Amiről a playoffban beszélnek 05-12

LeBron Jamest felbőszítették. Továbbra is elég hullámzó az MVP teljesítménye a Bulls ellen, mintha nehezen pörögne fel – most viszont Nazr Mohammed tett róla, hogy James felébredjen. A rutinos cserecenterrel (bajnok a Spurs-szel 2005-ben) kerültek afférba, amiből LBJ jött ki jobban: sokkal jobban odatette magát a meccs hátralévő részében, míg Mohammedet azonnal kiállították.

James, a flopper? Nate Robinson és Tom Thibodeau is finoman azzal vádolta meg Jamest, hogy rájátszott az esetre és feldobta magát. Talán így is volt, viszont az érem másik oldala, hogy a Bulls is a legtöbbet akarja kihozni az esetből – ha nem is büntetik meg LeBront, de jobban fognak figyelni a bírók, akikkel a második meccsen is volt afférja bőven a chicagóiaknak (6 technikai…), illetve megpróbálnak belemászni a játékos fejébe is. Ha csak az egyik megvalósul, már megérte a minicirkusz.

Chris Bosh is elkezdte a második kört. A Heat-Bulls párosítás harmadik meccsén a Miami nagyembere is felébredt, és 1 lepattanó híján 20-20-at csinált. Pontokban, gólpasszban annyit hozott egy összecsapáson, mint az előző kettőn összesen – a lepattanózása pedig más dimenzióban járt, hiszen a két, Miamiban lejátszott meccsen szedett 11-et, most pedig 19-et. Erre építve elég stabil volt a magasemberek rotációja is, hiszen nem kellett azon gondolkodnia Erik Spoelstrának, hogy kit hozzon be a palánk alá – így kapott Bosh 42-t az előző 28, illetve 30 perccel szemben.

A kispadok minősége. A Chicago továbbra is nagyon foghíjas, így érthetően kevés segítség érkezik a cseréktől – éles volt a kontraszt Taj Gibson 2/9-es mezőnnyel összeszenvedett 6 pontja és a túloldalon Norris Cole között. Utóbbi egyetlen dobást hibázva jutott el 18 egységig.

A Bullsnak újra fel kell pörögnie. Hősies volt az első meccsen aratott győzelem, azóta viszont kipukkadni látszik a Bikacsorda: a harmadik összecsapáson sem igazán működött a védekezés, így hiába támadtak magukhoz képest jól Boozerék, mindez kevés egyelőre.

Jimmy Butler újra "százas". Az előző, 37 pontos vereség alkalmával kapott 16 perc pihenőt Luol Deng helyettese azok után, hogy sorozatban három meccsen csere nélkül 48 percet játszott – a harmadik meccsen viszont ismét végig fent volt a pályán.

Mindig a következő meccsre koncentrálj – ez is lehetne a mottója a Warriors-Spurs harmadik meccsnek, amelyet a Spurs nyert meg és visszavette a pályaelőnyt. A GSW kis híján 2-0-lal tért haza és több nyilatkozatban is már azt taglalták, hogy az ötödik, San Antonióban rendezendő mérkőzésre reálisnak érzik a 3-1-et. Ezzel szemben Gregg Popovich arról beszélt az összecsapás előtt, hogy a 3. meccsen limitálni akarják mindkét Warriors-hátvédet (Curry és Thompson); a rutinos, sokat látott veterán, Manu Ginobili pedig csak annyit mondott a GSW második meccsen aratott győzelmére: csodák történnek – de nem túl sűrűn.

Tony Parker megmutatta. 32 pontig jutott a San Antonio kritizált klasszisa, emellett nagy része volt abban, hogy sem Steph Curry, sem Klay Thompson nem villogott. Tim Duncan is remekelt a palánkok alatt (23 pont, 10 pattanó) – nem csoda, hogy az előző meccsekhez képest majdnem 10%-ot javult a gárda mezőnymutatója.

A védekezés minősége. Parker mellett az egész Spurs más szinten védekezett, ami elsősorban a Warriors rettenetes dobásaiban nyilvánult meg – a mezőnyszázalékuk nem érte el a 40-et. A periméteren még jobban ott loholtak a Warriors tüzéreinek nyakán: már a második összecsapáson is látszott a tendencia, de akkor még Thompson "meg tudott őrülni" (8 hárompontos) – erre mondta Ginobili, hogy csodák csak ritkán vannak.

Most David Lee sem segített. Mark Jackson kénytelen volt bedobni a kalapba sérült erőcsatárát is (először a párharcban). Most Lee többet tudott hozzátenni a játékban, mint a Denver elleni 6. összecsapáson – de különösebb hatása nem volt.

Curry és a boka. A Denver ellen egyszer már kifordította bal bokáját a Warriors irányítója egy ártalmatlan szituációban, most gyakorlatilag ugyanez történt a Spurs ellen is: egy kitámasztásnál aláfordult a sérülékeny testrész. Curry vissza tudott jönni, de ismerve bokasérüléseinek irtózatosan hosszú listáját, ez nem túl jó jel.

Kevin Durant még nem érti, de már érzi a Grizzlies védekezésének mibenlétét. 2-1-re vezet a Grizzlies a Thunder elleni párharcban, és az OKC sztárja (aki megint kiválóan játszott) azt nyilatkozta a 3. meccs után, ahol 36%-kal dobott csapata: "mindent jól csináltunk, de nem mentek be a dobások."

Alapesetben ez egy sima meccs - az OKC-nek. A Thunder hozta a lepattanócsatát (51-44), a festékben most először jobbak voltak (44-30), gyorsindításokban egyenesen "alázták" a Grizzliest (23-7) – ennek ellenére 81 pontig jutottak, mert a periméteren esélyük sem volt támadásban (tegyük hozzá, a festékben szerzett pontjaik javarésze is gyorsindítás során született). Ékes példa Kevin Martin, aki az első összecsapáson 25 ponttal segítette az Oklahomát, a másodikon és a harmadikon (13 pont, 6/17-es mezőny) nem volt faktor. De a két másik triplagyáros, Derek Fisher (1/5) és Thabo Sefolosha (0/2) sem villogott.

A Grizzlies eddig ráerőltette a játékát az OKC-re. Kis szerencsével már 3-0-ra is vezethetne a Memphis, de valószínűleg így sem bánkódnak, hiszen a harmadik összecsapásra teljesen megfojtották a Thunder támadójátékát, míg a túloldalon mindig akad valaki, aki támadásban is hoz annyit, amennyi kell. Az előző meccsen ez Mike Conley volt, ma pedig Marc Gasol mellett a kispad tette oda magát: a negyedik negyedben Dooling, Bayless és Pondexter is beszórt 1-1 nagyon fontos hárompontost.

Oklahomai félsiker. Serge Ibaka végre rendesen meg tudta fogni Zach Randolphot, aki keveset is vállalt, és nem is nagyon érezte a ritmust – a gond viszont az, hogy Ibaka sem villogott támadóoldalon, Perkins és Collison pedig továbbra sem faktor. A Thunder egyelőre teljesen kiszorul a palánkok alól, és Scott Brooks kénytelen sokat is ültetni Kendrick Perkinst, mert a pálya mindkét oldalán légüres térben mozog – holott a Rockets elleni továbbjutás után még azt hangoztatta az edző, hogy a Grizzlies ellen bőven fog kapni lehetőséget a center. Perkins már akkor elégedetlen volt a perceivel, és ha ez így folytatódik, könnyen elveszhet a lelkesedése.

Playoff-kosárlabda Indianában. A Knicks remekelt az alapszakaszban támadóoldalon, a playoffban viszont szerencsétlenségükre előbb a Bostont, majd a Pacerst kapták – mindkét csapat fojtogató védekezéséről híres. A Pacers-Knicks párharc harmadik meccsén újabb ízelítőt kapott a New York abból a játékból, amiben nagyon jó az Indiana: minden labdán és emberen rajta voltak Hibberték. A Knicks is képes nyomás alá helyezni az ellenfelet, de messze nem ilyen szinten.

A második esély. Nem, ez nem egy dél-amerikai szappanopera címe, hanem a Pacers sikerének legnagyobb kulcsa: 18 (!) támadólepattanót szedett vissza az Indy és ehhez kapcsolódóan 20 pontot dobott.

Roy Hibbert megmutatta. Sokan lebecsülik az Indiana fiatal All-Star centerét, mert szerényen meghúzódik a háttérben és nem játszik túl látványosan – viszont ha szükség van rá, fontos meccseket dönt el. Mint a mait: 24 pontja mellé 12 pattanót szedett le, +20-as mutatója az összecsapás legjobbja volt.

Érdekes statisztika. A triplarekordokat döntögető Knicks összesen 11-szer próbálkozott a vonalon túlról – a Pacers 33 alkalommal! Az Indiana sztárja, a szintén remek hárompontosdobó Paul George 2/12-es rettenetet produkált – mondjuk neki volt mentsége, kőkemény munkát végzett Carmelo Anthony-n.

Jason Kidd eltűnt támadásban. Zsinórban hetedszer sem dobott pontot a veterán hátvéd – viszont védőoldalon nem volt rossz.

A nap statisztikája. Mivel mind a négy párharc 2-1-re áll, érdemes megnéznünk, hogy az NBA történetében mennyi csapat jutott tovább ilyen előnyből. Nos, a Heat, a Pacers, a Spurs és a Grizzlies hívei lehetnek nyugodtabbak: 82%-ban a 2-1-re vezető gárda lépett tovább.