Clippersnek pedig ez utóbbi most a lehető legrosszabb.

Forrás: http://nba.blog.nepsport.hu/archives/2010/11/02/Takaritsatok_el_Vinny-t/