Amiről a festékben beszélnek 11-07

Durant oktatta az újoncot. A Bulls Rose nélkül nem olyan szép, de marha hatékony. Az Orlando és a Denver is lezárt egy sorozatot, a Detroit még senyved. Kenneth Faried mosolya még mindig nem jó jel - az ellenfeleknek.

A Thunder hozta a kötelezőt. Az utóbbi napokban ez már említésre méltó esemény, hiszen a gárda elég hektikusan kezdte az idényt. Ezúttal Westbrook is visszafogta magát, és az OKC a terheket jól elosztva már az első félidőben eldöntötte a fáradtan mozgó Toronto elleni mérkőzést. A hazaiak egyik kezdőjátékosa sem játszott 30 percet, a cserék szépen lehozták a második félidőt.

A shooter és a kaptafa. Scott Brooks mostanában arra sarkallta szupersztárját, Kevin Durantet, hogy vállalja el az üres helyzeteket. KD is elmondta: tudja, hogy akkor is passzolni akar, amikor dobni kellene, és ezen változtatni fog. 4/11-es mezőnymutatója alapján vissza kell még rázódnia megszokott stílusába. De ne aggódjunk: vissza fog.

A pazarlás netovábbja. Serge Ibakát tulajdonképpen pályafutása eleje óta szökőévenként használják támadásban, pedig I-Blocka a blokkoláson kívül dobni is tud: most 23 perc alatt úgy szerzett 17 pontot, hogy mindössze egyetlen dobást rontott el. A playoffban eddig mindig visszaütött, hogy nincs palánk alatti scorere a csapatnak – a spanyol válogatott alkalmas lenne erre a feladatra.

Hasheem Thabeet életjeleket adott! Az egykori draftmásodik tanzániai óriás eddig finoman szólva sem váltotta meg a világot, ennek köszönhetően ez az év az utolsó esélye, hogy megragadjon az NBA-ben. Most rontott dobás nélkül jutott el 10 pontig, és kiosztott 2 blokkot is – mondjuk 22 perc alatt ki is pontozódott, de ezt jóindulatúan írjuk a lelkesedés számlájára.

Mikor klappol minden? Előző meccsükön a Raptors nagyemberei szenvedtek és a kisemberek parádéztak – most az megfordult. A DeRozan-Lowry-Calderon-Lucas III négyesfogat mutatott be 6/30-as mezőnymutatót, miközben az olasz Bargnani elfogadhatóan, a litván Valanciunas remekül dobott. Az újonc center két rontott kísérlettel jutott 18 pontig. Hab a tortán, hogy Kyle Lowry bokája kiment.

Elfogyott a lendület a Magicnél. Az utolsó negyednek vezetéssel fordult a veretlen (!) Orlando, azonban a végén a Bulls jóval lendületesebb volt. A sok sérült miatt a kispad egy egyszemélyes JJ Redick-ké változott, miközben a Bulls olyan energiabombákat vetett be, mint Taj Gibson és Nate Robinson.

A Chicagónál nagy kérdés, hogy miként teljesítenek Derrick Rose nélkül – a közvélekedés szerint ha a Bulls 50% körül áll a februári All-Star idején, akkor még ebben a szezonban látjuk a 2011-es év MVP-jét. Egyelőre a Bulls eredményekben és játékban is messze átviszi a lécet, palánk alatti védekezésük alakul, és a rotáció is kezd összeállni. Ha nem lett volna a Hornets elleni megmagyarázhatatlan hazai vereség, 4-0-lal állnának!

0-3. A Pistons és a Nuggets is így futott neki a denveri összecsapásnak, ami végén a hazai csapat örülhetett. A Nuggetsnak ez volt a hazai idénynyitója, hiszen idegenbeli túrával kezdték a szezont – valószínűleg a következő napokban erőteljes mérleg-kozmetikázásba kezdenek, mert ez a gárda nem hogy playoff-esélyes, de egy kis "homerséggel" akár nyugati Top4-be is odaérhetnek.

Közel sem ilyen jó a jövőkép a Detroitnál. Hiába teljesített jól a palánk alatti részleg, Rodney Stuckey 5/17-es mezőnymutatója jónak számít a hátvéd jelenlegi formáját tekintve, és most párja, Brandon Knight is csatlakozott hozzá, már ami a kilátástalan dobásokat illeti. Amiben bízhatnak, az a pad, ahonnan bőven 50% feletti dobóteljesítmény érkezett.

Kenneth Faried, a Denver Nuggets másodéves erőcsatára folytatja első évében megszokott "erőteljes" játékát - és továbbra is ott az arcán az az őszinte öröm, amivel őrületbe kergeti az ellenfeleket...

Magic Johnson 21 éve, 1991. november 7-én jelentette be, hogy megfertőződött a HIV-vírussal, ezért befejezi NBA-karrierjét. Szerencsére Magic azóta, hála a legmagasabb szintű orvosi kezelésnek, tünetmentesen éli az életét, és a kosárlabdát sem kellett befejeznie: 1992-ben a szurkolók beszavazták az All-Star Gálára (ahol az MVP díjat is megkapta), megcsillogtathatta tudását a Dream Team egyik szellemi vezéreként – sőt 1996-ban még néhány hónapra a Lakersbe is visszatért.

2008. november 7-én olyat látott az NBA, amilyet még soha: Jerry Sloan a Utah Jazz kispadján megszerezte edzői pályafutása 1000. győzelmét. Soha előtte és azóta sem fordult elő, hogy egy szakvezető ugyanazon csapat élén elérje ezt a kerek számot. A Jazz legendája a Karl Malone-John Stockton páros fémjelezte csapattal érte el legnagyobb sikereit, 1997-ben és 1998-ban is csak a Michael Jordan vezette Chicago Bulls akadályozta meg a bajnoki cím megszerzésében.

Utóbbi különösen pikáns, hiszen Sloannak komoly kötődése van a Bullshoz. 1966-ban az ún. expansion drafton (az újonnan csatlakozott csapatoknak lehetőségük van a többi csapat keretében kijelölt játékosok kiválasztására) a Chicago Bulls őt választotta ki először. Sloan 10 évig, 1976-ig viselte a Bikák mezét, ez idő alatt kétszer volt All-Star, és hat alkalommal került be az Év első vagy második védőötösébe. Játékoskori beceneve mindent elmond: The Original Bull (Az eredeti Bika). 

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus