Elsőbálozók estéje

Jó néhány csapat (köztük a bajnok Dallas Mavericks, a Celtics és a Grizzlies is) megszerezte első győzelmét - és összefoglalónkból az is kiderül: nyeretlen és nyeretlen, sztár és sztár között is van különbség. Néha óriási. 

 

 

 

Charlotte Bobcats - Orlando Magic 79-100

A Bobcats egy győzelemmel felérő Miami elleni vereséget követően rögtön találkozott a másik floridai alakulattal is - ez már nem volt tündérmese. A Magic 11-0-s sorozattal kezdte a meccset, aminek köszönhetően a Bobcats egyetlen egyszer sem vezetett a meccsen, ellenfelük előnyben pedig játszhatta a controll-game-et, ami mindig is jól állt a Magicnek. A meccs egyértelműen a festékben dőlt el: az alapvető small-ball kosárlabdára kényszerülő Jordan-csapat nem nagyon tudott mit kezdeni Dwight Howarddal, aki talán még soha nem hozott ilyen könnyen egy 20,20-as meccset. A Bobcats mindössze 20 pontot szedett össze a festékben, és a kinti dobásaik sem ültek. A túloldalon viszont most a jó védekezésre építve úgy is 100 pontig jutott a Magic, hogy 44%-kal tüzeltek mezőnyből. Nagyon senkit nem tudunk kiemelni a vendégeknél, mindenki a legjobbját igyekezett hozni - Jameer Nelson távollétében is 3-1-el áll az Orlando Magic, amire talán még ők sem számítottak. A Bobcatsben az újoncok ma elég gyengék voltak (Walker és Biyombo is 2 ponttal zárt), egyedül talán a cserecenter (érdekes) BJ Mullens dicsérhető, a többiek viszont egészen borzasztóan dobtak. 

Bobcats: Maggette 20/9 (7 lp.), Augustin 14, Mullens 12, Diaw 10 (6 lp., 6 gp.)

Magic: Anderson 23/15, Howard 20 (24 lp., 4 blokk, 4 gp., 6/14 büntető), Richardson 16/6, Türkoglu 15/9, Redick 11. 

 

Indiana Pacers - Cleveland Cavaliers 98-91

Nem úgy indult az összecsapás, mint ahogy azt a hazai szurkolók várták. Granger dobásai nem jöttek és George vezetésével szépen gyűjtögették a faltokat a fehér mezesek. Egy másik George, Hill volt aki a támadópattanókat szorgalmasan gyűjtő West-tel "vitte” a csapatot. A vendég oldalon jól indította a találkozót Kyrie Irving, villámgyorsan összeszedett 8 pontot. Bár a Cavs teljesítményéből valamelyest levett, hogy Jamison továbbra is rendkívül gyenge hatékonysággal dobálta a középtávolijait. Az első negyedben mindkét gárda jól célozta a gyűrűt, de az Indiana a sok eladott labda miatt hátrányba került.

A második negyedben nem kellett két perc ahhoz, hogy bónuszba kerüljön a hazai együttes. Sokat romlott a Cleveland támadásainak hatékonysága, de a Pacers kizárólag Hill révén tudta tartani magát, rajta kívül nem volt senki, aki 4 pont fölé tudott volna menni másfél negyednyi játék alatt. Gibson beemelte a találkozó első tripláját, Irving elérte a tíz pontot, a Pacers pedig már harmadik idejét kérte ki. Az addigi legnagyobb, 8 pontos előnyre tettek szert Byron Scott fiai, amit három Jamison hiba egy perc leforgása alatt egyetlen egységre degradált. Hansbrough villámgyorsan szerzett 5 pontot az övéinek, de volt a vendégeknek is válasza. Irvingnek ma sült a keze, vállalta is a dobásokat, sok clevelandi szurkoló szerint Jamison helyett is megtehette volna. Az Indiananak nagyon kellett Hibbert utolsó két percben hozott 5 pontja, így csak 2 pontos fórban volt a Cavs a félidőben.

A 3. játékrészt nagy elánnal kezdte a vendéglátó, előbb egyenlített, majd a vezetést is átvették Grangerék. Totálisan lebénultak támadásban Irvingék, pedig addig sem verdeste a plafont a játék szépsége. Varejao csúszott – mászott, igyekezett a lehető legtöbbet kihozni magából, hogy meccsben tudjanak maradni. Először a jobb, majd a bal lába sérült meg, harmadjára zsákolás közben faltolta (falgrant 1) keményen West és a derekára esett. Az akcióból mindössze egy pontot ért el a Cleveland. Irving azt a luxust engedte meg magának, hogy három büntetőből csak egyet váltson pontra, így hiába vesztette lendületét a vendéglátó, továbbra is előnyben voltak. Granger hármasa és Hibbert büntetői után 9 pontos, az addigi legnagyobb arányú vezetésre tett szert a Pacers. Gibson egy triplát értékesített, majd labdát szerzett, melyből pontokat ért el csapata, szükségük is volt rá több mint 3 perces kosárcsend után.

A záró 12 percet megelőzően 9 pont volt az Indiana előnye. Gee egy triplát, majd egy duplát értékesített, de Samuels kipontozódásával azt hihettük, hogy az érdemi dolgok le is játszódtak. Mindkét csapat elképesztően kapkodott, mégis fel tudott jönni 4 pontra a vendég gárda. Granger dobásai nem jöttek be, és az addig szép számban érkező támadólepattanók is elmaradtak hazai oldalon. Persze Alonzo Gee sem védekezett rosszul a Pacers vezérén, sőt még a támadó oldalon is sikeresen vétette észre magát. Bő két perccel a lefújás előtt egyenlített a Cavs, majd, 42 másodperc volt hátra, 1 pontos hazai előnynél West eladta a labdát. A támadóidő lejártakor Parker dobott be egy triplát, de maradt még ideje válaszra a Pacersnek. West dobott be egy ziccert 4,4 másodperccel a vége előtt, egál. Irving teljesen üresen gyalogolhatott be a gyűrűig a figura végén, de ziccert sikerült kihagynia! Hosszabbítás következett. Granger szerezte az első pontokat, melyekre Parker egy újabb lejáró triplával válaszolt. West és Granger egy - egy közelivel újra a hazaiakat juttatták 3 pontos vezetéshez. Amikor pedig Granger beemelt egy triplát másfél perccel a lefújás előtt, felrobbant a csarnok, a hátralévő időben már nem tudott egyenlíteni a Cavs.

A Pacers Hibbert és Hansbrough jó, Granger hosszabbításra feljavuló játékának hála győztesen hagyhatta el a parkettet egy olyan Cleveland ellen, melyből Varejaon kívül csak Irving (1. félidőben) nyújtott értékelhető teljesítményt, valamint zsákszámra hagyták ki a büntetőket, triplákat

Cleveland Cavaliers: Varejao (14 pont, 13 lepattanó), Irving (20 pont, 5 lepattanó, 4 gólpassz), Gee (10 pont, 5 lepattanó, 4 gólpassz), Jamison (12 pont, 4/14 mezőnyből, 5 lepattanó, 3 blokk)

Indiana Pacers: Granger (22 pont, 8/22 mezőnyből, 7 lepattanó, 4 gólpassz, 2 blokk), Hibbert (17 pont, 13 lepattanó, 3 blokk), Hill (15 pont, 6/15 mezőnyből, 4 lepattanó, 4 szerzett labda), Hansbrough (11 pont, 12 lepattanó), West (14 pont, 10 lepattanó).

 

Boston Celtics - Detroit Pistons 96-85

Két nyeretlen alakulat találkozott - az új utakon járó Pistons szereplése talán nem meglepő, a Celticsé viszont igen. Lawrence Franknek ismerős lehetett a csarnok, hiszen nem is olyan rég még Doc Rivers mellett ülhetett a Celtics kispadján. Ez a kapcsolat szintén nem jelentett sok jót az ezer sebből vérző hazaiaknak, hiszen Frank jelenleg a Pistons vezetőedzője. Paul Pierce is megkezdhette a szezont sérülése után, és bár sokat nem tudott vállalni, az ő jelenléte nem is a pontszerzés miatt fontos. A vendégek persze nem mutattak sok áhítatot, és az első félidőben nagyon keményen odatették magukat - noha a Celtics  az eddig kritikán alul teljesítő Jermaine O'Neal, illetve Ray Allen pontjaival többször is ellépett, a nagyot játszó Greg Monroe és a veteránok (Prince és Gordon) vezetésével a Pistons mindig visszajött néhány pontra. A fordulat a harmadik negyedben következett be, az első percben Allen és Pierce is bepörkölt egy hárompontost, amire építve Brandon Bass és O'Neal pontos palánkközeli játékával 22 pontos fórt épített fel a negyed végére a Celtics. Az utolsó negyedben végén a Pistons még kozmetikázott kicsit az eredményen, többre azonban már nem volt idejük. 

Celtics: O'Neal 19 (7 lp., 7/9 mezőnyből), Bass 17 (7/11 mezőnyből), Allen 17/6, Pierce 12/6, Garnett-Rondo 9-9. 

Pistons: Monroe 22 (9 lp, 9/12 mezőnyből), Daye 11, Prince-Jerebko-Knight 10-10.

 

Atlanta Hawks - New Jersey Nets 105-98

Meglepőt húzott az öt nap alatt negyedik meccsét játszó Nets mestere: Avery Johnson Morrow helyett Gainest, Petro helyett a török Mehmet Okurt állította be a kezdőbe - utóbbi döntés gyorsan bejött, hiszen Okur szerezte a Nets első 5 pontját. Az első negyedben kiegyenlített játék folyt a pályán, az egyik oldalon Teague remek betörései, a másikon az újonc Marshon Brooks dobásai emelkedtek ki. A második negyedben szerezte Deron Williams első pontjait, de a Netsnek nagyon rosszul jött a kisszünet: Pachulia villámgyorsan bevert 8 pontot, amivel a Hawks hétpontos előnybe került. A negyed hátralévő része a kapaszkodással telt, Brooks és Okur továbbra is jól teljesített, és Gainesre sem lehetett panasz - D-Will azonban nagyon fáradtan mozgott, így az Atlanta Teague betöréseivel és Marvin Williams elképesztő félpályás buzzerével tartotta magát.

A harmadik negyedben Okur és Gaines is gyorsan beköszönt távolról, Williams is mutatott életjeleket - a túloldalon viszont most Horfordnál gurult el a gyógyszer, sorozatban szerezte a pontokat. Amikor a magasember elfáradt és 58-57-nél majdnem utolérte ellenfelét a Nets, ismét az ellenállhatatlan Teague következett, majd az eddig szokatlan csendes Joe Johnson is beindult - az Atlanta pedig visszaverte a rohamot. Az utolsó játékrészt a változatosság kedvéért T-Mac kezdte 4 ponttal, majd Radmanovic triplájával 9 pontra hízott a hazai előny. Időkérés után Okur és Brooks kosaraival sokadszorra is visszajött a meccsbe a Nets, a végjátékban többször is feljöttek 1-2 pontra, de hiába próbálkoztak még azzal is, hogy időkérési lehetőség hiányában időt kérjenek és megállítsák a játékot, Joe Johnson az utolsó 20 másodpercben mind az 5 büntetőjét a helyére küldte - az Atlanta Hawks így továbbra is veretlen, a Netsnek pedig nem sikerült visszavágnia a minap elszenvedett 36 pontos zakóért. 

Hawks: Teague 22 (9/12 mezőnyből, 6 gp.), Johnson 21/6, Horford 12 (3 blokk), Williams 11/3, Pachulia 11 (8 lp.)

Nets: Williams 23/3, Brooks 21/3, Okur 15/9, Gaines 10/3, Humphries 10 (13 lp.). 

 

Memphis Grizzlies - Houston Rockets 113-93

Csoportmeccsre készültek Memphisben: a szezont két buktával kezdő hazai gárda azt a Rocketsot fogadta, akik magukhoz képest egészen jól teljesítettek eddig. Az első félidőben a fej-fej mellett haladtak a csapatok, a Grizzlies talán kicsit megérezte irányítója, a kifordult bokáját ápoló Mike Conley hiányát. A harmadik negyedben aztán már senkinek nem lehetett hiányérzete: a Grizzlik nevükhöz méltóan szedték szét a Rocketsot, és lerendezték az érdemi kérdéseket: ebben a szakaszban Gasol, Poindexter és a Conley helyén szépen játszó Jeremy Pargo egyszerűen nem tudott hibázni. Pargo mellett mindenképp meg kell dicsérni Josh Selby-t, aki Pargo fault-gondjai miatt elég sokat játszott, és remekül mozgatta a Memphist. Azt a Mmphist, ahol a húzóemberek hozták magukat, és a kispad is jó számokat hozott a meccs végére. A túloldalon a Lowry-Martin-Budinger trió elfogadhatót nyújtott, mellettük a másodikkörös újonc Chandler Parsons parádézott: a hibátlanul triplázó és jól lepattanózó Budinger-klónnak csak a buta faultokat kell elfelejtenie, és óriási steal lehet a Rockets számára. 

Grizzlies: Randolph 23 (9 lp.), Gasol 20 (8 lp., 5 blokk), Pargo 14, Poindexter 13, Mayo-Gay 10-10, Cunningham 9 (6 lp.), Selby 9 (7 gp.).

Rockets: Martin 21/9, Lowry 15/3 (8 gp.), Parsons 13/9 /6 lp.), Budinger 11/3.

 

New Orleans Hornets - Phoenix Suns 78-93

A Suns kilátástalan játékkal kapott ki előzőleg, a Hornets viszont veretlenül futott neki a meccsnek. Eric Gordon kisebb térdsérülés miatt nem állhatott a Hornets rendelkezésére, helyén Belinelli kezdett. Az egész meccsre jellemző volt az ideges, kapkodó játék (nem mellesleg 4 technikait osztottak ki a bírók), a Hornets írd és mondd 28.9%-kal dobott mezőnyből - ezzel mindent lehet csinálni, csak meccset nyerni nem. Carl Landry és Jason Smith kivételével bőszen hajigálták a téglákat a hazaiak, így a Suns ölébe hullott a lehetőség egy sima győzelemre. Noha Nash még mindig nagyon halovány tavalyi magához képest is, és segítségével a Phoenixből hatan is eljutottak 10 pontig, és rutinból megoldották a nem túl nehéz feladványt. Az előző esté(ke)n szinte értékelhetetlen Shannon Brown és Frye megemberelte magát - külön dicsérnünk kell Hakim Warrickot, aki általános meglepetésre eddig a Suns legjobb, legkiegyensúlyozottabb játékosa. Ismerve az erőcsatár előéletét, ez legalább akkora csoda, mint a Suns győzelme. 

Hornets: Landry 17 (8 lp.), Jack 12 (6/20 mezőnyből), Okafor 10 (16 lp.), Belinelli 8/6 (10 lp., 3/13 mezőnyből). 

Suns: Warrick 18 (7lp.), Dudley 16/6, Gortat 12 (7 lp., 4 blokk), Frye 10/6 (16 lp., 3 blokk), Brown 11/3, Hill 10, Nash 7/3 (12 gp.). 

 

Minnesota Timberwolves - Miami Heat 101-103

Veretlen és nyeretlen találkozott északon, de a látszat csalóka: A Heatnek volt már nehéz győzelme - a Wolves pedig meg nem az a csapat, amelyik tavaly volt, a fiatal gárdának egyetlen komolyabb problémája van: még nem tanultak meg nyerni. Bár az csak idő kérdése. A Heat még jókor futott össze a Prérifarkasokkal, és egy klasszikus rollercoaster összecsapáson a végén a nagyobb tapasztalat győzött. A nagy hármas mellett ismét Norris Cole, illetve a kezdőirányítói posztért vele harcban álló Mario Chalmers jelentette a különbséget - érdekesség, hogy mellettük csak Haslem szerzett pontot. Éles a kontraszt a másik oldalon: mind a 10 játékos dobott kosarat - sőt, mind az öt cserejátékos elérte a 10 egységet! Persze nem csak a fiatalság számlájára kell írni a vereséget: azt talán az ősz Rick Adelman sem tudja megmondani, mit keresett (a rotációban csak sokadik helyen álló) Tolliver fent a végjátékban - mindenesetre a veterán erőcsatár két nagyon fontos büntetőt is kihagyott, így teremtve lehetőséget Dwyane Wade-nek arra, hogy a Bobcats elleni meccs után ezt is eldöntse. Ennek ellenére minden dicséret megilleti a fiatal hazai gárdát, hiszen Love brutális dupla-duplája mellett a spanyol újonc, Ricky Rubio is mintha kezdené felvenni az NBA tempóját: pályafutása első dupla-dupláját szerezte meg. 

Wolves: Love 25 (12 lp.), Randolph 14, Rubio 12/6 (12 gp., 6 lp.), Ellington 11/3, Tolliver 10/3 (7 lp.), D. Williams 10/6. 

Heat: James 34 (10 gp., 8 lp., 4 labdasz.), Bosh 20 (9 lp.), Wade 19 (3 blokk), Cole 12, Chalmers 9/9, Haslem 9 (9 lp.). 

 

Milwaukee Bucks - Washington Wizards 102-81

A Wizards eddig totálisan kilátástalan játékot mutatott, és esetükben nincsenek csodák: a nem bajnokesélyes (...) Bucks félgőzzel, egy félidő alatt lenyomta a Wall-bandát. Apropó, Wall: a tavalyi draftelső egyszerűen képtelen konzisztensen jól teljesíteni és dobni, ami bizony csapata eredményességén is látszik. Ha ehhez hozzávesszük a motiválatlan Rashard Lewist és a cirkuszoló Andray Blatche-t, elég sötét az összkép. Most Nick Young, Wall hátvédpárja sem tudott besegíteni, ketten együtt nagyon rosszul dobtak (2/19) - Jordan Crawford próbált a helyükre lépni, de addigra a meccs már régesrégen elúszott, így csak a saját statisztikáját növelte. Valami nagyon nem stimmel a Wizardsban, talán egy igazán keménykezű edző kellene nekik, mert Flip Saunders jó szakember, de ennyi egót és problémát láthatóan nem tud már kezelni. A Bucks viszont játékban és eredményességben is a vártnál jobban kezdte a szezont. Bár a dobóforma náluk is visszatérő probléma, Scott Skiles keze alatt egy nagyon hajtós társaság formálódik, ma például 50 lepattanót szedtek össze. Örömteli, hogy a csapat egyik alapja, az argentin mindenes Carlos Delfino visszatért sérüléséből, és rögtön 15 ponttal jelezte, hogy kiváló formában van. Vele a Bucks eddig sem ötemberes kerete tovább mélyült, ami komoly faktor lehet az erőltetett menetű alapszakaszban. 

Bucks: Jennings 22/3, Iljasova 16/3 (7 lp., 6/8 mezőny), Delfino 15/9, Bogut 12 (15 lp., 3 blokk), Dunleavy 13/6. 

Wizards: Crawford 24/9, Lewis 14/3, McGee 10 (9 lp.), Blatche 9 (10 lp.). 

 

Dallas Mavericks - Toronto Raptors 99-86

Első győzelmére készült a bajnokcsapat, és ha nehezen is, de sikerült legyűrnie a Raptors gárdáját. A kanadaiakat az a Dwayne Casey irányítja, aki Rick Carlisle stábjának legfontosabb tagja volt a Dallas bajnoki címének megszerzésekor, így nála többet nagyon kevesen tudnak a Mavericksről. Meg is látszott mindez a meccs folyamán, hiszen a továbbra sem világverő Toronto az első félidőben végig tapadt a hazaiakra, sőt Jerryd Bayless bokasérülése ellenére a harmadik negyedben hétpontos előnyt is szerzett. Ekkor azonban Carlisle megmutatta, hogy nem véletlenül ő a bajnok vezetőedzője: a veterán Vince Cartert dobta be a meccsbe, aki élére állt a csapatnak, és a hét pontos hátrányt hét pontos előnyre változtatta egy 16-2-es rohanással. A Raptors ezt már nem tudta kiheverni, így veszendőbe ment Bargnani és Barbosa extra játéka.  Atúloldalon Vinsanity-n kívül Mahinmi és Terry is abszolút nyerőember volt a padról - nem mondható el ez Lamar Odomról: a tavalyi év legjobb hatodik embere még csak keresi a helyét, de ne legyenek kétségeink: hamarosan meg fogja találni azt Carlisle. 

Mavericks: Mahinmi 19 (6/6 mezőnyből, 7/11 büntető), Nowitzki 18, Terry 17/6, Marion 12, Carter 10, Kidd 9/9 (6 gp., 7 lp.). 

Raptors: Bargnani 30/6 (7 lp.), Barbosa 20/6, Calderon-DeRozan 11-11.

 

Utah Jazz - Philadephia 76-ers 102-99

A Jazz is behúzta az első vonalat a győzelem-rovatba, de nem volt könnyű dolguk. A Philadelphia remekül kezdte az szezont, és semmi nem utalt arra, hogy pont a súlyos vereségeket begyűjtő Jazz otthonában lassítanak. A hazaiaknál tetézte a gondokat, hogy Al Jefferson bokája begyulladt, és nem léphetett pályára. A helyén Derrick Favors azonban nagyot játszott, így alapvetően nem érezte meg Al-Jeff hiányát a Utah. Mellette Millsap is keményen harcolt a palánkok alatt a nálánál jóval nagyobb és erősebb ellenfelekkel, így a Jazz végig partiban maradt az ismét jó csapatjátékot bemutató Sixers-szel. Olyannyira, hogy a negyedik negyed elején a Jazz-cserepad csúnyán megviccelte a vendégekét: a Favors-szal kiegészített Watson-Miles-Josh Howard-Kanter négyes állva hagyta ellenfelét, és az ekkor kiharcolt néhány pontos előnyt okos játékkal megtartotta a Jazz. Tyrone Corbin, a hazaiak mestere idén talán először húzott nyerőket, aminek eredménye egy lélekemelő győzelem lett. A túloldalon a Sixers csak magát okolhatja a vereségért, mert három negyedig jó játékkal kontroll alatt tartották a játékot, de a kritikus pillanatokban az egyébként príma összjátékuk és kispadjuk totális csődöt mondott. 

Jazz: Favors 20 (11 lp.), Harris 19/3, Hayward 15/3, Millsap 14 (14 lp.), Miles 10/3, Watson 9/3, Howard 8.

Sixers: Holiday 22/3, L. Williams 20, Igoudala 16/6, Hawes 15 (13 lp., 7/9 mezőny), Brand 12 =7 lp.). 

 

Los Angeles Clippers - Chicago Bulls 101-114

A nyitónapi buli után a Chicago ismét a Staplesbe látogatott - és ismét nyert. Nem így indult a meccs, hiszen a Clippers Griffin és a bemutatásnál Billups-ként megnevezett Mo Williams révén 7-0-s rohanással nyitott. A Bulls hamar ocsúdott a sokkból, de feltűnő volt Derrick Rose nem túl ponterős játéka az első percekben - persze az MVP nem véletlenül MVP, ez nagyon hamar bebizonyosodott. Már a negyed végén 11 pontnál és 6 asszisztnál járt - a Bulls pedig megfordította az állást. Valószínűleg hatott Vinny Del Negro vezetőedző korholása, mert a második negyedben Rose nem szerzett pontot, láthatóan minden megtették a Clippers-játékosok, hogy lefogják. Ilyenkor persze több hely nyílik a többieknek, akik ki is használták ezt: a palánk alatti emberek sorra használták ki a feltolt védelem mögötti üres helyeket, és tartották a néhány pontos előnyt.

A képlet nem változott fordulás után sem: hiába tett meg mindent Blake Griffin, a Bullsban mindig volt valaki (leginkább Deng és Hamilton), akik nem hagyták, hogy a Clippers átvegye a vezetést, sőt a negyed végére visszaállt az 5-6 pontos vendégelőny is. A zárónegyed elején az újonc center Thompkins triplája adhatta volna meg a jelet egy utolsó nagy rohamra - ekkor azonban még egy név került elő Thibodeau kalapjából: a védekezőspecialista Brewer szerzett gyorsan 5 pontot, majd Deng is hozzászólt: 10-0-s rohamot vágott ki a Bulls, és 13 ponttal vezetett. Hiába tépte szét a gyűrűt Griffin, Korver és Rose triplákkal büntette a lankadó figyelmet védekezésben, és a végén nagyon simán gyűjtötte be az újabb W-t. 

Összességében az előzetes várakozások látszanak beigazolódni: a Bulls a liga egyik legmasszívabb csapata, kiváló csapatjátékkal. A Clippers egyelőre ugyanúgy szép játékkal hal meg, mint tavaly, ezen az alapos vérfrissítés sem segített - a gond nem is a keretben, hanem a vezetőedző személyében van. Még néhány ilyen vereség, és Vinny Del Negro - repülne, ha sztárjai nem mentenék meg a gyengébb ellenfelek legyőzésével. 

Clippers: Griffin 34 (13 lp.), Butler 16/3, Paul 15/3 (14 gp.), Williams 13/6, Jordan 12.

Bulls: Rose 29/9 (16 gp., 8 lp.), Noah 19 (8 lp.), Deng 19/3 (8 lp.), Hamilton 16, Boozer 10.

 

A nap hőse: Derrick Rose. A játékmester Blake Griffinnel szemben megmutatta, hogy mi a különbség a szupersztár és az MVP között. 75%-os triplázásával együtt Rose-nak ma egyszerűen nem volt gyenge pontja. 

A nap lúzere: a Philadelphia. Lendületben voltak, és egy nyeretlen, 20 pontos zakókat begyűjtő ellenfélhez látogattak, akiknél nem játszhatott a kezdőcenter - ennek ellenére sikerült kikapniuk. 

Napi Top 10:

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus