Playoff-percek: a small-ball és a rohanás küzdelme

Kerr extra small-ballra váltott - mindkét csapat rohant, ahogy csak tudott - Howard, a döntő faktor - Curry-t szabadon hagyta a Rockets.

 

Kinek jobb a small-ballja?

Bár a párharc előtt is volt szó arról, hogy mindkét gárda szeret két klasszikus magas helyett eggyel játszani, Dwight Howard sérülése miatt hamar rákényszerültek a felek ennek használatára. Ez eleinte nagyon jól működött a Rocketsnél, azonban Steve Kerr újított – sem négyes, sem ötös nem volt a pályán, Draymond Green játszott centert Barnes, Thompson, Curry és Livingston mellett. Ez maximálisan bejött, a totálisan széthúzott pályán főleg Livingston élt nagyon (ekkor szerezte pontjai jelentős részét), de védekezésben is ellehetetlenítette ellenfelét a GSW. Kérdés, hogy ezt mennyire lehet állandósítani, illetve ha a következő meccsen Howard játszani tud, bevállalja az ennyire éles kontrasztot Kerr – rögtön az első mérkőzésen komoly sakkjátszmát láthattunk.

Fussatok, bolondok!

Azt rögtön bizonyította mindkét csapat, hogy könyörtelenül kihasználja az ellenfél hibáit. Nagyon aktívan védekeztek a felek a periméteren, rengeteg labdalopást kíséreltek meg (8 ill. 9 sikerült is), ezekből pedig azonnal leindítottak – 28-28 pontot rámolt be a két együttes a gyorsindításokból. Ez a teljes párharc során komoly faktor lehet, hiszen mindkét gárdának nagy előnye a sebesség, az atletikusság és a tripladobás – ezúttal hárommal több labdát adott el a Houston, de kettővel kevesebb hármast értékesített, mint a Warriors.

Szűkül a GSW rotációja

Steve Kerr nem pihentettet túl játékosait, ellenben nagyon aktívan meccselt – a már említett small-ballra váltást követően alig módosított csapatán. Ennek köszönhetően Bogut mindössze 16 percet töltött pályán, Ezeli és Lee kapott még pár minutumot, de érdemben a Livingston-Iguodala párost dobta csak be a kispadról – Draymond Green például 42 percet játszott. Ezzel szemben McHale mind a négy padról beálló játékosának masszív szerepet adott, igaz, ebben Howard sérülése is szerepet játszott – a széria későbbi szakaszaiban sokat számíthat, hogy ki mennyire van túlhajtva.

Mi lesz Howarddal?

Az első negyed úgy alakult, ahogy azt a Rockets tervezte, Dwight Howard sorra szedte a lepattanókat, a vendégcsapat pedig 20-6-ra nyert a festékben – annak ellenére is, hogy a GSW hármasai már ekkor is ültek. Az ezt követő alacsony szerkezetekről már beszéltünk, de érdekes adat, hogy miután Smith eltrafálta a center térdét, a Warriors 46-32-re felülmúlta a Houstont a festékből – itt domborodik ki igazán, hogy mekkorát fordult a derbi ezen a ponton. Ha a középjátékos hadra fogható lesz a második meccsen, ezzel mindenképpen kell valamit kezdenie Steve Kerrnek, bár az is hozzátartozik a képhez, hogy a Memphis stílusa után nyilvánvalóan szokatlan volt az elején a Rockets rohanós játéka a hazaiak számára.

Curry-t jobban kell védeni

A Rockets nem törődött túl sokat az MVP zavarásával, inkább a saját játékukra koncentráltak – nem feltétlenül ez a megszokott védekezés a liga legjobb dobójával szemben. Jason Terry képtelen volt tartani a lépést a labda nélküli zárásokon át Curry-vel, Brewer és Smith is inkább csak közelebb lépett, mint ráváltott a Warriors irányítójára, ennek pedig 34 pont és hat tripla lett az eredménye. A Memphis mást sem csinált, csak próbálta elvenni Curry területeit a periméteren, ehhez képest a Rockets védekezése finoman szólva sem állt a helyzet magaslatán – annak ellenére, hogy Klay Thompsont borzasztó dobóhatékonyságba hajszolták. Tegyük rögtön hozzá: ezzel együtt is csak négy ponttal nyert a Golden State…

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus