Kobe 48 pontjával nyert a Lakers

Philadelphia 76ers – Sacramento Kings 112 – 85

Ez a mérkőzés nagyon jól mutatta, hogy mi a különbség két hasonló korú és képességű játékosokból álló gárda közt, ahol az egyiknél van koncepció a csapatszervezést tekintve, illetve ül egy olyan edző a kispadon, aki érti a dolgát és megtalálja a hangot a fiatalokkal, a másik oldalon pedig ez utóbbi két tényező tökéletesen hiányzik. Ha ehhez hozzáadjuk a hazai pálya előnyét és levonjuk két kezdőjátékos (Chuck Hayes és Marcus Thornton) sérülés miatti hiányzását, akkor megkapjuk a 112 – 85-ös végeredményt, no meg azt a mutatott játékot, amit láttunk ma a Philadelphiától és a Sacramentótól.

Hiába nagy a tülekedés a Kings gárdájánál hátvédposzton, a legstabilabb pontszerző, Thornton távolléte alapvetően gyengítette a vendégek esélyeit a hazai pályán még veretlen Sixers otthonában, arról nem is beszélve, hogy a kevés védekező-felfogású játékosuk egyike, Hayes is már meccsek óta az oldalvonal mellé kényszerül. DeMarcus Cousins centerezésével most sem nagyon tudott mit kezdeni az aktuális ellenfél, de ez önmagában kevés, ma Evans sem volt extra, a padról pedig csak Thompson nyújtott értékelhető produkciót.

A 76ersnél ezzel szemben Elton Brand tovább javul, ez alkalommal 21 pontos idénycsúcsot dobott (és szedett 10 lepattanót, plusz kiosztott 3 blokkot), ennek a termésnek több, mint a felét abban a harmadik negyedben hozta össze, melyben a vendéglátók 32 – 18-as csapást mértek a nagyon érezhetően elképzelés nélkül játszó Sacramentóra. A hazaiaknál az is belefért, hogy Spencer Hawes hátfájdalmai miatt már nem jött ki a második félidőre, a kispadtól jött egy újabb 50(!) pontos performansz, nagyon nehéz lenne most megmondani, idén vajon hol van a plafon Doug Collins legénységének, ami az elérhető legjobb alapszakasz-mutatót és az esetleges rájátszásbeli menetelést illeti.

A 76ers legjobbjai: Brand (21 pont, 14-ből 10 mezőny, 10 lepattanó, 3 blokk), Holiday (17 pont, 13-ból 8 mezőny, 6 lepattanó, 8 gólpassz, 4 szerzett labda, 3 eladott labda), Turner (16 pont, 10 lepattanó, 8 gólpassz, 3 eladott labda), L. Williams (15 pont, 4 lepattanó, 3 gólpassz), Meeks (14 pont, 5-ből 3 tripla), T. Young (10 pont, 4 lepattanó)
A Kings legjobbjai: Cousins (17 pont, 10 lepattanó, 2 blokk, 4 eladott labda), Evans (15 pont, 5 lepattanó, 2 szerzett labda), Thompson (13 pont, 7-ből 6 mezőny, 4 lepattanó)

Washington Wizards – Toronto Raptors 93 – 78

Megszületett a fővárosiak első győzelme, nincs már veretlen a 30 csapatos mezőnyben, a Washington nagyon magabiztosan, végig vezetve győzte le a Torontót, miután 8 verséggel kezdte az idényt. Ami érdekesség, az az, hogy a minap edzésen verekedő, Sam Casselnek, a másodedzőnek nekiugró Rashard Lewis végül csereként pályára került, ha már megkapta a bizalmat, akkor a legnagyobb szeletet vállalta a győzelmi „tortából”. 15 pontjával a hazaiak legeredményesebbje volt, mellette Nick Young is éppen ennyit szerzett, de ki kell emelnünk az éppen Lewis posztján játszó két újoncot, a kezdőcsapat tagjaként 9 pontot és 9 lepattanót szerző Chris Singletont, illetve a sérülése után második NBA mérkőzését játszó Jan Vesely-t, aki pedig 5 labdát csent el a gyengélkedő Raptorstól.

John Wall esetében sokat ért, hogy most kevesebbet fókuszált a pontszerzésre, inkább a társak mozgatásával volt elfoglalva (9 pont, 9 gólpassz, igaz borzasztó dobószázalék, 12-ből 3 mezőny), továbbá 3 sapkát is kiosztott a kanadai gárdának. Saunders mester láthatóan nem tudja, hogy miként nézne ki az ideális rotáció, de játékosai most megmentették, ami rövidtávon lehet, hogy jó a klubnak, és a tehetséges, fiatal brigádnak, de hosszútávon semmiképp.

A Raptors megint a legrosszabb arcát mutatta, pontszerzésben óriási szenvedés volt, amit produkáltak, egyedül Bargnani jutott 20 pont fölé, rajta kívül pedig csupán Barbosa és a horrorisztikusan dobó DeRozan ért el kétszámjegyű dobóteljesítményt. Jerryd Bayless lendülete nagyon hiányzik a kispadról, ahogy a másik neves sérült, Linas Kleiza hatékony bedobójátéka is. Korai szakaszában tartunk a szezonnak, de a rendkívül biztató idénykezdet után egyre rosszabb az összkép a Torontónál, mely ma 40 százalék alatt tüzelt mezőnyből és 20 százalékkal triplából.

A Wizards legjobbjai: Lewis (15 pont, 2 szerzett labda), Young (15 pont), Crawford (11 pont), McGee (10 pont, 6 lepattanó, 3 blokk, 6 eladott labda), Singleton (9 pont, 9 lepattanó)
A Raptors legjobbjai: Bargnani (22 pont), Barbosa (12 pont), DeRozan (11 pont, 16-ból 4 mezőny, 3 lepattanó, 3 szerzett labda, 3 eladott labda), Calderon (8 pont, 5 lepattanó, 8 gólpassz, 4 eladott labda)

Charlotte Bobcats – Houston Rockets 70 – 82

Eddig nagyon nem ment idegenben a Houston gárdájának, a Bobcats pedig otthon játszott, illetve nyert több jó meccset – most fordult a kocka, a texasiak simán diadalmaskodtak Charlotte-ban. Kyle Lowry két mérkőzésnyi kénszerpihenő után újra pályára léphetett, de látszott rajta, hogy van, ami elvonja a figyelmét, de így is hasznossá tudta tenni magát, a 11 lepattanó, 8 gólpassz, 2 szerzett labda, 2 blokk számsor akkor is dicséretes, ha mellette csupán 6 pontot szerzett és ugyanennyi labdát is eladott. A hős viszont az immáron kezdőként számításba vett újonc, Chandler Parsons lett, aki 20 pontot és 7 lepattanót tett be a közösbe, Kevin McHale mester tehát rövidtávon biztosan jól döntött azzal, hogy őt nevezte az első ötösbe hasonmása, Chase Budinger helyett.

A kispadról érkező Jordan Hill is élete talán legjobbját hozta, 12 pontos, 12 lepattanós dupladuplája mellett 5 blokkot is kiosztott, a Scola – Martin – Lowry triótól így még csak átlagon felüli ponttermés sem kellett, a második negyed közepétől egyáltalán nem volt kérdéses, ki nyeri ezt az ütközetet.

A hazaiaknál hatalmas betlit mutatott be az egész csapat, leszámítva a 15 pontos, 10 lepattanós performanszt hozó Byron Mullens-t, akivel kapcsolatban egyre kevésbé értjük, miért nem használták korábban az Oklahoma Citynél. A Bobcats dobóteljesítményben valóban a létező legrosszabbat nyújtotta, 34,1-es mezőnyszázalékra 7,7-es triplaszázalék jutott, ami természetesen a Houston védekezését is dicséri. A Rockets 4 vesztett meccs után győzött újra, a Bobcats a múltheti, New York-i bravúrja óta nyeretlen.

A Bobcats legjobbjai: Mullens (15, 10 lepattanó), Henderson (12 pont, 3 lepattanó), Augustin (11 pont, 13-ból 4 mezőny, 3 gólpassz), Walker (9 pont, 3 lepattanó, 8 lepattanó, 3 gólpassz, 3 eladott labda)

A Rockets legjobbjai: Parsons (20 pont, 4-ből 2 tripla, 7 lepattanó), Martin (17 pont, 19-ből 5 mezőny, 4 gólpassz, 4 eladott labda), J. Hill (12 pont, 12 lepattanó, 5 blokk, 3 eladott labda), Lowry (6 pont, 11 lepattanó, 8 gólpassz, 2 blokk, 2 szerzett labda, 6 eladott labda)

Detroit Pistons – Dallas Mavericks 86 – 100

Ahogy azt várni lehetett, a címvédő Mavericks még Jason Kidd távollétében is nagyon könnyedén intézte el a Detroitot. A hazaiaknál is volt két fontos hiányzó, Rodney Stuckey és Charlie Villanueva továbbra is civilben kénytelen szurkolni a társaknak. A dallasiak takaréklángon élve nyújtottak megsüvegelendő csapatteljesítményt, hiszen 9 emberük jutott el legalább 6 dobott pontig és senki sem lépte át a 18 egységet, Dirk Nowitzki éppen ennyivel lett a vendégek legeredményesebbje. A Kidd helyén kezdő Delonte West 10 gólpassza és 5 szerzett labdája mindenképp említendő, ahogy a túloldalon a cseréből érkező Will Bynum 20 pontos estéje is.

A Pistons első ötöse nehezen értékelhető teljesítményt rakott le az asztalra, az újonc Knight ugyan dobott 12 pontot, de a 6 eladott labda és a szerény 2 gólpasszos produkció miatt nem valószínű, hogy megdicsérte volt Lawrence Frank mester. A Mavs ezzel végre 50 százalékon áll, szépen lassan kezdenek beállni egy olyan ritmusra Rick Carlisle fiai, mely elég lehet egy korrekt playoff helyezéshez 66 alapszakaszmeccs után.

A Pistons legjobbjai: W. Bynum (20 pont, 3 gólpassz), Knight (12 pont, 5 lepattanó, 6 eladott labda), B. Gordon (11 pont, 3 gólpassz, 2 szerzett labda)
A Mavericks legjobbjai: Nowitzki (18 pont, 10-ből 9 mezőny, 7 lepattanó), Marion (14 pont), Carter (11 pont, 5-ből 3 tripla, 3 lepattanó, 5 gólpassz, 3 szerzett labda), Mahinmi (10 pont, 3 lepattanó), De. West (6 pont, 3 lepattanó, 10 gólpassz, 5 szerzett labda)

Milwaukee Bucks – San Antonio Spurs 106 – 103

Nagyon nagy meccset játszott egymással a Bucks és a Spurs Milwaukee-ban, ahol végül egy dobáson múlt a győzelem sorsa. A vendégek kezdetben látszólag zavartalanul vezettek, de a második negyed közepén jött a ritmusváltás a hazaiaknál, az idei legjobbját nyújtó egykori San Antonio játékos, Stephen Jackson 34 pontot szórt régi társai ellen, tette mindezt kiváló dobószázalék (17-ből 12 mezőny, 4-ből 3 tripla) és 8 gólpassz kísérletében. Ha minden este tudásának megfelelően teljesítene a balhés múltú hátvéd-bedobó...

Természetesen ő egyedül kevés lett volna egy ilyen szép sikerhez, a korábban személyes okok miatt távollevő Andrew Bogut ma visszatért a Bucks-hoz, ha már Milwaukee-ban járt az ausztrál kitérő után, akkor egy 14 pontos, 11 lepattanós dupladuplát is összehozott, valamint ő dobta Tim Duncan-ről lefordulva a győzelemmel felérő kosarat a végjátékban. A 15-öt szóró, 11 gólpasszt kiosztó Brandon Jennings is közel tökéletes estén van túl, a hajrában neki is volt két felejthetetlen találata, az egyiket ő is Duncan felett, gyönyörűen kivezetve pöttyintette a gyűrűbe. A sornak nincs vége, Carlos Delfino és az ő 18 pontja is nagyon kellett, az argentin játékos 6-ból 4 triplát értékesített az egyéni idénycsúcs részeként.

Manu Ginobili nélkül ez volt az első kétmeccses vereségszériája idén a texasiaknak. A hiba nem az egyéni teljesítményekben keresendő, hiszen a bőven átlagon felülit hozó kezdő mellett az újonc Kawhi Leonard is beszórt 19 pontot, ami mellett a 4 labdaszerzés is jól mutat, hamar bejátszotta magát a rotációba az egykori San Diego sztár. Duncan-től sem sűrűn látunk mostanság 20 pontos, 8 lepattanós, 7 gólpasszos, 3 blokkos performanszokat, ez is jól jelzi, mennyire akarta ezt a győzelmet a Spurs, ami végül az ex-Bucks játékos, Richard Jefferson kihagyott triplája után úszott el végleg.

A Bucks legjobbjai: S. Jackson (34 pont, 17-ből 12 mezőny, 4-ből 3 tripla, 8 gólpassz, 3 eladott labda), Delfino (18 pont, 6-ból 4 tripla, 4 lepattanó), Jennings (15 pont, 11 gólpassz, 2 szerzett labda), Bogut (14 pont, 11 lepattanó, 3 gólpassz, 3 eladott labda), Leuer (10 pont, 5 lepattanó)

A Spurs legjobbjai: Parker (22 pont, 8 gólpassz, 7 eladott labda), Duncan (20 pont, 12-ből 9 mezőny, 8 lepattanó, 7 gólpassz, 3 blokk, 3 eladott labda), Leonard (19 pont, 12-ből 9 mezőny, 3 lepattanó, 4 szerzett labda), Jefferson (12 pont, 3 gólpassz), Blair (11 pont, 7-ből 5 mezőny, 5 lepattanó), Neal (10 pont)

Minnesota Timberwolves – Chicago Bulls 100 – 111

Viszonylag sima, mégis elképesztően fordulatos mérkőzést vívott meg egymással ez a két gárda. A Bulls hazai pályán rendre 70 pont alatt tartja aktuális ellenfeleit, idegenben viszont egészen másfajta játékstílussal nyerik meg a meccseiket Tom Thibodeau fiai. Az első negyed 33 – 17-es vendég vezetése után nem sokan gondolták volna, hogy ebből még derbi lesz, de aztán beindult Ricky Rubio és a 13 pontot, illetve 12 gólpasszt érő produkciójával alaposan szétszedte a liga egyik legjobb védelmét. Ráadásul a másik irányító, Luke Ridnour is becsülettel termelt, a kezdőből sokak által a spanyol ifjonc javára kiűzendő játékmester 22-őt szórt, nagy szerepe volt a második-harmadik negyedben produkált feltámadásnak, amit végül nem sikerült teljessé tennie Rick Adelman mester legényeinek.

Michael Beasley ma este is hiányzott, a hármas-négyes poszton volt gond rendesen a vendéglátóknál, mivel Kevin Love az újabb izmos dupladupla mellett megint botrányosan dobott (18-ból 5 mezőny), az idei draftmásodik Derrick Williams pedig összesen 5 pontot ért el. Helyettük leginkább Anthony Randolph volt az, aki csipkedte magát, a tehetséges, de sokak által szerény értelmi képességűnek tartott magasbedobó 18 ponttal szállt be a kispadról, nem rajta múlt, hogy az utolsó percekben már nem sikerült lehajrázni a keleti szuperhatalmat.

A Chicagót most is Derrick Rose mentette meg, a tavalyi alapszakasz-MVP 31 pontot szórt és 11 gólpasszt osztott ki, illetve 4 nagyon fontos triplát vert be, az egyiket az abszolút végjátékra tartogatta. Mellette Ronnie Brewernek is volt egy hasonlóan értékes távolija, a korábban teljesen fakezűnek tartott, csak a védekezésre használt hátvéd-bedobó 17-et vágott ma, a Bulls harmadik legeredményesebbje lett ezzel. Nem szóltunk még a második helyezettről, a 21 egységig jutó Luol Deng-ről, aki 21 pontja mellett 11 lepattanót is letépett és nagyot játszott védekezésben is.

A Timberwolves legjobbjai: Love (20 pont, 18-ból 5 mezőny, 7-ből 7 büntető, 13 lepattanó), Randolph (18 pont), Rubio (13 pont, 12 gólpassz, 4 szerzett labda, 5 eladott labda), Barea (10 pont)

A Bulls legjobbjai: Rose (31 pont, 22-ből 12 mezőny, 8-ból 4 tripla, 3 lepattanó, 11 gólpassz, 2 blokk, 3 eladott labda), Deng (21 pont, 4-ből 2 tripla, 11 lepattanó, 3 gólpassz), Brewer (17 pont, 4 lepattanó, 3 gólpassz), Korver (13 pont, 6-ból 5 mezőny, 3-ból 3 tripla, 3 eladott labda)

Utah Jazz – Cleveland Cavaliers 113 – 105

Nagyon jó kis meccset játszott egymással két olyan gárda, mely rengeteg dologban hasonlít egymásra. Miután az Al Jefferson – Paul Millsap párost ki akarták űzni a Jazz kezdőjéből a Salt Lake City béli vezetők, most egy nagy köszönömöt mondhatnának a mindig hatékonyan produkáló magasember-duónak. A center 30 ponttal és 12 lepattanóval vezette győzelemre övéit a keleti kiscsapat ellen, ráadásul a 17-ből értékesített 13 mezőnykosár elképesztően jó mutatónak minősül. A legnagyobb segítője éppen Millsap volt, aki kipontozódása miatt csak 26 percen keresztül lehetett a vendéglátók segítségére, de ennyi is elég volt neki, hogy eljusson 19 egységig.

A padról a rutinos Josh Howard éli másodvirágzását, ezúttal 17 pontot tett be a közösbe. A Utah játékstílusát és támadásainak súlypontját szépen kihangsúlyozza, hogy a negyedik ász ma Derrick Favors volt a maga 14 pontjával, igaz ő is idő előtt mehetett zuhanyozni, mivel neki is meggyűlt a baja a személyi hibákkal.

A Cavs-nél az Irving, Jamison, Varejao trió vitte a prímet, de ez is csak ahhoz volt elegendő, hogy a korai hátrányba kerülés után végig a Jazz nyakában tudjon loholni a vendég alakulat, mely ezzel a buktával már negatív tartományba érkezett. Érdekes módon nyerte a lepattanóharcot a Cleveland (42 – 37), de 45 százalékos mezőnyözéssel és 20 százalékos triplázással végül nem érhettek célba győztesen.

A Jazz legjobbjai: A. Jefferson (30 pont, 17-ből 13 mezőny, 12 lepattanó, 2 blokk), Millsap (19 pont, 10-ből 9 mezőny, 3 lepattanó – kipontozódott), J. Howard (17 pont, 4 lepattanó, 3 gólpassz), Favors (14 pont, 5 lepattanó – kipontozódott)

A Cavaliers legjobbjai: Jamison (22 pont, 7 lepattanó, 2 blokk), Irving (20 pont, 5 gólpassz), Varejao (12 pont, 11 lepattanó), Sessions (12 pont, 4 gólpassz), Gee (10 pont, 5 lepattanó, 2 szerzett labda)

Portland Trail Blazers – Los Angeles Clippers 105 – 97

Visszavágott bő egy héttel ezelőtti idegenbeli vereségéért a Clippersnek Nate McMillan legénysége. A Rose Garden továbbra is bevehetetlen várként áll a vendégek számára, a Blazers hihetetlen meggyőző produkciókat hoz estéről estére hazai pályán. Ezúttal sikerült a Griffin, Paul, Billups trió mindhárom tagját egyenként 20 pont alatt tartani, de a kulcs nem ez volt, hanem a portlandi kezdőötös nagyon magas szintű teljesítménye. Az első negyedben még a saját játékát játszhatta a Clippers, de a második játékrésztől kezdve a 20 pontos Gerald Wallace és társai nem hagytak elég teret a Los Angeles-ieknek a kibontakozásra.

Apropó, Wallace. A Blazers jolly jokere feledtetni tudta az „odavágón” bemutatott 0 pontos estéjét, ma csapata legjobbjaként tündökölt és védekezésben is elvégezte a szokásos emberfeletti munkaadagot, így nem volt kérdéses a Portland sikere. Hogy mikor lesz végre edzőkérdés a kisebbik(?) Los Angeles-i alakulatnál, azt nem tudjuk, de lassan kezd feltűnő lenni, hogy a ki-ki meccseken nem igazán tud mit előhúzni a cilinderből Vinny Del Negro mester, pedig a liga legnagyobb agytrösztjeiből kettő játszik a csapatában (Billups, Paul), no meg a legfényesebb fiatal csillag, a szárnyaló Blake Griffin is Clippers mezben szakad meg a pályán minden mérkőzésen.

A Blazers legjobbjai: G. Wallace (20 pont, 12-ből 8 mezőny, 4-ből 2 tripla, 4 lepattanó, 4 gólpassz, kipontozódott), Aldridge (18 pont, 7 lepattanó, 3 gólpassz), Matthews (18 pont, 7-ből 5 mezőny, 7-ből 7 büntető, 3 lepattanó), Felton (17 pont, 8 gólpassz, 3 szerzett labda, 3 eladott labda), Camby (12 pont, 11 lepattanó)
A Clippers legjobbjai: C. Butler (20 pont, 6 lepattanó), Billups (19 pont, 4 gólpassz, 5 eladott labda), Griffin (18 pont, 12 lepattanó, 3 eladott labda), Mo Williams (14 pont, 3 lepattanó, 4 gólpassz), Paul (11 pont, 4 lepattanó, 3 gólpassz, 2 szerzett labda)

Los Angeles Lakers – Phoenix Suns 99 – 83

Kobe Bryant fantasztikus, 48 pontos idénycsúccsal vezette győzelemre a Lakers-t hazai pályán a jól kezdő Suns gárdájával szemben. Az arizonaiak remekül kezdtek, de egy 10 – 0-s rohanással magához vette a vezetést a Los Angeles-i alakulat, s nem is akarta már kiengedni a kezéből. A csúnyán kinéző csuklósérüléssel játszó Bryant 31 mezőnydobást vállalt el, 18 ezek közül a gyűrűben landolt, igaz triplából egyszer sem talált be. A büntetővonalra 13 alkalommal állhatott oda dobi és csupán egyszer remegett meg a keze. Pau Gasol egy 16 pontos, 12 lepattanós dupladuplával ugyan besegített, de ez a találkozó szinte teljes mértékben a ligatörténeti csúcsokat ostromoló dobógépről szólt. Ami viszont nem hétköznapi, az a csapatszinten kiosztott 27 gólpassz – nem egy, a 'one man show-k” esetében jellemző statisztikai adat. A vendégeknél igazán kiemelkedő egyéni teljesítmény nem akadt, bár Marcin Gortat egyre inkább játékba lendül.

A Lakers legjobbjai: Bryant (48 pont, 31-ből 18 mezőny, 13-ból 12 büntető, 5 lepattanó, 3 gólpassz, 3 szerzett labda), Gasol (16 pont, 12 lepattanó, 3 eladott labda), Bynum (12 pont, 8 lepattanó, 2 blokk)
A Suns legjobbjai: Frye (17 pont, 9-ből 7 mezőny, 5-ből 3 tripla, 3 lepattanó), Gortat (16 pont, 12 lepattanó), Nash (13 pont, 8 gólpassz), S. Brown (11 pont, 3 lepattanó)

 

A nap hőse: Nate Robinson – a szupertröpét lehet szeretni vagy utálni, annyi biztos, hogy miután az előző évben teljes mértékben kikerült a köztudatból, most meccset nyert annak a csapatnak, mely egyedüliként bízott benne – ezt ráadásul a liga egyik, ha nem a legjobb klubja ellen tette.

A nap lúzere: A Miami Heat – nagy Jameséken a nyomás, szó se róla, de ezen az estén megint azt a Miamit láttuk, mely az előző alapszakaszban számos hasonló mérkőzést bukott el. Most 17 pontos előnyről sikerült elbukni a Nyugati Konferencia egyik, ha nem a leggyengébb gárdájának otthonában.