Bunyóba fulladt az első kosármeccs

Egy 1939-es hangfelvételen a kosárlabda atyja, Dr. James Naismith mesélt az első kosármeccsről, amely tömegverekedésbe torkollt.

A Kansas Egyetem egyik professzora, Michael J. Zogry bukkant rá egy 1939-es rádióadás hangfelvételére egyik kutatása során. Az 1939. január 31-én leadott "We the People" című műsor vendége volt a kosárlabda kitalálója és alapítója, Dr. James Naismith, aki az első kosármeccsről mesélt még 1891-ből.

Naismith elmondta, hogy a Springfield Egyetemen akkor tartották az első mérkőzést, amikor a rossz idő, a kemény fagyok miatt a diákok testnevelés óráit az épületben kellett lebonyolítani. Megpróbáltak mindent, hogy csendben tartsák a srácokat, még a foci egy módosított változatával is kísérleteztek, de ezt hamar megunták a hallgatók. Így jött tőle az ötlet az egyik nap, hogy két 9 fős gárdának egy focilabdát adott, barackkosarakat szögelt fel a tornaterem két oldalára, és megmondta a két csapatnak, hogy a cél az, hogy az ellenfél kosarába kell dobni a labdát. Megfújta a sípot, majd elindult az első mérkőzés...

... ami szinte azonnal verekedésbe fulladt, mert Naismith saját bevallása szerint nem volt elég szabály még ekkor. A játékosok elkezdték elgáncsolni egymást, rúgtak, ütöttek, ökölre mentek a másikkal - a tornaterem közepén gyakorlatilag tömegverekedés tört ki. Naismith saját elmondása szerint mire szétválasztotta a feleket, az egyik srác már nem volt eszméleténél, egynek kiment a válla, többeknek pedig monoklija volt. Olyan volt a kosárlabda atyja szerint ez az összecsapás, mint egy gyilkosság.

A következő mérkőzés előtt attól tartott, hogy megölik egymást a felek, de a diákok szerettek volna újra játszani, ezért változtatott és bővített a szabályokon. Ekkor került be az például, hogy nem lehetett futni a labdával, így a gáncsolást és az állandó püfölést, nagyobb ütéseket kivették a játékból. Miután megvoltak a változtatások, egyetlen sérülésük sem volt, és egy tiszta sportágat hoztak létre.

10 évvel később már az egész országban játszottak kosármeccseket, 1936-ban pedig először szerepelt a sportág az olimpiákon, aminek még szemtanúja lehetett Dr. Naismith is.

A teljes interjút ezen a linken meghallgathatjátok!

Érdekesség, hogy valószínűleg ez az egyetlen hanganyag Naismith-től, mivel korábbról nem nagyon érhetőek el tőle ilyenek, és ebben az évben, 1939. november 28-án hunyt el. Az egyik unokája, Jim Naismith el is mondta Richard Sandomirnak (New York Times), hogy nagyon örült, hogy hallhatta nagyapja hangját, mert ez volt az első alkalom, hogy ezt megtehette.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus