Amiről a festékben beszélnek 12-18

Lin és a MSG varázsa. Egy év nagyon hosszú idő - Chris Copeland mesélhetne erről. Thunder, Clippers: kéz a kézben a csúcsra. A Spurs kissé elfáradt a menetelésben. Ki hitte volna: a Suns a kiegyensúlyozott csapatjáték iskolapéldáját mutatta be. A Timberwolves néha olyan szeszélyes, mint egy dáma. BIG vagy BABY?

Madison, Madison, te csodás. Először lépett parkettre a Madison Square Gardenben Jeremy Lin azóta, hogy a nyáron a Rocketsba távozott. A tajvani-amerikai irányítót meleg fogadtatásban részesítette a közönség – Lin viszont tett róla, hogy a meccs végén már boo-zzák. Persze nem kell semmi rosszra gondolni, egyszerűen csak úgy játszott, ahogy ebben a csarnokban megszokhatták. Lin tehát csatlakozott azokhoz a játékosokhoz, akikre láthatóan inspirálólag hat a közeg. Sajnos a hazai drukkerek nagy bánatára e játékosok közül nagyon kevés ölt Knicks-mezt – vagy, mint Lin esetében is, csak igen rövid ideig.

Egy év alatt sok minden változhat. Bár simán nyert a Houston New Yorkban, azért tegyük hozzá: a régóta sérült Amar’e Stoudemire mellett Carmelo Anthony sem játszhatott bokasérülése miatt. A túloldalon a palánk alatti védekezőspecialista Patrick Patterson hiányzott – ez így együtt a Knicks kiegészítőembere, Chris Copeland malmára hajtotta a vizet: bődületes karriercsúcsot (29 pont) repesztett. Copeland tavaly ilyenkor még az EuroChallenge-ben röpködte át az ellenfeleket. A másik nagy hullámvasutazó a veterán argentin irányító, Pablo Prigioni. 2011 telén még a spanyol Caja Laboralban játszott, és kora miatt (35 év) készült a búcsúra – most a Knicks színeiben tolt be 14 pontot és adott 5 gólpasszt.

Nem ültek a triplák. Bár Copeland kiválóan teljesített a palánkok alatt (és kintről is eredményes volt!), a távolról félelmetes Knicksnek most nagyon nem mentek a hárompontosok: mindössze 9/31-es mutatót hoztak össze.

Pályán a nagy négyes. A Nyugati főcsoport első négy helyezettje (Thunder, Spurs, Clippers, Grizzlies) is játszott ma hajnalban.

Grizzlies: csúnya, de eredményes munka. Két vereség után összekapta magát a Memphis, és második győzelmét aratta. Bár a Gay-Randolph-Gasol trió nagyon gyengén játszott támadásban, védekezésben nagyon odatették magukat: a Grizzlies 71 ponton tartotta a Bullst! A meccs hősei a hazai gárda szakmunkásai voltak: a Memphis minden cseréje pozitív plusz/mínusz mutatóval zárt, összesen 31 pont érkezett tőlük – egy ilyen pontszegény találkozón például Wayne Ellington vajkeze (11/9) igazi kincsnek számít.

Zach Randolph beindult. A liga egyik dupla-dupla gyára a Memphis 22. meccsén 18. alkalommal ért el legalább 10 pontot és 10 lepattanót (ma: 10 pont, 15 pattanó).

Clippers: tíz, tíz, tíz! Zsinórban tizedik alkalommal győzött a Los Angeles, és ma megmutatták (ismét), hogy ez a gárda nem csak a csillogásból él: a harmadik negyed elején megtörték, az utolsó negyedben lejátszották a pályáról az addig jól küzdő Detroitot. A Lob City már második Nyugaton – és a sorozat könnyedén folytatódhat, hiszen otthon fogadják a Hornetset és a Kingset, Nyugat két sereghajtóját.

Detroit: fáradt, beteg öregurak. A Pistons játszotta a legtöbb meccset eddig – talán ez, talán a sok nyavalya (most Rodney Stuckey dőlt ki hátfájdalmakkal), de a csapat a 3. negyedtől kezdve csak futott az eredmény után, pedig a Clippers ma elkapható lett volna. Aminek örülhetnek: a center Greg Monroe amellett, hogy továbbra sem vállal sok dobást, most kiosztott 6 gólpasszt.

Motorváros: mélypont. A Detroitnál remélik, hogy a tehetséges fiatalember hamarosan visszanyeri régi formáját. Egyelőre azonban a gárda teljesítménye annyira rossz, hogy az egyébként ultrafanatikus michigani közönség a távolmaradásával tüntet. Hihetetlen, de igaz: idén eddig a Detroit Pistons csarnokát, a megannyi fantasztikus csatát látott Palace of Auburn Hills-t tisztelte meg jelenlétével a legkevesebb néző!

Thunder: tizenegy, tizenegy, tizenegy. Megerősítette nyugati vezető pozícióját az Oklahoma, éppen az egyik nagy rivális, a Spurs ellenében. Az OKC-ben hárman jutottak el 20 pontig – de Kevin Durant nem volt köztük. Persze a többszörös gólkirály sem maradt le az Ibaka-Westbrook-Martin triótól, hiszen 19 pontja mellett 4 gólpasszt adott és kiosztott 3 blokkot is. A Thunder 11. sikere a legtöbb, mióta a gárda Oklahomába költözött, de a Seattle-korszakot figyelembe véve is a harmadik leghosszabb széria. Hogy folytatódik-e? Kérdéses, mert a következő meccs Atlantában lesz, majd alig 24 órával később már Minnesotában lesz jelenése a gárdának. Erre mondják: szép feladat.

Serge Ibaka 25 pontja, 17 lepattanója és 3 blokkja azért ma külön kategóriát jelentett a Thunder remeklésén belül is.

Spurs: összeomlás a 3. negyedben. A San Antonio jól tartotta magát a 3. játékrész derekáig, ekkor azonban valami megtört: a Thunder 60-56-ról 76-60-ra alakította az állást, innen már végig kontrollálták a meccset. Ebben a periódusban hosszú percekig csak büntetőből találtak be Duncanék – Gregg Popovich idegességében egy technikait is összeszedett, de ez sem rázta fel csapatát. Tegyük azonban hozzá, a Spurs a Nuggets nagyon kemény sorsolásának árnyékában hasonló gyilkos szériával nyitott: az élmezőnyből messze a legtöbb meccset, 26-ot a San Antonio játszotta – ebből a Thunder elleni volt a 16. idegenbeli összecsapásuk. Ehhez képest alig vannak lemaradva a Nyugati első helytől.

Kawhi Leonard hiányzik. A Spurs kiscsatára tavaly, újoncévében rögtön bekerült a Spurs kezdőötösébe, már akkor nyilvánvaló volt, hogy Popovich hosszú évekre biztos pontot talált. Leonard képzett, atletikus és nagyon okos játékos – illetve hetek óta sérült, az ilyen rangadókon nagy szükség lenne rá.

Kings: vissza a gödörbe. Egy félidőn át minden szépnek tűnt a Sacramento számára, hiszen 54-43-ra vezettek Phoenixben. A liga egyik legrosszabb csapata azonban a második félidőben igazolta, miért áll ott, ahol: 22 pontot vert rájuk a Suns.

Phoenixben összeáll végre a csapat? Két komoly skalp (Grizzlies, Jazz) begyűjtése után a Suns a kötelező győzelmet is hozta, így zsinórban három győzelemmel állnak. Alvin Gentry mester tényleg szinte mindenkit kipróbált már a kezdőötösben, és végre úgy tűnik, megtalálta a helyes mixet: a Goran Dragic – Shannon Brown – Jared Dudley – Luis Scola – Marcin Gortat ötösfogat nagyon szépen megosztozott a pontszerzésen, mezőnykísérleteik száma: 11, 13, 11, 11, 12. Ebből jött ki 78 pont és egy 62%-os mezőnymutató!

Luis Scola speciális dupla-duplája. Az argentin erőcsatár igazi csapatjátékos, azonban nem ipari mennyiségű gólpasszaival szokta felhívni magára a figyelmet – ma viszont 14 pontja mellett 10 asszisztot is adott.

Minnesota: ezt a második félidőt gyorsan el kell felejteni. 68-53-ra vezetett a harmadik negyedben a Timberwolves Orlandóban, a hazai Magic tulajdonképpen agyon volt verve – nos, innen sikerült kikapni. Az első félidőben 61, a másodikban alig 32 pontot szerzett a vendéggárda, így nem sikerült sorozatban ötödik győzelmüket begyűjteniük.

Orlando: három! Kevesen tippeltek volna arra, hogy a Magic nem tökutolsóként fog állni karácsony előtt, az pedig a lehetetlen kategóriájába tartozott, hogy az Orlando esetleg hármas sikerszériát legyen képes felmutatni. Azonban az Orlandónál a sok, máshol már leírt játékosok között egyfajta ’csakazértis’ hangulat uralkodik; ennek is köszönhető a mai hihetetlen fordítás és összességében az, hogy a Magic minimális különbséggel van lemaradva a playoff-helyektől!

Big BABY helyett BIG Baby. Glen Davis már eddig is sokat tett azért idén, hogy becenevében más helyre kerüljön a hangsúly, de van feljebb. 28 ponttal, 13/17-es mutatóval jelentkezett a Wolves ellen, és a 4. negyedben csapata egyik motorja volt. A másik az ős-Orlandós JJ Redick, aki a padról beszállva szerzett 18 pontot és adott 7 gólpasszt.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus