Playoff-percek: a Jazz átment, a Clippers megbukott

Megérett a második körre a Jazz - minden hiba jól látható volt a Clippersnél - a Staples gyűrűje mindenkinek segít - figyelmetlen volt a Wizards, de ez belefért - minden bejött a Bostonnak. 

Figyelmetlen volt a Washington

A Wizards bemutatta az első negyedben, hogy mivel tud a Boston fölé nőni, John Wall folyamatosan büntette Isaiah Thomast, Marcin Gortat pedig dobásokkal, lepattanókkal, zárásokkal és passzokkal is dominált a festékben, miközben a túloldalon is megvolt a kellő keménység. Aztán ahogy váltott a Celtics, a Washington nem hogy nem tudott reagálni, de egyre inkább fejetlenségbe csapott át a játék, rengetegszer elfelejtettek faultolni Bealék, amikor faultoltak, akkor azt nagyon rosszkor tették, még a jó védekezés után is elfelejtettek lepattanózni, vagy éppen kilépni az érkező üres dobóra. Thomas betöréseire ketten-hárman is beléptek, majd végignézték, ahogy az irányító kilövi az üresen álló társának és kapnak belőle egy újabb hármast - ezeken az elemi hibákon a mérkőzés végéig nem tudtak javítani. Nem nagy dolgok ezek, alapvetően fejben, figyelemben kell összekapnia magát a fővárosi társaságnak és egy-két alapkérdés tisztázni, főleg hátul - persze elöl sem ártana válaszolni arra, amit "megkérdezett" a Boston Walltól (20 dobásból 20 pont, 16 gólpasszra 8 eladott labda) Smarttal és Bradley-vel...

Semmi meglepő, de minden jó

Nem húzott váratlant Brad Stevens, bent hagyta a kezdőben Gerald Greent, de hamar kiderült, hogy ez így nem fog működni és behozta Marcus Smartot - ezt követően ő és Bradley szívták a Wall-Beal páros vérét, Isaiah Thomas pedig sokkal szabadabban alkothatott, főleg miután már Markieff Morris is kidőlt. Ezúttal viszont ennyi belenyúlás is bőven elég volt, ezt fűszerezte Al Horford parádés hatékonysága (10/13 mezőnyből, 9 pattanó, 10 gólpassz) és a remek dobóforma - bár hozzá kell tenni, hogy a Wizards védekezése azért túl nagy feladatok elé nem állította a társaságot. Az így bevert 19 tripla mellett azért ki kell emelnünk Smartot (3-3 labdaszerzés és blokk), valamint Bradley-t, illetve azt is, hogy Thomas mennyire könnyedén (33 pont, 9 gólpassz) hozta megszokott játékát - erre azért túl gyakran nem számíthatnak majd, most mintha ők "rendelték volna" ezt a washingtoni védekezést...

Morris ennyit számít?

Már akkor megkezdődött a Boston felzárkózása, sőt, utol is érte ellenfelét a hazai csapat, amikor még az erőcsatár a pályán volt, de azt azért nehéz tagadni, hogy a harmadik negyedben nélküle kereken húsz ponttal kapott ki a Wizards. Morrisra azért szükség lenne a fővárosiaknak, mert egyrészt neki oda lehet adni a labdát pozícióban, másrészt védekezésben is fontos szerepe van a váltásoknál, harmadrészt főleg az ő agressziója hiányzott a palánk alól - ennyivel ő mindenképpen hasznosabb Oubre-nál és Porternél, akiknek így négyest kellett játszaniuk, méghozzá minimális rotációval. John Wall szerint Morris mentalitása kell nekik és az, hogy képes levenni terhet róla és Bealről támadásban - ezért jó hír számukra, hogy az erőcsatár valószínűleg ott lesz a parketten a második meccsen.

Ez belefért a Wizardsnak

Pályahátrányból az első meccsnek van a legkisebb jelentősége egy playoff-párharcban, hiszen ha azt elveszíti egy csapat, még mindig elveheti a pályaelőnyt a következőn, de ha azt is, még akkor sincs nagy gond, csak otthon válaszolni kell. Éppen ezért nem akkora gond a fővárosiaknak, hogy ekkora pofont kaptak kezdésként, legalább látják, hogy az ellenfél már nem az Atlanta, van idejük elemezni, hogy min is kellene javítani, míg a Celticset talán kicsit el is telítheti a sikerszéria - hiszen négy győzelemből érkeztek ebbe a párharcba, most pedig ismét úgy érezhetik, hogy "nincs ellenfél."

Az egész Jazz átment a teszten

A párharc előtt az volt a nagy kérdés, hogy a rutinos, de még pályafutásuk csúcsa közelében lévő húzóemberekből és a rutinos, de már korosodó kiegészítőkből álló Clipperst ki tudja-e ütni a fiatal, feltörekvő húzóemberekből, kiegészítőkből és néhány rutinrókából álló Utah – megkaptuk a választ. Az első esélyt még elrontotta Quin Snyder csapata, másodjára viszont nem volt pardon: végig kiegyensúlyozott volt a csapat, amikor kellett, mindenki előlépett (erről részletesebben kicsit lentebb), a végjátékban pedig minden próbálkozást visszavertek – ahogyan egy második körös playoff-gárdához illik. A hatodik meccs után elmondhatta a filmes közhelyet Quin Snyder az öltözőben: nem elég tudni, hogy megérdemlitek a sikert, mert keményen dolgoztatok érte – néha el kell venni azt, ami a tiétek. Ezt a különbséget éreztem a hatodik és a hetedik meccs Utah-ja között. 

Snyderről talán keveset beszéltünk, pedig nagyon higgadtan menedzselte le az egész párharcot, a hetedik meccsen kifejezetten jól rotálta a csapatot, simán megoldotta Rudy Gobert hiányát, ami mellesleg a Warriors ellen fontos lehet, hiszen ott is faultgondokba kerülhet a francia center, illetve a GSW death line-upja ellen lehet, hogy ültetni kell. Snyder egyébként a Clippersnél kezdte az edzői szakmát, 1992-93-ban itt volt segédedző, majd hosszú éveket húzott le Mike Krzyzewski mellett a Duke-on, később a Missourinál már vezetőedző is volt, utána pár éve D-Liga után 2010 és 2014 között a Philly-nél, a Lakersnél, a CSZKA Moszkvánál és a Hawksnál volt segédedző. Szépen végigjárta tehát a ranglétrát, rahedli tapasztalatot gyűjtött, és 50 éves korára eljutott oda, hogy sikeres vezetőedző az NBA-ben. 

A képlet másik oldala, hogy az edzői húzások sikeréhez játékosok is kellenek, a Jazz teljes kerete maximálisan ott volt fejben, nem nagyon volt gyenge pont, senki nem vállalta túl magát elöl, és mindenki odatette magát hátul. Ki kell emelni Derrick Favorst, aki sérülésektől tarkított, kifejezetten gyenge alapszakaszt futott, a Clippers ellen viszont többször is nyerőember volt (most is), de Gordon Hayward is bizonyított franchise-playerként, Joe Johnson megint parádés volt a negyedik negyedben, George Hill jól mozgatta a csapatot, Rodney Hood remekül védekezett, Joe Ingles pedig pár gyengébb meccs után szívszaggató kosarakkal és nagyon jól időzített labdaszerzésekkel, gólpasszokkal jelentkezett. 

Nagyon egyben van ez a Jazz, 2010 óta először nyertek playoff-párharcot, és az egész fiatal garnitúra bizonyította, hogy megérte a lassú, fokról-fokra történő építkezés. Ez Dennis Lindsey érdeme, aki – óriási meglepetés – a San Antoniónál tanulta a szakmát segéd GM-ként...

A Staples Center gyűrűje mindenkinek segít

Egy évvel ezelőtt a Utah nagyon be akart jutni a rájátszásba, de az utolsó játéknapon már úgy léptek parkettre a Lakers ellen, hogy tudták: nem lesznek ott. Akkor csak asszisztálni tudtak Kobe Bryant „Mamba Out” showjához, a Lakers legendájának minden, de tényleg minden beesett (ki ne emlékezne arra a 60 pontra…). Egy évvel később a Staples Center gyűrűje már a Jazzt segítette: a negyedik negyedben több olyan eset is volt, amikor a gyűrűről felfelé vagy a palánkra pattant a labda, majd engedelmesen behullott a hálóba…

Mi lesz veled, Clippers?

A hetedik meccsen az összes „vagy igen, vagy nem” kérdésre a „nem” volt a válasz a Los Angelesnél, minden hibájuk egyszerre jelentkezett, így pedig nem lehet nyerni. Most kijött, hogy Chris Paulon kívül csak Jamal Crawford képes megbontani a védelmet, Austin Riversre biztos büszke az apukája, de ő erre hosszú távon alkalmatlan. Kijött, hogy Jamal Crawford is mindössze két opcióval dolgozik, vagy eldobja, vagy fellöbböli DeAndre Jordannek, védekezésben képtelen megállítani bárkit, és mivel streak shooter, teljesen le tudja jegelni a csapatot támadásban. Kijött, hogy JJ Redicknek nagyon kellene a környezetváltás, mert az egész szériában borzalmas volt. Kijött, hogy DeAndre Jordan büntetőzése olyan rizikófaktor, amit egyszerűen most már nem lehet figyelmen kívül hagyni és azt mondani, hogy „de hát mennyi minden másban hasznos”. Kijött, hogy a lassan 5 éves problémát nem tudja megoldani Doc Rivers elnök, nincs csereirányító, nincs kezdő szintű kiscsatár és nincs megfelelő magasember-csere sem. Kijött, hogy Doc Rivers edzőnek lassan el kellene mennie egy taktikai továbbképzésre, mert idejétmúlt kosárlabdát játszik a csapata. 

A címben feltett kérdés ezeken túl is különösen aktuális, hiszen a fél keretnek lejár a szerződése, valószínűleg új szerződést kell(ene) kötni Chris Paullal és Blake Griffinnel, ami alaposan behatárolhatja a csapat mozgásterét az átigazolási piacon. Nagyon nem lesz egyszerű dolga a Clippersnek, mivel jelenleg a senki földjén vannak – közhely, de igaz, hogy a legnehezebb feladat jó csapatból bajnokesélyest csinálni, és erre nagyjából öt éve kiváló/elrettentő példa a LAC. 

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus