Klasszikus Meccsek IV.

Ezen a héten 32 évet utazunk vissza az időben, új megállónk 1979. október 12. Ne ijedjünk meg ettől a dátumtól, mert a két várva várt NCAA sztár, Larry Bird és Magic Johnson, ezen a napon játszották első profi mérkőzésüket az NBA-ben, és kettejük közül most Magic debütálását csodálhatjuk meg. Látványos passzok, a Kareem Abdul-Jabbar-féle védhetetlen horogdobások és Lloyd Free (később World B. Free) klasszis megoldásai garantálják a szórakozást. Ezen kívül még egy új szabály is bevezetésre került, amit ekkor alkalmaztak először a mérkőzések izgalmasabbá tételére - a megszűnt ABA-ben népszerű hárompontos vonalat az NBA-parkettekre is felrajzolták.

A Lakers számára az előző három év semmi másból nem állt, minthogy Jabbar újabb és újabb díjakat, beválogatásokat zsebelt be, és a rájátszás első vagy második körében rendszeresen elvéreztek. Johnson megjelenésével ez a helyzet teljesen megváltozik, és ismételten a liga bajnok esélyesei közé kerülnek. Egy új sztárcsapat megalakulását láthatjuk (Showtime Lakers), akik a Bostonnal együtt felkavarják a kicsit unalmassá váló állóvizet, és az NBA ismét Amerika egyik legizgalmasabb ligájává alakul.

Az 1970-ben debütáló Buffalo Braves csupán 8 évig bírt fennmaradni, és az utolsó éveiben jelentkező gyenge eredmények és alacsony jegyeladások miatt 1978-ban kénytelen volt San Diegóba költözni, ahol nevét Clippersre változtatták. Első szezonjukban 43:39-cel végeztek, de ez kevés volt a playoffba jutáshoz, ezért belevágtak egy kockázatos üzletbe, amivel nagyot akartak robbantani: ez volt Bill Walton megszerzése. Hogy magukhoz csábítsák, két remek sportolótól kellett megválniuk, Randy Smithtől és Kermit Washingtontól. A csapat nagyágyúja, Lloyd Free ezt nyilatkozta: 'Ez a lépés tönkretette a csapatot.' A szabadügynökké vált legendás Waltonnal egy akkoriban még rekordnak számító 7 éves szerződést (7 millió dollár) írattak alá, pedig lábát már évek óta sorozatos sérülések sújtották. Nem volt meglepő a katasztrófa, amikor az előszezon negyedik mérkőzésén ismét eltörte a problémás, bal lábfejében található sajkacsontját. Bill ide vagy oda, a San Diego nem retten meg a Lakerstől, akár váratlan meglepetéssel is számolhatunk. Rendelkeznek egy rendkívüli tűzerejű Free-vel, aki az előző szezonban második lett pontátlagban (28,8), és a holland Swen Naterrel, aki a palánk alatt egy oroszlán harciasságával küzd.

1979-80-as szezon. A los angeles-i alakulatnak sikerült a Nyugati Konferencia csúcsára törnie, és 7 év óta először jegyzett legalább 60:22-es győzelmi arányt. Csak egy győzelem választotta el őket az első helyezett Boston Celticstől (61:21). Az egész NBA rettegett a lila-sárgáktól, mivel ők voltak a legeredményesebb kosárszerzők, sőt kimagaslóan sok ponttal (115!) szórták meg az ellent. A kezdőötösük átlag 90 ponttal terhelte meg a gyűrűt, ez iszonyatosan sok, főleg ha a jelenlegi időket vesszük figyelembe. Az utószezonban megállíthatatlan úthengerként besöpörték a régóta várt elismerést, a 7. bajnoki trófeát.

A San Diegónak viszont nem volt szerencséje, mert a szezon nagy részében nélkülöznie kellett Waltont, aki csupán 14 mérkőzésen tudott pályára lépni. Az idényt nagyon csúfosan zárták, zsinórban 7 meccsen vesztettek, így lemaradtak a célként kitűzött rájátszásról. Egyéni teljesítményben kiemelkedőt alkotott Free, aki ismét másodikként végzett pontátlagban, Nater pedig karrierjének egyik legjobb szezonját futotta. Sikerült Moses Malone elöl bezsebelnie a lepattanókirályi címet, és egy erős dupla-dupla átlagot rakott le az asztalra.

Kulcs a győzelemhez:

A Lakers oldaláról nézve
- Magassági fölény.
- Festékbeni dominancia.
- Sokpasszos játék.
- Lerohanások.

A Clippers oldaláról nézve
- Free szórja meg magát (ami a csövön kifér), de ne legyen túl önző.
- Natertől egy kemény dupla-dupla.
- Minél kevesebb labdát kapjon Jabbar.
- A többieknek átlagon felülit kell nyújtani.

(A zárójelben levő statisztikák az 1979-80-as idényre vonatkoznak.)

Dátum: 1979.10.12.

Helyszín: San Diego Sports Arena, San Diego

Los Angeles Lakers - kezdőötös

Kareem Abdul-Jabbar – center. A legjobb magasemberek sem tudják megállítani Captain Skyhookkot, mivel ő a liga egyik legdominánsabb centere. Már az egyetemi ligában is megállíthatatlan volt, és a szinte verhetetlen John Wooden vezette UCLA Bruins centereként 3 NCAA-bajnokságot zsebelt be 1967 és 1969 között. Védjegyévé vált horogdobásaival szemben az ellenfél védelme teljesen hatástalan, egyszerűen behátrálva a gyűrű felé, vagy a gyűrű előtt történő kereszt átfutások végén hinti be gyilkos horgait. Csak rajta múlik, hogy blokkolhatatlan dobásait kihagyja vagy sem. Ezeket persze rendkívüli gyorsasággal, a védő megforgatásával teszi, sőt, ha kell, remek passzokkal szolgálja ki a jobb helyzetbe került társait. 218 centijével és hosszú karjaival nem csak kosárszerzésre képes, hanem az ellenfél fölé blokkolófalat tud húzni, valamint a konkurens centerek esélytelenek a támadó lepattanók megszerzésére is. 11. profi szezonjában A Legjobb Védekező Ötös, a Legjobb Csapat tagja, All-Star kezdő, Alapszakasz MVP. Jelszó: „Ha valaha volt nála jobb, akkor annak nagyon jónak kellett lennie.”

(Mezőnygól: 60,4%-ligamásodik; Pont: 24,8; Lepattanó: 10,8; Gólpassz: 4,5; Labdaszerzés: 1,0 és Blokk: 3,4-ligaelső) 

Spencer Haywood – erőcsatár. A 30 éves bedobó már csak árnyéka önmagának, ezt problémás viselkedésének és a rengeteg heroinozásnak köszönheti. Egy kivételesen tehetséges támadó és védekező játékos volt, aki 20 pontos, 10 lepattanós estéket hozott. Kareemnak remekül tudott segíteni védekezésben, így a támadók sokszor kerültek megoldhatatlan feladat elé. Sajnos az 1980-as Döntő párharca alatt kirúgták a klubból, mivel az egyik edzésen annyira be volt tépve, hogy elaludt. Sőt mi több, bevallotta, hogy a Döntő hátralévő mérkőzéseit sem látta, mert a fehér por volt az első. A liga a következő szezonra eltiltotta, így maradt neki Olaszország. Egy feltétellel kaphatta meg a bajnoki gyűrűt, be kellett bizonyítania, hogy hat évig józan maradt.

Jamaal Wilkes – kiscsatár. Egy igazi győztes típus. 1975-ben már újoncként bajnoki gyűrűt nyert a Golden State Warriorsszal, így ő és Kareem az a két játékos, aki tudja, hogy mi kell a bajnoki győzelemhez. Az NBA sokféle dobómozdulattal megáldott atlétát szült már, de az egyik legfurcsább Wilkes technikája, amit viszont nagyon gyorsan és jó százalékban értékesít. A sokat mozgó Jamaal nagyon jól beleillik a Magic Johnson-féle, gyakori lerohanásos játékba.

(Mezőnygól: 53,5%; Pont: 20,0; Lepattanó: 6,4 és Labdaszerzés: 1,6)

 

Magic Johnson – irányító. Újonc. Játékát az egész sportvilág csodálta, és aki őt nem látta legalább felvételről, az rendkívüli élménytől fosztotta meg magát. Egy minden poszton bevethető (206 centi magas és 102 kg) univerzális jelenség, aki a mérkőzés során kaméleonszerűen váltogatja a saját posztját, attól függően, hogy éppen milyen zseniális megmozdulással rukkol elő. Irányítói képességei vitathatatlanok, főleg amikor a lerohanásoknál elvarázsolja közönségét no-look vagy hátmögötti passzaival, vagy egy varázskörrel összezavarja a védőt, és  ziccert dob róla. A gyűrű közelében sem ismer félelmet, és csatár vagy center módjára tépkedi le a lepattanókat, klasszikus horogdobásai hajszálpontosak, akárcsak Abdul-Jabbaré. Védekezésben testi paramétereit, magassági fölényét kihasználva ostromolja áldozatait, gyors kezeivel rengeteg labdát tud szerezni. Zöldfülűként hatalmas megtiszteltetésben lesz része, bekerül a nyugati All-Star Csapat kezdő ötösébe. Arról már nem is beszélve, hogy a Döntő MVP-jévé is megválasztják (újoncként csak neki sikerült).

(Mezőnygól: 53,0%; Pont: 18,0; Lepattanó: 7,7; Gólpassz: 7,3 és Labdaszerzés: 2,4-liga ötödik)

Norm Nixon – irányító. Egy gólerős, gyors játékmester nagyszerű passzolási képességgel fűszerezve. Nixonnak folyamatosan problémái voltak a Lakersön belül, először újonc évében kezdődött a mizéria, amikor is Jerry West vezetőedzővel állandó összetűzésbe keveredett (teljesítményét állandóan kritizálta: 1977-’79). Ettől függetlenül ő lett a keret kezdőirányítója, de Magic Johnson megjelenésével Nixonnak változtatnia kellett eddigi megszokott játékán, és át kellett állnia az irányító és a dobóhátvéd poszt közötti ingázásba (másnéven two-guard). Norm egy nagyon büszke ember, és nehezen viselte ezt a helyzetet, ráadásul szinte már kikészült ettől a helyzettől. Mentálisan leblokkolt, és teljesítménye is jelentősen lecsökkent, nem tetszését így fejezte ki: „Magic első évétől kezdve elvették tőlem a labdát”. Szép lassan csak gyűlt és gyűlt a körülötte levő feszültség, és egyszer csak kipukkant a lufi. 1983 őszén elcserélték a Clippersbe Naterre, valamint Byron Scottra.

(Mezőnygól: 51,6%; Pont: 17,6; Gólpassz: 7,8-liga negyedik és Labdaszerzés: 1,6)

 

Los Angeles Lakers - cserék

 

Jim Chones – erőcsatár/center. A Marquette Egyetem sztárját már első évben beszavazták az All-American válogatottba. Ő a második olyan játékos, aki a diploma előtt az NBA-be ment.

(Pont: 10,6 és Lepattanó: 6,9)

 

Michael Cooper – dobóhátvéd/kiscsatár. Újonc. A térdzoknis hátvéd rendkívüli jól védekezik a periméter környékén. A csupán 77 kg-os Cooper a leggyorsabb támadókat, és a nála 30 kilóval is nehezebb játékosokat is hatástalanítani tudja. Larry Bird állítása szerint Coopernél  jobb védővel soha nem nézett farkasszemet. 1987-ben Az Év Legjobb Védőjátékosává választják. Ő az a harcos, akinek statisztikái semmit sem árulnak el hihetetlen képességeiről. Nemcsak a közönség, de a szakkommentátorok kedvence is volt, alley-oopjai során gyakran bevágták a Coop-a-loop kifejezést. Ő az egyetlen olyan személy, aki bajnoki gyűrűt nyert, mint játékos vagy edző az NBA-ben, a WNBA-ben és a D-Ligában.

(Mezőnygól: 52,4% és Labdaszerzés: 1,0)

 

San Diego Clippers - kezdőötös

 

Swen Nater – center. Úgy látszik, ez egy UCLA öregdiák találkozó, mivel Swen is a Bruinsban játszott, és csereként még ő is nyert 2 NCAA bajnoki címet (1972 és 1973). A suli után a hollandus először az ABA-t választotta, ahol All-Star kvalitásig vitte harcias lepattanózásának köszönhetően, majd az NBA-ben landolva sem ismert kegyelmet a palánk környékén. Átlag 3-4 támadó lepattanót tud kicsikarni, és az akkoriban igen népszerű horogdobás az egyik leghatásosabb támadó fegyvere. Ő az egyetlen játékos, aki mindkét ligában lepattanó bajnok lett.

(Mezőnygól: 55,4%; Pont: 13,4; Lepattanó: 15,0-liga első [ebből támadó: 4,3] és Labdaszerzés: 1,6)

Sidney Wicks – erőcsatár/center. Egy újabb UCLA sztár, aki 1969-ben Jabbarral nyert 1 bajnoki címet, majd Kareem távozása után még zsinórban kettőt. Sidney egy eszméletlenül gyors, jól védekező csatár, aki gyorsabban lesapkáz, mint hogy észbe kapnál. Wicks legszebb éveit a Portlandben töltötte, ahol zsinórban négyszer volt az All-Star válogatott tagja, ezekben az időkben 20 pontos és 10 pattanós meccseiről volt ismert.

(Lepattanó: 5,8 és Labdaszerzés: 1,1)

Nick Weatherspoon – kiscsatár.

Lloyd Free – dobóhátvéd. Egy igazi támadógép, akit 188 centije ellenére sem tudtak megállítani. A védekezést általában elhanyagolja, inkább keményen ráfekszik a ’dobjuk túl az ellent’ filozófiára. Rengeteg kritika éri önző stílusa, felelőtlen rádobásai miatt, de az elmaradt sorozatos győzelmek helyett, a közönség dobóversenyeket várhat tőle minden este. Hihetetlen módon tudja bevarázsolni ziccereit a nála jócskán magasabb emberek szorítása között is. Lehet ez alapvonali betörés, vagy szemben a gyűrűnek, olyan jól tudja védeni a labdát, dobásait kivitelezni, hogy azt blokkoló kezek nem igen érhetik el, emellett ritmusváltásai is követhetetlenek. Februárban ő is a nyugati All-Star kezdőjeként lép pályára. Ne feledjük, Lloyd állandó veszélyt jelent a pálya minden szegletében!

(Pont: 30,2-liga második; Gólpassz: 4,2 és Labdaszerzés: 1,2)

Brian Taylor – irányító. Egy újabb volt ABA sztár, aki mindkét ligában védekezésével tűnt ki. Az ABA-ben hárompontos dobáspontosságban és labdaszerzésben is volt ligaelső, és kétszer All-Star válogatott. A következő szezonban már az NBA-ben is királlyá koronázzák a tripladobások terén (38,3%).

(Tripla: 37,7%; Pont: 13,5; Gólpassz: 4,3 és Labdaszerzés: 1,9)


San Diego Clippers - cserék

Joe Bryant – erőcsatár/center. Kobe Bryant édesapja, aki jóval magasabb fiánál. A csereként beszálló Jellybean eszméletlen súlypontemelkedésével és parázs dobókedvével vívta ki a közönség szeretetét. 1984 és 1992 között olasz és francia klubokban folytatta tovább karrierjét. Jelenleg a WNBA-ben a Los Angeles Sparks vezetőedzőjeként tevékenykedik. ’Szegény ember Magic Johnson-ja’.

(Pont: 9,3; Lepattanó: 6,4 és Labdaszerzés: 1,3)

Freeman Williams – dobóhátvéd/kiscsatár. Az 1977-78-as szezonban az NCAA gólkirálya volt. Ez a mini gólzsák, akárcsak Free, könnyen meg tudja szórni magát. Az első olyan Clippers játékos, aki a Hónap Játkosa Díját megkapta (1980 decemberében), ezt az elismerést csak 25 év múltán tudta Elton Brand (2005. december) megismételni.

(Tripla: 32,8% és Pont: 18,6)

 

A mérkőzés linkje: http://www.youtube.com/watch?v=UcNulfeJbJU&feature=list_related&playnext=1&list=SPADE341535ECB8460