Kellemes meglepetés - Hornets-módra

Toronto Raptors – Minnesota Timberwolves 97 – 87

A csapatok idei szereplését alapul véve sejtettük, hogy ez egy érdekes derbi lesz, ahol szó szerint bármi megtörténhet. A Michael Beasley nélkül, de újra JJ Bareával a fedélzeten érkező Minnesota Timberwolves eléggé beragadt a rajtnál az első negyedben, de aztán időben kihúzták magukat a pácból Kevin Love-ék, teljesen nyílt volt a derbi, bár rengeteg hiba volt mindkét oldalon.

Már a középső két játékrészben lehetett tudni, hogy aki jobban ki tudja használni az ellenfél hiányosságaiból adódó lehetőségeket, az itt ma nyerni fog. Hogy mennyire fontos a „momentum” a kosárlabdában, abból most is kaphattunk egy kis ízelítőt: hiába volt ott végig Rick Adelman legénysége a kanadai gárda nyakán, a félidő, illetve a harmadik negyed zárása annyira jól sikerült a hazaiaknak, hogy a záró periódus végén már gyakorlatilag evidens volt, hogy a saját közönség erejével együtt behúzza ezt a szoros találkozót a Raptors.

Kevin Love ugyan most is 13 pontos, 14 lepattanós dupladuplát ért el, de sokkal gyengébben játszott – főleg a kritikus pillanatokban -, mint ahogy azt megszokhattuk tőle az utóbbi két esztendőben. 16-ból 3-as mezőnymutatójánál már csak a 10-ből 5-ös büntetőzése borzasztóbb, amellett, hogy valóban nagy munkát végzett, kijelenthető: nagy részben rajta ment el ez az abszolút nyerhető meccs.

Helyette a sérülésből visszatérő Barea igyekezett átvenni a stafétát, de 16 pontja nem volt elég ahhoz, hogy pótolja a sérült Beasley-t és a betliző Love-ot egyszerre, s ma Rubio sem hozott extrát, bár a kis spanyolt most sem lehet kritizálni, 10 ponttal, 6 gólpasszal és 3 labdaszerzéssel zárt. A Minnesota így újabb vereséget szenvedett egy, a liga második feléhez tartozó alakulattól, még messze van attól ez a társaság, hogy konzisztensen ki tudja hozni magából azt, amire ez a sok tehetséges játékos egy tapasztalt mesterrel képes lehetne.

A győztes Raptors legjobbja most is Andrea Bargnani volt, aki 31 egységnyit termelt ezen az estén, de hatalmas dicséret illeti Amir Johnsont, aki nagyban hozzájárult Love hatástalanításához és „mellékesen” dupladuplázott (19 pont, 11 lepattanó), közte több kritikus támadólepattanóval, melyek után rendre kosarat is szerzett a nagyember.

Egy szó erejéig érdemes kitérnünk a spanyol párharcra is, Jose Calderon – ha csak egy árnyalatnyival is -, de jobb volt a fiatalabb honfitárs-riválisnál, Ricky Rubiónál.

A Raptors legjobbjai: Bargnani (31 pont, 25-ből 11 mezőny, 9 lepattanó), A. Johnson (19 pont, 9-ből 7 mezőny, 11 lepattanó (ebből 8 támadó), 3 gólpassz), Calderon (14 pont, 3 lepattanó, 6 gólpassz), Barbosa (13 pont, 3 lepattanó, 2 szerzett labda, 3 eladott labda)

A Timberwolves legjobbjai: Barea (16 pont, 4-ből 2 tripla, 3 gólpassz), Love (13 pont, 16-ból 3 mezőny, 4-ből 2 tripla, 10-ből 5 büntető, 14 lepattanó), Williams (13 pont, 8 lepattanó), Ridnour (13 pont)

New Jersey Nets – Atlanta Hawks 101 – 106

Idén már harmadik alkalommal találkozott egymással a két gárda, azokból az összecsapásokból kiindulva talán csak az lehetett a fő kérdés: most szoros vagy sima Atlanta diadal következik?! A válasz valahol a két szélsőség között született meg, bár az eredmény alapján sokan vágnák rá, hogy a hazai Nets megcibálta a Hawks „bajszát”, pedig nem így történt.

A vendégeknél a teljes kezdőötös fantasztikus, egyszerre ritkán látható teljesítményt nyújtott. A Teague – Joe Johnson – Radmanovic – Josh Smith – Horford ötösfogat mindegyik tagja elérte a 14 dobott pontot, összesen pedig 96(!) egységnyit termeltek. Marvin Williams sérülése miatt az idén nagyon kellemes meglepetésnek számító Vladimir Radmanovic ezen az estén is legszebb éveire emlékeztetett, mellesleg ő dobta be a végjátékban azokat a büntetőket, melyekkel gyakorlatilag lezárta a meccset Larry Drew alakulata.

Ha a lábadozó Hinrich – Williams párosnak is sikerül megtalálni a helyét a rendszerben, McGrady olyan eredményesen produkál, ahogy a szezonban már többször is, akkor nehéz lesz leírni az Atlantát, bármennyire is „sótlan” kosárlabdát játszanak, úgymond igazi vezér nélkül.

A továbbra is Brook Lopezt hiányoló, most a Stevenson – Okur duót is nélkülöző Nets csapatában Deron Williams szép dupladuplát hozott (15 pont, 14 lepattanó), de még mindig sok az eladott labda és a kihagyott dobás, pedig Anthony Morrow élete formájában szórja mellőle kettes poszton a triplákat (20 pont, 6-ból 4 hárompontos). Az újonc Marshon Brooks ez alakalommal is bizonyította, hogy óriási fogás volt, 19 pontot szórt, ami mellett kicsi és vézna termete ellenére 10 lepattanót is meg tudott kaparintani, a mai volt a legjobb performansza a ligában, de vélhetően hamar átlendül ezen a lécen is.

A Hawks egyébként korán 10 pont körüli fórt harcolt ki magának, a derbi pedig nagyjából arról szólt, hogy a Nets ezen belül tud-e maradni, vagy sem, D-Will bravúros megoldásainak hála a különbség a végjátékban még hízelgőbb lett, erre a támadójátékra legalább már építhet a New Jersey.

A Nets legjobbjai: Morrow (20 pont, 6-ból 4 tripla, 4 lepattanó), Brooks (19 pont, 6-ból 3 tripla, 10 lepattanó), D. Williams (15 pont, 17-ből 6 mezőny, 14 gólpassz, 6 eladott labda), Humphries (13 pont, 7 lepattanó, 2 blokk – kipontozódott), Sha. Williams (11 pont, 5 lepattanó)

A Hawks legjobbjai: Jo. Smith (26 pont, 14-ből 10 mezőny, 6 lepattanó, 4 gólpassz, 3 szerzett labda, 3 eladott labda), Joe Johnson (22 pont, 3 lepattanó, 6 gólpassz), Teague (20 pont, 13-ból 8 mezőny, 3-ból 3 tripla, 3 lepattanó, 4 gólpassz, 2 szerzett labda), Horford (14 pont, 9 lepattanó, 6 gólpassz, 3 eladott labda), Radmanovic (14 pont, 6 lepattanó)

New York Knicks – Charlotte Bobcats 91 – 87

A Bobcats pár napja alaposan meglepte a Nagy Alma publikumát, hiszen győztesen távozott a világ talán legpatinásabb kosárcsarnokából, a Madison Square Gardenből. Akkor gyakorlatilag semmit sem védekezett Mike D'Antoni legénysége, ám úgy fest, hogy azzal a mérkőzéssel egy időben jókor szólt a vészharang New Yorkban. A Knicks nem vesztett találkozót az ominózus bukás óta, a Charlotte pedig nem nyert, a tendencia pedig most sem változott, noha a 10 – 0-s vendég roham után volt miben javulnia a hazaiaknak.

A Knicks kezdősora hasonló estét produkált, mint az Atlantáé, annyi különbséggel, hogy itt volt egy Landry Fields, aki ma sem találta a helyét a kezdők közt, ő csupán 5 ponttal zárt, miközben a Shumpert – Anthony – Stoudemire – Chandler négyesfogat tagjai egyenként jutottak el legalább 16-ig, és összesen 83 pontot szórtak.

A Corey Maggette nélkül érkező Bobcats a végjátékban még egyszer el tudta hallgattatni a hazai szurkolókat: előbb 82 – 82-nél egyenlítettek szinte a semmiből, majd pár perc Carmelo Anthony show-t követően DJ Augustin szórt be helyzetből egy triplát 10 szekundummal a végső dudaszó előtt, amivel egy pontra faragta a hátrányt. Ám Anthony higgadt volt a büntetővonalról a taktikai szabálytalanságok után, így a New York célba ért, két hét után újra pozitív mérleget tudhat magáénak.

A Knicks legjobbjai: Stoudemire (25 pont, 25-ből 7 mezőny, 13-ból 11 büntető, 12 lepattanó), Anthony (22 pont, 4 lepattanó, 6 gólpassz, 2 szerzett labda, 6 eladott labda), Chandler (20 pont, 8-ból 7 mezőny, 13 lepattanó, 3 szerzett labda, 3 blokk), Shumpert (16 pont, 6 lepattanó, 4 gólpassz, 3 szerzett labda, 3 eladott labda)

A Bobcats legjobbjai: Diaw (19 pont, 12-ből 8 mezőny, 5-ből 3 tripla, 10 lepattanó, 7 gólpassz, 3 eladott labda), White (15 pont, 7 lepattanó), Henderson (14 pont, 4 lepattanó, 3 gólpassz), Augustin (12 pont, 8 lepattanó, 4 gólpassz, 3 eladott labda), Walker (10 pont, 3 gólpassz, 4 eladott labda)

 

Chicago Bulls – Detroit Pistons 92 – 68

A „bikákat” sosem jó ómen felbőszíteni, most is pórul járt a gyengécske Detroit, mely éppen akkor akadt a Bulls útjába, miután a tavalyi alapszakasz-győztes egy balul sikerült atlantai túráról érkezett haza. Mivel a múlthéten már a Pistons csarnokában is megmérkőztek a felek és a Derrick Rose vezette keleti szuperhatalom akkor idegenben is magabiztosan diadalmaskodott, most is eléggé alárendelt szerep várt Brandon Knight-ra és társaira, nem is kellett csalódnia a chicagói publikumnak.

A liga talán legjobb csapatvédekezése (átlagban 69 pontot engednek Tom Thibodaeu fiai az ellenfeleknek az United Centerben!) most is kitett magáért, 18 labdaeladásba és 40 százalék alatti mezőnyszázalékba hajszolták bele a vendégeket Luol Dengék. Ronnie Brewer most is olyan szinten produkált támadásban, hogy eszünkbe sem jutott Richard Hamilton, aki sérülés miatt hiányzott.

A Pistons-nál továbbra is csak a fiatal center, Greg Monroe kiegyensúlyozott teljesítménye adhat okot a bizakodásra, illetve a Rodney Stuckey távollétében tengernyi játékidőt kapó újonc, Brandon Knight irányítójátéka emelhető ki a borzasztóan szürke detroiti csapatból. Stuckey és Villanueva kivételével már mindenki hadra fogható Lawrence Frank gárdájában, de valamit ki kell találnia az egykori Nets-vezetőedzőnek, ha nem csak a magasabb draftpozíciókért akar harcolni idén a Detroit.

A Bulls legjobbjai: Boozer (23 pont, 13-ból 9 mezőny, 8 lepattanó), Rose (22 pont, 8 gólpassz, 3 eladott labda), Brewer (12 pont, 9-ből 6 mezőny, 4 gólpassz)

A Pistons legjobbjai: Monroe (14 pont, 10 lepattanó, 6 gólpassz), Knight (13 pont, 5 lepattanó, 4 eladott labda), Gordon (11 pont, 4 lepattanó), Prince (11 pont)

Denver Nuggets – New Orleans Hornets 81 – 94

Egy óriási meglepetéssel zárult a mai játéknap a tengerentúli profiligában, hiszen az Eric Gordon és Trevor Ariza nélkül felálló New Orleans simán verte idegenben a Nuggets csapatát. Denverben nem szokás kikapnia a hazai gárdának, idén még nem is történt hasonló a liga legjobban támadó klubjának otthonában. Az első félidőben 54 pontot zúdított a a Landry – Kaman centerpáros vezette Hornets George Karl legénységére, a pocsékul dobó Nuggets nem tudott újítani a fordulás után sem, pedig a mostanában több meccset kihagyó Nené is visszatért a palánk alá. 40,8 százalékkal tüzelt mezőnyből, illetve 34,8 százalékkal talált be triplából a Denver, ez a forma – párosítva a 40 – 35 arányban elvesztett lepattanó-párharccal – nem érhetett sikert egy olyan New Orleans-szel szemben, ahol a három kulcsember (Jack, Landry, Kaman) gyakorlatilag hibátlanul hozta le a találkozót, s segítségükre volt a 19-et szóró Belinelli, akivel láthatóan nem számolt Karl mester és a védekezésben nem rossz Afflalo – Lawson hátvédpáros.

Az is nagy gond volt a vendégeknél, hogy most senkitől nem érkezett átlag feletti performansz, ráadásul az olykor-olykor 60(!) pont felett termelő cseresor is megállt 25 egységénél. Hiába, hogy ez csak az alapszakasz eleje, de a Nuggets hiába veri el sorra nevesebbnél nevesebb ellenfeleit, ha a gyengék ellen több ilyen jellegű mérkőzést is elhullajtanak Gallinariék.

A Nuggets legjobbjai: Gallinari (15 pont, 4 lepattanó, 3 gólpassz, 2 blokk, 4 eladott labda), Lawson (15 pont, 3-ból 2 tripla, 3 lepattanó, 3 gólpassz, 3 eladott labda), Fernandez (14 pont, 3 lepattanó), Afflalo (13 pont, 3 lepattanó), Nené (9 pont, 11 lepattanó, 4 gólpassz)

A Hornets legjobbjai: Landry (21 pont, 5 lepattanó, 4 eladott labda), Kaman (20 pont, 16-ból 10 mezőny, 7 lepattanó), Belinelli (19 pont, 13-ból 8 mezőny, 4-ből 3 tripla), Jack (13 pont, 4 lepattanó, 9 gólpassz, 2 szerzett labda)

A nap hőse: Andrea Bargnani – az egykori draftelső olasz nagyember idén végre elérte azt a teljesítményt, amit vártak tőle újonc korától, egészen mostanáig. Nem csak a 31 dobott pont és a 9 lepattanó, ami miatt kiemeljük a teljesítményét, hanem a fontos pillanatokban való remeklés és a védekezésbeli hatalmas feljavulás, ami igazán prominens játékossá tetették a Raptors kulcsemberét.

A nap lúzere: Kevin Love – a Minnesota all-starja ugyan ezen az estén is óriásit melózott a palánk alatt, de annyi hibát vétett (16-ból 3 mezőnydobás, 10-ből 5 büntető), amivel elment csapata számára a meccs Torontóban. Lesz ez még jobb is és nyert már idén mérkőzést is Love a Timberwolves-nak, de most rászolgált a napi citromdíjra a dupladupla-király.

A játéknap legszebb jelenetei: