Playoff-percek: a Thunder akarata érvényesült

Roberson előlépett

Andre Roberson 4,8 pontot átlagolt a szezon során, a Dallas elleni első körben 3,8-at, a Spurs ellen pedig még ennél is lejjebb adta - az első öt meccs során csak a harmadikon szerzett egyáltalán (!) pontot. Ehhez képest a sorsdöntő hatodik összecsapáson magához képest hihetetlen estét produkált: 14 pontos karriercsúcsot hintett 7 lepattanóval, két blokkal megspékelve. Öt triplakísérletéből hármat is a helyére küldött, holott a vonalon túlról utoljára a Dallas elleni harmadik meccsen talált be, és összességében is maximum 30%-os kinti dobónak számít...

Lassú volt a Spurs?

A hatodik meccsen 21-5-re (!) győzött az OKC a leindításból szerzett pontokat tekintve, Parkerék eladott labdáit kőkeményen megbüntették Duranték és átrohantak ellenfelükön. Két nagy futásuk is volt a meccs során, amikor lendületből szerezték a kosarakat, egy 15-3-as az első negyedben és egy 17-2-es a másodikban, ezek pedig gyakorlatilag eldöntötték a találkozót. Hiába atletikus játékos Kawhi Leonard és Danny Green, csapatszinten mégis lassabb volt a Spurs...

Mégsem elég a liga legjobb védekezése?

Az alapszakaszban a GSW támadójátéka mellett a San Antonio védekezése volt a fő "sláger", a texasiak szenzációsan fogták meg ellenfeleiket, elvették a tripláikat, Aldridge-et is jól építették be, és a liga legjobb védelmét rakták össze. Ezzel szemben az OKC ellen ez nem igazán látszott. Hiába voltak meg papíron az embereik Durantre és Westbrookra is, mindkét klasszis hozta magát: előbbi 28,5 pontot átlagolt 50%-os mezőnymutatóval, utóbbi pedig ugyan nem dobott jól, de 25,2 pontot és 10,5 gólpasszt így is hozott átlagban. Az utolsó két, Oklahoma City-ben lejátszott meccsen egyaránt 110 pont fölé jutott a Thunder, ráadásul meg kell említenünk azt is, hogy a félelmetes AT&T Center sem bizonyult bevehetetlennek - kétszer is győzni tudott itt az OKC.

Itt ér véget a dal?

Hiába a nagy elvárások, a szinte tökéletes offszezon (LaMarcus Aldridge és David West megszerzése), a szenzációs alapszakasz, még a nyugati döntőig sem jutott a San Antonio, ez pedig nem csak a szezon, de egy éra végét is jelentheti. A Spurs-drukkerek számára bizonyára csalódás ez a forgatókönyv, de jó eséllyel itt elbúcsúzhatnak Tim Duncantől és Manu Ginobilitől is - ugyan Duncan jól játszott az utolsó meccsen, gyakorlatilag ez volt az egyetlen jó teljesítménye a rájátszás során. Az alapkövek megvannak Aldridge és Leonard formájában, szeretnék megszerezni Mike Conley-t, Danny Green teljesítménye ugyan nem volt túl meggyőző idén, de a liga sztárposztjának prototípusa, és innen Magyarországról halkan, óvatosan azért sugallnánk Hanga Ádám nevét...

GSW-re hangolva

Az utóbbi évek talán legszervezettebb, legmotiváltabb és mentálisan legerősebb OKC-jét láthattuk a Spurs elleni szériában. Visszajöttek az első, borzasztóan elveszített meccs után, és ezt követően csupán egyszer kaptak ki, amikor Russell Westbrookból előbújt a legrosszabbik énje - ezt leszámítva ráerőltették akaratukat a San Antonióra. Ki tudták használni az erősségeiket, elvették a Spurs fegyvereit, és fizikálisan felőrölték ellenfelüket - ezzel az utóbbi hat évben negyedszer jutottak be a nyugati döntőbe. A következő ellenfél a címvédő, és bár legyőzni nem tudták az alapszakasz során Curry-éket, nagyon szoros meccseket játszottak velük, ahol egy-egy dobáson, döntésen múlt a siker - most nagyon éles a Thunder...