Megizzadt a Miami

Meglepően sima meccsek mellett talán a legkevésbé annak várt lett a legszorosabb: a Miaminak igencsak kapaszkodnia kellett, hogy ne szenvedje el első vereségét a szezonban. A Knickset megviselte a a hosszú utazás, a Nuggets viszont eddig hibátlan.

 

Toronto Raptors – Indiana Pacers 85 – 90

A nap első találkozóját éjféltől játszották Kanadában az Air Canada Centerben. Mindkét gárda győzelemmel mutatkozott be, a hazaiak a Clevelandet verték idegenben, míg a vendégek otthon ütötték ki a Detroitot. Az első negyedben még érvényesültek az új tréner, Dwayne Casey elképzelései, hiszen a Raptors rég nem látott védekezést mutatott be, David West megint csak szenvedett támadóoldalon és nagyon szépen megfogták a sokkal esélyesebbnek tartott Pacerst Bargnaniék. Egyedüli gondjuk Paul George-dzsal volt, aki már ebben a szakaszban elsüllyesztett két triplát és egy duplát, nagyban segítve ezzel övéit, ő volt messze a legeredményesebb pályára lépő az első 12 perc alatt. Amennyire jól mentek a dolgok torontói szempontból hátul, annyira nagy volt a fejetlenség elöl. Nagyon sok támadóhiba (rossz elzárás), eladott labda és kihagyott tempó jellemezte őket, így nem is csoda, hogy 11 dobott ponttal tudtak zárni az első negyedben. Ami viszont nem ment ekkor, az beindult a második játékrészben, főleg Jerryd Bayless és Leandro Barbosa adtak új lendületet, jól dobtak távolról és középtávolról is (ez nagyon hiányzott az első negyed alatt) és így két és fél perc alatt megvolt az egyenlítés (21-21). George újabb triplájára ugyan James Johnson válaszolt még, ám a következő négy perc a Bargnani – Granger párharc jegyében zajlott. Előbbi 9, utóbbi 6 pontot rakott a közösbe és mivel közben Hibbert is segített egy duplával, két és fél perccel a nagyszünet előtt egál volt az állás (32-32). A hátralévő idő jobban sikerült az Indianának, előkerült a korábban Ed Davisszel és Jamal Magloire-ral is összetűzésbe keveredő Tyler Hansbrough is és így 38-34-re a vendégek vezettek a félidőben.

Fordulás után kicsit egyszerűbbé vált a helyzet, két és fél percig ugyan tartotta magát a Raptors, ám 41-42 után robbantott az Indiana és nagyon hamar 10 pont fölötti vezetést értek el. A negyed végén ugyan csak nyolc egység állt a két gárda között, ám ekkor érezni lehetett, hogy melyik csapat a jobb és melyiknek kell mindenképpen ez a győzelem. Az utolsó felvonás elején még egy lapáttal rátett a Pacers, kilenc perccel a végső sípszó előtt kialakult a legnagyobb, 13 pontos differencia a két együttes között (71-58) és ez lényegében négy és fél percig nem is változott, ekkor 80-68-ra vezettek a vendégek úgy, hogy gyakorlatilag DeMar DeRozan tartotta életben a Torontót. A fiatal sztár triplájával, Calderon és Bargnani büntetőivel hirtelen újra meccsben voltak a hazaiak, már csak 5 pont volt közte (75-80). Granger triplájára újfent DeRozan reagált, Bargnani 2+1-e pedig azt jelentette, hogy már csak két ponttal voltak elmaradva a vendéglátók. Jött azonban Danny Granger másodjára is a triplavonalon túlról és hiába válaszolt fél perccel a vége előtt Calderon egy szép tempóval, a Pacers okosan játszott a végén, ráadásul David West is betalált 9.2 másodperccel a vége előtt, így nem maradt esélye DeRozanéknak a fordításra, végül nyert az esélyesebb együttes.

A hazaiaknál Bargnaninak és DeRozannak is voltak olyan periódusai, amikor egyedül tartották a lelket a gárdában, ők mindenképpen kiemelendők. Rajtuk kívül a padról az első lendületet megadó Bayless-Barbosa páros dicsérhető, valamint a védekezésben brutális számokat hozó James Johnson. A túloldalon az a jó hír, hogy úgy nyertek, hogy George-on és mondjuk Collisonon kívül ennél mindenkitől lehet többre számítani. West az elejét megint elgörcsölte, de a végére egészen belejött, még azért nincs formában, az látszik és Grangernek is csak két stintje volt, a Bargnani elleni dobópárbaj, valamint itt a vége, egyébként az egész meccset tekintve nagyon sokszor tűnt el. Hibbert jó volt, de nem vállalt annyit, amennyit talán kellett volna a center nélküli Raptors ellen és sok volt a bután eladott labdája. Collison nem pörögte túl magát és jól irányította csapatát, George pedig nagyon pozitív meglepetés, elképesztően jól illeszkedik eddig a rendszerbe és jól használja az adódó lehetőséget. A padról most nem érkezett akkora segítség, bár Hansbrough energiáit ma is tudták hasznosítani, de a Spurstől érkező George Hill továbbra sem találja magát, ma 0/5 mezőnyből.

Raptors: DeRozan (22 pont), Bargnani (21 pont, 5 gólpassz, 2 blokk), Bayless (13 pont), Ja.Johnson (6 pont, 8 pattanó, 6 szerzett labda, 2 blokk)

Pacers: Granger (21 pont, 8 pattanó), George (18 pont), Hibbert (12 pont, 10 pattanó, 5 eladott labda), Collison (10 pont, 12 gólpassz), West (14 pont, 6 pattanó)

 

Charlotte Bobcats – Miami Heat 95 – 96

A nap egyik, ha nem a legizgalmasabb meccsét Charlotte-ban játszották, amit előzetesen biztosan nem gondoltunk volna. A két gárda játékosállománya között szakadéknyi különbség van, ám ez nem zavarta a Bobcats-t abban, hogy 11-0-ával!!! kezdjék a találkozót. Az öt kezdő közül Henderson, Augustin, Diaw és DJ White is csodálatosan játszottak az első 12 percben, egyedül Magette volt halovány, de ez is belefért, hiszen 32-20-ra hozták ezt az etapot. A túloldalon Lebronon kívül senki nem tudott érdemben hozzászólni az összecsapáshoz, nem is volt meglepő a különbség a játék képe alapján. A második negyed alatt semmi nem változott. Bosh és James vezetésével próbáltak zárkózni a vendégek, de minimális mértékben sem sikerült, mert a túloldalon Diaw és Henderson továbbra is tartották a pazar formát és Kemba Walker is előkerült a padról. Augustin két triplával zárta le a félidőt, így a nagyszünet előtt az egészen döbbenetes 15 pont volt közte, a hazaiak javára (60-45, itt a dobott pontok azok, amik hihetetlenek).

A fordulás után sem volt probléma, három és fél percig befagyott a különbség (66-51), ám ezután összeállt a védekezés a Heatnél és a negyedből hátralévő időben összesen 4 pontot tudott dobni a Charlotte, emellett volt viszont 12 eladott labdájuk, csak ebben a szakaszban, így könnyű kosarak sokaságát kapták. A Miaminél főként James csipkedte magát, ebben a szakaszban is bepakolt 12 pontot, így három játékrészt követően már 27 dobott ponttal állt. A záró felvonásban könnyű győzelmet várhattak a floridaiak, hiszen úgy tűnt, megtörték esélytelenebb ellenfelüket, de nem így történt. A szakasz elején BJ Mullens új lendületet adott, 6 pontjának köszönhetően megint a Bobcats ment egy ötössel. A Heat ugyan gyorsan egyenlített, de nagyobb vezetést nem sikerült összeszedniük. Egy perccel a vége előtt Haslem büntetőivel négy pont lett a különbség, de erre Magette szintén két „szabaddobással”, Bosh duplájára pedig Henderson egy ziccerrel válaszolt, így fél perccel a lefújás előtt 92-94 volt az állás. Wade 20 másodperccel a vége előtt eladta a labdát, az ellenfél pedig büntetett, a túloldalon Henderson triplát vágott, vezettek a hazaiak. Wade megpróbálta javítani hibáját, betört, majd mégsem vitte gyűrűig, közeli két pontos tempója azonban a palánkról így is becsorgott, 2.9 másodperccel a vége előtt. Augustin kicsit korán vállalta el a triplát (rögtön a bedobás után) és bár belefért volna az időbe, ha bemegy, de DJ White visszatett labdája is célt tévesztett, így rendesen megizzadt a Heat, de végül győzött.

A vendégeknél egyértelműen James vitte a prímet, de Bosh is nagyon jól játszott ezúttal és életjeleket mutatott a Norris Cole által szorongatott Mario Chalmers is (előbbi ezen a találkozón szinte láthatatlan volt). Wade keveset vállalt, nem is játszott jól és kisebb lábsérülést is szenvedett (igaz, ez a végén nem nagyon zavarta). A túloldalon Henderson és Augustin is óriásit játszott, ahogy Diaw is, de mindhárman vastagon benne voltak a harmadik negyedben eladott temérdek labdában, ez mindenképpen árnyalja teljesítményüket, White ezzel szemben maradéktalan dicséretet érdemel a végén kihagyott dobás ellenére is. A padról Walker ezúttal kevesebbet vállalt, viszont sokkal pontosabban, neki is mindössze a labdaeladási mutatója az, amin mindenképpen javítani kell.

Bobcats: Henderson (21 pont, 4 eladott labda), Augustin (20 pont, 6 gólpassz, 5 pattanó, 5 eladott labda), Diaw (16 pont, 16 pattanó, 8 gólpassz, 6 eladott labda) Walker (13 pont, 3 gólpassz, 3 eladott labda), White (8 pont, 11 pattanó, 3 blokk)

Heat: James (35 pont, 7 gólpassz, 6 pattanó, 3 szerzett labda, 2 blokk), Bosh (25 pont, 6 pattanó, 2 blokk), Chalmers 15 pont, Wade 10 pont

 

Atlanta Hawks – Washington Wizards 101 - 83

Az Atlanta hazai idénykezdete remekül sikerült, hiszen egy nappal azután, hogy 36 ponttal gyalulták le a New Jersey Netset, egy félidőnyi játszadozás után a harmadik negyedben végképp lerendezték a Wizardsot is. A Hawks kezdőötöse és T-Mac is elérte a 10 pontot, a Smith-Horford páros dupla-duplázott – külön meg kell említenünk Jeff Teague-et, aki a tavalyi playoff-remeklés után idén a kezdőben szépen vezényli az Atlanta játékát. A túloldalon John Wall és a nagy szerződésért hajtó Nick Young is elérte a 20 pontot, jó néhány igazi klasszis megoldással fűszerezve. A palánk alatt Javale McGee dupla-duplát hozott, a minap több labdáért ácsingózó Andray Blatche viszont értékelhetetlent nyújtott (2/13, 4 pont). Nem lennénk meglepve, ha a mai az utolsó húzásainak egyike lett volna a Wizards mezében.

Hawks: Johnson 18/12, M. Williams 17/6, Smith 15, 10 lp., Horford 11 pont, 10 lp., Teague 11/3, McGrady 11.

Wizards: Young 21/9, Wall 20, McGee 15 pont, 12 lp., R. Lewis 13/6.

 

Detroit Pistons – Cleveland Cavaliers 89 – 105

Két, sokra tartott, idén draftolt irányító csapott össze hajnalban, Detroitban, ugyanis Kyrie Irving és Brandon Knight találkoztak egymással és mindkettejüknek volt mit javítani az első meccsük után, egyiküknek sem sikerült túl jól a bemutatkozás. A hazaiaknál még mindig a Stuckey-Gordon páros kezdett, ami túl sok jót nem vetített előre, tekintve hogy egyik sem igazi irányító, ez azonban nem látszódott meg az első negyedben, egy nagyon jó, változatos, fordulatos játékrészt láthattak a kilátogatók. Igazi húzóember egyik oldalon sem volt, mindenki hozzátett 1-2-3 kosarat, aki pályára lépett ezen szakaszban. A gondok a Pistons részéről a második felvonásban kezdődtek, öt és fél percig mindössze egyetlen kosarat jegyeztek és mázlijuk volt, hogy a túloldal is pontatlan volt, így csak hét pontra nőtt az első negyed után két pontos hátrányuk. Stuckey ugyan gyorsan reagált és fél perc alatt berámolt 5 pontot, de újabb öt és fél perces rövidzárlat következett, Prince két kosarára a túloldal valóságos össztűzzel válaszolt, így 48-34-nél kialakult az addigi legnagyobb különbség, amiből a nagyszünetre is megmaradt 11 pont (50-39). Ekkor lubickolt valósággal az idei 1/1-es, Irvingnek minden bejött, pontjainak nagy részét (8-at) a második negyed végén szerezte.

Fordulás után repülőrajtot vett a Pistons, alig több mint két perc alatt 4 pontra csökkentették hátrányukat, megint Stuckey volt a főkolompos, Gordon agya azonban teljesen elszállt és a következő támadások rajta mentek el. A túloldal ezt ki is használta, újra 12 volt közte és ezen a részén a meccsnek nem is nagyon volt védekezés. A Pistonsnál Knight, a Cavsnél pedig Jamison volt foghatatlan. Ahogy fogyott ki azonban a Detroit újonc irányítója és ütögette be a személyi hibáit, úgy álltak meg megint az autóvárosiak, a vendégeknél pedig Sessions, valamint némi meglepetésre Samardo Samuels lépett elő, így a záró játékrészt 10 pontos fórral kezdték Byron Scott legényei. Ott aztán nem volt megállás, a második sor Gee-Samuels-Gibson felállásban lerendezte a találkozót a negyed első felében, 93-76 után nem volt annak realitása, hogy a ma is gyengén kosarazó Frank-alakulat visszajöjjön a meccsbe, simán nyert végül a Cavaliers.

A Pistonsnál Knight nagyon jól, szinte hibátlanul játszott és ma Ben Gordon is a jobbik arcát mutatta a meccs nagy részében. A túloldalon igazi csapatmunka volt, hatan is két számjegyű pontot értek el és teljesen megérdemelten vitték haza a győzelmet, egységes gárdaként játszottak, ami még akkor is jó jel, ha nem túl acélos ellenfél ellen tették mindezt.

Pistons: Gordon (25 pont), Knight (23 pont, 6 gólpassz), Monroe (10 pont, 7 pattanó, 5 eladott labda)

Cavaliers: Samuels (17 pont), Sessions (16 pont, 7 pattanó, 6 gólpassz), Jamison (15 pont), Irving (14 pont, 7 gólpassz), Vareajo (10 pont, 7 pattanó), T.Thompson (10 pont)

 

New Orleans Hornets - Boston Celtics 97 - 78

Azok után, hogy a szezon első két meccsén szépen helyt állt a Boston, most aztán valami bődületesen rosszul játszottak az Eric Gordont nélkülöző Hornets otthonában Rivers mester tanítványai, így a nap egyik legnagyobb meglepetéseként simán diadalmaskodott a NOH, mely egy kezdeti rövidzárlat után végig vezetett a mérkőzésen. Jarrett Jacek-et először vethette be Monty Williams, a rutinos kisember pedig azonnal robbantott, 21 pontja és 9 gólpassza mellé még 2 blokkot is kiosztott, mondhatni Chris Paul-i performanszt nyújtott az új arculattal rendelkező New Orlenas-ben. Még csak két meccs telt el az alapszakaszból a mostani vendéglátók számára, de a pár éve még gyéren látogatott városi kosáresemény mára CP3 nélkül is szinte garantáltan teltházat vonz, s senki sem sírja vissza egyelőre a liga egyik, ha nem a legjobb irányítójának tartott Pault. Kicsit hasonló a helyzet náluk, mint Anthony elvesztése után a Denvernél tavaly, bár azért messze nem olyan minőségű a keretük, viszont így is gyorsan kiderült, hogy vannak is tartalékaik a "csípős darazsaknak", illetve az újak is szépen kezdenek beilleszkedni, most a térdsérülés miatt hiányzó Gordon távollétében Chris Kaman oktatott a kispadról érkezvén, s az egységes csapatteljesítmény a vártnál sokkal simább győzelmet ért.

A jól kezdő, majd utána 44 percen keresztül csak ellenfele mögött "loholó" Celtics drukkerei nem ma szerették meg jobban rutinos kedvenceiket, elég kiábrándító volt az a szenvedés, amit Garnették ma kosárlabda címen bemutattak a parketten. Így is van viszont pozitívum az ő oldalukon, ugyanis a semmiből hirtelen kiderült, hogy van egy használhatónak tűnő 5-ös centerük a D-League-ből szerződtetett Gregg Stiemsma személyében, aki élete első NBA-s mérkőzésén 6(!) blokkot osztott ki, s a játék többi területén sem volt teljesen elveszett. Továbbá Ray Allen dobóformája is kiváló, de ez a performansz Pierce, Pietrus és Wilcox hiányában is szörnyen kevés volt, emberemlékezet óta nem kezdett szezont 0 - 3-mal a Boston, nem lesz könnyű innen egy tisztességes december - januárt összehozni, pedig a gyenge mérleg esetén messze nem biztos, hogy Danny Ainge és társai egyben fogják tartani az egyébként annyira nem rossz állapotban lévő C's-t, bár ez azért még valóban a jövő zenéje.

A Hornets legjobbjai: Jack (21 pont, 4 lepattanó, 9 gólpassz, 2 blokk), Landry (20 pont, 11 lepattanó), Belinelli (13 pont, 4-ből 3 tripla, 6 lepattanó), Okafor (13 pont, 6 lepattanó, 5 blokk), Kaman (12 pont, 9 lepattanó, 3 blokk)

A Celtics legjobbjai: Allen (15 pont, 8-ból 4 tripla, 3 gólpassz, 3 eladott labda), Rondo (13 pont, 6 gólpassz, 4 eladott labda), Bass (11 pont, 4 lepattanó), Dooling (10 pont, 3 lepattanó)

 

Denver Nuggets – Utah Jazz 117 - 100

Csoportrangadóra készült a szezont győzelemmel kezdő Denver, ellenfele, a Jazz a back-to-back érkezett Los Angelesből. A Sóvárosiak támadójátéka javult valamelyest a tegnaphoz képest, a Denver azonban (nem meglepő módon) túldobta ellenfelét. A meccs tulajdonképpen félidőre eldőlt, a Jazz magasemberei nem tudtak mit kezdeni Nenével (10/13 mezőnyből) és Al Harringtonnal (8/11), akik mellett a kisemberek is bőven termeltek. Nene láthatóan sokkal hasznosabb, ha nem centerekkel kell verekednie, Mozgov végezte ma helyette a piszkos munkát. A túloldalon megint feltűnő volt, hogy a gárdának nincs igazi húzóembere, aki a nehéz pillanatokban átlendítené a csapatot a holtponton, bár az újonc dobóhátvéd, Alec Burks néhány nagyon szép megoldást mutatott be. A Jazz hajtós játéka megint csak arra volt elég, hogy ne szenvedjenek megalázó vereséget, a meccs alakulásába egy percig sem volt beleszólásuk. A török center, Enes Kanter egyelőre a károgó szakértőket igazolja: két meccs, 2/12-es mezőnyszázalék, nagyon rossz játék. A meccs érdekessége, hogy 26 (!) játékos lépett parkettre – akik közül 23-an pontot is szereztek.

Nuggets: Nene 25 pont, 7 lp. (24 játékperc), Harrington 18/6, 7 lp., Lawson 15, Fernandez 11/9, 8 gp., Gallinari 11/3, Afflalo 10, Andre Miller 7 pont, 12 gp.

Jazz: Jefferson 19, Burks 15, Miles 13/9, Millsap 13/3, 8 lp., Harris 10/6, Hayward 10/3, 7 gp., Favors 10 lp.

 

Phoenix Suns – Philadelphia 76-ers 83 - 103

Az eddigi sima meccsek után az egyik legsimább: a Suns már 34 ponttal is égett hazai pályán, ahhoz képest tisztes vereségnek tűnik a zakó mérete. Steve Nash talán leggyengébb Suns-meccsén van túl, 4 pontja mellett 6 labdaeladás és egyetlen árva gólpassz került a statlapjára. A vezérét nélkülöző Suns hálóban vergődő halra emlékeztetett, noha Ronny Price próbálta összefogni a társaságot a meccs második felében - de ekkor már régen elment a meccs. Robin Lopez előző meccses királysága rövidéletű volt, a nagy reményekkel igazolt Shannon Brown eddig finoman fogalmazva sem váltja meg a világot. Price, Warrick, Grant Hill és az újonc Markieff Morris dicsérhető, ők mentek-hajtottak, a többiek viszont ’kuka-kategória’ – egyesek (Frye, Brown) talán nem csak erre a meccsre. Éles kontrasztot jelentett viszont a másik oldal: hat kisemberük is elérte a 10 pontot, gyakorlatilag szétfutották a Sunst, az újonc Vucevic ígéretesen mozgott a palánkok környékén – Philadelphiában most szép az élet, hiszen fiatal, de eredményes csapatuk van. Doug Collinst sokan féltették tavaly ettől a munkától, de a veterán sztáredző úgy tűnik, tovább folytatja egy kiváló csapat összerakását (a tavalyi draftmásodik Evan Turner is kezd arra a szintre eljutni, amire képes) – igazából már csak egy domináns magasember hiányzik ebből a keretből (Elton Brand már rég nem az, Vucevic még nem az), hogy a legnagyobbakkal is eséllyel vegyék fel a versenyt. Az irány mindenesetre jó, és aki szereti a gyors és hajtós kosárlabdát és kíváncsi a jövő egyik legígéretesebb társaságára, kövesse a Sixers meccseit.

Suns:
Price 16/3, Warrick 14, Hill 14.

Sixers: Holiday-Young 15-15, Igoudala 15/9, 6 gp., 4 lsz., L. Williams 13/6, Meeks 12/6, Turner 12, 7 lp., Hawes 9 pont, 11 lp.

 

Golden State Warriors – New York Knicks 92 - 78

Baljós előjelekkel készülődött a meccsre a hazai gárda, hiszen az irányító Stephen Curry bokasérülése nem jött rendbe. Ennek megfelelően inkább a Knicks vezetett pár ponttal, bár Carmelo Anthony és Stoudemire is kifejezetten rosszul dobott. A fordulópont a harmadik negyed végén következett be: az addig is remekül játszó Curry-pótló, Brandon Rush egy másodperccel a vége előtt triplával egalizált, onnantól kezdve nem volt megállás, Monta Ellis is egyre jobban belelendült, míg a túloldalon a kiegészítő emberek elfáradtak, a sztárok pedig nem tudtak megújulni. Rush mellett külön ki kell emelnünk Ish Smith-t, aki 10 pontja mellett 6 lepattanót kapkodott össze – és Kwame Brownt, aki hasznos tagja (10 pattanó) tudott lenni a csapatnak. A Knicksben Tyson Chandler továbbra is használhatatlan, ha nincs mellette egy jól passzoló irányító (itt nincs), Landry Fields és Bill Walker viszont jól mozgott, ez bíztató a jövőre nézve.

Warriors: Ellis 22/6, 8 gp., Rush 19/6, Lee 13, Smith 11/3, McGuire 8 pont (3/3 mezőny, 2/2 büntető).

Knicks: Stoudemire 16 pont, 10 lp., Fields 14/3, Walker 14/6, Anthony 13.

 

A nap lúzere: Boston Celtics. A 0-3 egy dolog, de majdnem hússzal égni egy teljesen újjáépülő és még mindig elég lyukas csapat ellen, az nem jó előjel. Garnettéknek sürgősen ki kell találniuk valamit, mert az első két meccs biztató végeredménye után ez a mai igen gyengére sikerült, még akkor is, ha Paul Pierce (és Mickael Pietrus ugye egyelőre hiányzik).

A nap lúzere 2.: Russell Westbrook. 0/13 mezőnyből, ez még tőle is botrányos. Óriási mázlija, hogy így is sikerült nyernie az Oklahomának.

A nap hőse: Golden State Warriors. Szezon előtt még csak hallhattuk, hogy Mark Jackson a védekezésre helyezi a hangsúlyt és az első találkozó a Clippers ellen elég gyengére sikeredett, ám most zsinórban a második keleti powerhouse-t kapják el, ráadásul Stephen Curry nélkül! Jó lesz odafigyelni az oaklandiekre, mert a támadójátékukról híres Knickset is 78 ponton tartották.

A nap hőse 2.: DeJuan Blair - Nem csalás, nem ámítás, nem elírás. A Spurs alulméretezett centere nagyot fakított a Blake Griffin vezette Clippers elleni rangadón, mely leginkább az ő 20 pontjának, illetve remek palánk alatti munkájának köszönhetően vált derbiből sima diadallá. Ilyen egy jó x-faktor a kosárlabdában.

Napi top10:

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus