Tripla-dupla Terminátorok IV.

Sorozatunk negyedik részében a nagy sorozatokról emlékezünk meg - emellett megtudhatjuk, mely csapatok a legeredményesebbek, illetve idényenként kik szerezték a legtöbb tripla-duplát.

Alapszakasz sorozatok


A nagy sorozatok kedvelőinek tudom ajánlani a 60-as és 80-as évek elképzelhetetlen szériáit. Chamberlain 1968. március 8. és 20. között 9 mérkőzésen keresztül (átlag: 26,7 pont, 23,6 lepattanó és 12,2 góplassz), Robertson az 1961-62-es fenomenális szezonban zsinórban 7 mérkőzésen át ért el tripla-duplát. Michael Jordan, aki nem erről a műfajról híres, 1989. március 25. – április 6. között szintén 7 meccsen - 5 győzelem (Sonics, Warriors, Bucks, Nets, Hornets) 2 vereség (Cavs, Pistons) alkalmával - parádézott. Ne mindennapi, hogy előtte januárban volt 3 nem egymást követő tripla-duplája is. A 7 mérkőzéses széria átlagai: 30,6 pont, 11,6 lepattanó, 11.0 gólpassz, 3,14 labdaszerzés és 0,71 blokk. A sorozat folytatása 3 lepattanón múlott, ráadásul ismét a Detroit volt az ellenfél. Ezután azonban újabb őrület következett, de ez már csak 3 csatáig tartott, amiken mind kikaptak (Hawks, Pacers, Nets). Összeségében 11 meccsen 10 tripla-dupla jött össze, nem semmi egy olyan játékostól, akit korábban kifejezetten önzőnek tituláltak.

A Chamberlain-csúcs számokban:



Ötből öt (1985-2011)

Ötből öt, ugyan már - Olajuwon és Kirilenko a hatból hatot is megcsinálta (Olajuwon: 1987, Kirilenko: 2006). Az Álom hatszor érte el az ötösöket, míg AK47 háromszor. Egyetlen kisember virgonckodik a nagyérdeműek között Tinsley személyében. Sajnos a Mark Jackson-utódot krónikus hátproblémák hátráltatták egész karrierje során. A nagy lemaradók (1 egység hiányzott csak) között szerepel ötször Hakeem, négyszer MJ, kétszer David Robinson és Clyde Drexler, Ben Wallace, Charles Barkley, Chris Webber, Alvin Robertson, AK47, Josh Smith, Scottie Pippen, Shawn Kemp, Jack Sikma, Ron Harper és Jason Kidd.


Királyok a házban (1980 – 2011)


1979-ben ebben a kategóriában is beindult a Bird-Johnson versengés, vagy nevezhetnénk Celtics-Lakers rivalizálásnak is. Csapatukat, csapattársaikat naggyá tették, kiélezett meccseket vívtak egymás ellen. A Lakers 1982-ben, 1985-ben, 1987-ben és 1988-ban lett bajnok, míg a Celtics 1981-ben, 1984-ben és 1986-ban. Ritka eseménynek számított az, ha valaki beleköpött a levesükbe, mint pl. a Philadelphia 76ers 1983-ban, vagy a Detroit 1989, 1990-ben. Ebben a kategóriában is csak Fat Lever tudott beleszólni a csatába, 1987-ben. Szinte a teljes ’80-as éveket a 10 feletti teljesítmények jellemzik, mindkettejük  részéről.

Magic Johnson (29 pont & 11 lepattanó & 19 gólpassz)

A karcsúra sikeredett 1991-92-es idény szinte már méltatlan az előző évekhez képest. A Jordan-Pippen páros bajnoki címüket védték meg, Paytonék a Nyugati Konferencia Elődöntőben véreztek el. 1992 óta furcsa átok ül a győzteseken: adott évben senki nem nyerte meg közülük a bajnokságot. Barkley karrierjének legjobb éve 1993 volt, sajna a Bulls vele sem kivételezett. Az első Jordan szünet után egyre-másra jöttek a trónfosztogatók. Közülük Robinsonnak  sikerült a pontkirályi és a tripla-dupla királyi címet elnyernie. Ebbe a vákuumba robbant be az ifjonc Mr. Tripla-dupla. Bár a Dallas szezonja gyér volt, Jason Kidd megmutatta a jövőt. Keleten a Bulls mérkőzések után vagy az Orlando Magic csapatát, vagy Grant Hill fenomenális irányító-hibrid játékát sasolta a nagyközönség az évtized második felében (Hill All-Star szavazatai jól mutatják népszerűségét). Ellenfeleinek nagy szerencséje volt, hogy Hill körül nem igazán voltak olyan társak, akik fel tudtak volna nőni mellé. Allan Houstont egy szezonra marasztalták, Joe Dumars és Otis Thorpe már túl volt pályafutása csúcsán. Később Stackhouse és Bison Dele (aka Brian Williams) is megérkeztek mellé, de ekkor már Hill állt tovább, majd beütött a sérüléshullám, melytől évekig nem tudottmeg szabadulni.



Grant Hill (27 pont & 12 lepattanó & 10 gólpassz)

Kidd Suns-beli időtöltése szinte csak a Playoff első körének szagmintavételéből állt; volt ugyan 2000-ben egy második kör is (1:4-re kikaptak a Lakerstől). A Netsbe való elcserélésével, mint rajta, mint New Jersey-n nagyot segítettek. Bajnoki döntőbe jutottak kétszer is, de a harmatgyenge Kelet labdába sem rúghatott ekkoriban a nyugatiakkal.
Meg kell említeni Garnett 2002-03-as szezonját is (8. éve), hiszen nem akármilyen showt láthattunk: mezőnygól százalákban (50,2%), pont- (23,0), lepattanó- (13,4) és gólpasszátlagban (6,0) évről évre lassacskán emelkedtek statjai. A klubot szó szerint egyedül a hátán cipelte be a Playoffba (Grant Hill-szindróma).

A következő időszakban Kiddet sehogy sem sikerült leszorítani a trónról egészen 2008-ig. Bár a Nets többé már a keleti döntőig sem jutott, Lawrence Frank edzői karrierjének komoly lendületet adott a Kidd-Carter parádé. Innentől indul a King James-korszak, a botrányos edzői irányítású Cavsszel. James, akárcsak Kidd, alaposan feljavította csapata teljesítményét, bajnoki címet azonban nem tudott szerezni.

Klub-teljesítmények

Megjegyzések

- Rochester Royals, Cincinnati Royals, Kansas City-Omaha Kings, Kansas City Kings jogutódja: Sacramento Kings
- Minneapolis Lakers jogutódja a Los Angeles Lakers
- A Syracuse Nationals jogutódja a Philadelphia 76ers
- A Philadelphia Warriors és a San Fransisco Warriors jogutódja a Golden State Warriors


Dennis Rodman (10 pont & 21 lepattanó & 10 gólpassz)

-Folytatása következik-

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus