Hírmorzsák 2011-11-07 (23:30)

A New York Times birtokába jutott egy másolat David Stern Billy Hunternek írt leveléből, ami elég világosan fogalmaz: a játékosok vagy elfogadják a mostani ajánlatot szerdáig vagy sokkal rosszabb kondíciókkal számolhatnak a későbbiekben. "Ahelyett, hogy tovább haladtunk volna, ahogyan amúgy megtehettük volna és egy jóval rosszabb ajánlatot tettünk volna, az NBA hajlandó volt további időt adni a Szakszervezetnek, hogy elfogadja az 50-50-es ajánlatunkat" - írja Stern a levélben. A szerdai határidő utáni tervezet már flex-capet tartalmaz, aminek a lényege az, hogy az átlagos csapatfizetés fölött 5 millióval húzzák meg a határt és e fölé senki nem mehet, semmilyen kivétellel sem. Egy másik aggályos pont a jelenlegi fizetések bizonyos százalékának visszavétele, ez Stern szerint azért kell, hogy a jelenlegi szabadügynököknek is lehetőséget adjanak, hogy alá tudjanak írni. Záró soraiban a liga ura nyomatékosan leírta Hunternek, hogy reméli, a következő pár napban megegyezés fog történni.

Széles körben elterjedt, hogy vagy elfogadják most a kosarasok az 50-50-et vagy többé nem látnak még 50%-ot se a bevételekből, legalábbis egy pár évig biztosan nem. Stern azonban nincs könnyű helyzetben, ugyanis a tulajdonosok egy része már ezzel az ajánlattal sem elégedett, a keményvonalasok szerint már így is túl sok engedményt kaptak a játékosok. Ez a nyomás lehet a most kiadott ultimátum hátterében is, innentől ugyanis gyakorlatilag teljesen esélytelen a megegyezés. Ezek a tulajdonosok állítólag azt mondták Sternnek, hogy csinálja úgy, ahogy tudja... szerdáig. Onnantól ők veszik át az irányítást és az általuk támogatott új CBA-t fogják nyomni. Ken Berger megnevezte az eredetileg is keményvonalas tulajokkal rendelkező franchise-okat: Atlanta, Charlotte, Cleveland, Milwaukee, Memphis, Philadelphia, Washington, Portland és Minnesota. Közülük egyértelműen csak a Portland lóg ki, de Paul Allenről pár hete már mi is írtuk, hogy nagy valószínűséggel el akarja adni a Blazerst és sokkal könnyebb helyzetbe akarja magát hozni egy olyan ligával, amit ők megálmodtak.

Ha lesz is megegyezés, ez már nem lesz ugyanaz a liga, az biztos, van, aki nem felejt. Még az is lehet, hogy blöff, de akár lehet valóságalapja is: egy meg nem nevezett, de sztárokkal foglalkozó ügynök már most megígérte, hogy soha az életben nem fog a Bobcatsbe játékost közvetíteni. Reggel és tegnap már mondtuk, a tulajdonosokon kívül az egész liga ki van bukva Jordanre és ez valamilyen szinten érthető is. További problémák is lesznek, amik viszont már mindenkit érinteni fognak, a jelenlegi keménykedéssel ugyanis olyan szociális fellépések és megjelenések jövőjét kockáztatja a liga, mint az NBA Cares vagy a Basketball Without Borders. Ezeket a jótékonysági eseményeket a 2004-es verekedés után kezdték el jobban nyomni és a játékosok nagyon szívesen vettek benne részt legtöbbször. Egy ügynök szerint viszont most nagyon sokan érzik úgy, hogy átlagos munkásként kezelik őket, viszont mint ilyenek, ők 9-től 5-ig dolgoznak, majd kijelentkeznek és hazamennek, plusz munka nélkül. Azt is hozzátette, hogy valószínűleg a sérülésekből is csak akkor fognak visszatérni, amennyiben teljesen 100%-osak, nehogy kockáztassák további karrierjüket egy esetleges rásérüléssel.

Két kisebb hír a végére: Paul Pierce a múlt héten állítólag informálta mind Fishert, mind Huntert arról a szándékáról, hogy a feloszlás lehetőségéről konzultálni fog egy ügyvéddel, úgyhogy egy újabb "bizonyíték", hogy nem támadták őket hátba, viszont így több információt tudnak saját helyzetükről. A tulajdonosok részéről pedig hajlandóság mutatkozik annak irányába, hogy még a szerdai határidő előtt találkozzanak a Szakszervezettel, de formálisan nincs bejelentve semmilyen meeting.

Reggeli hírek:

Mint arról tegnap beszámoltunk, szerdáig van ideje a játékosoknak elfogadni a tulajdonosok új ajánlatát. Derek Fisher, a Szakszervezet egyik vezetője azt mondta, hogy ilyen formában még csak szavazásra sem fogják bocsájtani a tervezetet, de ezt nem kell készpénznek venni. A teljes szezon elmaradásának lehetősége ugyanis arra kényszerítheti a kosarasokat, hogy mégis megszavaztassák a dolgot. Nagyon sokan vannak a Szakszervezet feloszlatása mellett és nagyon sokan vannak amellett is, hogy fogadják el a legutóbb kínált lehetőséget. Hogy melyik oldal az erősebb, azt szerdán megtudjuk, ugyanis ha akkor nem érkezik egy IGEN a játékosoktól, akkor minden bizonnyal bejelentik a feloszlást. A tényleges "decertification" ekkor még nem történik meg, 45 napon belül megegyezhetnek a felek még, de ha nem teszik, akkor indulnak el minden bizonnyal a tényleges bírósági perek. Remélhetőleg erre nem kerül sor.

A szombati tárgyalásokról érkeztek további részletek: a két fél összesen 15 percet töltött egy szobában, majd ezután gyorsan véget is ért a meeting, addig George Cohen mediátor két szoba között szaladgált. Valahol komikus a történet, de jól mutatja, mennyire távol helyezkednek el az álláspontok és hogy mennyire irritálja a két oldalt a másik stílusa, éppen ezért semmi jóra nem lehet számítani a héten sem. Arról is beszámoltunk tegnap, hogy nagyon sokan ki vannak bukva Michael Jordan és az ő szerepvállalása miatt a CBA tárgyalásokban. A szombati tárgyaláson jelenlévő szakszervezeti tagok külön készültek MJ-re és a vele való konfrontálódásra, de a liga valaha volt legjobb játékosa is sejthette ezt és az egész megbeszélésen csendben ült, nehogy az első szóra rázúduljon a népharag. Két tulajdonos úgy tért vissza csapatához, hogy közölte az alkalmazottakkal, úgy készüljenek, hogy elég nagy esély van arra, hogy a teljes 2011-2012-es évad elmarad.

Mivel Fisherék oldalán pattog jelenleg a labda (nem kis képzavar ez jelenleg), ezért az ő lépéseik lesznek fajsúlyosak a következő napokban. Ma, azaz hétfőn vezetőségi gyűlést tartanak, ahol a Lakers irányítóján kívül jelen lesz Billy Hunter és a tárgyalásokat vezető bizottság hét tagja is. Ezen az ülésen dől el, hogy megszavaztassák-e egyáltalán a tulajdonosok ajánlatát vagy sem. A hírek szerint hiába a fenyegetőzés és a keménykedés, a tulajdonosok stílusa miatt nem hogy széthúzás lenne úrrá a kosarasok körében, inkább egységessé teszi őket, úgyhogy ez a fajta viselkedés nagyon könnyen a visszájára is elsülhet. Kedden New Yorkba szerveztek ülést, ahol mind a harminc csapat játékosképviselőjének jelen kell lennie. Őket is tájékoztatják a fejleményekről és minden bizonnyal az ő dolguk lesz csapattársaik informálása is. Itt valószínűleg megint felmerül majd a "szavazni vagy nem szavazni, ez itt a kérdés!" témakör.

Kedd egy másik téma szempontjából is érdekes lehet, ugyanis a feloszlást támogató játékosok és ügynökök abban bíznak, hogy már keddre meg lesz az a 130 név, amely elégséges a "decertification" elindításához, a papírok benyújtásához. A múlt heti két konferencia beszélgetés után a héten egy újabb várható, ahol mások és főleg többen lesznek jelen, így többen kaphatnak majd képet arról, mik is a lehetőségeik. A Szakszervezet azonban abban reménykedik, hogy szerdáig még egyszer leülhetnek a ligával egyezkedni, mert úgy gondolják, sokkal jobb, ha megegyeznek, mint ha komoly lépéseket kell, hogy tegyenek. A szándék úgy tűnik, megvan, de a két oldal között most már talán nem csak a tények állnak, hanem komoly presztízskérdést is csinálnak a dologból és az elmérgesedett hangnem mindkét oldalból egy fajta dacot váltott ki.

Az ajánlatról egy kis pontosítás.

Nem 51-49-es ajánlatot kaptak a játékosok, ők hajlandóak lettek volna lemenni 51%-ra. A tulajdonosok ajánlata egy ún. 49-51-es, sávos ajánlat, ami annyit tesz, hogy 50-50 az alapelosztás és amennyiben a liga gazdasági oldala, bevételei úgy alakulnak, akkor a játékosok kaphatnak még pénzt (így felmehet maximum 51%-ra az ő részesedésük), amennyiben viszont rosszul, akkor kevesebbet kapnak (de minimum 49%-ot). Ez, ismerve az NBA könyvelési módszereit (még a lockout idején a Yahoo! Sports oldalán bemutatták, hogyan tudják a csapatok "teljesen legálisan" mínusznak könyvelni a pluszos szezont), egyértelműen rosszabb a játékosoknak még annál is, ha sima 50-50-et ajánlottak volna nekik a tulajok.

A hírek szerint viszont nemcsak az az 1% a lényeges ellentét, hanem a rendszeren bevezetett szigorítások is, elég fontos részét képezi ugyanis az ajánlatnak a luxusadót fizető csapatok korlátozása. A nagyobb mértékű pénzbefizetés (a luxusadó határ fölött 5 milliónként egyre több pénzt kellene befizetni a liga kasszájába adott csapatoknak) még nem is lenne probléma a kosarasok szempontjából, de az MLE, illetve sign-and-trade cserék korlátozása annál nagyobb. Ez utóbbi egyébként egészen vicces, de lassan sírásra ad okot. A vezetők ugyanis amiatt akarják tiltani ezt, hogy a luxusadót fizető csapatok ne erősödhessenek ezáltal tovább és mindenkinek legyen esélye. Az utóbbi hat év alatt viszont mindössze öt ilyen eset történt. Három 2005-2006-ban: Knicks-Eddy Curry, Grizzlies-Marko Jarics, Lakers-Kwame Brown és Lamon Profit; és kettő 2009-2010-ben: Suns-Hedo Turkoglu és Mavs-Shawn Marion. Ezeken a játékosokon vitatkoznak, de hiszen igazuk is van, mind az öt csere teljesen felforgatta a ligát és abszolút megborította a lehetőségeket (irónia...). Az pedig külön vicces, hogy az öt ilyen üzletből kettőt olyan keményvonalas tulajdonosok csináltak, mint Heisley és Sarver, akik most az abszolút korlátozások mellett vannak...

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus