Sűrűsödik a mezőny

Phoenix Suns – Golden State Warriors 102 – 91

Még tegnap, magyar embernek is megfelelő időben, 21:30-tól játszották ezt a találkozót, amin az eddig pocsék Suns fogadta a hullámzó Warriorst. A vendégekhez hozzá kell tenni, hogy folyamatos sérülések és egyéb problémák sújtják őket. Előbb Steph Curry dőlt ki kis időre, majd Monta Ellis nagymamája halt meg, most pedig mindketten pályára léphettek, de David Lee bajlódott kisebb sérüléssel, mint kiderült nem sokkal a meccs előtt, úgyhogy ezúttal ő hiányzott a megszokott kezdőötösből, helyét Dominic McGuire vette át.

Jól kezdtek a vendégek, végig vezették az első negyedet, de végül csak egy Kwame Brown zsákolásnak köszönhették 26-25-ös előnyüket. A második felvonás elején sem volt semmi probléma, de 30-25 után benyeltek egy 9-0-s Suns rohamot, itt főleg az újonc Markieff Morris jó, sokoldalú és hasznos játéka volt feltűnő. Egyszer ugyan egyenlítettek még a vendégek, de a vezetést már nem sikerült átvenni, 51-47-es hazai vezetéssel vonultak az öltözőbe a csapatok. Fordulás után két Curry tripla után hiába jött az időkérés, McGuire pontjaival 51-55 lett az állás, de ekkor vezetett utoljára a Warriors, egy újabb hazai, ezúttal 19-6-os futás megpecsételte sorsukat. A harmadik felvonás vége hiába sikerült jobban a Golden State-nek, három egységgel még mindig le voltak maradva (69-72), ráadásul ekkor voltak utoljára látótávolságon belül. 9-0-ával nyitották Nash-ék a záró játékrészt (81-69) és bár még innen is volt felállás (83-80), Frye és Dudley triplái, valamint Nash három és fél perc alatt dobott 11 pontja kivégezték az ellenfelet, simán nyert végül a Suns.

Helyenként mindkét oldal szórakoztató játékot mutatott, de nagyon sok volt az elemi hiba is. A hazaiak annak ellenére is sokkal jobban pattanóztak, hogy gyengébben dobtak mezőnyből, ez főleg Andris Biedrins állandó faultproblémáinak köszönhető, a Lee sérülése miatt egyébként is állandó small-ballra kényszerített Warriors még alacsonyabb lett a palánkok alatt. A lett center mellett ráadásul Curry is a személyhibákkal küszködött, kettejük hiányát pedig már nem viselték el Mark Jackson tanítványai.

Suns: Nash (21 pont, 9 gólpassz), Markieff Morris (16 pont, 9 pattanó), Dudley (15 pont)

Warriors: Ellis (18 pont, 11 gólpassz, 5 pattanó), McGuire (14 pont, 9 pattanó), Rush (13 pont)

 

Boston Celtics - Washington Wizards 100 - 92

Tegnap már egyszer összemérte tudását ez a két gárda, s akkor is könnyűnek találtatott az egész mezőny egyetlen még most is nyeretlen csapata, a Washington. Az esélyeiket nem növelte, hogy most ráadásul Bostonban kellett bizonyítani, de lényegesen ötletesebb játékkal rukkoltak ki Blatche-ék, mint 24 órával korábban. A hazaiaknál Jermaine O'Neal sérülés miatt hiányzott, helyette az újonc blokkológép, Stiemsma került be az első ötösbe, aki máris két szép sapkával nyitott bemutatkozásképp. A vendégek mestere, Flip Saunders ezt nem is bírta idegekkel, személyi hibákat reklamálva nem egész kettő perc alatt elérte, hogy két technikait fújjanak rá és mehessen az öltözőbe. Érdekes mód, miután kivették a féket a csapat éléről, máris jóval bátrabb játékkal jött lendületbe a fővárosi alakulat, az első negyed végén náluk volt az előny, sőt, a következő kettőben is tartották a lépést, és sokáig ők voltak előnyben. Aztán jöttek Pierce triplái, illetve Allen fantasztikus kosarai, a csuklóját elég csúnyán meghúzó Rondo pedig 13 gólpasszával most is extra volt, bár a 7 eladott labda nem kevés. Volt egy olyan periódusa a bostoniaknak, amikor zsinórban 7 támadást fejeztek be kosárral, ebben a szakaszban gyakorlatilag el is dőlt a mérkőzés, Andray Blatche bravúros megoldásai viszont a felszínen tartották őket. A Saunders helyére "beugró" Randy Wittman nem meccselt rosszul. A Celtics ezzel a sikerrel már 3 - 3-as mérleget tudhat magáénak a pocsék start után, a Washington pedig továbbra is nyeretlen. A találkozó leginkább üde színfoltja egyértelműen a hazaiak újonca, Gregg Stiemsma volt, aki az említett 2 szerelés mellett karriercsúcsot jelentő 13 pontot és 7 lepattanót is szerzett, valamint 2 gólpasszt is kiosztott a társaknak. A Boston egy olyan centert talált, aki akár tényleg használható lesz a későbbiekben is. A ma visszatérő Wilcox-ot már talán meg is előzte a rotációban, bár jó kérdés Rivers-nél, hogy mennyire használja majd őt az élesebb meccseken is.

A Celtics legjobbjai: Allen (27 pont, 7-ből 6 tripla), Pierce (21 pont, 8 lepattanó, 4 gólpassz, 3 eladott labda), Bass (14 pont, 6 lepattanó), Stiemsma (13 pont, 7-ből 5 mezőny, 7 lepattanó, 2 blokk), Garnett (10 pont, 8 lepattanó, 6 gólpassz, 3 eladott labda), Rondo (6 pont, 7 lepattanó, 13 gólpassz, 7 eladott labda)

A Wizards legjobbjai: Blatche (28 pont, 9 lepattanó, 2 szerzett labda, 2 blokk), McGee (17 pont, 9-ből 8 mezőny, 14 lepattanó, 3 blokk), Wall 811 pont, 3 lepattanó, 8 gólpassz, 2 szerzett labda, 7 eladott labda), Young (10 pont)

New Jersey Nets – Indiana Pacers 94 – 108

A liga két legrosszabbul dobó csapata találkozott hajnalban New Jersey-ben. A Nets egészen kilátástalan játékot mutat, az utóbbi időben ráadásul egyre rosszabbat, Brook Lopez nélkül szinte teljesen esélytelenek, míg a Pacers a gyenge dobószázalék ellenére is ott van a top gárdák között. Ha ez nem is tükröződött teljesen a végeredményben, a mérkőzés alakulásában teljesen. A rajtot a vendégek kapták el jobban és az itt elkövetett 6-0-s roham el is döntötte az összecsapást. Ezután a hazaiak egyszer sem tudták már sem egyenlíteni, sem vezetni. Az is feltűnő volt, hogy míg a fekete-sárga alakulatnál jól szétoszlottak a pontok, addig a fehérben játszó New Jersey szekerét leginkább két ember, Deron Williams és az újonc Marshon Brooks húzta, végül 21-29 lett ez a játékrész. A második negyed elején még megpróbálkoztak a hazaiak a meccs irányításának átvételével, 33-35-nél már csak minimális hátrányban voltak, de itt megint áttértek arra, hogy csak D-Will és Brooks, valamint a szintén jól teljesítő Damion James szerezzen pontot, így csak az eredmény szinten tartására voltak jók, a nagyszünetben 42-48-at mutatott az eredményjelző.

Fordulás után dőlt el a győzelem sorsa, mert hiába tartotta még mindig fenomenálisan magát a Williams-Brooks páros előbb a Granger-George, majd később a West-Collison kettős ellen, 60-65-nél, négy perccel a harmadik felvonás vége előtt teljesen megálltak és 13 egységnyi hátránnyal várhatták az utolsó 12 percet (64-77). A záró játékrész csak formalitás volt, gyakorlatilag le sem kellett volna játszani, egyik csapat sem erőlködött túl sokat. A győztes Pacersnél Paul George-ot kell kiemelni mindenképpen, akik ma is pazarul dobott a triplavonalon túlról (5/5) és a gárda legeredményesebb játékosa lett (21 pont). Mellette a szokásos jó teljesítmények és ezúttal George Hill is már a jobbik arcát mutatta és David West sem erőlködött annyit. A túloldalon Marshon Brooks félelmetes minden szempontból. Az ellenfélnek a játéka miatt (a második legtöbb pontot átlagolja az újoncok között Kyrie Irving mögött úgy, hogy jóval kevesebb lehetőséget kap), a saját drukkereknek meg azért, mert félő, hogy ő is része lesz a Howard cserének, ha megtörténik (a Magic helyében biztosan kérném a fickót). Deron Williams kapott egy könyököst Tyler Hansbroughtól, de hamar visszatért és ezúttal vezér tudott lenni (bár 1/7-es triplamutatója továbbra is gyenge), csapatán azonban nem tudott segíteni most sem.

