Vége a nagy piacok helyzeti előnyének?

A tegnapi nap szerintem nagyon fontos üzenettel bírt a liga jövőjére nézve: vége van egyes csapatok "gyere hozzánk, csak mert ez New York/Los Angeles" típusú uralkodásának, a játékosok (vagy a körülöttük lévő emberek, a végeredmény szempontjából mindegy) jóval másabb szempontok szerint döntenek, mint a korábbi években.

Monta Ellisnek volt szerintem szerintem könnyebb helyzete, az ő választása volt kevésbé meglepő a két sportszakmailag borzasztóan jónak tűnő húzásból, rá ugyanis még a Sacramento Kings mozdult leginkább, manapság pedig a kaliforniai együttesnek semmilyen vonzereje nincs - ez a náluk látható ingyen Eötvös-cirkusz miatt nem is csoda. Ellist kevés helyen lehet elképzelni hasznosnak, de pont Indiana ilyen, ahol hatalmas szükség volt egy nagy mennyiségben pontot szerezni képes játékosra. Greg Monroe azonban olyan döntést hozott, amely nem volt megszokott az utóbbi években. Négy maximum ajánlatot kapott a hírek szerint a piac egyik legkeresettebb magasembere, ebből kettőt a New York Knicks és a Los Angeles Lakers adott, egy harmadikat pedig az eddig ilyen szempontból lesajnált, "oda úgyse megy, ha máshonnan is hívják" Milwaukee Bucks.

A Bucksnál adott egy borzasztóan fiatal és nagyon tehetséges mag, amely az évek alatt együtt fejlődhet, egy teljes kezdő ötösük kész, jelenleg tapasztalt és mély paddal, kiugróan magas potenciál van több emberben is, de már idén is bejutottak a rájátszásba. Különösebb (média) nyomás nélkül játszhat Monroe, első számú opció lehet támadásban, aki az egész játék fazonját szabhatja a festékből, gyengeségeit (védekezés) pedig a társai el tudják fedni. A másik két helyen nagyobb piac, szebb és jobb város, több szórakozási lehetőség, több reklámbevétel várta volna, de összesen egy-egy sztár (abból is az egyik nem sokára befejezi) és csapatonként 1-2 nagyobb tehetség adott jelenleg, akikről ráadásul kivétel nélkül elmondható, hogy nem tudunk semmit még róluk, hogyan fogják megállni a helyüket a ligában. Ez a kosárlabda részét nézve borzasztóan kevés volt a Buckshoz képest, és meglepő módon ez döntött.

Félreértés ne essék, a Knicks és a Lakers sem áll reménytelenül, sőt. Jelen állás szerint mindkét csapatnak lesz bőven sapka alatti helye a következő nyáron, újjáépíthetik a keretet, és korábban az ilyen lehetőségeken kaptak a játékosok. Ez azonban egyelőre csak egy vágyálom mindkét gárdánál - egyrészt természetesen azért, mert azt, hogy egy év múlva kit fognak leigazolni, előre nem lehet megmondani, ezek egyelőre csak tervek mindkét franchise-nál, másrészt azért, mert láthatóan most se nagyon jöttek be az elképzelések, folyamatosan csúsznak le az emberekről, és ha csak valami nagy csoda nem történik, komoly keret egyik helyen sem fog összejönni. Talán a Knicksnek van arra esélye még, hogy a keleti 8 közé várható csapatot hozzon össze, de nem túl sok, a Lakersnek meg a nyugati 8-ra ennyi se.

Hosszútávon főleg az aranysárga-lilák állhatnak jól, alig lesz jövőre lekötött fizetésük és jelenleg a Knicksnél is így néz ki a helyzet. 2-3-4 ember összebeszélésével még mindig felemelkedhetnek egyik évről a másikra is, annyi helyük lesz igazolni. Ha azonban jót akarnak maguknak, elkezdenek dolgozni is emellett, mert az idén nyáron kaptak egy-két pofont: "csak a város miatt kösz, de kösz nem". D'Angelo Russell és Julius Randle fejlődése, produkciója szerintem meghatározó lesz ilyen szempontból, mert ha ez a két ember hozza, amit láttak beléjük a drafton, akkor kettejükkel meg azzal a nagyjából 75-80 milliós capspace-szel (és Kobe nélkül) a Lakers arathat. A Knicksnél Porzingisnek kellene a vártnál gyorsabban megmutatnia, miért is vitték el a negyedik helyen - szerintem erre egyrészt kisebb az esély, másrészt Carmelo Anthony 20 milliója miatt egy lépcsővel lentebbről indulnak az elkölthető pénzek listáján is.

A "nagyok" előbb-utóbb össze fogják kapni magukat, a lényeg viszont az szerintem, hogy a Bucks példájából kiindulva itt az ideje a kisebb piacon működő együtteseknek is felismerni, nincs már kifogás, ami miatt fel tehetik a kezüket és azt mondhatják: "mi mindent megtettünk, de hát nem Los Angelesben van a csapat". A munka... iletve a jó munka meghozza a gyümölcsét, a játékosok már mindenhova szívesen mennek, csak jó legyen körülöttük a csapat - a pénz mindenhol pénz, még ha Floridában és Texasban kicsit többet is ér a kereset. Ennél egyenlőbb feltételeket nem nagyon lehet már szabni, erre fölösleges hard capet bevezetni, mert az NBA-ben most is minden csapatnak adott a lehetőség a kiugrásra, de jó szakmai döntések kellenek hozzá - és igen, a kisebb piacokon kevesebb a hibázási lehetőség.

Az idei nyár felcsillantotta a reményt a Minnesota Timberwolvesoknak, hogy ha a tehetséges magot nem viszik vakvágányra, az egyik legvonzóbb szabadügynök-célpontok lehetnek a következő években, piac méretétől függetlenül. A Sacramento Kingseknek Wesley Matthews adta ki a parancsot: "ha hülye vagy, ráadásul nem egy irányba húz a csapat, több pénzért sem megyünk hozzád". A Los Angeles Lakerseknek és a New York Knickseknek pedig azt üzente eddig majdnem mindenki: "a jó csapat kell, nem a jó város". A címben feltett kérdésre és az egész cikkre aztán viszonylag gyorsan nemleges választ is kaphatunk ma este, felkészül LA Marcus Aldridge...