Playoff-percek: exjátékosok szelleme a Dallasnál

 

A trash talkban még van mit tanulnia a Raptorsnak

Paul Pierce, minden idők egyik legnagyobb "odamondogatója" nyilatkozta a Raptors-Wizards párharc előtt, hogy nincs semmije "ezeknek" (értsd: a Torontónak), ami miatt aggódnia kellene a Washingtonnak. Erre Amir Johnson csak annyit mondott, hogy a trash talk olyan, mint a Viagra, az idősebb játékosoknak ez kell, hogy be tudjanak indulni. Masai Ujiri, a Raptors GM-je az első meccs előtti szurkolói programon már rövidre zárta a történetet, ő sem éppen nyomdafestéket tűrő stílusban (és roppant tömören) intézte el Paul Pierce mondókáját. A trash talk viszont kétélű fegyver, mert ha belemész egy szócsatába, utána teljesítened kell, különben visszafelé sül el. A Wizards veterán kiscsatára nem csak a szavak embere, az első meccsen extrát is játszott – ezek után garantált, hogy ki fog nyílni Pierce amúgy sem kicsi szája. Érdekesség, hogy tavaly Ujiri szintén egy (25 ezer dollárt érő) trágársággal vezette fel a Brooklyn elleni párharcot, ahol éppen PP is játszott - a veterán kiscsatár csapata akkor is hozta az első idegenbeli meccset, a végén pedig 4-3-ra a párharcot is...

Ennyit ér az alapszakasz(-taktika)

A Raptors-Wizards párharc előzetesen a hátvédekről szólt, csak éppen pozitív előjellel: az első meccs alapján viszont nagyon úgy tűnik, hogy a két csapatrész kioltja egymást. Hiába van mindkét oldalon All-Star irányító, illetve kapta meg a Toronto dobóhátvédje, DeMar DeRozan az április hónap legjobb keleti játékosa címet, a nyitányon mindhárman rettenetesen dobtak (csatlakozott hozzájuk Bradley Beal is…). A Dwane Casey által "kitalált" kötetlen támadójáték egyelőre messze nem megoldhatatlan feladat, birkózásban, palánk alatti kemény játékban pedig jobbnak tűnik a Washington. A fővárosiak abból is profitáltak, hogy "lefürödték" az alapszakasz végét, így a kissé korosodó csatárok-centerek frissen érkeztek meg a rájátszásba: Pierce mellett Nené és Drew Gooden sem mozgott fáradtan. A kanadaiak nyakán máris ott a kés, mert ha a második meccset bukják, minimális esélyük marad a továbbjutásra – Casey mester máris az állásáért harcol, mert azt már nem bocsátanák meg neki, ha két éven belül másodjára is pályaelőnyből esne ki a Raptors az első körben...

Davistől több kell (?)

Élete első PO-meccsén 35 pontot szórt a Pelicans sztárja, de ebből húszat a negyedik negyedben ért el. Alapvetően pozitív dolognak számít az, ha valaki a hajrában indul be, de egy vezér nem "pihenheti" át az első három játékrészt - főleg úgy, hogy addig húszpontos fórt épített ki a GSW. Tyreke Evans kiesése után még nagyobb lesz az elvárás AD felé, akinek a negyedik negyedben látott agresszivitással kell támadnia a gyűrűt és vinnie a hátán az együttest a következő mérkőzéseken, hogy szorossá tegye ezeket a New Orleans, esetleg hazai pályán győzelmet is arasson. Kérdés, hogy mikor érzi meg azt, hogy négy negyeden át hol lehet támadni a Green-Bogut kettőst...

A Golden State-nek kicsit át kell alakulnia

Óriási lendületben van az alapszakasz győztese, azonban a playoffban nem lehet azt megtenni, hogy Stephen Curry-t pihentetik a negyedik negyedben – a külső posztokon sebezhető Pelicans ellen sem. Ennek megfelelően az irányító 40 percet játszott, és a csapat érdemi rotációja is mindössze nyolcemberes volt (Ezeli és Speights összesen töltött 4 percet a pályán a tíz pályára kerülő játékos közül, különösen utóbbi kapott masszív perceket az alapszakaszban). A kevesebb percet szoknia kell még a cseresornak, pontokkal nem is tudtak segíteni (3/12 mezőnyből, 8 kiharcolt büntető), és a játék többi elemében is javulniuk kell. Persze gond nincs a GSW-nél, és ha Tyreke Evans sérülése súlyos, fokozatosan bele is rázódhatnak a rájátszásba, a továbbjutásukat nem fenyegeti komoly veszély. Ennek a szűkített rotációnak esett áldozatul egyébként a Holiday-Holiday találkozó is: Jrue Holiday játszott 21 percet a Pelicansben, Justin viszont csak kispados volt. 

Felcsillant a chicagói remény

Derrick Rose 23 pontos, 7 gólpasszos estével és kellő agresszivitással állt csapata élére, ez pedig újra előhozhatja a Bulls bajnoki reményeit - a szezon előtt többet várt a közvélemény ettől a gárdától, mint amit végül a sérülésekkel sújtott alapszakaszban kijött belőle. Most a magasemberek nem villogtak mellette, de ha Jimmy Butler tudja hozni ezt a formát és Rose újfent vezérré tud válni, komolyan kell számolnia ezzel a gárdával a Clevelandnek és az Atlantának is  mindenesetre az irányító sebessége és mozgása révén sokakban felidéződött a korábbi Rose és bizony a három évvel ezelőtti utolsó playoff-meccse is...

Tanulópénz

A Bucks hosszú idő után tért vissza a rájátszásba, a játékosoknak nincs is túl sok playoff-rutinjuk – Bayless, Dudley és Pachulia rendelkezik nagyobb tapasztalattal az utószezonban. Ez meg is látszott a Bulls elleni első meccsen, hiába Jason Kidd minden tudása, a fiai helyett nem mehet fel a pályára. A fiatalok közül Antetokounmpo, Middleton és Carter-Williams is csak kereste a játékát, ám mivel mindhárman 32 perc felett teljesítettek, a győzelemre emiatt nem sok esélyük volt. Tapasztalatszerzésre viszont jó volt az első meccs – lehet, hogy csak jövőre fog mindez kamatozni, de mivel még egyikük sem töltötte be a 24-et, esélyük lesz a tanultakat alkalmazni a későbbiekben. 

Exek szelleme

Nem játszott rosszul a Dallas támadásban, 108 pont a playoffban teljesen vállalható – védekezésben azonban kilátástalan a Mavs perimétere. Bár James Harden nem dobott jól az első meccsen, viszont ipari mennyiségben harcolta ki a büntetőket, és 11 gólpasszt kézbesített – egyénileg nincs rá jó opciójuk, Monta Ellis és Rajon Rondo fizikálisan nem ér fel hozzá, védekezőspecialistájuk pedig hiánycikk az alacsony posztokon. Most nagyon jól jönne a Rondo-cserében Bostonba távozó és ott kivirágzó szuperatléta, Jae Crowder, ő képes lenne 40 percen keresztül űzni-hajtani a Houston klasszisát. Hiába van tele veteránokkal mindkét keret, a Dallasnál nincs meg a védekezés-támadás egyensúly, míg houstoni oldalon Jason Terry és Corey Brewer teljesen a saját játékát játszhatta: (javarészt üres) tripláikkal különösen a kritikus negyedik negyedben alaposan megbüntették a vendégcsapat hiányosságait. A két említett rutinos róka 2011-ben még a Mavericks-szel nyert bajnokságot…

Meddig jönnek a büntetők?

James Hardennel kapcsolatban korábban is sokszor jött az a kritika, miszerint "büntetőkirály" - abban parádés, de sokszor nem túl elegáns módon harcolja ki őket, túlzottan keresi a kontaktot és esetenként dobálja is magát. Nos, ezúttal 4/11-es mezőnymutatójára 15/17 büntető jutott, csapatszinten 45-17 volt a szabaddobások aránya és a dobóhátvéd 24 egységgel zárt. Komoly kérdés, hogy meddig viheti Szakállt és a Houstont ez a stílus - komolyabb védekezés és esetleg idegen csarnok kell ellene, vagy idén az sem lesz elég?