A Spurs és a Pacers üzent az ellenfeleknek
A Spurs cserehátvédjei remekeltek, a Lakers kispadosai is, Detroitban pedig Will Bynum vitte a prímet - a kezdőirányítók becsületét Jeff Teague mentette meg. A Spurs Parker nélkül 120 felett. A Pacers már képes fokozatot váltani, javul a formájuk. A Wizardsban egyelőre óriási a káosz, hogy mit is akarnak játszani. Kevin Durant és Russell Westbrook nélkül a Dragic-ot kúráló Suns is átgyalogolt a Thunderen.
(Az eredményekre kattintva érhetitek el a hivatalos statisztikát és videókat.)
Detroit Pistons – Washington Wizards 99-96
Nagyon bekezdett a Pistons, pontos triplákkal és lerohanásokkal már az első félidőben nagy előnyt építettek fel maguknak a hazaiak. A látványra sem lehetett panasz az autóvárosiaknál, Will Bynum passzai és a zsákolások élményszámba mentek. Félidőben már 22 ponttal járt előrébb a Detroit (65-43), a nagyszünet után viszont alaposan leolvadt a Pistons, 83 pontnál egyenlített a Wizards. Billupséknak azonban maradt még töltényük a végjátékra, Glen Rice Jr. triplája pedig leperdült a dudaszó pillanatában, nem tudott kiegyenlíteni a Washington.
Smith, Jennings, Stuckey és Datome személyében még mindig sok hiányzója akadt a Detroitnak, a fiatal palánk alatti duó, Greg Monroe (18 pont, 7 lepattanó, 5 gólpassz) és Andre Drummond (9 pont, 14 lepattanó) viszont ezúttal is jól teljesített. Will Bynumról már esett szó, Drummondhoz hasonlóan ő is dupla-dupla közeli teljesítményt hozott (13 pont, 9 gólpassz, 4 lepattanó). A fővárosiak legeredményesebbje a 17 pontos, 7 lepattanós Bradley Beal lett, de stabil pont volt a padról beálló francia center, Kevin Seraphin (14 pont, 11 lepattanó) is. John Wall ezúttal nem tudott kiemelkedőt nyújtani, pedig erre nagy szüksége lesz majd a Washingtonnak az alapszakaszban.
A Pistons legjobb dobói: Monroe 18, Singler 14/9, Bynum 13/3, Billups 12/12, Jerebko 11/3.
A Wizards legjobb dobói: Beal 17/6, Nene 15, Seraphin 14, Wall 11.
Phoenix Suns – Oklahoma City Thunder 88-76
Meglehetősen simán verte a Durant nélkül felálló Oklahoma Cityt a Phoenix. Már az első félidőben 10 pont körüli volt az arizonaiak fórja, akik a második félidőt is 7-0-lal kezdték (54-35). Innen már nem volt visszaút a Thundernek, így az idejekorán eldőlt találkozón a cserék is jelentős szerepet kaphattak.
Duranten kívül Collison, Fisher és természetesen Westbrook sem állt Scott Brooks rendelkezésére, így Reggie Jackson tudott lenni az OKC és a mezőny legeredményesebbje 18 ponttal. Perkins visszatért ujjsérüléséből, bár ezzel olyan nagyon nincsenek kisegítve Oklahomában, viszont az újonc magasember, Steven Adams ezúttal is szépen dolgozott (10 pont, 8 lepattanó), erre a padról jövő palánk alatti teljesítményre nagy szüksége lenne a Thundernek a szezon során is.
A Sunsnak is akadt fontos hiányzója, a bombaformában lévő Goran Dragic bokasérülés miatt hagyta ki a találkozót. A karmesteri pálca így egyértelműen Eric Bledsoe kezébe került, aki csapata talán legjobbja volt ezúttal, 15 pontja mellé bekerült még 7 gólpassz és 6 lepattanó is a statisztikájába. A visszatérése után úgy tűnik Channing Frye is egyre jobb formában van (12 pont, 9 lepattanó), rá is fontos szerep várhat majd az alapszakaszban, a Phoenix sok gondját megoldaná az ő jó játéka.
A Suns legjobb dobói: Bledsoe 15, Green 15/9, Tucker 13/3, Frye 12/3, Goodwin 11.
A Thunder legjobb dobói: Jackson 18/3, Lamb 13, Jones 12/3, Ibaka 11, Adams 10.
Atlanta Hawks – Indiana Pacers 89-107
Alaposan bekezdett Jeff Teague (8 gólpassz) vezetésével a hazai gárda, a fiatal irányító szebbnél szebb passzokkal találta meg csapattársait – 9 ponttal ment is a Hawks az első negyedet követően. Utána viszont szétesett a Paul Millsapet kisebb Achilles sérülése miatt pihentetni kényszerülő Atlanta támadójátéka és védekezése is, hiába maradt fent végül 28-32 perceket a tervezett kezdőcsapatból 4 ember is. Mike Scott egyetlen triplakísérletet elhibázva jutott 17 pontig, de nagyjából ez volt a vendéglátók egyetlen öröme ma.
A Pacersben a hosszú sérülése után visszatérő Danny Granger meghúzódott vádlija miatt sorozatban 2. meccsét volt kénytelen kihagyni – hiánya a 2. negyedtől kezdődően nem igazán tűnt fel. A kezdeti bizonytalankodás után David West és Paul George elkezdett termelni, a csapatvédekezés is helyrebillent, a végén pedig a kispadról érkező Luis Scola parádéja (16 pont a 4. negyedben) sima győzelmet eredményezett. Úgy tűnt, hogy a Pacers kezd formába lendülni.
A Hawks legjobb dobói: Scott 17/9, Teague 17, Carroll 12/6, Horford 12.
A Pacers legjobb dobói: West 24, Scola 20, George 17/3.
San Antonio Spurs – Orlando Magic 123-101
A tavalyi döntős alakulatnál Tony Parker pihentetési célzattal át sem öltözött – ehhez képest az első 3 negyed mindegyikében 30 pont fölé jutott a Spurs, ’maradék’ kisemberei vezetésével. Patty Mills, Green, Belinelli és Ginobili is sziporkázott, de a ma látott csapatnak egyébként sem volt gyenge pontja (Tim Duncan alig 24 perc alatt 10 pontot és 7-7 gólpasszt/lepattanót tett a közösbe).
A Magicben kifejezetten jól muzsikált a kezdőötös annak ellenére, hogy a center Nik Vucevic és az irányító Jameer Nelson nem kerültek pályára: minden játékos elérte a 10 pontot, mindenki 50% környékén dobott, nem volt gond a pattanózással és a labdajáratással sem. A kispaddal annál inkább, a cseréknek csak néha voltak szép felvillanásaik – de ezek eltörpültek a Spurs padról érkező hengere mellett.
A Spurs legjobb dobói: Mills 22/12, Leonard 19, Belinelli 16/6.
A Magic legjobb dobói: Oladipo 22/6, Afflalo 17/6, Maxiell 16.
Los Angeles Lakers – Utah Jazz 108-94
A meccs elején még érződött a rozsda a távol-keleti túráról érkező Lakersnél - utána viszont fordult a kocka, és úgy tűnt, mintha a Jazz tért volna vissza Kínából pár napja, és küzdene az időeltolódással, nagyon nem találták ugyanis a ritmust Tyrone Corbin fiai. A Lakers cserepadja Jordan Farmar vezérletével viszont elemében volt, a gyors játék nagyon ízlett a hazai cserehátvédeknek (Farmar, Wesley Johnson, Jodie Meeks, Xavier Henry) – a Trey Burke sérülése miatt irányítógondokkal küszködő Utahnak annyira nem.
Az ma is látszott, hogy ha hagyják futni a Lakerst, akkor abból jó dolgok sülhetnek ki – intő jel lehet azonban a 4. negyed első fele, amikor kiütköztek a védekezésbeli hiányosságok, és a Jazz az egykori Lakers játékos, Brian Cook kinti dobásaival kis híján kiegyenlített. Emellett valószínűleg más lett volna a játék képe egy éles meccsen, ahol a Favors-Kanter palánk alatti páros nem 27, illetve 20 percet tölt a pályán, illetve Steve Nash a túloldalon nem 14-et. Lehet, hogy szombat hajnalban, a két gárda újabb találkozásakor (amely a csapatok utolsó pre-season meccse lesz), már valós(abb) képet kaphatunk az alakulatok játékáról.
A Lakers legjobb dobói: Farmar 20/6, Meeks 15/6, Johnson 14/6.
A Jazz legjobb dobói: Cook 18/9, Hayward 15/3, Burks 14/3.