Amiről a festékben beszélnek 01-12

A Lakers megérkezett a gödör aljára? Hatodik vereségét szedte össze zsinórban a LAL, a Thunder ellen a Robert Sacre-Earl Clark duóval voltak kénytelenek kezdeni (Pau Gasol és Dwight Howard sérült), ám van ennél is rosszabb: egy nagyon fontos láncszem, Jordan Hill egész szezonra kidőlhet. Az energikus és képzett cseremagasember csípőjét 99%, hogy műteni kell, ami után legalább fél év a felépülési idő. Jelen állás szerint viszont a Lakers szezonja bő három hónap múlva (csúnya) véget ér…

Pozitív jelek. Szerencsére még mindig nem elérhetetlen a playoff, mert Earl Clark az elmúlt két meccsen figyelemreméltó fejlődést mutatott Hill posztján, és a Gasol-Howard páros is hamarosan visszatérhet (Howard ma már átöltözött, de még nem vetették be). Kérdés azonban, hogy mi a fontosabb: idén valahogy elérni a playoffot és már az első körben szembekerülni valamelyik vadállattal (Thunder, Spurs, Clippers…), vagy rágyúrni a következő évadra? Hagyományt, egókat is figyelembe véve nehéz döntés – nem lennénk Pau Gasol helyében, mert ha változás lesz, az nála kezdődik…

Thunder: ahogy kell. Az Oklahomát nem érdekelték a Lakers problémái, a második negyedben 16 pontot vertek ellenfelükre, gyorsan eldöntve a lényeges kérdéseket. Durant 42-t szórt, Westbrook 3 lepattanó híján tripla-duplázott, az OKC pedig a Clippers-szel holtversenyben ligaelső.

Metta World Peace: a múltad elől nem menekülhetsz. A Lakers fenegyereke tavaly emlékezetes könyököst helyezett el az akkor még Thunder-es James Harden fején, most egy ártalmatlan szituációban véletlenül fejbúbon könyökölte Reggie Jacksont – egy pillanatra mindenkiben felidéződtek a tavalyi események. Szerencsére hamar lecsillapodtak a kedélyek.

Csendben csapnak le a Raptorok. Hiányzik a Toronto két kezdő magasembere, azonban mindez nem szegi a csapat kedvét: az elmúlt 10 meccsükből a hetediket nyerték, ezúttal a Bobcats ellen. A playoff-helyek még mindig messze vannak, de már nem elérhetetlen távolságban: 5 győzelemnyire. A Raptors sorozatban 3. olyan győztes meccsét játszotta, ahol az ellenfél egyetlen percig sem vezetett!

Bobcats: csalódás a játékban és a hozzáállásban is. Nem írunk a Charlotte-ról, mert jót nem tudunk, rosszat nem akarunk.

Boston, baby! Ötödik győztes meccs zsinórban, három meccsnyi távolság a 3. kiemeléstől – két hete még sehol nem volt a Celtics, mára viszont megint rettegett hely lett a TD Garden. Avery Bradley felépülésével nem csak a csapatvédekezés állt helyre, hanem a rotáció is – az újonc Jared Sullinger például sorozatban 2. dupla-dupláját hozta (7/8 mezőnyből), és Courtney Lee is fontos kosarakkal jelentkezett egykori csapata, a Rockets ellen.

James Harden: vége a sorozatnak. A Celtics védekezésébe a Rockets sztárjának is beletört a bicskája. 14 meccsen jutott el legalább 25 pontig, ma viszont megszakadt a sorozat ("csak" 24). Nem is a dobásoknál fogták meg, hanem a játékban: 6 labdát adott el. De legalább a Rockets edzője, Kevin McHale nagy tapsot kapott – persze egy Celtics-legendának ez a minimum.

Dwight Howard jól büntetőzik – már a mai Rockets-hoz képest. 12/29-cel zárt a vonalról a Houston (41%...), a főbűnösöket a magasemberek között kell keresni: Ömer Asik 1/8, Greg Smith 0/4. Persze a Harden-Lin duó sem lehet büszke a 4/7-re és a 3/5-re…

"Menekül" a  Brooklyn. A Boston mellett a Nets is ötödször nyert zsinórban, PJ Carlesimo nagy örömére, a mester eddig kiváló a kispadon. Ma a Sunst teljesen bedarálták a második félidőben.

Ez nem volt szép. A Phoenix ötödször zakózott, és ma sem a játékukkal hagytak mély nyomot. PJ Tucker szerelési kísérlete enyhén szólva csúnya volt – pláne, hogy az áldozat, Gerald Wallace bele is sérült…

Erre vártak Atlantában. Devin Harris hosszú heteket hagyott ki, de a Hawks előző meccsén visszatért, ma pedig már elfoglalta helyét a kezdőötösben is – általános megelégedésre. 24 pontot szórt (szezoncsúcs), és a 4. negyedben magához ragadva a marsallbotot, 15 pontos hátrányt ledolgozva vezette győzelemre az utóbbi időben fáradtság jeleit mutató Hawks-ot. Természetesen ő is korábbi csapata, a Jazz ellen villogott…

Jazz: a régi nóta. Megint kikapott a Utah idegenben, és megint lett volna esélyük nyerni. De nem, nem és nem: a végjátékban teljesen összeomlott a gárda, nagyon rossz döntéseket hoztak – utolsó öt dobásukból hármat leblokkolt az ellenfél. Ilyen idegenbeli teljesítménnyel nehezen lesz meg a playoff.

Ez fájhatott Milwaukee-ban. Edzőváltáson esett át a Bucks, és a játékosok két gyors győzelemmel igyekeztek is jelezni a menedzsment felé, hogy jó döntést hoztak azzal, hogy nem a keretet robbantották szét (sokak szerint inkább azt kellett volna tenni, vagy azt is) - de úgy tűnik, eddig tartott a nagy nekibuzdulás. A Detroit utóbbi 10 meccséből a hetediket nyerte meg, jó formában vannak – de egy komoly célokért küzdeni akaró Bucks nem engedhet meg közel 20 pontos hazai blamákat, pláne nem az egyik szomszédvártól, akik ráadásul nem túl acélosak idegenben (a maival együtt is csak 4-14).

Itt még minden szépnek tűnt Milwaukee-ban: 44-35 a félidő előtt, kiváló védekezés után egy talpra ugrasztó fastbreak. Innen lett a vége 87-103…

Pistons: alakul. A katasztrofális idénykezdet után mindenki kezdi megtalálni a helyét a gárdában, a center Greg Monroe is alaposan feljavult (ma 26 pont, 11 pattanó). A 33-11-es 3. negyedbeli futásuk jelzi: még ennél is több lehet ebben a fiatal gárdában.

Keleti álrangadó. Derrick Rose már eldobálgatott a meccs előtt, de messze van még a visszatéréstől – a Bullsnál viszont ezen kívül minden kerek. A Knicks otthonában tartottak erődemonstrációt a Bikák: 57-36 az első félidőben, Carmelo Anthony szinte tökéletes levédekezése – a végén már csak a veszett fejsze nyelét ragadták meg a New York játékosai, a győzelemre nem volt esélyük. A Chicago mérlege idén 3/3 a New York ellen!

Ez a New York nem az a New York. Felton, Brewer, Camby és Rasheed Wallace is hiányzott, Jason Kidd 20 perces bevetése alatt nem szerzett pontot és nem adott gólpasszt (!) – nagyszerű Bulls-győzelem volt ez, de nem szabad túlértékelni.

Anthony 39 pontig jutott, de erre nem szívesen fog emlékezni: Carlos Boozer (!) előbb nagyon csúnyán megetette egy indulócsellel, majd feltette egy poszterre. A fault már csak ráadás…

Ez a New Orleans nem az a New Orleans. 18 pontos hátrányból jött vissza a Hornets, és aratott sima győzelmet a Timberwolves felett – sorozatban negyedszer. Eric Gordon visszatérésével minden a helyére került, és az sem okozott gondot, hogy a kezdő magasemberek (Robin Lopez, Anthony Davis) ma nagyon nem játszottak jól. Megtették helyettük a cserék: Jason Smith 7/8-as mezőnnyel, Ryan Anderson 15 ponttal (3 triplával) extrát játszott. Ám nem csak ők voltak nagyon jók: az irányító Greivis Vasquez januárban eddig fantasztikus (majdnem 20 pontot átlagol, és egy meccs kivételével mindig megvolt a 10 gólpassz), a kiscsatár Al-Farouq Aminu pedig a 4 győztes meccs mindegyikén legalább 10 lepattanót szedett össze, és majdnem 3 szerzett labdát átlagolt.

Minnesotában mélyül a válság. 50% alá került a Timberwolves, Kevin Love és Chase Budinger mellé JJ Barea (hát) is csatlakozott a sérültlistára. Mindezt azonban még menedzselni tudná Rick Adelman vezetőedző – ha a csapat mellett lenne. A veterán szakvezető azonban már a harmadik összecsapást hagyta ki, mivel felesége nagyon súlyosan megbetegedett, és Adelman a csapatvezetéssel egyetértésben inkább mellette maradt Minneapolisban.

Ricky Rubio nem villogott ma, viszont a Hornets szintén spanyolajkú irányítója, Vasquez egészen biztosan nézi a meccseit – Rubio néhány napja hasonló gólpasszt adott, mint most ő.

Denver negyedszer. Jó sorozatban George Karl csapata: a Cavaliers 3 negyedig nagyszerű volt, a negyedikben szokás szerint összeomlott. Kosta Koufos és Kenneth Faried meccse volt: a Nuggets nagyemberei Tyler Zeller és Tristan Thompson "szorításában" 21 (10/17 mezőnyből) és 17 (6/7!) pontot szórtak – sokszor fogjuk még emlegetni a Cavs-szel kapcsolatban a hónapokat kihagyni kénytelen brazil nagyember, Anderson Varejao nevét.

D-Ligás kispad. Dion Waiters remek volt, de rajta kívül Luke Walton, Shaun Livingston és bizonyos Kevin Jones érkezett a padról – egyenként még csak-csak elférnének a pályán, de így együtt látva a neveket, nem kérdés, miért omlott össze a Cavs.

Amikor a 37 is kevés. Carmelo Anthony 39 pontig a Knicks színeiben, a Portland Trail Blazers újonca, Damian Lillard 37-ig (közte 7 tripláig!) jutott – ma egyik sem ért győzelmet. A Portland palánk alatti emberei (Aldridge és Hickson) egyszerre mondtak csődöt, a padtól meg sokat nem lehet várni ebben a helyzetben. Ennek ellenére le a kalappal Lillard előtt, aki karriercsúcsot dobott – nem mellesleg otthon, hiszen Oaklandben nőtt fel.

David Lee magára talált. Néhány gyengébb meccs után a Warriors húzóembere a legjobbkor durálta neki magát; védő- és támadóoldalon is kiválóan játszott. A Golden State egyébként idén már 10. alkalommal tartotta aktuális ellenfele mezőnyszázalékát 40 alatt – ezekből kilencet be is húzott Mark Jackson legénysége. Most ehhez képzeljük hozzá, hogy a liga egyik legjobb védekező centere, Andrew Bogut is felépül egyszer…

A nap meccse. Két, jó formában lévő élcsapat játszott Memphisben, ahol a hazai Grizzlik hosszabbításban szerezték meg zsinórban 4. győzelmüket a San Antonio ellen. A Memphis újabb sikerével már kevesebb vereséget számlál, mint a Spurs. Nem is emelünk ki jeleneteket a meccsből, érdemes legalább a hosszabb összefoglalót megnézni – a 2011-es playoff legendás összecsapása óta (a 8. kiemelt Grizzlies simán kiverte az 1. helyen bejutó Spurst) ez a párosítás presztízsmeccsnek számít, ma is rájátszás-szintű küzdelmet és megoldásokat láthattunk.

Darrell Arthur, a specialista. A Grizzlies nagyembere az utóbbi másfél évben rengeteg sérüléssel (többek között súlyos Achilles-ín szakadással) bajlódott. Szerencsére már egészséges, és ha a Spurs jön szembe, akkor retteghetnek Duncanék. A Spurs legendája meg is jegyezte a meccs után, hogy ellenük Arthurnak rendre nagyszerű meccsei vannak.