Egy biztos: semmi sem biztos

Ahogy látjuk, az előzmények alapján sokan azt mondták volna, hogy ez egy sima chicagói siker kell, hogy legyen, ám Tom Thibodeau csapata idei második vereségét is begyűjtötte, ráadásul olyan dolgok estek meg a Bulls-szal, amihez korábban hasonlók sem. Már az első negyedben kapott egy 33-ast a keleti listavezető, de a második etap elején még volt visszaút a 15 egységnyi hátrányból. Ám a vendéglátók egy 18 – 2-es rohammal zárták le a félidőt, ekkor már 63(!) pontnál tartottak, jobb meccsein ennyit 35 perc alatt kap a Chicago.

A fordulás után kitartott a sokszor sótlannak és „élettelennek” titulált Hawks parádéja, Jeff Teague, Josh Smith, Joe Johnson és a padról beállva 17-et szóró Radmanovic megállathatatlanul robogtak előre, 79 – 50-nél már majdnem 30-cal ment az Atlanta, Thibodeau mester be is látta, hogy itt vége van a mérkőzésnek, nem is erőltette tovább sztárjait. Derrick Rose például 8 pontnál és 6 gólpassznál rekedt meg, ráadásul belehajszolták 5 labdaeladásba is, a vendégek egész kezdőötöséből csupán egy ember, a 12-ig jutó Boozer nyújtott kétszámjegyű dobóteljesítményt. Sokat elmond, hogy a Bulls legjobb dobója a 16-ot szóró John Lucas(!) lett, aki ezzel a mai produkcióval együtt is 5 pont alatt átlagol az idényben...

Al Horfordék hihetetlen, hogy mennyi energiával rendelkeznek egy ilyen kemény hegymenet után, gyakorlatilag most voltak a legfrissebbek az utóbbi egy hétben, ez szinte önmagában elég volt ahhoz, hogy a kissé besavasodott chicagóiakat két vállra tudják fektetni. Persze azért ne feledkezzünk meg Josh Smith újabb briliáns alakításáról, a bedobó 25 ponttal, 5 lepattanóval és gólpasszal, valamint 4 szerzett labdával és 6 dobásblokkolással fejezte be a derbit. A Hawks szép kis választ adott a múltheti blamára, igaz üröm az örömben, hogy Marvin Williams személyében egy kezdőembere dőlt ki Larry Drew legénységének.

A Hawks legjobbjai: Smith (25 pont, 17-ből 11 mezőny, 5 lepattanó, 5 gólpassz, 4 szerzett labda, 6 blokk), Johnson (17 pont, 5 lepattanó, 2 szerzett labda, 3 eladott labda), Horford (14 pont, 8-ból 7 mezőny, 7 lepattanó, 4 gólpassz, 2 blokk), Radmanovic (17 pont, 5-ből 5 tripla), Teague (12 pont, 8-ból 6 mezőny, 8 gólpassz, 5 szerzett labda), Green (10 pont)

A Bulls legjobbjai: Lucas (16 pont, 4-ből 2 tripla, Korver (13 pont, 5-ből 3 tripla, 5 lepattanó, 2 szerzett labda), Boozer (12 pont, 5 lepattanó, 3 eladott labda), Butler (12 pont, 3 lepattanó), Gibson (11 pont, 2 blokk), Asik (8 pont, 13 lepattanó, 2 blokk)

Indiana Pacers – Charlotte Bobcats 99 – 77

A határozottság és a precizitás még mindig nagyon hiányzik a Pacers-nél, de David West-ék továbbra is számolatlanul nyerik a meccseiket, többnyire viszonylag simán, ahogy ezt a mait is a Bobcats ellen. Az első félidőben csak szenvedett Frank Vogel gárdája, ráadásul Danny Granger is kisebb sérülést szedett össze a nyitónegyedben, de az Indiana bedobója visszatérhetett és egy újabb borzasztó mezőnyözéssel ugyan, de betett a közösbe 13 pontot. A fordulás után egy 10 – 2-es rohammal vette át a kezdeményezést Augustin-éktól a vendéglátó, a 20-as szezoncsúcsot szóró Hibbert főszereplésével egyre inkább el is tudtak lépni, a záró etap felénél már abszolút zsebben volt a meccs számukra. Megint kijött, hogy a Bobcats mennyi hiányossággal rendelkezik, így pedig hiába jók a csapatdolgokban, mérkőzéseket nem nagyon fognak nyerni. A végjátékban Hibbertért imádkozhattak a hazai szurkolók, a centernek kiment a bokája, de végül ő is folytatni tudta a játékot és elsőre úgy tűnik, nincs nála komolyabb baj. Ma végre George Hill és David West, azaz a két nagy „nyári” igazolás is adott magáról életjelet – az más kérdés, hogy ennél sokkal többet és jobbat is tudna a két Nyugatról érkezett kosaras. A túloldalon kezd egyre kínosabb lenni a mérleg, ma is hiába Augustine remeklése és Mullens élete első dupla-duplája, ezt a rajtot sem fogják kifüggeszteni a Charlotte csarnokában.

A Pacers legjobbjai: Hibbert (20 pont, 16-ból 10 mezőny, 8 lepattanó, 3 blokk), Hansbrough (15 pont, 6 lepattanó), Hill (13 pont, 8-ból 6 mezőny, 6 lepattanó), Collison (14 pont, 8 lepattanó, 4 gólpassz), Granger (13 pont, 12-ből 4 mezőny), West (10 pont, 5 lepattanó)

A Bobcats legjobbjai: Augustin (20 pont, 19-ből 7 mezőny, 7 lepattanó, 4 gólpassz), Henderson (14 pont, 4-ből 2 tripla, 10 lepattanó, 4 eladott labda), Mullens (10 pont, 11 lepattanó), Thomas (10 pont, 7 lepattanó)

 

New Jersey Nets – Miami Heat 90 – 101

A visszatérések napja volt ez New Jerseyben, hiszen a hazaiaknál az újonc Marshon Brooks is újra a társakkal pattogtathatott, miután legutóbb már Humphries és Deron Williams is a fedélzeten volt, a Heat-nél pedig LeBron James öltött újra szerelést, igaz Dwyane Wade még további pihenőt vett ki sérülése miatt. Ha már James arra járt, akkor bekezdett egy 22 pontos első negyeddel(!), s nem is állt meg 32 egységig. A nyitóperiódusban hibátlanul dobott, utána pedig a biztos kétszámjegyű előny birtokában már inkább átadta a terepet a társaknak, akik szépen lehozták a mérkőzést. Csak Bosh és Haslem jutott 10 egység fölé a vendégeknél, de most nagyon hatékony volt a kollektív csapatjáték, így nem hiányoztak a kosarak senkitől sem. A hazaiaknál D-Willnek nem igazán ment a pontszerzés, de legalább jól irányított, bizonyítja ezt 10 gólpassza. Kris Humphries élete egyik legjobb performanszán van túl (25 pont, 12 lepattanó, 3 szerzett labda), de valószínűleg még életében nem volt olyan mérkőzés, ahol 22(!) dobással próbálkozhatott volna a két éve még ligaszinten alig ismert erőcsatár. A Nets tehát az idegenbeli győzelem után hazai pályán egy kalkulálható vereséget szenvedett el, a Miami pedig tovább száguld, már hármas nyerőszériában vannak és még mindig hiányzik tőlük a világ egyik legjobb kosárlabdázója.

A Nets legjobbjai: Humphries (25 pont, 12 lepattanó, 3 szerzett labda, 4 eladott labda), Brooks (12 pont, 3-ból 2 tripla, 3 szerzett labda), Morrow (11 pont, 4 lepattanó, 4 gólpassz, 3 eladott labda), D. Williams (10 pont, 16-ból 4 mezőny, 3 lepattanó, 10 gólpassz, 5 eladott labda)

A Heat legjobbjai: James (32 pont, 17-ből 11 mezőny, 12-ből 10 büntető, 7 lepattanó, 9 gólpassz, 2 szerzett labda, 8 eladott labda), Bosh (16 pont, 5 lepattanó, 2 blokk), Haslem (12 pont, 12 lepattanó, 3 eladott labda), Cole (9 pont, 3 lepattanó, 6 gólpassz, 3 szerzett labda)

 

Detroit Pistons – New York Knicks 80 – 103

A most is rengetek sérülttel rendelkező Pistons-nak esélye sem volt a mérlegét immáron 50 százalékosra javító Knicks ellen, melynél kezd stabilizálódni az egyes poszt. Iman Shumpert – ha nem is lesz gólpasszkirály újoncként -, de kezdőirányítóként egész jól megállja a helyét, Mike Bibby pedig tényleg formába lendült, most 16 pontot szórt és nagyon motiváltan, koncentráltan játszott. Anthony-tól ezen az estén elég volt egy szerényebb dobóteljesítmény is, hiszen a társak mind remekeltek, Stoudemire 22 egységével a legeredményesebb volt a New Yorkban, de a padról beszálló Harrellsont is meg kell dicsérnünk, hiszen 11-et szórt és 7 lepattanót is megkaparintott. Az ebben a felállásban nagyon szerény képességű Detroit legjobbja a 19-et szóró újonc, Brandon Knight volt, de a center Monroe is folytatja ígéretes szereplését. Ők ketten viszont nagyon messze voltak attól, hogy a második félidőben is tudják tartani a hazaiakat. Nem sok kérdés volt ezen a találkozón, ha a Knicks-nek nem is jön ki ennyire a lépés, valószínűleg akkor sem lettek volna gondjaik a győzelem megszerzésével.

A Pistons legjobbjai: Knight (19 pont, 6 lepattanó, 4 gólpassz, 3 szerzett labda, 3 eladott labda), Monroe (15 pont, 5 lepattanó, 3 eladott labda), Gordon (12 pont, 3 lepattanó, 3 gólpassz, 9 eladott labda), Maxiel (11 pont, 7-ből 7 büntető, 6 lepattanó)

A Knicks legjobbjai: Stoudemire (22 pont,8 lepattanó, 4 gólpassz, 2 szerzett labda), Bibby (16 pont, 4-ből 4 tripla, 3 lepattanó, 3 gólpassz), Anthony (13 pont, 4 lepattanó, 7 gólpassz), Harrelson (11 pont, 7 lepattanó, 2 szerzett labda), Shumpert (11 pont, 3 gólpassz), Chandler (10 pont, 9 lepattanó, 3 szerzett labda)

 

Philadelphia 76ers – Toronto Raptors 97 – 62

Mikor már elhitette velünk a kanadai gárda, hogy idén stabil középcsapat lesz és elfogadható támadójáték mellett az átlagosnál talán jobb védelemmel is rendelkezik Dwayne Casey munkásságának köszönhetően, most másodszor tréfáltak meg bennünket nagyon csúnyán. A Sixers tegnap hosszú idegenbeli túráról tért vissza saját otthonába és ez eddig rendkívül inspirálóan hat Iguodaláékra. A Philadelphia másfél negyeden keresztül játszadozott a Toronto alakulatával, majd onnantól kezdve szépen fokozatosan léptek el a második félidőben támadni szinte képtelen Bargnaniéktól. DeRozan most is betlizett, nem is beszélve a szépreményűnek hitt Ed Davis-ről, aki szinte semmit nem tudott hozzátenni az összprodukcióhoz a padról érkezvén. A vendéglátóknál megint egy elképesztően kiegyensúlyozott csapatteljesítményt láthattunk, Doug Collins mester félelmetesen összerakta ezt a gárdát, s lassan minden rotációember tudásához méltóan produkál a Sixers-nél. Zsinórban negyedik sikerét könyvelhették el Youngék és még láthatóan sok van ebben a csapatban. A Raptors a 30 pontot sem dobta meg a fordulás után, ráadásul védekezésben sem emlékeztetnek arra a gárdára, mely több élklubot is megszorongatott a rajt óta.

A 76ers legjobbjai: Holiday (14 pont, 4-ból 2 tripla, 3 lepattanó, 6 gólpassz, 2 szerzett labda), Iguodala (14 pont, 12-ből 3 mezőny, 10 lepattanó, 2 blokk), Williams (13 pont, 4 gólpassz, 2 szerzett labda), Young (12 pont, 4 lepattanó, 3 szerzett labda, 2 blokk), Brand (10 pont, 6 lepattanó), Vucevic (9 pont, 10 lepattanó, 2 blokk)

A Raptors legjobbjai: Bargnani (21 pont, 11 lepattanó), A. Johnson (12 pont, 14 lepattanó, 3 eladott labda), Calderon (7 pont, 3 lepattanó, 7 gólpassz)

 

Houston Rockets – Oklahoma City Thunder 95 – 98

Nagyon jó kis meccset vívott meg egymással a Rockets és a Thunder, miután 24 órával korábban éppen Oklahoma Cityben randevúztak. Klye Lowry már akkor sem állhatott Kevin McHale mester rendelkezésére, most sem léphetett pályára bírósági ügye miatt. Ám Goran Dragic egész jól kezd belejönni a kezdőirányító szerepkörbe, ma szórt egy 20-ast és elég hasznosan is produkált – az egy másik dolog, hogy a nap lúzere címért is harcban volt azzal a megoldással, amit választott a végjátékban, de erről egy picit később. Az OKC akárhogy próbált, nem tudott elszakadni a hazai pályán nagyon stabilnak számító Rockets-tól, sőt, a harmadik negyedben volt, hogy 7-tel is ment a vendéglátó. Aztán az abban a játékrészben pocsékul tüzelő Durant nélkül a többiek repesztettek egy szép kis 14 – 0-s futást.

Aztán az utóbbi évek pontkirálya is felszívta magát, a Houston úgy festett, hogy uralni fogja a végjátékot, de 22 szekundummal a lefújás előtt KD tempójával visszavette a vezetést a Thunder, aztán már ki sem engedte a kezéből, két nagy hibát vétett ugyanis a Rockets a túloldalon. Miután Durant értékesített két büntetőt, Dragic-ra maradt volna a feladat, hogy egyenlítsen vagy dolgozzon ki ehhez egy helyzetet a társaknak, de helyette csúnyán kipasszolta a labdát, így vesztett a Houston, az OKC pedig nagy megkönnyebbülés után nem bukott újabb kötelező meccset. Ám egy nagy veszteség érte ma őket, a nagyon megbízható csereiránytó, Eric Maynor borzasztóan csúnya térdsérülést szedett össze, tolószékben vitték le a pályáról.

A Rockets legjobbjai: Scola (22 pont, 28-ból 12 mezőny, 7 lepattanó), Dragic (20 pont, 10-ből 7 mezőny, 3-ból 2 tripla, 4 lepattanó, 8 gólpassz), Martin (16 pont, 4-ből 2 tripla, 4 lepattanó, 5 gólpassz, 3 eladott labda), Patterson (10 pont, 6 lepattanó)

A Thunder legjobbjai: Durant 27/6 (5 lp., 6 gp.), Westbrook 25/3 /6 gp., 4 lp.), Harden 16/9, Mohammed 17 (6lp.).

 

San Antonio Spurs – Denver Nuggets 121 – 117

Az idén ősszel a lockout alatt Európában pattogtató játékosok fesztiválja volt ez a meccs Texasban. A Manu Ginobili nélkül küzdő SAS ezt a rangadót is félelmetesen magabiztosan kezdte, az idén újra magára találó Richard Jefferson 19 pontjának köszönhetően 20-as fórt épített fel magának a Spurs, de jött a nemrég még Milano-szerelésben látott Danilo Gallinari és egy 16 pontos harmadik negyedet rittyentett, amivel visszahozta a meccsbe övéit, összesen 31 pontos karriercsúcs-beállítást ért el ezen a derbin. A legnagyobb segítséget éppen attól a Ty Lawson-tól kapta, aki a Zalgiris Kaunas-t segítette az Euroliga legjobb 16 gárdája közé, igaz sokkal jobban játszik a tengerentúlon, mint tette azt az öreg kontinensen, a mostani 20 pontos, 10 gólpasszos performansza önmagáért beszél. Ám a túloldalon Jeffersonon kívül 5(!) olyan ász tette a legtöbbet a sikeres célba érésért, akik mindannyian átruccantak a nagy vízen túlra az utóbbi hónapokra.

Közülük a legnagyobb meglepetés a 24-et szóró (karriercsúcs) Danny Green volt, akit határozottan felpezsdített az Union Olimpijánál tett kitérő, de TJ Ford is nagyban annak köszönhette Spurs-ös szerződtetését, hogy a KK Zagrebben villantott egy-két szépet, most 8 ponttal és 7 gólpasszal segített be a kispadról érkezvén. A magát Oroszországban (Szamara) kipróbáló DeJuan Blair 10 pont, 10 lepattanós dupla-duplát tett be a közösbe, a Valenciánál megforduló Splitter pedig szintén egy 10-essel járult hozzá a sikerhez. A felsorolás végén a 19-ig jutó Tony Parker áll, aki pedig Az ASVEL gárdáját erősítette az NBA-nélküli hónapokban. A végjátékban egyébként több alkalommal is feljött 3 egységnyire a Nuggets, de mindig higgadt tudott maradni a San Antonio, mely újabb értékes diadalt könyvelhetett el argentin sztárja hiányzása óta. Nagyon hiányzott a vendégeknél Nené a palánk alól, a brazil nagyember kisebb lábsérülése nem jött rendbe.

A Spurs legjobbjai: Green (24 pont, 13-ból 9 mezőny, 4-ből 3 tripla, 7 lepattanó, 2 szerzett labda, 2 blokk), Parker (19 pont, 6 gólpassz, 4 eladott labda), Jefferson (19 pont, 8-ból 5 tripla, 3 gólpassz), Blair (10 pont, 10 lepattanó), Splitter (10 pont, 5 lepattanó), Duncan (10 pont, 5 gólpassz), Neal (10 pont, 3 lepattanó), Ford (8 pont, 7 gólpassz, 2 blokk)

A Nuggets legjobbjai: Gallinari (31 pont, 16-ból 10 mezőny, 5 lepattanó, 2 szerzett labda), Lawson (20 pont, 3 lepattanó, 10 gólpassz), Harrington (19 pont, 3 lepattanó, 4 eladott labda), Afflalo (12 pont, 3-ból 2 tripla, 3 gólpassz, 2 szerzett labda, 3 eladott labda), Brewer (11 pont, 5 lepattanó, 2 szerzett labda), Fernandez (11 pont, 4-ből 2 tripla, 3 lepattanó, 3 gólpassz)

 

Dallas Mavericks - New Orleans Hornets 96-81

A hátsérülést szenvedő Jason Kidd nélkül állt ki a Dallas, helyén Delonte West kezdett - mellette a veterán Vince Carter is a kezdőötösben találta magát. A túloldalon Landry helyén Kaman állt oda a feldobáshoz, vagyis úgy tűnik, állandósulni fog a Hornetsnél a Kaman-Okafor páros. Az első negyed elég langyos játékot hozott, a Dallas néhány pontos előnyre tett szert annak ellenére, hogy Nowitzkinek már néhány perc után le kellett ülnie 2 faultja miatt. Nem esett azonban kétségbe a hazai gárda, a kiegészítő emberek, Brian Cardinal és Rodrigue Beaubois egy, illetve két triplájára támaszkodva 10 pont fölé növelte a különbséget - hiába igyekezett Vasquez és Landry a túloldalon, a differencia nem akart csökkenni.

Idén a Dallas mindhárom olyan meccsét megnyerte, ahol a félidőben vezetett, ez a sorozat ma sem szakadt meg: a fordulás után a West-Carter duó kiváló játékával kontrollálta a meccset a Mavericks, így hiába volt Aminu talán első jó meccse a Hornetsben, a csapatnak nem sok esélye maradt. Jarrett Jack, a New Orleans játékmestere még egy csúnya flagant faultot is csinált Marionon. A Hornets a negyed végén visszajött ugyan 10 pontra, de a negyedik negyed elején Carter és Odom hárompontosával gyorsan nyomatékosította a Mavericks, hogy ma ki fog itt nyerni. A Dallasban 6 játékos érte el a 10 pontot, így annak ellenére, hogy Nowitzki fault-problémák miatt elég keveset játszott, magabiztosan húzta be 4. sikerét. A Hornetsnek sincs oka szégyenkezni, keményen küzdöttek, de nagyon rövid cserepadjuk (Jason Smith családi haláleset miatt hiányzott, Aminu és Belinelli a kezdőben igyekezett pótolni a hiányzó Eric Gordont és Arizát) miatt nem volt esélyük.

Mavericks: Carter 13/3, Mahinmi 13 (7 lp.), West 12, Terry 12/6, Beaubois 11/9, Nowitzki 10, Odom 9/3.

Hornets: Aminu 15/6 (12 lp., 4 labdasz.), Jack 13/3 (7 lp., 5 gp.), Landry 12, Kaman 10, Okafor 9, C. Johnson 9/9. 

 

Los Angeles Clippers - Milwaukee Bucks 92-86

Andrew Bogut Ausztráliában, a Dunleavy-Udrih-Mbah a Moute trió sérülés miatt öltönyben - minden adott volt egy újabb sima Clippers-sikerhez. Már meg sem lepődünk, hogy ehhez képest a Bucks tartott előrébb két ponttal a nagyszünetben. Pedig Carlos Delfino-n kívül ismét mindenki borzasztóan dobott, azonban lelkes védekezésükkel igencsak lelassították a Clipperst. Persze a baljós előjelek sem maradtak el, Delfino már a második negyed közepén három faultnál tartott, és Jon Brockman sérülésével (belekaptak a szemébe) kilenc egészséges játékosa maradt Scott Skilesnak.

A Clippers megérezte a vérszagot, a negyed elején három eladott labdából hét pontot rámoltak be, és egy 25-10-es futással leszakították a Bucksot. Larry Sanders egy csúnya flagrantet is begyűjtött Caron Butleren (sérülés szerencsére nem történt), a Clippers pedig innentől kezdve okosan tartotta az előnyét - bár Stephen Jackson a negyed végén szép hármassal 7 pontra zárkóztatta csapatát. Az utolsó negyedben a Bucks irányítója, Jennings ugyan hősiesen küzdött, de a túloldalon Billups mindig a legrosszabbkor rondított bele a felzárkózási kísérletekbe, így ha nagy nehezen is, de hozta a kötelezőt a Clippers - a játéka azonban minden volt, csak meggyőző nem.

Clippers: Griffin 22 (14 lp.), Butler 20/6 (6lp.), Billups 19/6, Williams 10, Paul 9 (7 gp., 4 labdasz.).

Bucks: Jennings 21/6 (7gp., 6 lp.), Gooden 18/3 (13 lp.), Jackson 18/9. Livingston 9.

 

Golden State Warriors - Utah Jazz 87-88

A nap egyik legszorosabbnak jósolt találkozója az is lett. A Jazz kiváló sorozatban van, valami elindult a csapatnál. A veterán Raja Bell kiváló játékával hamar magához is ragadta a kezdeményezést a Utah, a lendületet pedig Jefferson és Hayward vitte tovább - a negyed közepén 18-6-ra lépett meg a vendéggárda. Kwame Brown és a frissen igazolt Nate Robinson megmozdulásaival faragott ugyan néhány pontot a Warriors, de így is irányította a játékot a Jazz. Az első fordulat a 2. negyed elején következett, a Jazz támadásai egyre kevésbé voltak gördülékenyek, a Warriorsnál viszont Ellis mellett Robinson és Rush is csipkedte magát: 40-40-nél utolérte ellenfelét a Warriors, sőt egypontos előnnyel mehetett szünetre.

A harmadik negyedben jött az újabb fordulat: közel hat percig egyetlen Jenkins-kosarat jegyezhettünk fel hazai oldalon, a Jazz pedig Harris és Bell tripláira alapozva újra hétpontos előnyt harcolt ki. Ekkor azonban a Jazz húzta meg a féket, Ellis sorozatosan verte meg a védőjét, és töménytelen mennyiségű büntetőjével nem csak visszajött a meccsbe a hazai csapat, hanem a újra vezetett a dudaszó pillanatában. Az utolsó játékrész elején Derrick Favors pontjaira támaszkodott a Jazz, de a másik oldalon a Robinson-Rush duó három triplát is a helyére küldött. A Jazz továbbra is a palánkközeli játékot erőltette, amivel sikerült annyira betömöríteni a védelmet, hogy Howard és Hayward kinti dobásaival átvették a vezetést (81-79).  Naná, hogy a Warriors gyorsan kivágott egy 6-0-t - ám ezen az estén ez sem volt elég: az utolsó szűk négy percben már csak két Ellis-büntetőt írhattak fel a Warriorsnak, a rutinos Raja Bell a végjátékban takarékon tartotta Ellist, a Jazz pedig a végén némi szerencsét sem nélkülözve ugyan, de ötödik győzelmét is megszerezte. Ezzel igen előkelő helyen állnak a táblázaton.

Warriors: Ellis 32 (6 gp., 16/17 büntető), Rush 14/12, Lee 13 (15 lp.), Robinson 11/9 (5 gp.).

Jazz: Hayward 18/6, Jefferson 15 (8lp.), Favors 12 (10 lp.), Millsap-Bell-Howard 9-9.

 

A nap hősei: a Milwaukee Bucks. Meg kell dicsérnünk az ezer sebből vérző és fáradt csapatot - sokan a hozzájuk hasonló helyzetben feladták volna a Clippers elleni meccset, ők azonban sportemberhez méltóan álltak a mérkőzéshez. Ha lett volna még egy egészséges emberük, meglepetést is okozhattak volna.

A nap lúzerei: a Los Angeles Clippers. Náluk fordított az előjel: teljesen egészséges, pihent és sikerélményekben jól álló csapattal futottak ki a Bucks ellen, játékuk azonban sokadszorra okozott komoly csalódást. Ha nincs a minap sérüléséből visszatérő Chauncey Billups, ez a meccs bizony ennél is nagyobb égés lett volna. Az edző személyében látjuk a problémát, de ahogy szezonelőzetesünkben már jeleztük: addig nem fogják kirúgni Vinny Del Negro-t, amíg sztárjai hozzák az ehhez hasonló meccseket.

A nap legszebb jelenetei: