Amiről a festékben beszélnek 12-29

Új seprű. Ma hajnalban már PJ Carlesimo ült a Brooklyn Nets kispadján, és a vezetőedző győzelemre is vezette a gárdát. Apró szépséghiba, hogy a zsinórban 17. vereségét begyűjtő Charlotte Bobcats volt az ellenfél - ugyanakkor a vezetőséget dicséri, hogy úgy váltották le Avery Johnsont, hogy az ne látszódjon az eredményességen, hiszen ezt a Bobcatset kvázi edző nélkül is illik megvernie a Netsnek.

Hol van már Lattrell Sprewell? Közel 15 éve már, hogy nevezett úriember (később a Knicksben teljesedett ki a pályafutása) egy GSW-edzésen fojtogatta Carlesimo-t – aki akkor tett fel pénzt valamelyik angol fogadóirodában arra, hogy a gyengekezű szakvezető 2012-ben még NBA-vezetőedző lesz (még ha valószínűleg átmeneti is), az szép összeget kasszírozhatott. Persze nem valószínű, hogy volt ilyen őrült.

A Pacers megindult. Néhány napja már jeleztük, hogy az Indianára figyelni kell, azóta Frank Vogel fiai nyomják is a gázpedált – ma hajnalban zsinórban 4. győzelmüket aratták, és megerősítették 4. helyüket Keleten. Már-már elfelejtjük, ezért fontos hangsúlyozni: mindezt legjobbjuk, Danny Granger nélkül teljesítik.

Ez a Suns nem az a Suns. A Pacers elleni összecsapáson sorozatban 4. vereségét könyvelhette el a Phoenix, azonban az elmúlt időszakkal ellentétben volt tűz a játékukban – sajnos a kezdőirányító, Goran Dragic hiánya túl nagy hendikep volt (a Knicks ellen egy JR Smith flagrant faultot követően sérült meg).

A Heat ajándéka Detroitnak. Dwyane Wade-t egy meccsre eltiltotta a liga, ezért a Pistons ellen nem léphetett pályára – mégis 32-17-re vezetett a bajnok az első negyed után. Az egyébként is megcsappant detroiti közönség ekkor olyat láthatott, amilyet manapság nem sűrűn: a Pistons földbe döngölte (41-20) a Heatet a 2. negyedben, és onnantól végig kézben tartotta a mérkőzést. Hiába LeBron James és Chris Bosh 63 pontja, a kiegészítők közül ma senki nem tudott felnőni hozzájuk – míg a túloldalon mind a 4 cserejátékos elérte a 10 pontot (64 egységig jutottak!), Will Bynum és Andre Drummond egyenesen dupla-duplázott. 

Hatott az elbeszélgetés. A nagyszerűen rajtoló Atlanta az elmúlt időszakban több váratlan vereséget is begyűjtött, de ma a Cavaliers ellen már sorozatban 3. győzelmüket aratták – Jeff Teague vezetésével. Larry Drew vezetőedző a hármas sikersorozat előtt leült beszélgetni irányítójával, és elmondta neki, hogy sokkal nagyobb energiát vár tőle a parketten – azóta Teague 49%-kal dob mezőnyből, 50%-kal a tripláról, 100%-kal a büntetővonalról. Ma pedig 27 pontos karriercsúcsot rittyentett valami Kyrie Irvinggel szemben…

Hiányzik Glen Davis – mármint a Magic játékából. Amióta a nagyember vállsérülést szenvedett, 4. vereségét gyűjtötte be az Orlando, a palánk közeli támadójátékuk eltűnt, amit még egy Washington ellen sem engedhetnek meg maguknak. Pláne az ellen a Wizards ellen, ahol a sérülékeny Nene Hilario éppen mára időzített egy 23 pontos, 11 lepattanós dupla-duplát. A Washington nyolc ponttal győzött – idei 4 győzelmük közül ez volt a legnagyobb különbségű…

Szerencsétlen Hornets-szurkolók. Elég kiábrándítóan játszott otthon a New Orleans a szintén nem túl erős Toronto ellen, a rendes játékidő vége előtt másfél perccel 7 ponttal vezetett a Raptors. Ekkor azonban felcsillant a remény, Brian Roberts és Ryan Anderson triplájára alapozva hosszabbításra mentett a hazai csapat – hogy aztán a DeMar DeRozanre és Kyle Lowry-ra építő Raptors a ráadásban végtelenül simán győzhessen.

Denver: már rutinból. 31 meccséből 21. alkalommal lépett fel idegenben a Nuggets, de Karl mester fiai már nem is éreznék jól magukat, ha időnként nem kellene kiruccanniuk. Mindezt a Dallas bánta, óriási verésben részesítették Nowitzkiékat, akik a Thunder elleni hosszabbításos meccs után alig álltak a lábukon (idén 2-6 a mérlegük a back2back mérkőzések második felvonásain). Kenneth Faried egy pont híján (9 pont, 11 lepattanó) már az első negyedben (!) dupla-duplázott, Danilo Gallinari pedig lazán szórt be 39 egységet, megspékelve 7 darab hárompontossal.

A nagy hármasok meccse. Nem a triplákról, hanem a triókról szólt a texasi háború, amit a San Antonio és a Houston vívott. A fiatal Rockets hatodik sikerére készült, amiért a Harden-Parsons-Lin hármas mindent meg is tett, 78 pontot szorgoskodtak össze – nem számoltak azonban a Spurs öregfiúival. A Parker-Duncan-Ginobili trió 84 egységig jutott, de Gregg Popovich vezetőedző is hozzátette a magáét: a meccs elején egy nagyon gyenge védekezést követően időt kért, és szó szerint minden arra járónak leüvöltötte a fejét – használt a dühkitörés.

Tim Duncan: 8. Tree Rollinst, a Hawks egykori kiváló centerét szorította hátrébb a rangsorban a Spurs legendája, aki így már a 8. az örökranglistán – dobásblokkolásban.

A nap statisztikai WTF-ja. Habár a Spurs játékosai adják a legtöbb gólpasszt a ligában (majdnem 26-ot meccsenként!), szökőévente jut el valaki náluk 10 asszisztig. Az a valaki idén kizárólag Tony Parker, aki mai 10 gólpasszával is mindössze hatodszor érte el ezt a kerek számot.

Rezgett a léc, de nem esett le. A Clippers úgy győzött zsinórban 16. alkalommal, hogy negyedik este a harmadik meccsét volt kénytelen lejátszani, ráadásul back-to-back érkeztek Griffinék Salt Lake City-be, ahol az otthon szinte verhetetlen Jazz várt rájuk. Félidőben mindössze 48 pontot kapart össze a Lob City, fordulás után viszont 68-at – miközben a Jazz tehetetlenül nézte, ahogy előnye elolvad.

Time management. A Clippers idén nagyon vigyáz arra, hogy Blake Griffin és Chris Paul minél kevesebbet játsszon, helyettük sokszor a cseresor villog. Az igazán nehéz meccseken aztán rendre előlépnek a sztárok. Mint ma: Paul 14 büntetőt harcolt ki és közel 50%-kal dobott mezőnyből, Griffin pedig úgy jutott 22 pontig és 13 lepattanóig a kőkemény Jazz-magasemberek között, hogy mezőnymutatója 7/10, büntetője 8/9. Különösen utóbbi dicséretes, hiszen az alley-oop király nem a szabaddobásairól híres.

Jazz: ennél többet nem lehet. Letesszük a nagyesküt, hogy a Utah mai teljesítménye a liga 98%-a ellen elég lett volna a győzelemhez. Lássuk csak: 7-0-ra hozták a blokkcsatát, egálra a lepattanóharcot, majdnem 50%-os mezőnymutatójukhoz 60%-os triplázás és 92,5%-os büntetőzés (37/40!) csatlakozott…

Warriors: tovább az úton. 20-10-zel áll a Philly elleni újabb sikert követően a Golden State – 20 győzelemre újév előtt utoljára 1980-ban volt példa a gárda történetében. Ha már 20-10: David Lee ma is eljutott 20 pont és 10 lepattanó fölé – idei 13. ilyen mérkőzésével vezeti a liga rangsorát, ráadásul kulcsfontosságú pontokat szerzett a 4. negyedben.

A nap (de lehet, hogy az év) legőrültebb meccsét játszotta a Kings és a Knicks. Visszatérhetett csapata eltiltásából DeMarcus Cousins, a Sacramento pedig 71 (!) pontot dobott az első félidőben, 71-50-re vezetett a Carmelo Anthony-t és Raymond Feltont is nélkülöző Knicks ellen. A New York azonban nem véletlenül áll Kelet 2. helyén, JR Smith és Chris Copeland vezetésével összekapták magukat – olyannyira, hogy az utolsó pillanatokban már győzelemre álltak. Akkor azonban jött az utolsó támadás, ami esszenciája volt ennek az őrült, fordulatos és kaotikus összecsapásnak...

Ez az, amit minden Lakers-szurkoló látni szeretne. Kobe Bryant és Dwight Howard egyszerre játszott jól a Portland ellen az első félidőben, amivel megalapozták a sima sikert – majd Steve Nash-sel együtt leültek pihenni a padra, a meccs befejezését meghagyták a cseréknek. Külön öröm, hogy Pau Gasol is alakul: ma 15 pontot, 9 pattanót, 5 gólpasszt és 3 blokkot tett a közösbe – és egymást követő 2. meccsén dobott két triplát. Gasolról eddig is tudtuk, hogy az egyik legsokoldalúbb játékos az NBA-ben, de arra nagyon kevesen gondoltak, hogy a Mike D’Antoni féle, jó kinti dobásokra is alapozó rendszerben meg tud élni. Márpedig úgy tűnik, hogy sikerül neki.

A mérkőzésen egyébként visszavonultatták a korai Showtime Lakers legendás alakja, Jamaal Wilkes 52-es mezét. A kiscsatár 1977 és 1985 között 4 bajnoki címet nyert a csapattal.

Damian Lillard: ez most nem. Sokszor dicsérhettük az Év Újonca Díj legnagyobb várományosát, ma viszont a másodéves Darius Morris levette a pályáról a Trail Blazers irányítóját – Morrisról az is kiderült ma, hogy magasságához képest kifejezetten jó az emelkedése.