Három túlóra és egy ismeretlen hős

Toronto Raptors – Sacramento Kings 91 – 98

Fekete nap volt ez Torontóban, hiszen nem elég, hogy kikapott az idén a tavalyinál szebb reményekkel induló Raptors hazai pályán a jó indulattal is csak gyenge közepesnek nevezhető Sacramentótól, de ennek tetejébe még a kanadaiak egyértelműen legjobbja, Andrea Bargnani is megsérült. A harmadik negyedig annyira nagy gond nem volt hazai oldalon, szépen elküzdöttek egymással a felek, ám akkor az olasz vezér lábsérülése nagy törést okozott Dwayne Casey állva maradt legényeinél, a Kings 35 pontot szórt az utolsó negyedben és az egyik legjobb pontszerző, Marcus Thornton nélkül is behúzták ezt a derbit a vendégek.

A hős megint egy 180 centi alatti kosaras volt, nevezetesen a sokak által Nate Robinson hasonmásnak tartott Isaiah Thomas, aki 20 pontos karriercsúccsal jelentkezett, az újonc törpehátvéd még 6 gólpassz is kiosztott a szép ponttermés mellett. Azért az Evans – Cousins páros is odatette magát, a két évvel ezelőtti legjobb újonc 29-et szórt, hibátlan büntetőzéssel (14-ből 14), ugye emlékszünk rá, hogy az edzőcsere előtt 48(!!!) százalékkal célzott a vonalról... A korábban sok fegyelmezetlenséget elkövető center ezt egy óriási dupla-duplával toldotta meg, 21 pont, 19 lepattanó állt a neve mellett a lefújásnál, így Chuck Hayes-t sem sokan hiányolták ezen az estén.

A hazaiaknál Lendro Barbosa 24 pontos idénycsúcsot dobott, és hogy legyen valami jó hír is a Torontónál, Linas Kleiza visszatért egy év sérült állapot után, alig negyedóra játékidő alatt be is rámolt 10 pontot, vele előbbre léphet a Raptors, de ehhez Bargnani egészsége is nélkülözhetetlen.

A Raptors legjobbjai: Barbosa (24 pont, 18-ból 11 mezőny), Calderon (13 pont, 6 lepattanó, 10 gólpassz, 2 szerzett labda), DeRozan (13 pont, 3 lepattanó, 3 eladott labda), Bargnani (10 pont, 13-ból 2 mezőny, 10 lepattanó), Kleiza (10 pont, 3 lepattanó)

A Kings legjobbjai: Evans (29 pont, 14-ből 14 büntető, 7 lepattanó, 3 gólpassz, 2 szerzett labda), Cousins (21 pont, 19 lepattanó, 5 eladott labda), I. Thomas (20 pont, 6-ból 3 tripla, 3 lepattanó, 6 gólpassz), Fredette (10 pont)

Indiana Pacers – Atlanta Hawks 96 – 84

Annak ellenére, hogy a végeredmény csak 12 pont különbséget mutatott a hazaiak javára, az egy-egy meccses kihagyás után visszatérő Danny Granger, George Hill duóval kiegészülő Pacers valósággal kiütötte a Mrvin Williams nélkül kiálló Atalantát. A félidő még szoros volt két nagyon ellentétesen alakuló negyed után, majd még nagyobb lett a hullámzás, a harmadik játékrészben 27 – 9-es rohammal operált az Indiana, mely a záró periódus végét teljesen elkényelmeskedte, de így is győztesen „sétálhatott” be a célba. Nagyobb baj a Hawks szempontjából, hogy Al Horford igen korán megsérült és már nem is térhetett vissza a társak közé.

A Hawks kudarca nem volt véletlen, hiszen Tracy McGrady is távol marad hátfájdalmai miatt, a Williams helyén kezdőbe kerülő Radmanovic pedig pocsékul dobott. Jeff Teague sem hozott még össze ennyire gyenge produkciót ebben a szezonban, a régóta sérült Kirk Hinrich pedig még mindig nem próbálkozhatott meg a visszatéréssel. A túloldalon viszont a legutóbb ételmérgezés miatt hiányzó Granger elkapta a fonalat és 24 pontjával vezér-szerű perfomansszal állt csapata élére. A vendégeken most jött ki az a fáradtság, amit a pokolian sűrű program okozhatott.

A Pacers legjobbjai: Granger (24 pont, 5-ből 3 tripla, 5 lepattanó), Hibbert (12 pont, 11 lepattanó, 4 gólpassz, 4 blokk), Da. West (12 pont, 4 gólpassz, 2 szerzett labda), Stephenson (12 pont, 7-ből 5 mezőny, 5 lepattanó, 3 gólpassz, 3 eladott labda)

A Hawks legjobbjai: Jo. Smith (16 pont, 7 lepattanó, 3 gólpassz, 3 eladott labda), J. Johnson (15 pont, 5-ből 3 tripla, 4 lepattanó, 3 gólpassz, 4 eladott labda), Pachulia (11 pont, 7 lepattanó, 3 eladott labda), W. Green (10 pont, 6 lepattanó)

 

New York Knicks – Philadelphia 76ers 85 – 79

Ugyan 20 pont feletti előnyt adott le a New York és csak szűken nyert az Atlanti Csoportot vezető Philadelphia ellen hazai pályán, de ennél a negatívumnál sokkal nagyobb pozitívum a túlzottan támadó felfogású csapat számára, hogy végre egy alacsony-pontszámú mérkőzésen tudtak diadalmaskodni. A Carmelo Anthony, Amare Stoudemire páros az első negyedben alaposan megsorozta az egyébként nagyon stabil védelemmel rendelkező vendégeket, ebből pedig csak nagyon lassan tudott felállni a Spencer Hawes nélkül érkező Sixers. A negyedik negyed végén, ha nem Young kezébe adják a labdát kritikus szituációban, akkor talán melegebb is lehetett volna a helyzet a Nagy Almában, de végül a Knicks csapatát intették le győztesként, már 6 győzelme van 4 vereség mellett a New York-iaknak, ami a kiábrándító idényrajt után dicséretes.

Nagyjából ennyit számít, hogy van végre egy irányítójuk az újonc Shumpert személyében, aki azért szeret dobni is, de ebből ma nem lett nagy baj. D'Antoni mester ma nem is mert behozni mást a helyre irányítani(!), ebből még lehetnek bajok a gárdánál, az olasz ajkú szakvezető pánik helyzetben a korábbi években is hasonló megoldásokat választott, ami hosszútávon azért nem kifizetődő a sűrített alapszakasz programmal.

A Knicks legjobbjai: Anthony (27 pont, 8-ból 8 büntető, 9 lepattanó, 5 gólpassz, 3 szerzett labda, 5 eladott labda), Stoudemire (20 pont, 10 lepattanó), Harrellson (13 pont, 5-ből 3 tripla), Shumpert (10 pont, 6-ból 0 tripla, 4 lepattanó, 3 gólpassz, 2 szerzett labda, 4 eladott labda)

A 76ers legjobbjai: Iguodala (16 pont, 6 lepattanó, 4 szerzett labda, 4 eladott labda), Turner (16 pont, 7 lepattanó), Holiday (13 pont, lepattanó, 4 gólpassz, 2 szerzett labda, 3 eladott labda), T. Young (12 pont, 4 lepattanó, 2 szerzett labda – kipontozódott), Brand (11 pont, 10 lepattanó, 2 szerzett labda, 2 blokk, 3 eladott labda)

Boston Celtics – Dallas Mavericks 85 – 90

Rangadót rendeztek ma Bostonban, ahol két nagyon hasonló cipőben járó gárda nézett egymással farkasszemet. Mindkét alakulat 0 – 3-mal kezdte a szezont, s lévén hogy egyik sem fiatal titánokkal próbál minél jobb eredményt elérni még egyszer utoljára a jelenlegi garnitúrával, az erőltetett menetben csak nehezen tud a Celtics, illetve a Mavericks stabilan pozitív tartományban maradni, ami a győzelem-vereség mutatót illeti. A vendégeknél újfent hiányzott Jason Kidd, de a helyén szereplő irányító, Delonte West alaposan kitett magáért ezen az estén is, a tavaly még a Celtics színeiben küzdő hátvéd nagyon megbízhatóan kontrollálta a játékot, Jason Terry pedig a padról hozta a megszokott extra pluszt. A liga történetének legeredményesebb klubjánál is volt ma hiányzó, Marquis Daniels nem léphetett ma pályára, de a helyén először szerepelhetett fehér-zöldben a francia szerzemény, Mikael Pietrus, aki egy hatalmas triplával mutatkozott be.

Az első félidőben nagyon gyengén muzsikált a Boston, főleg Paul Pierce szenvedése volt látványos, de egy ponton belül tudtak maradni Doc Rivers fiai a harmadik játékrészre fordulva, majd a hajrában egy öt egységnyi hátrányt is ledolgoztak – ki más dobta volna be az egyenlítő triplát, mint az addig összesen egy mezőnykosarat szerző Pierce?! Végül aztán Dirk Nowitzki klasszisa döntött, 5 szekundummal a végső dudaszó előtt Kevin Garnett őrizetében elindult és faulttal együtt értékesített egy ziccert, majd az időkérés után az ellentámadásból csak egy elrontott passzra futotta a hazaiaknál, így örülhetett a Dallas, melynek sikerült végre pozitív mérleget kialakítania. A meccs krónikájához tartozik, hogy a második negyed végén két technikaival kiállították a vendégek egyébként igen halvérű vezetőedzőjét, Rick Carlisle-t, de Terry Stotts szépen lehozta a rutinos játékosok segítségével ezt a rangadót.

A Celtics legjobbjai: Rondo (24 pont, 3 lepattanó, 7 gólpassz, 3 szerzett labda, 4 eladott labda), Garnett (16 pont, 8-ból 8 büntető, 10 lepattanó, 3 gólpassz), Dooling (9 pont, 5-ből 4 mezőny, 4 eladott labda)

A Mavericks legjobbjai: Terry (18 pont, 4 szerzett labda), Nowitzki (16 pont, 7 lepattanó, 4 gólpassz, 3 eladott labda), Marion (15 pont, 7 lepattanó), De. West (12 pont, 4 lepattanó, 3 gólpassz, 3 szerzett labda, 3 eladott labda)

Chicago Bulls – Washington Wizards 78 – 64

Hogy mennyire az egyes poszt ponterősségére épül a tavalyi alapszakasz-győztes Chicago Bulls játéka, arra ma egy elképesztő iskolapéldát láthattunk. Miután a második számú irányító, CJ Watson már korábban kidőlt, most Derrick Rose sem léphetett parkettre Chicagóban, így a harmadik számú játékmester, John Lucas futott ki az első ötössel a fővárosiak ellen. Ha már ekkora megtiszteltetésben volt része, rögtön hintett 25(!) pontot úgy, hogy 28(!!!) mezőnykísérlete lehetett, ezek mellett még 8 lepattanót és 8 gólpasszt is betett a közösbe, nem túlzás tehát ha azt mondjuk, ma ő nyerte meg a meccset a sereghajtó Wizards ellen. Mind a négy statisztikai kategóriában bődületes karriercsúcsot állított fel, csak a kontraszt kedvéért nézzük, mely kategóriákban mi volt eddig a legjobbja 4 NBA szezon alatt: 16 pont, 13 mezőnykísérlet, 5 lepattanó, 4 gólpassz. Tavaly ugyanitt év közben kitették a keretből, mondván létszámfelettivé vált az akkori ideiglenes szerződésével...

A Keleti Főcsoportot vezető Bulls ez alakalommal is bőven 70 pont alatt tartotta aktuális riválisát, ráadásul 31 százalékos mezőnymutatóval zárt a tegnap első idei győzelmét megszerző Washington, melyben a sérült Turiaf mellett Andray Blatche sem léphetett ma pályára, mivel Flip Saunders úgy döntött. A hazaiaknál ki kell emelnünk a mindig nagyon hasznos Deng játékát és az idén igen kellemes meglepetésre remekül produkáló Kyle Korvert is, továbbá Omer Asik 14 lepattanója és 5 blokkja sem mindennapi produkció.

A Bulls legjobbjai: Lucas (25 pont, 28-ból 11 mezőny, 7-ből 1 tripla, 8 lepattanó, 8 gólpassz), Korver (14 pont, 6 lepattanó, 4 gólpassz), Deng (12 pont, 21-ből 5 mezőny, 15 lepattanó, 3 szerzett labda, 2 blokk, 4 eladott labda), Asik (8 pont, 14 lepattanó, 5 blokk)

A Wizards legjobbjai: Jo. Crawfordd (14 pont, 4-ből 3 tripla, 3 lepattanó), Wall (11 pont, 13-ből 4 mezőny, 5 lepattanó, 8 gólpassz, 4 eladott labda), McGee (10 pont, 14 lepattanó, 5 blokk)

New Orleans Hornets – Oklahoma City Thunder 85 – 95

Volt egy nagyon jó és két átlagon felüli negyede a hazaiaknak, de ennyi nem elég a zsinórban négy mérkőzés óta veretlen nyugati éllovas ellen. Kevin Durant 29 pontos, 10 lepattanós dupladuplával állt a vendég sereg élére és hű segítője, Russell Westbrook is a tegnap bemutatott kiváló produkció közelében teljesített, nála a 20 pont mellett a 7 gólpassz, ami elismerésre méltó. Az Eric Gordon távollétében inkább a két magasember, Chris Kaman és Car Landry által húzott Hornets kapaszkodott ugyan, de a liga utóbbi két esztendejében pontkirályi címet szerző Durantet kulcspillanatokban hagyták ott a triplavonalnál, ő pedig büntetett.

Igen tetszetősen játszanak Scott Brooks fiai a kisebb hullámvölgy után, mára gyakorlatilag teljesen eltűntek náluk azok a negatívumok, melyeket megjelöltünk, mint a köztük és a bajnokesélyesség közti különbséget. Eric Maynor távollétében eddig meglepően jól sikerül abszolválni az irányítást, hol az újonc Reggie Jackson, hol pedig a padról beálló mindenes, James Harden futtatja a támadásokat, továbbá Westbrook is higgadtabb lett és valamilyen szinten már képes mozgatni is a társakat.

A Hornets legjobbjai: Kaman (17 pont, 9 lepattanó, 2 blokk, 3 eladott labda), C, Landry (17 pont, 3 lepattanó, 3 gólpassz, 3 eladott labda), Summers (10 pont), Okafor (10 pont, 7-ből 5 mezőny, 4 lepattanó, 3 eladott labda), Belinelli (10 pont, 3 lepattanó)

A Thunder legjobbjai: Durant (29 pont, 17-ből 11 mezőny, 4-ből 3 tripla, 10 lepattanó, 3 gólpassz, 4 blokk, 3 eladott labda), Westbrook (22 pont, 7 gólpassz, 3 szerzett labda), Harden (14 pont, 3 gólpassz, 2 blokk)

San Antonio Spurs – Houston Rockets 101 – 95 – hosszabbítás után

Volt miért visszavágnia Parkeréknek, hiszen a Spurs alapos verést kapott a texasi rangadón két hete Houstonban. A hazai pályán még veretlen, ugyanakkor idegenben nyeretlen Popovich-alakulat Manu Ginobili nélkül is mindenki ellen esélyes saját pályáján, de most a 22 pontos Kyle Lowry vezette Rockets nem ijedt meg, szépen tartotta magát a vendég alakulat. Tim Duncan számára 10 pont hiányzott a feldobás előtt, hogy megelőzze az örök pontlistán Larry Bird-öt és ezzel ő birtokolja a 27. pozíciót. Ez a mutatvány össze is jött a Spurs élő legendájának, aki 17 pontos, 11 lepattanós dupladuplával jelezte, szeretne még feljebb is kúszni az említett rangsorban.

A fordulatos derbin alig volt hátra egy perc a rendes játékidőből, amikor Lowry egy hatalmas triplával látótávolságon belülre hozta az az addig 5 ponttal hátrébb tartó Houstont, majd az egykoron a San Antonio által draftolt Scola értékesített az egyenlítő duplát. Miután Danny Green nem tudta bedobni a potenciális meccsgyőztes floatert, ezért jöhetett a ráadás! Az extra percekben a magas szerkezettel kezdő hazaiak már abszolút uralták az utolsó minutum történéseit, miután Richard Jefferson hárompontosával magukhoz ragadták a vezetést. A derbit stílszerűen Duncan találata döntötte el végérvényesen, nagy diadalt aratott a Spurs.

A Spurs legjobbjai: T. Parker (28 pont, 5 lepattanó, 8 gólpassz), Duncan (17 pont, 1 lepattanó, 5 gólpassz), Leonard (11 pont, 8 lepattanó)

A Rockets legjobbjai: Lowry (22 pont, 6-ból 3 tripla, 6 lepattanó, 7 gólpassz, 3 labdaszerzés, 4 eladott labda),  Kev. Martin (18 pont, 6 lepattanó), Patterson (10 pont, 7 lepattanó)

Denver Nuggets – New Jersey Nets 123 – 115

Gyakorlatilag egy All-Star Gálával felérő ütközetet játszottak ma Denverben, ahol a hazaiak a védekezés elhagyása mellett azért szépen ügyeltek arra, hogy túl közel ne engedjék magukhoz a a DeShawn Stevenson és Brook Lopez személyében két fontos emberét hiányoló New Jersey csapatát. Félidőben 68 dobott pontnál tartott a Nuggets, sőt, a harmadik negyed végére meglett a 100 is a Ty Lawsont nélkülöző vendéglátóknak. A nemrég még a Zalgiris Kanunasnál pattogtató irányító helyén a rutinos Andre Miller kezdett, s nem is vallott szégyent, 12 pontos, 12 lepattanós performansszal jelentkezett. Danilo Gallinari 22 pontjával a győztes fél legeredményesebbje volt, de az idénycsúcsot szóró Corey Brewer és a szintén inkább védekezőfelfogású Afflalo is 19-nél állt meg, ami a pontokat illeti, előbbi csak a második negyedben szerzett 17-et! A jól küzdő, de a győzelemtől a végeredmény ellenére is messze álló Nets elsősorban a 13 gólpasszt kiosztó Deron Williams klasszisának köszönhette a hatékony támadójátékot, továbbá az erre a szezonra a ragsorban valamiért hátrébb kerülő Jordan Farmar is nagyot játszott. A hazaiak öröme viszont nem lehetett teljes, ugyanis Gallinari bokája megsérült.

Ami még üdvözítő lehet a New Jersey szurkolók számára, az az, hogy Anthony Morrow kezd kilépni a csak triplát dobni képes játékos szerepköréből, ma is 23-at hintett, sok jó egyéni megoldással és persze 5 hármassal fűszerezve. Érezhetően több van ebben a két gárdában, mint amit eddig produkáltak a szezonban, de ahhoz, hogy ez ki is jöjjön a pályán, pár alapvető dolgon kellene változtatni a szakvezetőknek. Például a tavaly egész jó csapatvédekezést játszó denveriek erre az évadra mintha kicsit elfelejtették volna, hogy mitől lettek olyan eredményesek a Carmelo Anthony csere után, Avery Johnson pedig lassan nem tudja már kihagyni Farmart, illetve kénytelen lesz a teljesen haszontalan Petro helyére beállítani valakit a kezdőcenter pozíciójába.

A Nuggets legjobbjai: Gallinari (22 pont, 11-ből 7 mezőny, 3-ból 2 tripla, 5 gólpassz, 2 szerzett labda), Afflalo (19 pont, 6-ból 4 tripla, 3 lepattanó), C. Brewer (19 pont, 8-ból 7 mezőny, 3-ból 3 tripla), Fernandez (15 pont, 4-ből 2 tripla, 5 lepattanó, 8 gólpassz, 4 szerzett labda), Harrington (13 pont, 4 lepattanó, 3 eladott labda), A. Miller (12 pont, 4 lepattanó, 12 gólpassz, 2 szerzett labda, 4 eladott labda), Nené (9 pont, 9 lepattanó, 3 blokk, 6 eladott labda)

A Nets legjobbjai: Farmar (26 pont, 8-ból 6 tripla, 3 gólpassz, 2 szerzett labda), Morrow (23 pont, 9-ből 5 tripla, 4 lepattanó, 2 szerzett labda), D. Williams (16 pont, 5-ből 3 tripla, 13 gólpassz, 5 eladott labda), Humphries (12 pont, 6-ból 5 mezőny, 9 lepattanó, 2 blokk), Gaines (11 pont, 2-ből 2 tripla), M. Brooks (10 pont, 3 gólpassz, 4 eladott labda)

Utah Jazz – Los Angeles Lakers 87 – 90 – hosszabbítás után

Kobe Bryant a tegnapi 48-as perfomansz után most „csak” 40-et szórt a Jazz ellen, de ez talán még nehezebb mutatvány volt, mint az az idénycsúcs. Raja Bell már rengetegszer próbálta megkeseríteni a Lakers ikonjának életét, ma részsikert ugyan aratott, hiszen a rendes játékidő végén nem tudta bedobni a potenciális győztes kosarat Bryant, de a „háborút” elvesztette, miután a ráadásban kipontozódott. A másik oldalon Paul Millsap volt, aki tartotta a lelket a hazai pályán eddig veretlen vendéglátóban, 29 pontja szintén egyéni idényrekord, ő értékesítette azt a kettest, amivel egyenlített a 48. percben a Utah. Az „túlórában” ment már 4 ponttal is a Jazz, de jött Kobe és bevezette a győzelmi kapuba övéit, majd Andrew Bynum volt az, aki ezt a bizonyos „ajtót” bezárta a hazaiak előtt, ugyanis pillanatokkal a végső dudaszó előtt blokkolta Al Jefferson ziccerét. A Lakers tehát az első gárda, melynek idén sikerült bevennie az EnergySolutions Arénát.

A Jazz legjobbjai: Millsap (29 pont, 24-ből 14 mezőny, 9 lepattanó, 3 szerzett labda), J. Howard (18 pont, 3-ból 2 tripla, 4 lepattanó, 3 eladott labda), A. Jefferson (11 pont, 11 lepattanó, 3 blokk)

A Lakers legjobbjai: Bryant (40 pont, 31-ből 14 mezőny, 11-ből 11 büntető, 8 lepattanó, 4 gólpassz, 3 eladott labda), P. Gasol (14 pont, 11 lepattanó, 5 eladott labda), A. Bynum (12 pont, 9 lepattanó, 5 blokk, 3 eladott labda), Barnes (11 pont, 6-ból 5 mezőny, 7 lepattanó)

Portland Trail Blazers – Orlando Magic 104 – 107

A Portland tűnt eddig a legmagabiztosabb csapatnak hazai pályán az egész mezőnyt tekintve, most ezen a rangadón viszont hatalmas hidegzuhanyt zúdított Nate McMillan fiaira a 27 kísérletből 16(!) triplát értékesítő Magic. A vendégeknél egyszerűen mindenkinek sült a keze, a második negyed elején már 21-es fórban volt az Orlando, addig 9 hárompontost értékesítettek Stan Van Gundy legényei és a lelkesedés nem akadt lankadni. Mivel stabil és egyébként abszolút erős védő csapat a Blazers, ezért lehetett sejteni, hogy valamikor elfogy a „töltény” a Jameer Nalsonéknál, akkor pedig még izgalmas is lehet a végjáték. Ez bizony be is következett, a negyedik negyed közepére már csak 5 egységnyi marad a különbségből, nagyon nagy szerencséje volt a floridaiaknak, hogy közelebb már nem tudott férkőzni a Portland. Egy alkalommal megvolt az esély a vendéglátóknál az egyenlítésre, de akkor kicsit korán és elhamarkodottan dobta rá a hármast Matthews. A Magic megmenekült és összességében emlékezetes diadalt aratott az egyik legnehezebben bevehető „várban”

A Blazers legjobbjai: Ja. Crawford (24 pont, 17-ből 10 mezőny, 6-ból 3 tripla, 3 lepattanó, 8 gólpassz), Aldridge (23 pont, 17-ből 10 mezőny, 8 lepattanó, 2 szerzett labda), Matthews (17 pont), G. Wallace (15 pont, 4 lepattanó, 5 gólpassz), Batum (14 pont, 3-ból 2 tripla, 4 lepattanó)

A Magic legjobbjai: Redick (17 pont, 4 lepattanó, 4 gólpassz), R. Anderson (16 pont, 7-ből 4 tripla, 9 lepattanó), Turkoglu (16 pont, 6-ból 4 tripla, 3 lepattanó, 6 gólpassz), Nelson (16 pont, 9-ből 7 mezőny, 2-ből 2 tripla), 4 lepattanó, 5 gólpassz, 5 eladott labda), J. Richardson (15 pont, 4-ből 2 tripla), D. Howard (13 pont, 12-ből 3 büntető, 13 lepattanó, 4 gólpassz, 4 eladott labda), G. Davis (11 pont, 6 lepattanó)

A nap hőse: John Lucas szó szerint a semmiből jött és azonnal hőssé vált, amint megkapta élete nagy lehetőségét. Négy kategóriában is élete legjobbját teljesítette, ráadásul majdnem mindegyik területen megduplázta korábbi legjobbját.

A nap lúzere: A Boston Celtics – nem elég, hogy a rutinos társaság borzasztóan játszott az első félidőben, a végjátékban sikerült két nagyon rossz döntést is hozni, amivel elúszott a hajó. Védekezésben Nowitzkinek ütöttek oda ziccerdobás közben, majd a potenciális egyenlítő támadásnál Ray Allen egy triplakísérlet helyett a lábához kapta a labdát, amiről kipattant a játékszer.

A játéknap legszebb jelenetei: