True Colors: Út a gyűrűig

Maradj hűséges - UDONIS HASLEM. A helyi (Florida Gators) NCAA-legenda 2003 óta, 9 éve erősíti a Heat gárdáját, mára a franchise emblematikus figurájává vált. Haslem már a 2006-os gárda védekezésében is alapember volt – számára azért is különleges a második bajnoki cím, mert kevesen tudják: nem csak a sztárok mondtak le a maximumfizetésről, hanem ő is. Összességében közel 10 millió dollárral kevesebb pénzhez jut: körülbelül ennyivel nagyobb értékű szerződést ajánlott volna neki a Dallas és a Denver 2010 nyarán. (Akit ne utánozz: Jeff Foster.)

Ne felejtsd el, amit tudsz - MARIO CHALMERS. Négy évvel ezelőtt Chalmers sorsdöntő triplája kellett ahhoz, hogy a Kansas Jayhawks NCAA-bajnok legyen. Chalmers azonban hiába kapta meg az MOP (a Final Four legjobbja) címet, mindössze a 34. helyen draftolta a Wolves. Még a draft idején elcserélték Miamiba, majd füvezésen kapták – egyáltalán nem volt tehát egyszerű az átmenet a profik világába. Chalmerst a Heatnél töltött 4 éve alatt a szurkolók gondolatban minden második héten elcserélték, most viszont megmutatta, hogy igazán fontos pillanatokban lehet rá számítani. (Akit ne utánozz: Mateen Cleaves.)

Vállald be a kemény munkát - SHANE BATTIER. 2001-ben volt az NCAA Final Four legjobbja, és ugyanebben az évben lépett be a profik közé – 23 évesen, egyetemi diplomával a zsebében. Nagyon magas IQ-ja itt is segítségére volt, egyetemi sztárból a liga egyik legjobb vízhordója és védőspecialistája lett. Nem egy vándormadár típus, hiszen 2006-ig Memphisben, 2006-2011 között Houstonban kosarazott, majd egy rövid memphisi látogatás után érkezett aranygyűrűt nyerni. Elmondhatja magáról, hogy noha már 34 éves, mégis nagyon sokat tudott hozzátenni a sikerhez – a döntő első meccsein bemutatott tripláit sokáig nem feledjük. (Akit ne utánozz: Sean May.)

Ne add fel a sérülések idején - MIKE MILLER. Egy ideig Battier-ével közösen küzdöttek a Grizzlies sikeréért, majd ő is elköszönt Memphistől, és Minnesotában, majd Washingtonban szórta tovább ipari mennyiségben a triplákat. 2010 nyarán 6. embernek érkezett a Nagy Hármas támogatására, sajnos azóta folyamatosan lábsérülésekkel bajlódik – ám az 5. meccsen ő is megmutatta, hogy megérdemli a gyűrűt. (Akit ne utánozz: Jerry Stackhouse.)

Ne ijedj meg a lehetőségtől - NORRIS COLE. A Heat draftolta egy évvel ezelőtt, és máris bajnok. Kétségkívül szerencsés csillagzat alatt született, hiszen egy kisebb csapatban játszott az NCAA-ben, azonban ő is Ohióból származik, mint LeBron James – talán ennek is része volt abban, hogy idekerült. Cole azonban már az első hetekben bizonyította, hogy rászolgált a bizalomra – majd a döntőben is akadt néhány emlékezetes momentuma. (Akit ne utánozz: Smush Parker.)

A kicsit is fejleszd tökélyre - JOEL ANTHONY. A kanadai válogatott centere 2007-ben drafton kívül került az NBA-be. Semmit nem kapott ingyen, az egyetemen sérülések gyötörték, az NBA-ben minden másodpercért keményen meg kellett küzdenie. A 2011-es döntőben sokat játszott, idén kikerült az aktív rotációból a nagydöntőre, de piszkos munkája nélkül nem biztos, hogy eljutott volna oda csapata. (Akit ne utánozz: Hasheem Thabeet.)

Bölcsen válassz csapatot - JUWAN HOWARD. 18 év NBA-kosárlabda kellett ahhoz, hogy végre gyűrűt húzzon az ujjára. Az NBA történetének első játékosa, aki 100 millió dollár feletti szerződést kötött, egy hosszú, ám nagyobb playoff-sikerekben (értsd: második kör) nem bővelkedő pályafutás végén a jó csapatba igazolt – körülbelül ennyi köze volt ehhez a bajnoki címhez. Hozzá kell tenni persze, hogy nem ő volt az első, és vélhetően nem is az utolsó ilyen veterán sztár. Mellesleg az utolsó pillanatban törte meg a legendás Fab Five átkát. (Akit ne utánozz: Zydrunas Ilgauskas.)

Mindig állj készen a padon - JAMES JONES. A triplaspecialista élete nem könnyű, hiszen ki-bekerülhet a rotációban. Jones pont egy ilyen játékos, aki hiába régóta az NBA egyik legjobb kinti tüzére, hiába nyerte meg 2011-ben a hárompontosdobó versenyt az All-Staron, meccsről meccsre változik a szerepe. Jones ezzel együtt tudott élni, és amikor kellett, mindig előkapott 1-2 fontos triplát a tarsolyból. (Akit ne utánozz: Jason Kapono.)

Imádjanak a csapattársaid - RONNY TURIAF. Kevesen kezdik hatórás szívműtéttel NBA-pályafutásukat, még kevesebben jelentkeznek játékra alig hat hónappal később. A francia center energikus, ’csupaszív’ stílusa legújabb csapattársaira is átragadt, remek motivátor és kiváló ember - mindegy neki, hogy 40 vagy 4 percet kap, csapattársai megmozdulásainak talán jobban örül, mint a sajátjainak. Azt se feledjük, hogy 2008-ban a Lakersnek nem volt pénze megtartani, így 2009-ben lemaradt az Orlando elleni bajnoki címről – a másik floridai csapat színeiben gyűjtötte be azt. (Akit ne utánozz: Brian Scalabrine.)

Fog(y)d meg az Isten lábát - EDDY CURRY. Miami egyik újságjának szakírója jól összefoglalta a lényeget vele kapcsolatban: 525 alapszakaszmeccs, 0 playoff-meccs, 1 aranygyűrű. Eddy Curry soha nem tudott kitörni a ’nagy tehetség’ kategóriából, lustasága és puhánysága legendás (ámde igaz). Az elmúlt két évben jó pár kilótól szabadult meg, hogy minimum-szerződéssel visszatérhessen. Idén 14 meccsen 83 percre vetették be (nem a rájátszásban) – mindenki döntse el, megérdemli-e a gyűrűt. (Akit ne utánozz: Robert 'Tractor' Traylor.)

Ne állj meg félúton - BOB MCADOO (segédedző). A 2000-ben Hall of Famerré lett McAdoo a hetvenes évek egyik legnagyobb sztárja, 1975-ben alapszakasz MVP is volt. A Lakers színeiben hatodik emberként nyert két bajnoki címet, és ő az egyetlen játékos, aki nem csak az NBA-ben lett az év játékosa – hanem Euroliga Final Four MVP is (1988-ban). A 42 évesen, 1993-ban visszavonuló McAdoo nem szakadt el a parkettől, azon kevés szupersztár egyike, akik a ’másik oldalon’ is maradandót alkottak.

Hibátlanul oldd meg a részfeladatokat - KEITH ASKINS (segédedző). A kiscsatárt a Miami Heat draftolta 1990-ben, és egészen 1999-ig, visszavonulásáig itt játszott. Játékosként is szerényen meghúzódott a háttérben védekezőspecialistaként, kiegészítőként – az idei évben is csendesen tette a dolgát a kispadon.

Ne szakadj el a gyökereidtől - RON ROTHSTEIN (segédedző). Talán kevesen tudják, de Rothstein volt a Miami Heat első vezetőedzője, 1988 és 1991 között irányította a gárdát. Később több helyen dolgozott, de mindig visszatért Miamiba (a WNBA-s Miami Sol vezetőedzőjeként is). 2007-ben, Pat Riley műtétje idején átmeneti vezetőedző is volt a csapatnál – legendás (mellék)alakja a Heat történelmének.