Tovább robog a portlandi gyors

 

Orlando Magic – New Jersey Nets 94 – 78

Pikáns párosítás volt rögtön a nap első találkozója, ugyanis Dwight Howardékhoz az a gárda látogatott, amelyik a legjobban szeretné megszerezni a centert, a New Jersey Nets. A vendégek az első találkozón 21 pontos hátrányból tudtak fordítani a Wizards otthonában, de egészen kilátástalan játékot mutattak az Atlanta ellen, ráadásul otthon. A vendéglátó Magic a Thunder elleni kisiklást javította legutóbb a Rockets ellen. A mai meccset is jobban kezdte az Orlando, bár az első két perc komikusra sikeredett, de egyszer sem voltak hátrányban és a negyed közepétől kezdve elkezdték előnyüket drasztikusan növelni Ryan Anderson, Jason Richardson és Howard segítségével, a negyed vége 28-16 lett. A második felvonást is sokkal jobban kezdték a hazaiak, a cseréknek és Anderson kosarának köszönhetően három perc játék után már dupla annyi pontjuk volt, mint a Netsnek (36-18). 18-20 pont között mozgott a differencia, de a nagyszünet előtti három percet sikerült nagyon elrontania a Magicnek és Sundiata Gaines, valamint leginkább az újonc Marshon Brooks vezetésével elindult felfelé a New Jersey és a félidőben 50-44-et mutatott az eredményjelző, mindössze 6 pont volt már csak közte.

Fordulás után a Howard-Anderson páros tartotta az előnyt a Mehmet Okür-Deron Williams kettőssel szemben, sikerrel, bár tovább közeledett ekkor a vendég együttes (55-52). Az egyenlítés azonban nem sikerült és megint nagyon megálltak, az Orlando folyamatosan tudott ezután elhúzni, igazából senki nem emelhető ki, mert mindenki betalált, talán JJ Redick és Howard voltak ekkor a legdominánsabbak. 75-60-nál megint szakadéknyi különbség nyílt a két fél között, a negyed vége is 75-62 lett. A záró játékrészben négy percig csendben voltak a hazaiak, pont nélküliségüket azonban csak annyira tudta kihasználni a Nets, hogy 7 egységre feljöjjön. A kezdő visszatért a Magicnél és nagyon gyorsan meg is duplázta a fórt és mivel három és fél percig ezek után a New Jersey nem tudott pontot szerezni, így nem is mondható, hogy túlságosan izgulniuk kellett volna a végjátékban Howardéknak. A center egyébként monster dupla-duplát hozott és a palánkok alatt olyan Úr volt, ami egy kezdő középjátékosát vesztő alakulat ellen elvárható. Mellette Anderson, Richardson és Redick is elismerést érdemel, de Turkoglu statlapja is tele, Duhon pedig a statisztikák ellenére jól irányította a gárdát. Főleg azért volt erre szükség, mert Jameer Nelson meccs közben lesérült, illetve hátfájdalmai miatt nem térhetett vissza a parkettre. A túloldalon Brooks az, aki minden elismerést megérdemel, mellette még talán Humphires kiemelhető, de ezzel le is zárhatjuk a sort, Deron Williams újabb pocsék meccsen van túl.

Magic: Anderson (22 pont), Howard (16 pont, 24 pattanó, 3 blokk), J.Richardson (16 pont), Redick (15 pont), Turkoglu (11 pont, 7 gólpassz, 6 pattanó)

Nets: Brooks (17 pont), Humphries (9 pont, 10 pattanó)

 

Houston Rockets – San Antonio Spurs 105 – 85

A texasi rangadó volt a második a nap folyamán. A Houston egy Orlando elleni vereséggel hangolt két nappal korábban, míg a Spurs bombaformában kezdett és második meccsén is diadalmaskodott, ezúttal a Los Angeles Clipperst verték (a Memphis Grizzlies után). Ami problémát okozhatott, hogy ez a találkozó egy nappal korábban volt és nem lehetett tudni, hogyan reagál az idősödő Spurs az erőltetett menetre. Mint kiderült, nem jól. A rajtnál rögtön beragadtak és a hazaiak 7 és fél perc alatt egy 21-10-es kezdést produkáltak, főként Kevin Martinnak és Luis Scolának köszönhetően. A vendégeknél Tony Parker eszmélt és még felhozta csapatát három pontra, a negyed végén pedig csak öt egységgel voltak lemaradva vendéglátóiktól. A második 12 perc elején még szorosabb lett a küzdelem, a Spurs át is tudta venni a vezetést és a negyed félnél 34-31-re vezetett csak a Rockets, ám itt következetett be a meccset eldöntő szakasz: megint Martin és Scola vezetésével a Houston egy 13-0-át repesztett, 47-31 után pedig már nem volt visszaút, a félidőben 53-35-re mentek Kevin McHale fiai.

A fordulás után DeJuan Blair és Manu Ginobili próbálkozott, kettejük játékának köszönhetően 12 pontra olvadt a differencia öt perc alatt, de közelebb nem tudtak kerülni, sőt, további három perc játékot követően már 20 pont fölött volt a hazaiak fórja. Courtney Lee egyedül hozta a harmadik felvonás végét és a 73-54-es állás azt jelentette, hogy minimális esélye maradt a San Antoniónak a fordításra. A negyedik negyed már a fiatalok és a cserék játékát hozta, nem igazán szakadt meg egyik oldal sem a védekezésben és végig 20 pont körül mozgott a különbség, nem is volt miért idegeskednie egyik gárdának sem. A végén pont 20-szal nyert a Rockets, ezzel egy nagy skalpot begyűjtve, a Spursnél pedig nagyon érdekes lesz, hogy mit tudnak kezdeni a back-to-back meccsekkel, mert ez lehetett egy sima kisiklás is, de ha folyamatosan problémájuk lesz a másnapokon való játékkal, akkor a sorsolás nekik nagyon nem kedvez. A hazaiaknál mindenképpen említést érdemel a Martin-Scola páros, ők csinálták meg azt a rohamot, ami végül döntött, mellettük Kyle Lowry szinte észrevétlenül ért el majdnem tripla-duplát. A másik oldalon Blairt lehet dicsérni és a padról Tiago Splittert, a többieket fölösleges.

Rockets: Martin (25 pont), Scola (18 pont), Lowry (16 pont, 9 pattanó, 8 gólpassz)

Spurs: Blair (22 pont, 12 pattanó), Splitter (10 pont, 11 pattanó), Parker (12 pont)

 

Sacramento Kings – Chicago Bulls 98 – 108

Kaliforniába látogatott az eddig önmagához képest gyenge teljesítményt nyújtó Chicago Bulls. A vendégek óriási mázlival nyertek a Lakers ellen karácsonykor, majd csúnya verésbe szaladtak bele Oaklandben a Golden State ellen. A túloldalon a Kings is megverte a Lakerst egy nappal később, mint a Bulls, viszont második találkozójukon ők is vereséget szenvedtek Portlandben. 1-1-gyel vágott neki mindkét gárda tehát az összecsapásnak, de a vendégek számára fontosabb volt, hogy valahogy formába kerüljenek. Ez az elején meg is látszott, ugyanis bár beragadtak a rajtgépbe - egy perc után 0-3-as hátrányba kerültek - , de a következő 4 és fél percben lemészárolták vendéglátóikat és egy 19-2-es rohanásnak köszönhetően már az első negyed közepére 14 ponttal vezettek. A különbség érdemben nem változott nagyjából 4 percig, ráadásul a Chicago annak is örülhetett, hogy nem egy ember vitte a lendületet a támadásokba, hanem szinte mindenki hozzátette a részét. A negyed végén mintha azt hitték volna, máris kezükben van a győzelem, mert 1:10 alatt kaptak 9 pontot, ezzel visszajött a meccsbe a Kings (24-30). A második 12 perc elején Fredette triplájával még közelebb is lopództak a hazaiak, ám Korver és Brewer kosaraival újra visszaállt a 15 pont és gyakorlatilag a teljes második felvonásban tartották ezt a távolságot Tom Thibodeau legényei. A nagyszünet előtti másfél perc azonban megint nem sikerült számukra, most 9-1-re bukták ezt a szakaszt, így a félidőben 60-53-ra vezettek csak.

Fordulás után a Sacramento már nem engedte el őket, egy gyors rohamot követően mindössze két pont volt a különbség és hiába jött egy 6-0 a vendégektől is, a differencia 4-6 pont között állandósult. Ebben a szakaszban Cousins és Evans voltak a „hangadók” az egyik, míg Rose és Hamilton a másik oldalon. Thornton duplája azt jelentette, hogy 5 perccel a negyed vége előtt mindössze egy pont volt már csak a Bulls fórja (71-72). Jött azonban a chicagói henger és ezúttal ők zárták le jobban a játékrészt. CJ Watson és némi meglepetésre az eddigi találkozókon bűngyenge Carlos Boozer vezetésével 13-4-gyel zárták a negyedet és így 85-75-ös vezetéssel fordultak az utolsó szakaszra. A záró játékrész elején adok-kapok volt a jellemző, nem tudott közelebb jönni a Kings ellenfeléhez, ez pedig megölte a fiatalok lelkesedését. Hét pont volt a legkisebb különbség, a végét pedig kibüntetőzték Rose-ék, így végül magabiztosan hozták a találkozót annak ellenére is, hogy védekezésük továbbra is messze elmarad a tőlük elvárttól. A győztestől kiemelni nem igazán lehet senkit, nagyon szépen eloszlottak ezúttal a pontok, gyakorlatilag Omer Asikot leszámítva az összes pályára lépő között. A Kingsnél hátvédek (Evans, Thornton, Fredette) mellett Cousins is megtöltötte a statlapot, bár ezúttal kipontozódott a fiatal magasember és mezőnyszázaléka is gyenge volt.

Kings: Thornton (20 pont, 5 pattanó), Evans (19 pont), Cousins (15 pont, 12 pattanó, 2 blokk, 4/16 mezőnyből), Fredette (14 pont)

Bulls: Rose (19 pont, 8 gólpassz, 5 eladott labda), Hamilton (16 pont), Boozer (16 pont, 15 pattanó), Deng (12 pont, 6 pattanó), Brewer (12 pont, 5/5 mezőnyből, 2/2 triplából), Watson (8 pont, 9 gólpassz, 5 pattanó)

 

Portland TrailBlazers – Denver Nuggets 111 – 102

Két hibátlan alakulat találkozott a Rose Gardenben, hogy eldöntsék, ki mehet tovább 3-0-lal a megkezdett úton. Mind a két együttes nagyon magabiztos, meggyőző játékot mutatott eddig, így komoly összecsapásra számíthatott a portlandi publikum. Jobban is kezdtek a hazaiak. Előbb 8-2-vel nyitottak, majd miután kaptak két ziccert, 8-6 után egy 11-0-ával folytatták, így 5 perc játék alatt 19-6-os vezetésre tettek szert, gyakorlatilag nem tudtak hibázni. Lassan éledeztek csak a vendégek, de azt is csak inkább tessék-lássék módon, a Blazersnél pedig még az öreg Kurt Thomas is lubickolt, az első felvonás végére így megmaradt a különbség és 30-17-tel zártak a csapatok. A második 12 percet aztán sokkal jobban kezdte a Nuggets, a cserék vezetésével le is jöttek 6-8 pont körülre pillanatok alatt és gyakorlatilag az egész negyedben ezt tartották. Gallinari, Afflalo, Lawson, Miller: a kisemberek nagy éltek ekkor, de a túloldalon is mindig volt valaki, aki válaszolt, így csak nem akart csökkenni a differencia, egészen az utolsó percig. Ott aztán Lawson és Harrignton duplájával, valamint Nené 2 büntetőjével nem tudtak mit kezdeni a Blazersnél, így a félidő 53-53 volt. Látványos, minden igényt kielégítő harc volt ez nyugat top csapatai között.

A fordulás után Lawson és Gallinari vezetésével már négy ponttal is vezetett a Denver (55-59), de nem tudtak mit kezdeni LaMarcus Aldridge-dzsel és főleg Wesley Matthews tripláival. Az egykor a drafton csapatot nem találó kosaras pontosan három perc alatt dobott négy triplát, vezetésével pedig újra hat pontos előnyben voltak a hazaiak. A különbség itt befagyott, mindenre volt válasz, mindkét oldalon, így a dobópárbaj után a negyed végén 83-79-re vezettek az oregoniak. A záró felvonás elején Fernandez és Crawford párbajoztak egymással, eredménytelenül, de aztán az ihletett formában játszó Lawson duplájával újra a vendég alakulaté volt a fór. Pontok itt, pontok ott és 90-90-es egált mutatott az eredményjelző. Miller triplájánál azt gondolhatta mindenki, hogy most megtörheti a Nuggets a vendéglátók ellenállását, ám Jamal Crawford négy támadás alatt csak egyszer hibázott, 8 pontjára csak 5 érkezett a túloldalról, így 98-98-at mutatott az eredményjelző 6 perccel a vége előtt. A döntő szó a találkozó legjobbjáé, Wesley Matthews-é volt, aki zsinórban két kosárral elléptette alakulatát az ellenféltől, erre pedig már nem tudtak reagálni George Karl tanítványai. A találkozó végét Raymond Felton zárta le, a vége 111-102. Szoros, fordulatos, nagyon jó találkozót láthatott a közönség, a meccs megtekintését (a január 9-éig ingyenes League Pass-en) csak ajánlani tudjuk mindenkinek. A hazaiaknál Felton, Matthews és Crawford nagyot játszott, utóbbi viszonylag gyenge dobószázaléka ellenére is. A Denvernél Lawson és Miller kiemelkedtek, nem rajtuk múlott, hogy nem győztesen hagyták el a parkettet. Gallinari és Afflalo pontmennyiségével nem volt gond, játékuk viszont messze elmaradt a jótól.

Blazers: Matthews (25 pont), Felton (23 pont, 6 gólpassz, 5 pattanó), Crawford (22 pont, 5 pattanó, 6 eladott labda)

Nuggets: Lawson (25 pont, 8 szerzett labda), Afflalo (19 pont), Gallinari (16 pont), Miller (13 pont, 8 gólpassz)

 

Los Angeles Lakers – New York Knicks 99 - 82

Két ellentétes utat járó alakulat találkozott a Staples Centerben: a Lakers két vereség után a Jazzt már méretes zakóval intézte el, míg a Knicks egy heroikus (ha bostoni oldalról nézzük, a bírók által szétfújt) meccsen verte a Celticset, majd kikapott attól a Golden State-től, akiknél hiányzott a kezdő irányító, Stephen Curry. A Knicksben jelenleg tűzoltás folyik a játékmesteri pozícióban, hiszen az újonc Iman Shumpert sérülése után a vele sem túl vastag poszt papírvékonyságúra zsugorodott. Ez bizony rányomta a bélyegét a mai meccsre is – de ne szaladjunk ennyire előre.

Az első percekben felváltva estek a kosarak: az egyik oldalon Gasol és Fisher csipkedte magát, a túloldalon az eddig roppant halovány Tyson Chandler erőszakossága tűnt fel, aki sorra dobhatta a büntetőket. Mellette Anthony is termelt becsülettel, míg Stoudemire többek között hárompontossal jelentkezett. A negyed felénél azonban a Knicks leállt támadásban (talán ekkorra találta meg mindenki a helyét a Lakersben a pályán), és háromperces New York-i gólcsend következett, amit a Lakers McRoberts 6 pontjára alapozva egy 13-0-s rohanással büntetett.

A második negyedben a cserék kezdtek, és amíg a Knicks kispadjáról nem sok segítség érkezett, a Lakerséről annál több: a triplavető Jason Kapono két kinti dobást is a helyére küldött, World Peace pedig egy 2+1-es játékkal jelentkezett. Amikor McRoberts Blake löbbölését egy kézzel rántotta a gyűrűbe, még Bryant is elismerően csettintett a kispadon – néhány perc alatt 16 pontos hátrányba került a vendég alakulat. Bár a visszatérő Anthony szebbnél szebb kosarakat szerzett, és a tornyok is jól működtek, Bryant és Mr. Világbéke ízekre szedték a Knicks kinti védekezését – utóbbi jelzésértékű a csapatrésznek...

A 63-51-es félidő után mindkét csapat visszavett támadásban, a Knicks volt kicsivel eredményesebb (Steve Novak és Balkman is igyekezett a vendégeknél), de Bryant sorozatos jó megoldásaival tartotta a 10 pont körüli különbséget a hazai csapat. Az utolsó negyedben 6 percig egyetlen árva Chandler-pontot írtak jóvá a Knicksnek, a Lakers pedig köszönte szépen, és jó védekezésének (is) köszönhetően simán behúzta a meccset.

Összességében a Knicksben továbbra is óriási probléma, hogy nincs igazi karmester (Douglas off-guard, Bibby meg lassú), és a kispad is nagyon hektikus – ha Mike D’Antoni tehetné, a fél lábát odaadná, hogy Baron Davis végre egészséges legyen. A Lakersnél viszont a kispad (és a későbbiekben szintén csere McRoberts) egyelőre messze a várakozásokon felül szerepel, ma például öt játékostól kerek 40 pont és kiváló megoldások érkeztek védő- és támadóoldalon egyaránt. A láthatóan lendületbe jött Lakers 0-2-ről felállva 50%-os mérleggel zárta a Bynum nélküli tortúrát, és a sűrű program ellenére eddig átlagban 85 ponton tartja ellenfeleit, ami egyértelműen Mike Brown munkáját dicséri. Szombat este a Denver ellen már az ikertorony másik fele is odaáll a feldobáshoz. A Nuggets magasembereinek lesz munkája bőven…

Lakers: Bryant 28/3 (10/17 mezőny, 6 gp.), Gasol 16 (10 lp., 5 gp., 2 blokk), Blake 11/9, McRoberts 10 (6 lp., 3 labdaszerzés, 2 blokk), World Peace 9/3, Kapono 9/6 (rontott dobás nélkül).

Knicks: Anthony 27/6 (8/14 mezőny, 9/10 büntető, 7 lp., 5 gp.), Stoudemire 15/3 (4/17 mezőny, 2 lp., 2 blokk, 3 lsz.), Chandler 13 (11 lp., 11/14 büntető), Novak 6/6.

 

Spoiler érkezik, aki az Oklahoma - Dallas meccset meg akarja nézni a TV-ben, az ne olvasson tovább!!!

A nap hőse: Kevin Durant, akinek az utolsó másodperces kosarával maradt 100%-os a Thunder. Egyelőre MVP formában a kétszeres pontkirály.

A nap lúzere: Deron Williams. Ha valamiről meggyőzte Dwight Howardot tegnap este, akkor az az, hogy NEM a Netsnél kellene egyesülniük, ha már mindenképpen egy csapatban akarnak szerepelni. 2/10 akkor, amikor neki kellene vinnie a csapatot a hátán... Ez még akkor sem elfogadható, ha nagyobb figyelem hárul rá Brook Lopez kiesését követően.

Napi top10: