Túl korai szárnypróbálgatások?

Bár korábban is próbálta már magát elcseréltetni, a 2011-es év végén sikerült ezt elérni Chris Paulnak, miután befejeződött a lockout. Előbb a Los Angeles Lakers szerezte meg, majd miután David Stern, mint tulajdonos, nemet mondott a két GM, Mitch Kupchak és Dell Demps közötti egyezségre, egy újjáépülni kívánó együttes számára látszólag sokkal jobb üzletet sikerült kötni a Los Angeles Clippersszel. Mivel az ellenértékben legnagyobb értékkel bíró Eric Gordon szinte a teljes szezont kihagyta ezután - összesen 9 mérkőzésen lépett pályára, de térde végig hátráltatta -, így a csere legnagyobb hozománya az lett, hogy a New Orleans a negyedik leggyengébb mérleggel végzett, a lottery-n viszont ebből a pozícióból is bemákolták magukat az első helyre.

A választásuk nem lehetett kérdés, a támadóoldalon elég jó lehetőségekkel bíró, védekezésben pedig azonnal komoly faktorként kezelt Anthony Davist húzták ki. Gordon ugyan elvágyódott a csapattól, hiszen a Phoenix Sunsnál írt alá egy négy éves, maximum offer sheetet (58.3 millió dollár), és többször is hangsúlyozta, hogy Arizonában akar kosárlabdázni, az akkor még Hornets néven futó gárda megtartotta őt, ezzel úgy tűnt, hogy a jövő két alappillérét egy éven belül meg is szerezték. Még ezen a nyáron leigazoltak még egy fontos láncszemet, az Orlando Magic vajkezű erőcsatárát, Ryan Andersont (4 év, 34 millió dollár). Bár Davisszel is erőcsatárként számoltak, az már a kezdetektől fogva is világos volt, hogy ő és Anderson együtt is a pályára küldhetőek, játékuk kitűnően egészíti ki másikét.

Három, eddig említett játékosuk mellett még ketten szerepelhettek a hosszútávú tervekben: Greivis Vasquez, aki az egyik legtöbbet fejlődött kosaras volt az NBA előző idényében, és a tavalyi draft 10. helyezettje, Austin Rivers, aki még a vele szemben támasztott, nem túl magas elvárásokat is messze alulmúlta, és minden idők egyik legrosszabb idényét hozta statisztikailag. Érdekes módon kettejük közül utóbbi maradt, de még érdekesebb, hogy alapvetően Rivers is "halálra van ítélve", amennyiben nem lesz sérülés az alsó két poszton - erre azért nagy összegben nyilván nem lehet fogadni egy olyan keret esetében, ahol ott van Gordon is.

Demps ugyanis úgy gondolta, hogy idén semmi mást nem erősít, csak és kizárólag a hátvédsort. Ennek első jelét már a draft estéjén bebizonyította, amikor a Philadelphia Sixers All-Star irányítójáért, Jrue Holiday-ért odaadta a hatodik helyen kihúzott Nerlens Noelt és még mellette egy 2014-es, csak top5 védettséggel rendelkező draftjogot is.

Noel elcserélése egyáltalán nem annyira meglepő, hiszen ő egyértelműen hátul használható csak, több évnyi fejlesztésre szorul támadóoldalon, és még akkor sem biztos, hogy lesz belőle akár csak egy 10 pontot átlagoló játékos is. Többször volt súlyos térdsérülése már, az ilyentől pedig főleg New Orleansban irtóznak. Noel ráadásul elképesztően sokat ártott az image-ének a drafton, amikor gyakorlatilag megsértődött azon, hogy a hatodik helyig csúszott, és megfenyegette az első öt csapatot, hogy nagyon megbánják még később, hogy nem őt választották. Nem egy túl jó belépő egy fiatal srácnál. A nagyobb gond az, hogy a 2014-es pick elvesztése viszont komoly következményekkel járhat hosszabb távon. Hogy miért, és mennyire, arra a cikk későbbi részében kitérünk.

Az egyértelművé vált Holiday érkezésével, hogy Vasqueznek nincs maradása az együttesnél, hiszen a csapatnak komoly problémái voltak ekkor, leginkább kiscsatár poszton - egyetlen kimondottan SF posztú játékossal sem rendelkeztek. A Holiday-csere sokkjából azonban még fel sem tudott eszmélni senki, máris jött a következő döbbenet - a Pelicans nem ötöst vagy hármast keresett, hanem nagy erőkkel hajtották a Sacramento Kings hátvédjét, Tyreke Evanst, akivel nem sokkal később meg is egyeztek. Mint kiderült, Evans megszerzését sign-and-trade csere keretein belül oldották meg, ebben a tranzakcióban pedig nem csak Vasquez, de a gárda egyetlen kimondottan center posztú játékosa, Robin Lopez is távozott a Portland TrailBlazershez.

Evans megszerzése nagyon jó húzás is lehetne, mert a látszat ellenére az egykori év újonca két pocsék évet követően most egy egész jó szezont produkált, fejlődési potenciálja pedig még mindig hatalmas. A Pelicans vezetői viszont úgy nyilatkoztak, hogy nem Gordon helyére, hanem Holiday és Gordon mögé hozták Evanst, ez pedig komoly kérdéseket vet fel a játékidővel és a posztokkal kapcsolatban.

A Holiday-Gordon-Evans hármas nem kevesebb mint 34 millió dollárt visz el a sapka alól, és bár ez a trió még nyugaton is minőséginek mondható - és elég fiatalok is -, egészen biztosan nem elegek ahhoz, hogy a konferencia legjobb 8 csapata közé juttassák a gárdát - márpedig ennyi pénzért legalább az alapot nekik kellene adni. Kérdés, hogy mi lesz Riversszel, akire az első éve után még cserejátékosként sem építhetnek - hogy lesz-e belőle ilyen szintű játékos, azt nem tudni, de csodavárással lett volna egyenlő, ha ő marad Gordon mögött a csere-SG -, a mostani hármas mögött viszont szinte egyetlen játékperce sem lesz - mindhárman simán 30-35 perces játékosok, már persze ha Gordon végre egészséges tud maradni.

Rivers fejlődése egyéni kérdés, az már viszont a Pelicans problémája, hogy mi lesz a felső posztokon? Az alsó nagy hármas komoly fizetési összege miatt valahol spórolnia kellett a csapatnak, és ezt látszólag a két csatárposzton, illetve centerben tették meg - maradjunk annyiban, hogy nem ez a hagyományos csapatépítés módja. A távozó Lopez helyett megfelelő pótlás nem érkezett, mindössze Greg Stiemsmát tudták leigazolni, márpedig ez azt is jelenti, hogy Davisszel ezentúl centerként számolnak, Anderson pedig kezdő lesz mellette. Mint azt korábban írtuk, a két kosaras játéka szinte tökéletes komplementere egymásénak, viszont Davisnek még erőcsatárként is voltak problémái azzal, hogy egészséges maradjon - több tíz kiló izom hiányzik még róla -, nagy valószínűséggel lesznek ezzel gondjai ötös poszton is, bármennyit is sikerült felszednie ezen a nyáron. Ami szintén nem túl biztató: Davis és Anderson mögött Stiemsma a legjobb center, Jason Smith pedig a legjobb bevethető erőcsatár - borzasztóan kevésnek tűnik ez egyelőre arra, hogy nyugati PO-ba mehessen ez a gárda.

A kiscsatároknál szintén van minőségi és mennyiségi probléma is. Hiába jött vissza Al-Farouq Aminu a QO-jának megfelelő pénzért (3.7 millió dollár), és hiába igazolták le a vajkezű, de a Netsnél és a Hawksnál is megbukó Anthony Morrow-t, mindketten nagyon messze vannak egy nyugati rájátszáscsapat kezdő hármasától - de még talán a kispadra sem sok helyre férnének oda. Aminu leginkább a pattanózásban, Morrow pedig a távoli dobásokban segíthet, úgyhogy variációs lehetőséget jelentenek mindketten Monty Williams vezetőedző számára, de összességében nézve nem biztos, hogy pályán tarthatóak ők hosszabb időre, ha egy csapat jót akar magának, olyan hiányosságaik vannak a játék többi elemében.

A legnagyobb gond az, hogy pénzügyileg is meg lett kötve a franchise, ráadásul pont a legjobb draftról fognak várhatóan hiányozni. Előbbi teljesen biztos, hiszen az öt legdrágább játékos (Gordon, Evans, Holiday, Anderson és Davis) már most is 47.5 millió dollárt rak zsebre, ez a szám pedig évről-évre csak nő majd, nem is kevéssel, szabadügynökpiacról tehát csak hatalmas mázlival tudnak majd erősíteni, mert túl sok sapka alatti helyük nem lesz.

Ahhoz, hogy legalább az utóbbi idők egyik legjobb játékosbörzéjéről ne maradjanak le, ahhoz viszont a legrosszabb öt csapatban kell végezniük. Három pozíció látszólag már most le van foglalva, hiszen úgy néz ki, hogy a Sixers Holiday-t Michael Carter-Williamsszel, az élő TO-gyárral kívánja pótolni, a Jazz első-, másod- és harmadévesekkel fog a kezdőben vitézkedni, a padja pedig tele lesz drága, használhatatlan, ún. "washed-up" játékosokkal (Biedrins, Richard Jefferson, Marvin Williams), a Suns pedig szintén nem fogja bánni, ha az egész éve rámegy majd Alex Len és Archie Goodwin fejlesztésére. Olyan versenyzőket, mint az idén kissé tudatosabban építkező, de sokat előre nem lépő Sacramento Kings, a valószínűleg még egy évet simán elszórakozó, a játékosok fejlesztésére szánó Orlando Magic, vagy a drafton és a szabadügynök piacon is csak a magasember posztokat erősítő Charlotte Bobcats, már meg sem említettünk.

A mozgások alapján egyértelmű, hogy nem is célja a Pelicansnek ilyen gyengének lenni, de elég erősek lesznek-e a nyolcba jutáshoz? A Spurs, a Thunder, a Grizzlies, és a nyár három nyugati nyertese, a Clippers, a Warriors és a Rockets egyértelműen előttük vannak, két helyért mehetnek tehát. Erre a két helyre azonban hatalmas lesz a helyezkedés, innen pedig az erősítéseket ugyan talán nem a megfelelő módon elkövető, de egyébként elképesztően mély keretet összehozó Timberwolves, a padját nagyon szépen feltöltő, a kezdőt éppen a Pelicansből "erősítő" Blazers, és az Andre Iguodalát ingyen elveszítő, de Brian Shaw-val erősödő, és még mindig sokkal komplettebb, mélyebb játékosállománnyal bíró Nuggets is jobb esélyekkel indul.

Williams edzőt nagyon nem irigylem, mert a feladat és valószínűleg a felelősség is az övé innentől, pedig messze nem ideális az a keret, ami most adott számára, ezzel az állománnyal kifejezetten bravúr lenne a PO kiharcolása. Azt nem tudni, hogy a húzások mögött Demps vagy esetleg a tulajdonos, Tom Benson áll-e, de annyi biztos, hogy hatalmas kockázatot vállaltak az utóbbi három hétben, és tették ezt a lehető legrosszabbkor. A várható "nyeremény" egyáltalán nem nagy, ez a keret még legalább két, de inkább több lépésre (kiscsatár, center, magasposztokon cserék) állna attól, hogy ha nem is bajnokesélyesként, de nyugat meghatározó csapataként emlegethessük őket, ennek megoldására pedig anyagi lehetőségük már nem nagyon lesz. Amit viszont kockáztatnak, az egy kiemelkedő tehetségű fiatal a következő draftról, illetve az, hogy Davis esetleg hamarabb unja meg a középszert, mint ahogy azt ők szeretnék. Potenciál van bennük, hiszen tele vannak fiatal játékossal, de "High risk, low reward" összességében az, amit a New Orleans idén csinált, az ilyennek pedig látszólag nem sok értelme van.

A református egyházban a pelikán az önmagát a népéért feláldozó Krisztus jelképe. Látva a lehetőségeket, nagyon könnyen előfordulhat, hogy a szurkolókat kielégíteni vágyó vezetőség a saját sírját ásta meg ezzel az idei nyárral.