Nets: D.Williams (22 pont, 8 gólpassz), Brooks (21 pont, 7 pattanó), Gaines (12 pont), D.James (10 pont, 5 pattanó)

Pacers: George (21 pont, 5/5 hármas), Granger (15 pont, 6 pattanó), West (13 pont), Hansbrough (12 pont, 7 pattanó), D.Jones (11 pont), Collision (9 pont, 7 gólpassz)

 

New York Knicks – Toronto Raptors 85 – 90

A Madison Square Garden közönsége annak ellenére is győzelmet várhatott a Toronto Raptors elleni meccsre, hogy továbbra sem léphetett parkettre Amare Stoudemire. Azt tudhatták, hogy az ő eredeti ellenfele, Andrea Bargnani elég jó formában van, nos, ha nem tudták, akkor az olasz ezt rögtön az elején tudatosította is bennük. A vendégektől ő és DeMar DeRozan elképesztőt hoztak az első negyed első felében, a túloldalon Carmelo Anthony és Toney Douglas csak az eredmény tartására volt jó. A negyed végén már 13 pontos Melo azonban előbb egyenlített, majd helyzetbe hozta Steve Novakot, akinek a triplájával a végig hátrányban lévő Knicks vezetett az első 12 perc után (22-23). Az igazi feketeleves a második negyedben jött a New Yorknak. Négy percig kosárképtelenek voltak, míg a túloldal szorgosan gyűjtögette a pontokat. A vezér ezúttal DeRozan volt, de fellépett mellé Barbosa, Calderon és később Rasual Butler is, aki évek óta a legjobb meccsét játszotta. Ezt a felvonást 29-11-re hozták a vendégek, így 17 egységnyi előnnyel vonulhattak a nagyszünetre.

Megnyugvásra nem volt okuk, mert híresek arról, hogy nem igazán tudják befejezni a végjátékokat, előnyből sem és most is elkezdett szépen fogyni a differencia a két gárda között. Anthony és Douglas léptek fel újra, ezúttal főleg utóbbi, hiszen gyors egymásutánban elsüllyesztett három trojkát, de emellett is eredményes volt. Vezetésével három pontra csökkent a vendégek előnye, a hajrá azonban a Raptorsnak sikerült jobban, így még mindig 9 ponttal vezettek az utolsó 12 perc előtt. A záró felvonásban olyat csinált a Raptors, amit nem sokszor: nem estek össze. Hiába váltott god-mode-ba Carmelo és hiába hozta helyzetbe csapatát, egyszer sem sikerült a vezetésért támadni. Egyre csökkent az előny, fél perccel a vége előtt Chandler zsákolásával mindössze egy pont volt már csak a különbség a két alakulat között, de Bargnani helyére rakta mindkét büntetőjét, Melo pedig ezúttal kihagyta az egyenlítést jelentő triplát. Mindkét csapat 2-3-mal áll így és a Knicksnél már nagyon várhatják Amare-t és Shumpertéket, nélkülük nagyon vékony ez a gárda. Ma sem volt elég Douglas és Anthony ponterőssége, valamint Chandler dupla-duplája, egyszerűen kevés az opciójuk, így sokkal jobban védhetőek. A túloldalon Bargnani a pazar kezdés után kicsit belassult, de szerencséjükre DeRozan egyáltalán nem. Rasual Butler dupla-dupla és három tripla, carreer-night, és José Calderon megint 10 gólpassz fölött, neki egyelőre idén elképesztően jól megy Dwayne Casey rendszerében.

Knicks: Anthony (35 pont, 11 pattanó, 4 gólpassz), Douglas (22 pont), Chandler (11 pont, 10 pattanó)

Raptors: DeRozan (21 pont), Bargnani (21 pont), Butler (13 pont, 10 pattanó), Calderon (9 pont, 12 gólpassz)

Detroit Pistons – Orlando Magic 89 – 78

A nap meglepetését szolgáltatta az eddig igencsak visszafogott Pistons, akik otthon verték meg a négyes győzelmi sorozattal érkező Magicet. Már az első negyedet is jobban kezdték a hazaiak, de a végén minimálisra csökkent az előnyük, ami a második negyed elején Anderson és Redick révén hátránnyá is változott. A félidőben még két egységgel (44-46) vezetett az Orlando annak ellenére is, hogy Ben Gordon már ekkor 17 pontnál járt, ma azt az arcát mutatta, amiért még Chicagóban is szerették. A fordulás után teljesen tompává váltak azonban a floridai együttes sztárjai, míg az autóvárosiak szépen elosztották a pontokat, fordítottak és egyre jobban kezükben tartották a vezetést. Az utolsó negyedben állandósodott az 5-8 pontos különbség, a teljesen enervált vendégek nem tudtak mit kezdeni az egyébként átlagosat nyújtó vendéglátóikkal és sima vereséget szenvedtek a végére. Dwight Howard ezúttal elmaradt a dupla-duplától, de még így is messze a legjobb Magic játékos volt ma. Az Orlando védjegyének számító triplák egyáltalán nem mentek: ha levesszük Türkoglu 4/6-ját, akkor 4/16-ot tudtak felmutatni a vonalon túlról. A hazaiaknál többen is hozták a kötelezőt, Gordon pedig felülmúlta önmagát és bár ez valószínűleg nem sok csapat ellen lenne elég ilyen sima győzelemre, ma ez is megtette.

Pistons: Gordon (26 pont, 6 gólpassz, 5 eladott labda), Stuckey (14 pont), Prince (14 pont), Monroe (10 pont, 9 pattanó), Jerebko (8 pont, 11 pattanó)

Magic: Howard (19 pont, 7 pattanó, 5 szerzett labda), Anderson (13 pont, 6 pattanó), Türkoglu (13 pont)

 

Minnesota Timberwolves – San Antonio Spurs 106-96

Előző este éppen a bajnok ellen szerezte meg első győzelmét a Wolves, míg a Spurs jó mérlegének javítására készült, hiszen az elmúlt 16 alkalommal a Sarkantyúsok megverték a Wolvest. A vendégek ennek megfelelően magabiztosan kezdtek, rögtön egy 7-0-s sorozatot vágtak ki – jött azonban Kevin Love, és vezetésével a negyed közepére megfordította az állást a hazai alakulat. Sőt, az utolsó két perc gyenge játékát kihasználva a Wolves 10 pontos előnyre tett szert – Love 13 pontnál és 3 triplánál járt ekkor. A második negyed elején Derrick Williams is pályára került, és ha már ott volt, gyorsan bevágott 7 pontot – ezzel tartotta a különbséget a Wolves. A Spursben Ginobili és Jefferson találgatott be. A 22. percben a végkimenetelt komolyan befolyásoló eset történt: a szezonban eddig 5-6 évvel ezelőtti formájában játszó Manu Ginobili fájdalmas arccal ment le: egy szerelési kísérlet közben eltört a bal kisujja (dobókéz…).

A második félidő elején Duncan és Parker is hozzá-hozzászólt a meccshez, de a negyed közepén 14-5-ös hazai roham következett, Adelman mester fiai gyakorlatilag mindenhonnan mindent bedobtak, és az ekkor szerzett 17 pontos előny bőven elég volt a legjobbját elveszítő Spurs ellen. Jefferson és Duncan mellett a cserecenter Splitter kiválóan játszott, Tony Parkernek azonban fel kell pörögnie: Ginobili kiválásával még több teher nehezedik majd rá, és finoman fogalmazva sincs csúcsformában.
A Wolves viszont maradéktalanul dicsérhető, 3 szoros vereség után két nagycsapat legyőzésével (és összeszedett játékkal) bizonyított. Love továbbra is All-Star szinten játszik, a kezdőötös minden tagja eljutott legalább 10 pontig, és a draftmásodik Derrick Williams a kispadról hibátlanul dobott.

Wolves: Love 24/12 (15 lp., 3 labaszerzés, 2 blokk), Ridnour 19/6 (9 gp.), Beasley 19/6, Johnson 14/6 (100 % mezőnyből!), Milicic 10, D. Williams 7 (100% mezőnyből).
Spurs: Duncan 16 (5 gp.), Jefferson 16/12, Splitter 12 (5/7 mezőnyből), Parker 11 (9 gp.), Ginobili 8/3.

 

Dallas Mavericks – Oklahoma City Thunder 100-87

Veretlenül, 5 győzelemmel a szatyorban érkezett Dallasba az OKC, de a felszín alatt ennek ellenére vannak náluk feszültségek (Durant és Westbrook szóváltása). A Dallas kissé beragadt a rajtnál, de láthatóan kezdenek belerázódni (értsd: kisebb különbséggel kapnak ki), az előző főcsoportdöntő két résztvevőjének meccsén összességében a vendégek voltak esélyesebbek.

Kemény gyürkőzéssel kezdődött a meccs, 6 perc után 9-8 volt csak az állás. Az egyik oldalon Westbrook, Ibaka és Harden találgatott be, a túloldalon Nowitzki mellett a cserék, Vince Carter és Lamar Odom tartotta a lépést. A második negyed elején Carter állt a sereg élére, 4 büntetőjére és Terry triplájára alapozva 7 ponttal megugrott a Dallas. Az OKC-ben Westbrook ismét nem a gólpasszaival tűnt ki, a Dallas viszont rutinosan (a változatosság kedvéért most Haywood és Terry révén) tartotta a 7-10 pont közötti különbséget. Feltűnő volt, hogy Vince Carter egyre inkább belerázódik a rendszerbe, több olyan megoldást láthattunk tőle, ami igazán Dallas-os.

A harmadik negyedben próbált közelebb férkőzni ellenfeléhez az Oklahoma, a próbálkozás azonban gyorsan elhalt, a Dallas pedig az előző playoffban annyiszor megcsodált ritmusváltását bemutatva 12-2-es pusztító ötpercet mutatott be, amivel le is rendezte az érdemi kérdéseket. Az OKC többször is feljött 7-8 pontra, de ennél közelebb nem engedte őket a kiváló csapatjátékot játszó címvédő, így a vendégek elvesztették a veretlenségüket. Westbrook most sem nagyon koncentrált a csapat mozgatására, a csapatszinten kiosztott 12 gólpassz is reménytelenül kevés volt ma az ellen a Dallas ellen, amely kispadjáról 47 pont érkezett. A meccs krónikájához tartozik, hogy az OKC-ből influenza miatt hiányzott a triplavető Daequan Cook, Thabo Sefolosha pedig kisebb lábsérülése miatt elég kevés percet kapott.

Mavericks: Nowitzki 26/3, Marion 17/3, Carter 14, Terry 15/9, Mahinmi 10 (9 lp.), Odom 8 (6 lp.), Haywood 6 (8 lp., 2 blokk), Kidd 9 gólpassz.

OKC: Durant 27/9, Westbrook 18 (8 lp., 3 gp., 3 labdaszerzés), Harden 16/3 (7 lp.), Ibaka 10 (8 lp., 2 blokk), Maynor 9/3.

Denver Nuggets – Milwaukee Bucks 91-86

A Denver a Lakers elleni dupla meccs után letudta első, három egymást követő estés fellépését. A Nuggetsban át sem öltözött a kisebb sérülést szenvedő Nene Hilario, távollétében európai kettőssel (Mozgov-Koufos) kezdett a palánkok alatt a hazai gárda. A Bucksban kezdenek visszaszállingózni a mindenesek: Delfino már a kezdőbe is visszatért (bár ehhez kellett Dunleavy megfázása is), Mbah a Moute pedig első meccsére készült a szezonban. A Denveren érződött a fáradtság az első félidőben, jobbára a Bucks vezetett Jackson, Udrih és az újonc Leuer pontjaival, a túloldalon Gallinari és Lawson pontjai mellett az a Corey Brewer is remekül játszott, aki csak az erőltetett menet miatt került be a rotációba.

Az egállal záruló első félidőt követően Koufos is aktivizálta magát a Denverben, a Milwaukee-ban azonban szépen oszlottak meg a pontok, és 6 egységnyi előnnyel fordulhattak az utolsó játékrészre. Ahol egyértelműen Harrington lépett elő nyerőemberré: a szezon előtt a szurkolók által csapatból kikövetelt kiscsatár-erőcsatár átmenet a szezon eddig eltelt részében a Nuggets talán legjobb teljesítményt nyújtó játékosa – ma ’csak’ ponterős volt az utolsó negyedben, és 2 ponton tartotta a nála jóval magasabb Andrew Bogutot. A Nuggets ezzel 4-2-re módosította szezonmérlegét, míg a Bucksnál verhetik a fejüket a falba: komoly győzelmi esélyt szalasztottak el.

Nuggets: Gallinari 21/3 (10 lp.), Harrington 17/3 (8 lp.),     Lawson 16 (6 gp.), Brewer 10/3, Koufos 8 (6 lp.).

Bucks: Jackson 17/3, Delfino 14/9 (9 lp., 3 gp., 3 lsz., 2 blokk), Bogut 12 (7 lp.), Jennings  12, Leuer 8 (4/5 mezőnyből).

Utah Jazz – New Orleans Hornets 94-90

A Hornets nem pihent sokat, hiszen előző nap még Sacramentóban kapott ki, így a lendületbe jövő Jazznek jó esélye nyílt újabb győzelmet aratni. A Hornetsben továbbra is maródi Eric Gordon, míg a Jazzben először kezdett a rutinos Millsap-Jefferson palánk alatti kettős. Az első negyed meglepetésembere Jason Smith volt, a csere-erőcsatár 8 pontot szerzett. Ezzel az extrával vezetett is a vendégcsapat. A második negyed cserecenter-pontokat hozott: Kaman rámolt be hatot, a túloldalon a Favors-Kanter testvéries megosztásban nyolcat. A negyed második felében a Hornetsnél elfogyott a tudomány (vagy a kispad), a Jazz pedig triplákkal megfordította az állást.

A harmadik negyedben ismét fordult a kocka: a Jazztől csak Jefferson volt képes gyűrűbe találni, a túloldalon viszont sültek a kezek, négypontos előnynek örülhettek. A Jazz kivágott ugyan egy 8-1-es részhajrát, Jarrett Jack azonban pillanatok alatt dobott 7 pontjával ismét a Hornets vezetett, és négy ponttal előrébb tartott a dudaszó pillanatában. Meg kell dicsérnünk Al-Farouq Aminu-t, a kiscsatár egészen kiválóan játszott ebben az időszakban Trevor Ariza helyén, aki meghúzódott, és nem is tudott visszajönni. Az utolsó játékrészben sokáig egál környékén haladtak a csapatok, az utolsó két percben azonban Harris triplája után Jack eladta a labdát – a meccsvégi idegek harcát pedig Harris elbírta, így a Jazz sorozatban második győzelmét gyűjtötte be.

Jazz: Jefferson 22 (6 lp.), Harris 19/9 (5 gp.), Howard 13, Miles 11/3, Watson 7 gp.

Hornets: Jack 27/3 (11 gp., 5 lp.), Smith 16 (8 lp., 8/13 mezőny), Kaman 14 (6 lp., 6/7 mezőnyből), Aminu 11.

 

A nap hőse: Kevin Love. Vezérletével a Minnesota Timberwolves a bajnok után a San Antonio Spurst is zakóval küldte haza. Love-ot tavaly sokan kritizálták All-Star részvétele miatt - idén az elsők között fogják behívni.

A nap lúzere: az Orlando Magic. Négy győzelemmel érkeztek az eddig nagyon gyenge Pistonshoz, és sima vereséget szenvedtek, kiábrándító játékkal - a Pistonsnak még csak meg sem kellett nagyon erőltetnie magát.

 

A nap legszebb jelenetei egy csokorban: