True Colors: fakezű klublegenda
Jason, a Spurs-drukker lehuppant a székére, kezébe vette burritóját, és ezennel hivatalosan is elkezdett ráhangolódni a texasi rangadóra. Jön a Dallas, gödörben vannak, most kellene lökni egyet rajtuk a szakadék felé. Nézte a melegítő játékosokat, és szívébe beköltözött az ismerős érzés, amit annyira szeretett, amiért tulajdonképpen kijárt a meccsekre: olyan ez a hely, mintha a második otthona lenne, az előtte mozgó alakok pedig a rokonai. Az egész a családjára, meg a szombat délutáni baráti látogatással egybekötött hússütésekre és sörözésekre emlékeztette. Mindenhol ismerős, mosolygós arcok, tele bizakodással, a pályán és a lelátón is.
Amikor azonban körbepillantott az AT&T Centerben, olyan érzése támadt: valami megváltozott. Nem látta, mi az, de hatodik érzéke működésbe lépett. Kicserélték volna a világítótesteket? A Minnesota elleni meccs óta mintha megváltoztak volna a fényviszonyok, és a szeme sarkából végül meg is látta, mi zavarta össze: egy új mez a csarnok légterében.
Amikor elméje felfogta, amit lát, lelke hirtelen megnyugodott és arra gondolt: meg kell még szokni, hogy Bruce újra itt van velünk - de talán vele a csapat sorsa ismét jóra fordul. Azóta tart ez a szerencsétlen sorozatunk, amióta elküldtük Milwaukee-ba – Isten eddig is velünk volt, és most hazatalált Bruce is, így már semmi és senki sem állíthat meg minket. Sőt, most hogy Captain Jax is visszajött, vele Bruce lelkének egy darabja is visszatér a pályára, és talán ez a Kawhi-boy is hamarosan olyan dörzsölt lesz, mint elődei – ahogy fokozatosan elmerült gondolataiban, egyre inkább tetszett neki az az irány, amerre imádott csapata tart. Jasonnek egy pillanatra mosolyra húzódott a szája, ahogy bevillantak Bruce legendás és utánozhatatlan megmozdulásai, majd kajánul elvigyorodott: korábban is mennyien fel akarták húzni a plafonra BB mezét – persze úgy, hogy a gazdája is benne van…
Bruce Bowen 12-es mezét március 22-én, a San Antonio Spurs – Minnesota Timberwolves mérkőzés után visszavonultatták. Az egész ceremónia kicsit szimbolikus volt, több szempontból is. A Spurs legendás csapatszellemének megfelelően igyekeztek úgy alakítani az eseményt, hogy az csak az ünnepeltről szóljon. Korábbi csapattársai is kiöltöztek a jeles alkalomra, nem volt kapkodás, megadták a módját. Szimbolikus volt amiatt is, mert noha Bruce Bowen a liga elmúlt másfél évtizedének egyik legjobb védőjátékosa volt, a hozzá hasonló kosárlabdázók mezeit nem szokás visszavonultatni – kivéve San Antoniót, ahol Gregg Popovich a kemény munkát legalább annyira díjazza, mint a bedobott tempókat.
Bowen ugyanis világéletében nem tudott dobni. Egyetlen helyről volt veszélyes, a tripla mögül, a sarokból, jellemzően a bal oldalról. Éppen, hogy csak megütötte a 6 pontos átlagot, úgy választották be sorozatban ötször az Év Védőötösébe, hogy labdaszerzési átlaga nem éri el az egyet. Bowen zsenialitása azonban nem jelentkezett számokban, legtöbbször az ellenfél legjobb dobóit kellett fognia – az egyszerű szurkoló csak annyit érzékelt az egészből, hogy a szupersztár rosszabbul dob, kevés labdát kap, vagy csak egyszerűen le kell cserélni, mert hamarabb elfáradt, mint szokott. Bowen igazi vérszívó volt, aki mindig ott tapadt az emberén karnyújtásnyi távolságban, nem hagyott neki pillanatnyi pihenőt se – és hát igen, voltak olyan megnyilvánulásai a pályán, amelyekből remek kis mixeket és összeesküvés-elméleteket lehet gyártani.
De csak a pályán láthattunk tőle ilyeneket. Kevesen tudják róla, hogy 2006-ban egyetemi végzettséget szerzett kommunikációból, emellett (nehéz gyermekkora ellenére) példás családapa és igen kellemes ember (ez az ünnepi beszédén is tetten érhető). Nagy erőket mozgat meg évek óta, hogy a gyerekkori elhízásról a lehető legtöbb szó essen a médiában – ott, ahol ő maga is elhelyezkedett az ESPN szakértőjeként. A számokban ez nem mutatkozik meg, de a Spurs dinasztiájában a háromszoros bajnok (2003, 2005, 2007) specialista megkerülhetetlen tényező – a mostani megtiszteltetés talán a többi csapat szurkolójának érthetetlen méretű, San Antonióban viszont pontosan tudják, mennyit köszönhetnek Bruce Bowennek.
Bowen beszédének egy része:
Egy ’jófiú’ mix:
Egy ’rosszfiú’ mix:
Oktatófilm: