Amiről a playoffban beszélnek 04-25

Lementek a második meccsek, és egyelőre nyolcból hat párharcban 2-0-ra állnak a felek - egyedül a Bulls (Brooklynból) és a Warriors (Denverből) tudta elcsenni a pályaelőnyt. Akadnak nagyon simának tűnő csaták (Heat-Bucks, Pacers-Hawks, Knicks-Celtics, Spurs-Lakers), viszont a Thunder és a Clippers sem lehet teljesen nyugodt, mert igencsak rezgett a léc a második hazai meccsükön a Rockets, illetve a Grizzlies ellen - egy labda döntött mindkét helyszínen.

Centerekkel könnyebb. A Bullsnak a Nets elleni párharc első meccséhez nem sok köze volt, a másodikra viszont érdemben is visszatért a csapatba Joakim Noah és Taj Gibson – és velük együtt a palánk alatti védekezés is (a Nets 15/36-tal dolgozott a festékben). Az első meccs 106 pontja után a Brooklyn mindössze 82-t tudott összekaparni hazai pályán, ami kevés volt: a párharc 1-1-re áll.

Kiszorítósdi. A Nets mezőnyszázaléka 56-ról 35-re csökkent egy összecsapás alatt, a Bulls a palánk alatt nem engedett könnyű gólokat, és a betörésekkel is hadilábon álltak Deron Williamsék: ő, Joe Johnson és Gerald Wallace 8/34-es mezőnyt hoztak össze. D-Will önmagában jó példa, mi történt: az első meccsen 9/15-tel dobott 22 pontot, a másodikon 1/9-cel jutott el nyolcig… A Nets 21 triplával próbálkozott, de csak négyet dobott be.

Zach Randolph-nak javulnia kell, ha a Grizzlies akar még valamit 0-2-ről. Az első meccsen Blake Griffin szépen bevitte az erdőbe, faultgondokba kergette – ez a második meccsen csak annyiban változott, Griffin támadóoldalon is alkotott. Randolph-tól eddig nagyon hiányoznak azok az extrák védő és támadó oldalon is, amik pedig általában jönnek tőle.

Csak egy kevés hiányzott. Nem dicsértük a Grizzlies hátvédjeit a Clippers elleni első meccs után, annál inkább a második után: Conley és Allen 44 pontot tett a közösbe, és védekezésben is jobban ott voltak. Chris Paul klasszisával viszont nem tudtak mit kezdeni, a játékmester fantasztikusan játszott, és parádés győztes kosarat is dobott.

12-0. Eddig nagyon sima a Heat-Bucks párharc – annak ellenére, hogy a második meccsre mindkét oldal próbált változtatni. A Bucks igyekezett erőteljesebben fellépni a festékben és próbálta limitálni LeBron Jamest (ideig-óráig sikerült), a Heat pedig próbálta visszafogni a Jennings-Ellis páros pontesőjét (sikerült). Dwyane Wade viszont már sok volt a Bucksnak, a meccs első három negyedében nagyszerűen játszott – amikor pedig ráálltak, addigra LeBron James is magához tért, és 12-0-s futást vezényelt a 4. negyed elején, eldöntve a meccset.

A Bucks még soha nem fordított 0-2-es hátrányból a playoffban.

I’m coming home. Ray Allen 317 bedobott triplánál jár a rájátszások történetében – a rekordot 320-szal Reggie Miller tartja. Mivel a Heat-Bucks párharc következő két meccse Milwaukee-ban lesz, Allen jó eséllyel ott döntheti meg a csúcsot, ahol NBA-pályafutása első hét évét (1996-2003) töltötte.

A védekezés itt kevés. Bár a Celtics kispadja a második meccsen már mutatott életjeleket, a csapat az első összecsapás 78 egysége után a másodikon is csak 71 pontig jutott. Így hiába tartották ismét 90 pont alatt az alapszakasz végére teljesen felpörgött Knickset, pontok nélkül ebben a párharcban nincs esélyük.

Carmelo másodszor. A New York a második meccsen sem bonyolította túl a támadójátékot: Carmelo Anthony kezébe adták a labdát, ő pedig megoldotta. Az első meccs 36 pontja után a másodikon 34-ig jutott. Ha ő éppen nem volt elérhető, akkor Raymond Felton (16) és a legjobb csereembernek választott JR Smith (19) felváltva bontogatta a Boston periméter védekezését. A harmadik negyedben bemutatott 32-11-es futásnál mindhárman pörögtek…

Jó az öreg a háznál. Ezúttal nem Jason Kidd, hanem az alig 36 éves argentin újonc, Pablo Prigioni nevét említhetjük: kezdett (!) a Knicksben, és bár nem játszott sokat, 5 gólpasszt így is kiosztott.

Semleges nézőknek ajánljuk. Ha valaki még nem kezdte el nézni a Nuggets-Warriors párharcot, az sürgősen pótolja ezt a hiányosságot. Itt nem nagyon van mit elemezni, a két csapat tagjai kimennek a pályára és mindent beleadnak. Lehetetlen jósolgatni, hiszen az előző meccsen szétvédekezte egymást a két alakulat (97-95 a Nuggetsnak), a másodikon mindkettő cafatokra lőtte a gyűrűt (117-131 a Warriorsnak). Az első meccsen David Lee személyében kidőlt a Warriors palánk alatti húzóembere, a másodikon visszatért a túloldalon Kenneth Faried, erre pattanóban is blokkokban is jobb volt a GSW.

George Karl, a Denver mestere a "megszokott módon" aludt bele egy párharcba. 2011-ben Mark Jackson, a Warriors edzője még a tévében kommentálta a playoffot (emlékezetes kiszólása volt a "hand down, man down”…), értékelhető edzői tapasztalata nem volt az egykori kiváló irányítónak. Az idei az első playoff-ja vezetőedzőként, erre ő lepte meg teljesen az NBA egyik legtapasztaltabb szakvezetőjét azzal, hogy a csereirányítót, Jarrett Jacket tette be a kezdőbe Lee elárvult helyére. A húzással elképesztő sebességre pörgött fel a lesajnált Warriors, és elvette a pályaelőnyt a Denvertől.

Vicces történelem. Karlnál és csapatainál nem ma kezdődött ez a furcsa szokás. 1994-ben ő volt annak a Seattle SuperSonicsnak az edzője, amelyik alapszakasz-győztesként 1. kiemeltként esett ki a 8. helyen bejutó Denver Nuggets ellenében, először az NBA történetében. Hogy még szebb legyen, 2-0-s vezetésről... A denveriek most a libikóka rosszabbik felén vannak – szerencséjükre sok van még hátra a párharcból.

Kevin McHale már sokat látott. A Rockets annak ellenére is kis híján kiegyenlítette a párharcot a Thunder ellen, hogy Jeremy Lin a meccs felénél kidőlt a sorból. A Boston Celtics egykori legendás játékosa sok kis apró meglepetéssel kedveskedett az OKC-nek (small-ballozó kezdőötös, zónázás a negyedik negyedben, erőteljesebb festéktámadás és lepattanózás, Kevin Durant elleni kemény védekezés), ami majdnem elég is volt. McHale nem esett kétségbe a vereségtől sem: "Fiatal a csapatom, de olyanok, mint a bokszolók, mindig küzdenek. Tudtam, hogy a fiúk jobban tudnak játszani ma, és így is lett. Most visszamegyünk Houstonba és kitaláljuk, hogyan győzzük le ezeket a srácokat."

A Thundernél rezgett a léc. Bár a Rockets továbbra is elég rossz dobószázalékkal dolgozik, intő jel lehet Scott Brookséknak, hogy a vendégek 57-40-re nyerték a lepattanóharcot (különösen a 18 támadólepattanó rengeteg), a festékben szerzett pontok aránya pedig 50-30 – nem az OKC-nek. Emellett James Harden 20 büntetőt harcolt ki, rá nagyon ki kell találni valamit, mert ha a mezőnydobásai is bejönnek, érhetik a mainál kellemetlenebb meglepetések is a Thundert Houstonban.

Ez eddig nagyon sima. Bár a Hawks próbált változtatni az első meccs után, a Pacers mikor máskor villantott volna fel valamit abból, hogy ők bizony nem csak védekezni tudnak, ha nem a második meccsen. Paul George volt ismét a vezér, ezúttal nem tripla-duplával, hanem pontszerzéssel dominált (11/21, 27 pont) – persze a 4 labdaszerzése jelzi, hogy a túloldalon is figyelt. Az Indianának egyetlen oka van aggódni, a nagyszerű szezont futó hátvéd, Lance Stephenson csípősérülést szedett össze – viszont ez adott alkalmat Gerald Greennek arra, hogy az első meccs jó játéka után ma kiválót hozzon a padról.

A Hawksnál nő a feszültség. Három technikait kaptak az Atlanta játékosai, de mindegyik butaság volt: Ivan Johnson játékkésleltetésért, Devin Harris egy elmaradt fault utáni reklamálásért, Al Horford pedig azért, mert rá nem jellemző hisztit vágott le egy, szerinte ok nélkül befújt szabálytalanságnál.

Az Atlantánál 13 játékos lépett pályára, abból 12 pontot szerzett – de semmire nem mentek vele.

Eljött a rossz világ. Mármint a Lakers hátvédjeire. Úgy tűnik, hogy Tony Parker az első meccsen csak óvatosságból nem pörgött teljes fordulaton - a másodikon a félidőt követően már közelített ahhoz a sebességhez, amit megszokhattunk tőle márciusi sérülése előtt. Jodie Meeks bokája ráadásul nem jött rendbe, így egy emberrel kevesebbet vethetett be vele szemben Mike D’Antoni, a Lakers edzője – bár tegyük hozzá, ő sem segíthetett volna sokat. Ha a Lakersnél nem találnak megoldást arra, hogy limitálják TP-t, nagyon sima lesz az eddig sem körömrágós párharc.

0 fault. Nem csak a periméter védekezés volt gyenge a Lakersnél, hanem a palánk alattival is akadtak gondok. Az Év Védőjének választott Marc Gasol bátyja, a nem a védekezéséről közismert Pau Gasol sokszor teljesen légüres térben mozgott, gyakorlatilag esélye sem volt odaérni az emberekre – nem is ütött be faultot, ami azért egy nagyembertől meglehetősen ritka…

Manu Ginobili még mindig zseniális. 19 perc alatt 13 pont (közte 3 tripla), 7 gólpassz, 5 lepattanó, egy labdaszerzés, egy blokk – a sérülésből visszatérő argentin mindent beleadott, a negyedik negyed végén még földharcot is nyert Jordan Hill-lel szemben. A padról beszálló Gino +19-es, Matt Bonner +29-es (!) +/- mutatóval zárt!

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus