Új év, új arcok

FreeBobby, FreeBoban - nem túl “strech” 4-ek - Lakers háziverseny

Az NBA (a szerzővel ellentétben) nem pihent az ünnepek alatt sem, sőt... Lassan a szezon feléhez érkezünk, az elmúlt két hét meccsdömpingje során pedig néhány elsőéves komoly szerepet vívott ki magának csapatában, míg mások háttérbe szorultak. Nagy a jövés-menés a listán - végre nem nagyítóval kellett vadászni 10 produktív újoncot, komoly tülekedés volt a helyekért. Remélem, az olvasók az új esztendőben is nyomon követik velem a fiatalokat!
 

10. (7) Stanley Johnson - Detroit Pistons

Edzője, Stan Van Gundy szerint Johnson játéka “up and down” - valószínűleg rendszeres olvasója rovatunknak SVG, hiszen én is ezt vallom nagyjából a szezon eleje óta. Caldwell-Pope és Marcus Morris viszi a 2-3-as posztokat, mögöttük jut szóhoz Johnson hol produktív, hol kevésbé hasznos játékkal. Legutóbbi jelentkezésünk óta főként a tripláit szedte rendbe, 44%-kal tüzel a vonalon túlról legutóbbi 6 meccsén. Pontokban és egyéb statisztikákban nem hoz maradandót, kétszer lépte csak át a 10 pontos határt az említett 6 derbin, és egyelőre ennél nagyobb szerepre nem is igen számíthat - egy esetleges sérülés persze mindent felülírhat.

9. (-) Bobby Portis - Chicago Bulls

Joakim Noah sérülésével végre felszabadultak a hőn áhított percek Portis számára, ráadásul a hírek szerint a francia mellett Taj Gibsont is cserélnék a Bikák megfelelő ellenértékért - mondani sem kell, ez remek hír lenne a fiatal erőcsatár számára. Emlékezetes, 20-11-es berobbanása óta 7 meccs telt már el, ezeken 9 pontos, 6.1 lepattanós átlagot hozott az ifjonc, közte egy 16-10-es dupla-duplával a Knicks ellen - bár játékideje erős ingadozást mutatott (10 és 30 perc között játszott), az világossá vált, hogy a továbbiakban a rotáció tagjaként számol vele Hoiberg edző. Ezzel egyidejűleg nálunk is állandó résztvevő lehet, főleg, ha a két öreg motorost elcserélik előle.

8. (-) Devin Booker - Phoenix Suns

Nem egyszerű a helyzet Phoenix-ben, 9 meccses vereségszériájukkal már csak a Lakerst előzik nyugaton Hornacek mester fiai - változások történtek az edzői karban (Mike D’Antoni neve is felröppent, ha nem állna meg a segédedzői szinten a fejek hullása), a sok vereség hatására pedig lassan akár eljöhet a fiatalok ideje is. Ennek első lépéseként a nehéztüzér Booker került be a kezdőbe, főként addigi 50% körüli triplázásának (na meg Eric Bledsoe kidőlésének) köszönhetően - nos, abban a szegmensben pont nem kiemelkedő az “előléptetés” óta (5/15, 33%), de pontszerzésben azért akadtak jó meccsei, elég csak a Kings elleni 21 pontos karriercsúcsára gondolni. Ha “Sixers 2” lesz a Sunsból, abból sokat profitálhat, Portishoz hasonlóan erős a gyanúm, hogy feljebb is fogjuk még látni a listán.

7. (5) Nikola Jokic - Denver Nuggets

A Suns mellett a Denver sincs épp csúcsformában, tízből kilencet buktak a coloradóiak. Jusuf Nurkic visszatérésével nem egyszerűsödött a helyzet a csapat háza táján, ugyanis Jokic és Lauvergne közül sem nagyon tudott választani Malone edző, hol egyiket, hol másikat favorizálta - bár érzésem szerint inkább Jokic felé húzott. Az utolsó három meccs krónikája: Lauvergne kezdő (22:30 játékidő), Jokic csere (18:20), majd Jokic kezdő (5:20), Nurkic csere (4:50), Lauvergne DNP, végül Jokic kezdő (21:50), Nurkic (14:40) és Lauvergne (5:40) cserék. Így természetesen nem könnyű kiegyensúlyozottan teljesíteni, de a szerbtől így is érkeztek jó teljesítmények - a Spurs otthonában hintett 22 pontja (10/19 mezőnyből) a 7 lepattanóval és 5 gólpasszal kifejezetten pofás számsor. Szerintem a bosnyák medve visszatérésének Lauvergne lesz a kárvallottja, Jokic egyelőre biztonságban van.

6. (9) Larry Nance Jr. - Los Angeles Lakers

Lassan egy hónapja már, hogy a kezdőkkel fut ki a pályára az ifjabbik Nance (van egyébként egy öccse is, Pete, aki 206 centis 15 évesen, és a bátyus elmondása szerint 1-től 5-ig játszik, na nem délutánonként...), nem csupán fellángolásról van szó tehát, tényleg meg kell küzdenie a tavalyi 1/7-es Randle-nek a posztért. Elég sűrű volt az ünnepek alatt az aranysárga-lilák programja, 8 alkalommal léptek pályára legutóbbi kiadásunk (12. 20.) óta, és jelenleg hármas győzelmi sorozatnak örülhetnek - bár a Boston mellett “csak” a Philly és a Phoenix voltak a szenvedő alanyok. Nance saját elmondása szerint a védekezés lehet az a szegmens, ahol a legtöbbet hozzá tud tenni a játékhoz, ennek megfelelően sok dologban Metta World Peace-t próbálja utánozni - reméljük, csak a pályán és nem a magánéletben. Amellett, hogy jó védő szeretne lenni idővel, fontosnak tartja a küzdős, kemény játékot és az 50-50%-os labdák minél nagyobb arányú megszerzését. Eddig ezekhez tartja is magát, támadásban nem vállal butaságokat, nem önző - dobószázaléka ennek megfelelően teljesen rendben van, 64.4%-kal célzott a 8 derbin (38/59), a pattanózásból pedig jócskán kiveszi a részét a támadóoldalon is (8-as pattiátlag, ebből 2.9 támadó). Ha nem is lesz akkora spíler, mint a fater volt, akkor is lehet belőle egy hasznos NBA kiegészítő, a ligában szeretik az ilyen “high energy” játékosokat.

5. (4) D’Angelo Russell - Los Angeles Lakers

Nance térnyerésével mini-háziverseny vette kezdetét a listán, Russell ugyanis nem alkotott kiemelkedőt ugyanezen a 8 meccses etapon - időnként voltak fellángolásai, de érzésem szerint most olyan sokat nem tett hozzá csapata összteljesítményéhez. Kétszer is megesett, hogy 1 percen belül rámolt be 7 pontot (egyszer a Clippers, egyszer a Boston ellen), tényleg inkább fellángolások voltak ezek, mintsem konzisztens teljesítmény. Byron Scott elhintette, hogy a közeljövőben visszakerülhet a kezdők közé az 1/2-es, vélhetően a játékidejével sem lesz gond, némi kiegyensúlyozottság kellene a feljebb lépéshez.

4. (8) Frank Kaminsky - Charlotte Hornets

Eheti “Ki hozza ki a legtöbbet csapattársa sérüléséből” rovatunk nyertese a Hornets strech-4-ese, aki Al Jefferson távolmaradásával (sérülés, fű, sérülés eddig a sorrend) egyre nagyobb szerepet vív ki magának Steve Clifford rendszerében, teszi mindezt Marvin Williams és Spencer Hawes kárára. Mostanság egyértelműen ő az első magasember a padról, nemritkán többet is játszik, mint akár Williams, akár a másik kezdő magas, Cody Zeller. Két alkalommal is elérte az utóbbi időben a 20 pontos határt, a Boston ellen 23-as karriercsúcsot is repesztett. A dobásokon bőven van mit javítani (28/76, 36.8%), főleg, hogy leginkább shooterként ismert az úr, de a szezon elejéhez képest sokat fejlődött szerintem Kaminsky, ezért meglepetésre megelőlegeztem neki a Nagy Hármas mögötti helyet.

3. (3) Kristaps Porzingis - New York Knicks

Decemberi gyengélkedéséből a Cavs elleni előkarácsonyi derbin kilábalni látszott a lett, Carmelo Anthony hiányában 23 pontos (8/18 mezőny, 4/5 tripla), 13 pattanós meccsel jelentkezett - meg is szorongatták a keleti bajnokot. Ezt követően azonban újabb “shooting slump” jött, ami azóta is tart: 56 dobásból csak 20-at küldött a helyére, ez bizony még Kaminsky-nál is gyengébb mutató (35.7%). A pattanók sem jönnek a korábban látott módon (a 13-as meccsel is csak 6.1-es átlag), de legalább a prakker megy - legutóbbi 10 meccse mindegyikén regisztrált legalább egy blokkot. Dobogós helye egyelőre nincs veszélyben, de bő három hete eléggé gödörben van a jó Porzi.

2. (2) Jahlil Okafor - Philadelphia 76ers

Legutóbbi jelentkezésünk óta kétszer is nyert a Sixers, igaz, az 1/3-as térdsérülés miatt kihagyta a Suns elleni derbit (igen, sokan verik meg manapság szegény Phoenix-et). Nagyjából hozta az elvárhatót a december 26-i sérüléséig, utána azonban már csak a padról jött, mert Nerlens Noel szépen elkapta a ritmust - a hírek szerint jó a kémia Noel és a régi-új Sixer Ish Smith között. A Clippers otthonában azért 18 perc is elég volt Okafornak 23 ponthoz (10/14 mezőnyből), szép lassan tehát újra játékba rázódik - a gond csak az, hogy Noellel párban nem jók, a másodéves játékos egyértelműen jobb számokat hoz centerben (14.1 pont, 7.9 lepattanó, 2 labdaszerzés, 1.8 blokk, 63.2% mezőnyből), mint teszi azt erőcsatárként (9.4 pont, 7.9 pattanó, 1.5 labdaszerzés, 1.2 blokk, 41.6% mezőny). A megoldás Brett Brownékra vár, ráadásul Joel Embiid is elkezdett edzegetni...

1. (1) Karl-Anthony Towns - Minnesota Timberwolves

Mostanra jutott el arra a pontra Towns, hogy 1-1 kisebb hullámvölgy sem igazán veszélyezteti vezető pozícióját nálam - ez nem tesz jót a versenynek, de ennyivel jobbnak tűnik a mezőnynél az 1/1-es. A Farkasok is 8 alkalommal léptek pályára az elmúlt 2 hét során, ezalatt öt alkalommal is elérte a 20 pontot a center, meglehetősen jó formában van tehát (a szezon eleji fantasy cserém, rémlik még valakinek?) - a sok 20+ pont mellett azért feltűnő, hogy a Spurs kétszer is 10 ponton tudta tartani. Ezt, valamint a Bucks elleni 4/17-es bűzbombát kivéve azonban remek teljesítményt tett le az asztalra, 18.5-ös pontátlaga mellé 10.8 pattanót is összehozott, megszilárdítva első helyét nálunk.


Futottak még:

Boban Marjanovic - San Antonio Spurs

A #freebobbyportis sikere után a #freebobanmarjanovic mozgalom is erősödik, előbb egy 17 pontos, majd egy 12 pattanós meccsel jelentkezett a szetb óriás - pedig mindkétszer 15 perc körüli játékidőt kapott csak.

Jarrell Eddie - Washingon Wizards

Még december 26-án bombázott be a negyedik negyedben 4/4 trojkát a Brooklyn kosarába az újonc Eddie, apróbb szépséghiba, hogy az azóta eltelt időben összesen nem dobott ennyi pontot a ligában.

Cameron Payne - Oklahoma City Thunder

Óvatosan próbálgatja Donovan edző Payne-t, Karácsony óta fokozatosan építi be az aktív rotációba. A Bucksnak hintett 16 pontja (5/6 mezőny, 2/3 tripla) kezdésnek jó.

Visszatért Cauley-Stein, újra pályán Myles Turner, öveket becsatolni!


Kipottyant: T.J. McConnell - Philadelphia 76ers  

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus