Vérfrissítés a padon, irány a bajnoki cím

A csapatok nyarát, jelenlegi helyzetét vizsgáló sorozatunkban két olyan együtteshez érkeztünk, akik a döntő kapujában buktak el az előző idényben, és mindkét gárda úgy ítélte meg, a kezdőötösükkel nincs is semmi probléma. A Memphis Grizzlies és az Indiana Pacers is fojtogató védekezéséről vált híressé az utóbbi időben - a tavalyi két legjobbról beszélünk ebben a kategóriában -, de mindkét csapat igencsak híján volt eddig a padról bevethető, a meccsek menetére, alakulására komoly befolyással bíró játékosoknak. Mindketten változtattak ezen az idei nyáron, méghozzá elég komoly mértékben, úgyhogy tekintsük át, mi is történt velük, és mire lehetnek jók új kereteikkel.

Az Indiana Pacersnél két fontos, nem új igazolás is volt - sikerült megtartaniuk a szabadügynökké váló David Westet, valamint felépült sérüléséből egykori sztárjuk, Danny Granger. A második számú irányító ezentúl DJ Augustin helyett CJ Watson lesz majd, aki a Brooklyn Netsnél töltötte az előző idényt. Ugyancsak szabadügynökként érkezett a New York Knickstől Chris Copeland. Erőcsatár posztról ketten is távoztak: Tyler Hansbrough a Toronto Raptorsnél, Jeff Pendergraph - tegnap óta Jeff Ayres - pedig a San Antonio Spursnél folytatja. Négyesre érkezett is helyettük valaki: a drafton kihúzott Miles Plumlee-t, Gerald Greent és egy első körös draftjogot postáztak Phoenix-be Luis Scoláért cserébe.

A Pacersnél kissé bonyolultabb lehet a képlet, hiszen Granger akár kezdő is lehet - a hírek szerint ez még nem eldöntött egyik vagy másik oldalra sem. Hogy miért nem éri meg szerintem felbontani a Hill-Stephenson-George-West-Hibbert ötöst azért, hogy Born Ready-t (Szerk.: Stephenson beceneve) kicseréljük a kiscsatárral? Mert egyrészt Stephenson kifejezetten jó kiegészítőjátékossá nőtte ki magát tavaly, aki a több sztárt is a kezdőjében tudó Indianának fontos, hasznos láncszeme tudott lenni - ez egyébként elég komoly jellemfejlődés egy olyan játékosnál, akinek elég sok balhéja volt profi karrierje kezdetén, akit középiskolás kora óta agyonsztároltak, és John Wall mellett korosztálya legnagyobb tehetségének tartottak még pár évvel ezelőtt.

Másrészt Grangerrel a kezdőben szerintem túl sok lenne a dudás egy csárdában. Hibbert és West két olyan magasember, akiket nemcsak lehet, de kell is tömni labdával, mindketten jócskán átlag fölötti támadójátékosok, ketten együtt pedig a liga egyik, ha nem a legfélelmetesebb párosa a festékben. Ott van még mellettük a fiatal, feltörekvő kosaras státuszból tavaly kilépő George, akit egyrészt a legtöbbet fejlődött játékosnak választottak az előző szezonban, másrészt olyan erényeket mutatott elöl-hátul, amilyeneket az előző franchise-playernek remélt Granger pályafutása során soha. E mögött a három játékos mögött fölösleges szerintem elpazarolni azt a támadásbeli potenciált, amellyel Granger egészségesen rendelkezik - pláne ha azt vesszük, hogy Hill már így is csak negyedik számú opció támadásban, úgy még hátrébb szorulna a rangsorban.

Hogy miért éri meg szerintem jobban, ha a kispadról használják? Tavaly a legnagyobb gyengesége volt a Pacersnek, hogy a teljes támadójátékuk nullára redukálódott a csereemberek pályára lépésével. Ez a probléma idén teljesen megszűnhetne Granger visszatérésével és Scola megszerzésével. Kettejük közül az argentin a festékhez közelebb érzi otthonosan magát, old-school játékával kompenzálja atletikus képességeinek hiányát, ám játékát elöl nagyban segíthetné az is, hogy egy másik, támadásban borzasztóan veszélyes, kintről operáló játékossal lehetne egy sorban Granger személyében. Ők ketten minden bizonnyal a kezdőkkel is kapnának szerepet jócskán, de alapvetően a pihentetést is meg tudnák oldani úgy, hogy a Pacers legalább támadásban nyugodt lehessen.

Hogy védekezésben mi lesz velük, az még egyelőre homályos. Frank Vogel egyértelműen a hátsó alakzatok pontos megkomponálására, és a kemény játékra helyezte a hangsúlyt eddig, és ez sem Grangernek, sem Scolának nem erőssége - és akkor még valószínűleg finoman fogalmaztunk. Nem is maradt túl sok magasembere az Indianának, mert bár Pendergraph távozás nem érinti őket túlságosan mélyen, Psycho-T egy olyan energiabomba volt a padról, aki Scola teljes ellentéte - támadásbeli repertoárja nem említhető egy lapon az argentin erőcsatáréval, viszont amikor pályára lépett, felszaggatta a parkettát, ha arra volt szüksége a csapatnak. Ilyen alternatívája most nem lesz Frank Vogelnek, Ian Mahinminek pedig emiatt védőoldalon lesz dolga bőven. Hibbert alkalmas lehet arra, hogy Scola hátsó "hiányzását" pótolni tudja, de Mahinminek védekezésben szintet kell lépnie, vagy jó szívvel valószínűleg csak West és Hibbert mellett lesz pályára küldhető. Szintén nem sokat segít majd hátul a Granger és Scola posztján is bevethető Copeland, védekezésben ugyanis teljes homály a nemrég még a Szolnoki Olaj ellen pályára lépő csatár.

Szintén érdekes kérdés lesz, hogy mi lesz a kispad alacsonyabbik részével. Ezen a gondon segíthet, ha mégis Granger kezd és Stephenson érkezik a padról, de irányítóposzton sokat nem lépett előre az együttes Watson megszerzésével - szerintem ezt a lépést elkapkodták, nála vagy kintről, vagy védekezésben sokkal hasznosabb játékost is lehetett volna találni. Kettes poszton, ha Stephenson kezd, akkor egyedül a másodéves Orlando Johnson áll rendelkezésre. Ez nem egy életbiztosítás, de tekintve hogy Grangerrel és Scolával lesz már elég pont a 2nd unitban is, a kisebb részfeladatok ellátására ő is alkalmas lehet. Ettől függetlenül hatalmas zsákbamacska, talán akkora, amekkorát nem érdemes felvállalni - ne feledjük azért, Vogelék egy éve nézik, hogy fejlődik Johnson, valószínűleg pontos képük van arról, mennyit tud segíteni jelenleg.

Érdekes lesz, melyik felállás mellett teszik le a voksukat. A korábban említett Hill-Stephenson-George-West-Hibbert kezdő egészségesebb játékot hozhat, ráadásul ez az ötös már eléggé össze is szokott, a teljes tavalyi esztendőt így nyomták le, viszont a kispadon a Watson-Johnson-Granger-Scola-Mahinmi ötösnél a hátvédek minősége nem biztos, hogy megközelíti azt, amit egy bajnokesélyesnek fel kell tudni mutatni, még ha valószínűleg a pontszerzéssel nem is lenne gond. A Hill-George-Granger-West-Hibbert kezdőben - ahogy már korábban is kifejtettem -, szerintem elveszne legalább egy, de inkább két játékos igazi tudása és csapathoz hozzáadott értéke, viszont a Watson-Stephenson-Copeland-Scola-Mahinmi pad valamivel stabilabbnak tűnik az előző verzióénál, ráadásul szerepet kaphatna Copeland is ebben a felállásban, vele pedig az sem biztos, hogy a scoring rész visszaesne Grangerhez képest. A problémát áthidalhatja, ha az első formációt választják, és Granger úgy érkezik a padról, hogy George lecsúszik kettesbe, Stephenson pedig addig pihen, amíg ez a felállás tart.

Frank Vogelnek lesz dolga kitalálni, kit kikkel küldjön fel a pályára és milyen ütemben, de egyrészt lesz erre ideje bőven, másrészt Granger esetében az is komoly kérdőjel, meddig lesz képes egészséges maradni. Olyan krónikusnak tűnő térdsérülése van, amiből meg lehet gyógyulni teljesen, de nagyon hamar elő is jöhet újra a gond - ez volt a helyzet az előző szezonban is -, márpedig az legalább a kezdőötös kérdését megoldaná magától. Nyilván Vogel nem örülne, ha így döntené el az élet, milyen felállásban játszassa övéit, de elég komoly esély van erre is. Nagyon kapkodnia egyébként nem kell a trénernek. Igazi PO-csapata van - tavaly is lassan kezdték az idényt, aztán nagyon beindultak, idén is nagyjából valami hasonló várható. A keleti PO-fal gond nem lehet, a Chicago Bullsszal már annál inkább a divízión belül, de a Pacers pályahátrányból is képes lehet ezzel a kerettel rájátszáspárharcokat nyerni - már ha mindenki, vagy legalább a nagy többség egészséges tud maradni.

A Memphisnél kissé egyszerűbb a képlet, viszont ők meg a csapat fejét cserélték le, hiszen Lionel Hollins helyett ezentúl Dave Joerger irányítja majd az együttest. Távozott a nyáron Tony Wroten, akit szinte a semmiért cseréltek el Philadelphiába, illetve Darrell Arthur, akit még a draft napján küldtek el a Denver Nuggetshez Kosta Koufosért cserébe. Két komoly változás érte még a padot: leigazolták a Miami Heattől amnesztiával kivásárolt Mike Millert, illetve szerződést kötöttek azzal a Nick Calathesszel, akinek a játékjogát ezen a nyáron szerezték meg a Dallas Maverickstől. Jerryd Bayless lehívta játékosopcióját, ezzel pedig kész lett a csapat.

A kezdőötösre sok szót pazarolni nem nagyon szeretnék, hiszen egy az egyben ugyanazzal a felállással fognak kezdeni, mint idáig, ez nagyjából 99.99%-ig biztos. Joerger kinevezése erre valószínűleg semmilyen hatással nem lesz, hiszen a most kinevezett tréner nem kevesebb mint hat esztendeje dolgozik a klubnál segédedzőként, úgyhogy ismeri az összes játékost. Az nem elhanyagolható tény, hogy míg Hollins mesterrel többeknek volt állítólag súrlódása, Joergert borzasztóan nagyra tartja mindenki, és szeretik is. Az eddig elhangzottak alapján annyi fog vele kicsit módosulni, hogy kevésbé helyezi majd a hangsúlyt a csapat a félpályás támadásokra, jóval többször próbálnak majd meg gyorsindításból kosarakat szerezni, és ha mégis felállt védelem ellen kell menniük, ott is több mozgással fognak operálni, mint az eddigiekben.

A padon nagyon komoly operációkat hajtott végre a vezetőség, sokkal jobbnak, szinte hibátlannak tűnik első ránézésre a keret. Az igaz ugyan, hogy Wrotent szinte ingyen adták a Sixersnek, de ugyanígy a semmiért, egy 2016-os második körös draftjogért kapták meg Calathes játékjogát a Mavstől. Wroten egy kintről gyenge, irányítói vénával megáldott hátvéd volt, akinek a játéka viszont még komoly gyermekbetegségekkel küzdött, így nem is töltött be túl nagy szerepet a rotációban. Calathes ezzel szemben évek óta a legmagasabb európai szinteken edződik már, egészen kiváló játékmester, aki egyértelműen a társak kiszolgálását tartja legfontosabb feladatának. Legit cseréje egyáltalán nem volt Conley-nak tavaly - Bayless egy pontszerzésre szakosodott, egyes méretű kettes inkább -, ez most érzésem szerint változni fog, amennyiben sikerül a görög karmesternek visszaállnia az amerikai kosárlabdára - a Florida egyetemre járt 2007 és 2009 között.

Egy másik, talán még nagyobb gondot oldhat meg a 2008-as távozása után visszatérő Miller jelenléte. Az anno a csapatnál öt szezont lehúzó triplagép olyan kinti fenyegetést jelenthet az ellenfelek számára, amellyel tavaly nem rendelkezett a Memphis, és ami végül a vesztüket is okozta - a Spurs nagyon könnyedén szállhatta meg a festéket, megnehezítve ezzel Marc Gasol és Zach Randolph dolgát, hiszen kintről senki nem volt, aki szét tudta volna lőni őket. Miller érkezésével ez változhat, amennyiben a szezon jó szakaszára, a PO-ra tud egészséges maradni. Azt már tőle fölösleges várni, hogy évi 82 meccsre, találkozónként 20-25 percre képes lesz beszállni, a háta ezt már nem bírja, de amennyiben nem erőltetik túl az alapszakaszban, akkor a rájátszásra kulcsszerep hárulhat rá. Az előző szezonban a Heatnél megmutatta, hogy nem nagyon kell neki formába lendülni, a keze még mindig nagyon rendben van, úgyhogy tényleg csak annyi a kérdés, meg tudják-e oldani, hogy a PO-ig ne nagyon terheljék túl.

A palánk alatt is volt egy, a korábbiakhoz képest előremutató húzásuk. Tavaly két erőcsatárral kellett operálniuk a padról, Hollins edző nem kevésszer említette is nyilatkozataiban, hogy szüksége lenne még egy igazi centerre. Ezen a nyáron sikerült ezt is megoldaniuk, mert ha Koufos nem is kifejezetten az a tipikus "Grit and Grind" stílus, mint amit a Grizzlies képvisel, európai játékos lévén nagyon technikás a támadóoldalon, és sokat dobhat elöl a csapaton akkor, amikor nem a kezdők vannak a parketten. Hasonlóan komoly probléma volt egyébként a pontszerzéssel a memphisi cserejátékosoknál is, mint Indianában (talán valamivel enyhébb mértékben), de nem is véletlen, hogy a vezetőség sokat hangsúlyozta az off-szezon folyamán - támadásban top10 közé kell érniük, hogy igazán bajnokesélyesek lehessenek.

Szerintem egyébként most is azok, bár egy Miller talán kevés tripladobónak. Egy olyan csapatot azonban nehéz nem a legjobbak közé rakni, amely tavaly a nyugati főcsoport döntőjébe jutott, amely minden egyes hiányosságán, problémáján próbált javítani - és javított is -, és amely úgy váltott edzőt, hogy az új trénernek állítólag a csapat legnagyobb erényében, a védekezésben több szerepe volt, mint az őt megelőző vezetőedzőnek. A Memphis borzasztóan nehéz divízióban van, hiszen ne feledjük, az őket tavaly kisöprő San Antonio Spurs, és a többek között Dwight Howarddal erősítő Houston Rockets is ott van a csoportban, plusz még az elsüllyedni nagyon nem akaró Dallas Mavericks, és a pickje elcserélése miatt kényszerhelyzetben lévő New Orleans Pelicans alkotja az ötöst. Ugyanaz elmondható viszont, ami a Pacersnél - gond nem lehet a rájátszásba kerüléssel, ott pedig a Grizzlies bármire képes lehet, kezdjen akár otthon, akár idegenben. Ott vannak a nyugati top6-ban, akik között valószínűleg nagyon kis dolgok, vagy ne adj Isten sérülések döntenek majd arról, kinek milyen szezonja lesz a legvégén.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus