Playoff-percek: a legrosszabbul fújt végjáték?

A játékvezetőknek változtatniuk kell - Aldridge bombaformában - tanult a Thunder - Korver lenullázva - besültek a Hawks fegyverei

A Thunder tanult?

Mi is megemlítettük az első meccs után, hogy nem kell messzire mennie az OKC-nek, hogy lássa, mit kell tennie: az első körben a Dallas pontosan ugyanazt hajtotta végre, amit most ők. Teljesen más szinten kezdett el védekezni a csapat, Tony Parkert játékát sikerült elrontaniuk, a San Antonio szintjén a kiosztott 19 gólpassz borzasztó kevés – nyoma sem volt a beautiful game-nek, és összesen hat hárompontos esett be a hazaiak oldalán. Ugyanakkor nem dőlhetnek hátra a Thundernél, mert hiába játszott (magához képest) rettenetesen a Spurs (az első 13 mezőnykísérletükből mindössze egy volt jó), így is egy kosár hiányzott nekik. A győzelmet persze nem kell magyarázni, de az OKC-nek sokat kell javítania a kinti dobásokon (5/19), és az sem lesz mindig elég, ha csak Russell Westbrook tud osztogatni: összesen 16 gólpasszig jutott az OKC, ebből 10-et Good Russ jegyzett.

A magasemberek javulgatnak

Az első meccs tanulsága volt, hogy a vendégeknek LaMarcus Aldridge-ra egy-egyben nem nagyon van jó opciója, a San Antonio nagyembere a második meccsen is irtózatos számokat hozott támadásban (41 pont, 15/21 mezőnyből, 10/10 büntető). Az ő középtávolijait most is feladták, de most máshol tudták ellensúlyozni: Ibaka, Adams és Kanter is 12 egységig jutott 14/23-as hatékonysággal, Tim Duncant (1/8 mezőnyből, 2 pont) teljesen eltüntették, illetve a 17 pattanóig jutó Steven Adams vezetésével összesen 30 lepattanót kaparintottak meg, ebből a támadóoldalon nyolcat. Aldridge-hez még egy adalék: 2003 és Tim Duncan óta ő az első Spurs-játékos, aki két egymás utáni playoff-meccsen is 35 pont fölé jutott.

Lesz még ajtócsapkodás a palánkok alatt

A 220 feletti szerb óriás, Boban Marjanovics már az első negyedben pályára került, így szembetalálkozhatott Steven Adams-szel. Az új-zélandi center nem éppen galamblelkéről híres (kevésbé finoman fogalmazva úgy játszik, hogy a liga játékosainak 95%-a megfojtaná egy kanál vízben), de a szerb iskolában edződött Marjanovicsot sem kellett félteni. Eléggé fizikálisra sikeredett az a pár perc, amit egymás közeli társaságában töltöttek - most nem lett komolyabb zűr, de attól tartunk, hogy boksz-nyelven szólva ez még csak az ’ismerkedő első menet” volt.

A bíróknál valamit változtatni kell

Bár a hivatalos megerősítés még nincs meg a ligától, de az nba.com-on megjelent cikk szerint a bírók elismerték, hogy 13.5 másodperccel a vége előtt Dion Waiters egyértelműen támadó szabálytalanságot követett el Manu Ginobili ellen. Bár az argentin nem akart ezzel különösebben foglalkozni, mivel így is megszerezte a Spurs a labdát, támadhatott, sőt még egy támadópattanót is visszaszedett LaMarcus Aldridge, ugyanakkor pár napon belül ez már a második teljesen egyértelmű szabálytalanság, amit nem fújnak le egy nagyon szoros végjátékban. A Raptors-Pacers 7. meccs végjátékában DeMar DeRozan lökte el a levegőben a labdáért ugró Ian Mahinmit elég látványosan - nem kellene ezeknek az eseteknek megszaporodniuk. Nyilván nem egyszerű a játékvezetők helyzete sem, hiszen a színészkedés ma már sajnos a játék része (emlékezhetünk, hogy a múlt héten Marcus Smart mekkora kamu faultot próbált eladni) - a megoldás viszont hosszú távon nem lehet az, hogy a liga sokadjára is bejelenti: "igen, hibáztak a játékvezetők, ez van, sajnáljuk."

A legőrültebb végjáték?

A liga történetének egyik legőrültebb és legrosszabbul fújt utolsó 15 másodpercét láthatta a közönség. Manu Ginobili egyrészt rálépett az oldalvonalra, ami tilos, Dion Waiters egyértelműen ellökte őt, amit szintén nem szabad, de felugrani az oldalbedobás közben sem, Waiters tehát gyakorlatilag mindent elrontott, amit el lehetett, a játékvezetők viszont semmit nem ítéltek. A bedobás közben Russell Westbrook az oldalvonalon kívül futott el, amit tiltanak a szabályok, ahogy azt is, amit Kawhi Leonard csinált vele közben: megnézte a meze szakítószilárdságát. Danny Green a bedobott labdánál faultolta Kevin Durantet (előtte már korábban elindult az óra, minthogy bárki hozzáért volna a labdához, ez szintén hiba, de a zsűriasztalé), majd emlékezetes, hogy a Patty Millst blokkolni próbáló és a pályáról kieső Steven Adamst egy néző megpróbálta visszatartani attól, hogy visszamenjen a pályára. Az már csak hab volt a tortán, hogy LaMarcus Aldridge-re legalább egy faultot ütöttek a palánk alatt (leginkább Serge Ibaka) Mills hármasa és a lepattanó után - ha azt mondjuk, hogy a játékvezetők nem voltak a helyzet magaslatán, akkor valószínűleg igen finoman fogalmazunk, márpedig ezeknek a "néma sípoknak" a döntő többsége nem arról szólt, hogy a rájátszásban engedik-e a keményebb kosárlabdát vagy sem. A Spurs ettől függetlenül nem emiatt vesztett, több lehetőséget is adott nekik a Thunder, megint leolvadtak a végén, de a San Antonio ezt nem tudta most kihasználni.

Al Horford mérföldköve

A Hawks centere hányatatott pályafutáson van túl, több vállizom szakadása is volt, ugyanakkor soha nem hagyta el Atlantát: a dominikai származású magasember 2007 óta van a Hawksnál. A kilenc szezon alatt ez már a 71. playoff-meccse volt, ezzel ő a franchise rekordere, és alaposan túlszárnyalta édesapját, Tito Horfordot, aki az NBA-ben 65 meccsig jutott összesen – ebből 63 alapszakasz-összecsapás volt… Érdekesség, hogy Horford draftolása előtte nyolc évig nem jutott rájátszásba a Hawks, Horford érkezése után viszont zsinórban kilencszer – utóbbi egyébként a második leghosszabb ilyen élő csapatszéria, a San Antonio vezet 19-cel.

Ha a történelmet nézzük, a Cavsnek megint könnyű dolga lesz

Az első körben a Pistons ellen söpört a Cavaliers, ami azt is jelentette, hogy a rájátszásban sorozatban 12. mérkőzésükön is a Cleveland diadalmaskodott. Ilyen szempontból a Hawks sincs „jó bőrben”, a mai vereség zsinórban a kilencedik volt Teague-éknek a Cavaliers ellen. Az Atlanta az első körben a Boston ellen megszakított egy 1958 óta tartó átkot és kiverte a Celticset, Jamesék ellen is elűzhetik a démonokat – persze, ez még bőven kevés a továbbjutáshoz. A Pistons és a Hawks elleni széria egyébként az egész ligában jelenleg a két leghosszabb ilyen jellegű sorozat!

Kyle Korver lenullázva

A Hawks dobógépét leradírozta a pályáról a Cleveland: szűk 37 játékperc alatt egyetlen mezőnykísérlete és három büntetője volt, tökéletesen kivették őt a játékból Smith-ék. Korvernek voltak kimondottan fontos és jó időszakai a Boston elleni első körben, a Cavs ellen viszont általában csak szenved - erről annyit mondott, hogy a Cleveland mindig rá fókuszál és nem nagyon tud dobóhelyzetbe kerülni...

Újra kell kalibrálni a Hawks fegyvereit

Amíg a Cavsnél LeBron James és Kyrie Irving lubickolt, Kevin Love is agresszíven játszott, valamint Tristan Thompson is azt csinálhatta, amit a legjobban tud, az Atlanta fő opciói egytől egyik besültek az első mérkőzésen. Korverről már szóltunk, Jeff Teague 2/9-et szenvedett össze mezőnyből, Paul Millsapnek 19 dobás kellett 17 ponthoz, Al Horfordnak pedig 13 kísérlet volt szükséges a tízes határhoz - az elmondható, hogy az alapjátékokból a Cavs készült fel jobban. A vendégeknél akadt viszont egy extrát hozó Schröder, míg a hazaiaknál a kispad csak pár játék erejéig (Frye és Jefferson révén) tudott hozzátenni bármi hasznosat, így szoros lett az ütközet - a hajrában persze éppen a kezdőjátékosok pontjai kellettek volna...

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus