Amiről a playoffban beszélnek 04-27
A Miami, a Spurs és a Knicks már készülhet a továbbjutásra (a Bucks, a Lakers és a Celtics pedig a nyárra). Ray Allen rekordot döntött. A Bulls és a Warriors átvette a párharc irányítását - a Chicago védőoldalon, a Golden State támadásban alkot maradandót. A Grizzlies egyre jobban felpörög védekezésben, a Clippersnél viszont még nincs pánik.
"Háromszemélyes csapat." A Miami Heat három sztárja nem csillogott a Bucks elleni harmadik meccsen – megtették helyettük a kiegészítő emberek. Ray Allen 23 pontot szórt, a Udonis Haslem-Chris Andersen páros 12, illetve 11 pontot dobott úgy, hogy összesen egy mezőnydobást hagytak ki (10/11). Norris Cole teljesítménye már el is halványodott kicsit, pedig ő is egy mezőnydobást hibázott (3/4), és 3 labdát is szerzett.
A Heat kispadja extra volt. A négy Heat-cserejátékos +/- mutatója: Battier +9, Allen +14, Andersen +15, Cole +9.
Ray Allen, a rekorder. Az egykori Bucks-klasszis a meccs előtt 3 triplára volt az NBA-csúcstól (Reggie Miller jegyezte). Allen nem sokat tökölt, öt hármast vágott be, így 322 triplájával minden idők legeredményesebbje – most már a playoffban is.
Bucks: innentől már végképp a szép búcsú a cél. Hiába limitálták valamennyire a Heat sztárjait (Wade 1/12-es mezőny, James 5 eladott labda), támadóoldalon megint nagyon gyenge volt a Milwaukee. Főleg a Jennings-Ellis páros, akiknek sikerült összehozni egy 7/24-es mezőnyt – ezen belül egy ijesztő, 2/13-as triplamutatót. Norris Cole, a Heat periméter védekezésének egyik fontos tagja ezzel kapcsolatban ki is emelte, hogy az edzőtábor első napjától kezdve a pick and rollok és kettő-kettők levédését gyakorolják. Becsületből és a közönségük iránti tiszteletből a Milwaukee-nak meg kell nyomnia a következő hazai meccset, akkor talán elkerüli a söprést.
Akaratos Chicago. A Bulls Noah-val és Gibsonnal a fedélzeten teljesen a saját szája íze szerint alakítja a Nets elleni párharcot. Hiába a kiváló támadójátékosok tömkelege a Brooklynnál, a Bulls 79 dobott ponttal nyerni tudott a 3. meccsen. A Nets továbbra is hadilábon áll az erősségének számító triplákkal, a Bulls pedig kedvére játszhatja védekező játékát, amibe eddig inkább a Nets rokkan bele.
Hiábavaló. Brook Lopez a 3. meccsen is lubickolt (64 pontjával a párharc legeredményesebbje), 22 pontját 50%-os mezőnnyel hozta össze, Joakim Noah-t belekergette egy 0/7-es mezőnybe, nem hibázott a vonalról (6/6), kiosztott 7 (!) blokkot, és magához képest extra volt lepattanóban (9) – a saját palánk alatt nem is volt sok gondja a Brooklynnak.
20 év. Utoljára 1993-ban fordult elő a Chicagónál, hogy két csapattárs legalább 20-20 pontot és 10-10 lepattanót tegyen a közösbe egy meccsen. Akkor Michael Jordan és Scottie Pippen a Knicks elleni főcsoportdöntő 5. meccsén hajtotta végre a bravúrt – Carlos Boozer és Luol Deng nem került rossz társaságba…
Zach Randolph elkezdte a 2013-as rájátszást. Az első két meccs vesszőfutása, faultgondjai után a Grizzlies All-Star nagyembere összekapta magát (27 pont, 9/18 mezőnyből, 9/10 a vonalról, 11 lepattanó). Igazából nem is ezek a számok adják vissza hűen, hogy mennyire dominálta Blake Griffint, hanem a plusz-mínusz mutatók. Randolph plusz 19-cel zárt – Griffin mínusz 17-tel.
Dominancia a festékben. A Grizzlies már a második meccsen is egy labdára volt a győzelemtől – most már bőven nem. 45-33-ra nyerték a lepattanózást, Randolph mellett Marc Gasol is jó volt támadásban, a legnagyobb különbség viszont a festék támadásában és ezzel párhuzamosan a büntetők kiharcolásában volt: 38-23-ra hozta ezt a különcsatát a Memphis.
A Clippers megérkezett a pokolba. Még mindig a Los Angeles az esélyesebb a párharcban, de az elmúlt két meccs alapján azt kaptuk, amit vártunk: ha tovább is mennek Paulék, teljesen ki fogja őket zsigerelni a Memphis.
Vasárnap vége. 6-3-ig volt izgalmas a Lakers-Spurs harmadik meccse, onnantól kezdve Tony Parker begyújtotta a rakétákat, Tim Duncan pedig 12/16-os mezőnnyel úgy dobált össze 26 pontot, mintha edzőmeccsen lenne. Bár a kezdőcenter Splitter bokasérülést szedett össze, ez a meccs (sem) a palánkok alatt dőlt el, hanem a periméteren – nagyon nagy különbség mutatkozott a hátvédek között, nem csak a sebességben, de a gondolkodásban is.
Morris és Goudelock. Nem emlékszünk arra, mikor állt fel bármelyik playoff-csapat hasonló szintű kezdő hátvédkettőssel, a Lakers-drukkerek valószínűleg izzadtságban fürödve riadnak majd fel, ha velük álmodnak. Pedig ők nem tehetnek róla, hogy gyakorlatilag mind a 4, idén komolyabban használt hátvéd (Bryant, Nash, Blake, Meeks) kidőlt. Pedig nem is voltak rosszak támadásban (Morris 24, G-lock 20 pontig jutott) – viszont ha rápillantunk a plusz-mínusz mutatóra (mindkettejüknél -28), máris gyanakodni kezdünk…
Popovich ezzel nem fog tudni elszámolni. Vajon mit keresett fent a 3. negyed végén, 85-63-as vezetésnél a San Antonio kevés használható magasembereinek egyike, Tiago Splitter?
Tripla-dupla! Pau Gasol szinte észrevétlenül csinálta meg azt a bravúrt (11 pont, 13 lepattanó, 10 gólpassz), ami pedig nem sűrűn fordul elő a playoffban. Az alapszakasz végét is beleszámolva hat meccsen ez volt a harmadik TD-ja!
Vasárnap vége? 2-0-ig volt izgalmas a Knicks bostoni kirándulása, a negyedik negyedre 20 pont körüli különbség alakult ki a csapatok között – nem a Celtics javára. A Bostonnak harmadjára sem sikerült 80 pont fölé jutnia, nagyon sima helyzetekben is érthetetlen hibákat követtek veterán játékosok.
Prigioni és a rutin. Már előző meccsen is dicsértük a 36 éves újoncot, aki ismét kamatoztatta azon tapasztalatát, hogy a legforróbb bostoni hangulat sem közelíti meg néhány Euroligás csapat csarnokának hőfokát – egyik oldalon bevert 3 triplát (kulcspillanatokban), a másikon szerzett 5 labdát!
Esély a Celtics előtt a szép hazai búcsúra. Már lassan elfelejtettük, mennyire nem használta a fejét JR Smith korábban, de ma emlékeztetett rá. A meccs vége felé a Knicks hátvédje kiállítatta magát, miután csúnyán lekönyökölte Jason Terry-t – ez még nem akkora gond, az viszont igen, hogy a játékvezetők a legsúlyosabb, flagrant-2 típusú szabálytalanságnak ítélték az esetet. Ha a felülvizsgálat is helyben hagyja a verdiktet, akkor Smith a szabályok értelmében nem játszhat a 4. meccsen.
Carmelo Anthony "lassul". Első meccsen 36, másodikon 34, harmadikon 26 – elvetemült Celtics drukkerek még azt is beleláthatják ebbe a számsorba, hogy legalább a Knicks legnagyobb sztárját sikerül valamennyire limitálni. Tény, hogy egyre többször áll meg nála a labda a támadásokban, és eléggé egysíkúvá vált a játéka – viszont annyira nincs rá jó opciója védekezésben Doc Riverséknek, hogy ebből a tudásból a Celtics már nem nagyon fog profitálni. Annál inkább a következő lehetséges ellenfél, az Indiana Pacers – és az Anthony-nak hihetetlenül rossz opció, Paul George…
A kosárlabda sava-borsa. Továbbra is minden szurkolói igényt kielégít a Warriors és a Nuggets szériája. A harmadik meccsen is volt minden: most a Denver dobott 66 pontot az első félidőben, amit egy 33-18-as harmadik negyeddel kontrázott meg a Golden State; a negyedik negyed végig egál körül volt; a végjátékban a semleges drukkerek is tövig rághatták a körmüket és ha a végén Andre Iguodala félpályása bepottyan…
Ahol a legendák születnek. Néhány éve ez volt a playoff szlogenje, de még ma is aktuális. Egyrészt amit Stephen Curry az elmúlt két meccsen bemutatott, azt sokáig nem fogjuk feledni. Az előző meccsen gyakorlatilag ahol állt, onnan dobta be, fantasztikus passzokat adott – majd megérkezett pályafutása nemezise, a bokasérülés. Erre összedrótozva szórt 29 pontot és osztott ki 11 gólpasszt. Másrészt Jarrett Jack tovább remekelt a kezdőötösben (23 pont, 10/14-es mezőny, 7 gólpassz) – egyedül talán az eladott labdáinál (7) juthatott a néző eszébe bizonyos David Lee.
A Warriors és Mark Jackson átvette az irányítást a párharcban. George Karl úgy döntött, alkalmazkodik a GSW által alkalmazott harcmodorhoz, és a center Kosta Koufost kivéve a rendszerből a Nuggetsot small-ballra állította át. Ez az első félidőben meg is lepte talán Jacksont, a másodikban viszont kijött az, hogy a Warriors képes 48 percen át játszani ezt a stílust – a Denver viszont a jól csengő nevek ellenére nem. Ráadásul a két center, Koufos és JaVale McGee összesen 24 percet töltött a pályán. A történtek fényében Karl mesternek nagyon át kell gondolnia a taktikát, mert úgy tűnik, hogy nyíltsisakos támadójátékban jobb a Warriors, akiket a Nuggets nem képes túldobni, a centerek kivonásával pedig csak a magasemberekben nem bővelkedő Golden State malmára hajtotta a vizet. Sok ideje nincs az agyalásra, mert hétfő hajnalban jön a következő - és ha ott kikapnak, 3-1-re fognak vezetni a Harcosok.