Válaszút előtt a Lakers?

 

Bár most már nyugodtan kijelenthetjük, hogy Kobe Bryantnak lesz a legkevesebb köze a Lakers közeljövőjéhez, mégis ő mondta ki nemrég a nyilvánvalót: vezetői válság van a franchise-nál. Ezt persze eddig is tudtuk, de nyíltan erről senki nem beszélt – a probléma kimondása után talán lassan el is kezdik megoldani azt.

Azt most hagyjuk, hogy Dr. Jerry Buss halála után Bryantnek mekkora része is volt abban, hogy ez a vezetői válság „escalated so quickly” (hogy a komikus Will Ferrellt idézzük), mert az ember alaptermészete, hogyha kvázi jutalomként hozzávágnak némi értéket (jelen esetben 2 évre 50 millió dollárt), akkor bolond nem elfogadni. Ez már csak tünet, nem a betegség igazi oka.

Mitch Kupchak a liga GM-jei között a felső harmadba tartozik, ezen nem érdemes vitatkozni. A Showtime Lakers megbecsült tagja volt annak ellenére, hogy a súlyos sérülés nem kerülte el – ennek köszönheti, hogy annak idején Jerry West maga mellé vette, és a Logo-tól tanulhatta meg a szakmát. Az elmúlt 30 évben a Lakers minden csapatmozgásához volt köze, kiváló kapcsolatrendszere van, az elmúlt bő 10 évben nem nagyon kérhetett olyat a szakmai vezető, amit ne tudott volna megoldani. És itt van a probléma forrása, ugyanis Kupchak nem egy önálló döntéshozó, aki tűzön-vízen keresztülmegy, és megvalóstíja az elképzeléseit – mellette-mögötte lennie kell valakinek, aki látja az összképet, hogy merre is tartson a franchise és maga a csapat.

Ez a valaki előbb Jerry West, majd Phil Jackson volt, akikre Dr. Buss rábízta a szakmai döntéseket, Kupchak pedig végrehajtotta azokat. Ez az egyensúly 2011-ben bomlott meg Jackson távozásával, de akkor még ott volt a liga talán legjobb tulajdonosa, aki valamelyest kézben tartotta az ügyeket. Halála után viszont fia, Jim Buss vette át az ügyeket, neki azonban nem az lenne a dolga, hogy Kupchak kezét fogja a játékosigazolásoknál – Kupchak egy "felnőtt" GM. Jimbónak azt az embert kellene megtalálni, aki a szakmai döntéseket meghozza – a Lakers szerencsétlensége, hogy ő itt saját magára gondolt.

Hogy egy magyarított filmcímmel írjuk körbe a Lakers jelenlegi helyzetét: a helyzet reménytelen, de nem súlyos. Reménytelen, hiszen Buss soha nem lesz szakmai zseni. Nem súlyos, mert idővel le fogják cserélni családon belül, és az új vezető talál egy neves szakembert, aki átveszi West és Jackson örökségét.

 

A kérdés csak az: mikor?

A Lakersnek ugyanis most lehetősége van dönteni: vagy rámegy egy nevesebb, All-Star szintű játékosra a deadline-ig, vagy nem.

Ha rámegy, akkor kicsit megszépíti Bryant utolsó napait, és az sem biztos, hogy bukja az idei Top3 draftjogot. Bryant szép alkonyánál hosszú távon persze fontosabb, hogy a csapatnál legyen legalább egy olyan játékos, aki jó karban van, látott már közelről egy olyan csapatot, ami eljutott a playoffig, ne adj Isten ment is vele pár kört.

Hogy ez miért fontos? Nos, azért, mert a közelmúlt eseményei alapján a Lakers jelenleg minden, csak nem FA-mágnes. Lehet ezt azzal is magyarázni, hogy Bryant a Dwight Howard-esettel elijeszti az FA-ket, de ez csak az érem egyik oldala – a másik, hogy (fáj, nem fáj a Lakers-drukkereknek) önmagában a nagy helyi piac és a maximum szerződés lehetősége ma már nem jelent sokat, ha nincs mögötte koncepciózus vezetőség, jó edző és látható, működőképes terv. Olyan masterplan, ami nem csak papíron létezik, hanem vannak kézzelfogható részei is. Ez LA lila-sárga felében mostanában hiánycikk, és a terv jelentősége meg is mutatkozott tavaly nyáron Aldridge esetében - inkább választott egy kisebb piacot, ahol azonnal sikeres lehet.

Az igazán jó FA-knek ugyanis nincs idejük nulláról építkező csapatokba menni, hiszen ennyi erővel maradhatnának a helyükön is. Nem 19-20 éves fiatalokról beszélünk, hanem jellemzően 26-28 éves játékosokról, akiknek a következő pár év az abszolút sportszakmai csúcs a karrierjükben. Itt bukott el a Philly projektje, teljesen esélytelenek voltak az FA piacon évekig – a Lakers is könnyen belekerülhet ebbe a spirálba.

Félreértés ne essék, nem fogom feltalálni a meleg vizet, mindezzel valószínűleg (remélhetőleg) a Lakers front office-ban is tisztában vannak. Ezért próbálkoznak ők is folyamatosan az FA-piacon, Aldridge mellett tavaly Goran Dragic iránt is bevallottan érdeklődtek. Ezek viszont egyelőre csak vágyálmok, a Lakers mint opció lehet, hogy bent marad egy-egy nevesebb FA-nél a végső háromban (akár érzelmi alapon, vagy a Lakers mítosza miatt), de ha normális ügynöke van, akkor lebeszéli róla.

 

Ez a hozzáállás viszont egy-két eltalált átigazolással szinte azonnal megváltozhat.

Első lépésként nevesebb, de nem szupersztár FA leigazolása most februárban. Minden tiszteletem a Legjobb Hatodik Embernek választott Lou Williamsé és az 1-2 éve még All-Star szinten játszó Roy Hibberté, de ők maximum fontos láncszemek lehetnek egy bajnokesélyes csapatban, nem miattuk fognak nagy nevek leigazolni. Második lépésként nyáron egy igazi nehézsúlyú döntéshozó megszerzése. Koncentráljunk az elsőre, a második még erősen a jövő zenéje – kik jöhetnek szóba?

A lista rövid lesz: Jeff Teague. Van sok-sok lehetőség, de nagyjából az Atlanta játékmestere az egyetlen mozdítható(nak tűnő) kosaras, aki miatt nem kellene kompromisszumot kötni. Idén lesz 28 éves, 2017-ig szóló szerződése több, mint baráti (8 millió), és nem fenyeget a veszély, hogy eligazol nyáron – viszont le lehet kötni a következő pár évre. Teague helye Dennis Schröder nagyon gyors fejlődésével ingott meg Atlantában, ha a német irányító előretörése így folytatódik, akkor (ehhez nem kell különösebb jóstehetség) jobb játékos lesz, mint Teague. Utóbbi viszont bizonyította, hogy egy jó és modern rendszerben tökéletes floor general típusú játékra képes, szinte láthatatlanul tudja mozgatni a csapatát (ne feledjük, a Hawks Kelet San Antoniója: Mike Budenholzer és a csapatot tulajdonképpen összeszedő Danny Ferry a Spursnél „nevelkedett”, és ez látszik is a játékukon). Egy ilyen tapasztalt és jó karban lévő, ráadásul abszolút trendcsapatot irányító spíler manapság óriási kincs.

Teague-ért valószínűleg nem D’Angelo Russellt kérné a Hawks, hiszen cseberből vederbe nem akarnak kerülni, viszont például egy Lou Williams típusú, padról jövő védelembontó nagyon is elférne a sokszor eléggé egysíkú atlantai támadójátékban – ráadásul Lou-Willt nem is kell bemutatni a Hawksnál. Ő mellé még kellene adni ezt-azt, például Larry Nance Jr.-t vagy Anthony Brownt. DeMarre Carroll távozása óta elég lyukas a 3-as poszt, Bazemore kényszerűségből játszik ott, Justin Holiday pedig nem kezdő szint, a Hawks filozófiájába tökéletesen beleillene a két nagyon fiatal spíler. De adhatja a Lakers Lou Williams fiatalabb kiadását, Jordan Clarksont is, édesítőnek pedig a remek szezont futó, rutinos Brandon Basst - sőt Russellt is beáldozhatják, akár egy háromcsapatos cserében.

Teague-nek sok haszna lenne. Testközelből láthatnának Russell és/vagy Clarkson egy AS szintű irányítót, sokat elleshetnének tőle. Már a szezon hátralévő részében elindulna a Lakers játéka valamerre, ami jó a fiataloknak és jó alap a nyári FA-piachoz is. Igazából a győzelmek száma teljesen mindegy, a Top3 picket is be lehet védeni, hiszen ezzel a cserével, plusz Kobe sűrű pihentetésével óhatatlanul szűkül vagy felhígul a rotáció. A lényeg, hogy a fiatalok megkapják a lehetőséget az utolsó két hónapban, de a pályán legyen valaki, aki az egészet összefogja, hogy az egész ne fulladjon eszetlen szaladgálásba (lásd Philly, amikor nincs rendes irányítójuk). Kobe mostanában egész jól áll hozzá ehhez a szerepkörhöz, de ő már nagyon nem kiegyensúlyozott (ebből a szempontból sem).

Szerencsés esetben a júliusi FA-piacra a következő alapcsomag állhatna össze:

Jeff Teague - All-Star irányító (nem Steve Nash-i állapotban)
Julius Randle - fiatal Draymond Green-klón
Mr. X – Top3-ban húzott tehetség.

Négyből legalább két lehetőség:

Larry Nance Jr. és/vagy Anthony Brown – fiatal 3-D játékos
Jordan Clarkson - tehetséges fiatal hátvéd
D’Angelo Russell – tehetséges fiatal hátvéd
Lou Williams – megbízható 6. ember, scorer a padról.

Közel sem biztos, hogy ez a csomag már 2016 nyarán érni fog annyit, hogy egy Durant szintű játékos a Lakersbe igazoljon, de az alapok már le lennének téve, és jóval nagyobb mozgástere lenne a front office-nak, hogy tovább építgesse a gárdát.

A Lakers szempontjából az is beleférne, hogy a csere nyáron történjen meg, hiszen addig a csapat biztosan nem javulna, így a Top3 pick is jó eséllyel náluk maradna. Nagy kérdés, hogy az Atlantánál mennyire akarják most elcserélni Teague-et (előbb-utóbb el kell mozdítani vagy őt, vagy Schrödert), hiszen az első pletykák felröppenése óta Teague és a Hawks is valamennyire összekapta magát - bár a legutóbbi két, Orlando elleni bukta nem sok jót ígér... Ha a menedzsment úgy ítéli meg, hogy most lehet többet kapni érte (ne feledjük, ha nyáron cserélik, akkor már lejáró szerződésűnek tekinthető, ezzel együtt az értéke is csökkenni fog), illetve nem érzik úgy, hogy a jelenlegi felállással a Hawks esélyes a keleti főcsoportdöntőre, akkor lépni fognak.

Kérdés, hogy a Lakersnél egyáltalán felmerül-e ez a forgatókönyv.