Playoff-percek: a végére elfogyott a Clippers

 

Josh Smith kellett a védekezéshez

Amióta a megosztó játékosnak számító Smith bekerült a kezdőcsapatba, megfordult a párharc – az erőcsatár elöl-hátul rendkívül hasznos munkát végzett. A hetedik mérkőzésen külön kiemelendő a védekezése, hiszen amikor ő védte a gyűrűt, csak 3/9-et dobott a Clippers (Howarddal szemben 3/8-at), ráadásul remekül fogta Blake Griffint is: a vendégek sztárja tíz dobásból csak négyet tudott értékesíteni Smith-szel szemben. Az, hogy Griffin életét meg tudta nehezíteni, döntő jelentőségűnek bizonyult, ráadásul az elöl beszórt 15 pont sem elhanyagolható…

Nem ment a catch-and-shoot a Clippersnek

A Los Angeles mindössze 7/28-as triplamutatót szenvedett össze a hetedik mérkőzésen, ráadásul azt a hetet is főleg leütés után szerezték – sem kialakítani, sem bedobni nem sikerült az üres dobóhelyzeteket. Mindössze 17,6%-kal tüzeltek a vendégek a catch-and-shoot szituációkból, ami egyrészt a lassan járó labdának, másrészt az atletikusabb és gyorsabb Rockets-periméternek volt köszönhető – ez a különbség a túloldalon is kijött a felek között. A Houston 47,6%-kal süllyesztette el a hármasokat ilyen helyzetekből, Trevor Ariza például mind a hat kinti dobását így értékesítette, és ez a faktor 15 pontos differenciát eredményezett a két csapat között.

Tényleg minden marad a régiben?

Doc Rivers nyilatkozata szerint a Clippersnél nem lesz nagy változás, meg akarják tartani DeAndre Jordant és a padra minimumért igazolni – kérdés, hogy valóban ez-e a jó út. Az ebben a szériában is kiderült, hogy a periméteren egyetlen igazán atletikus játékosa sincs a gárdának, ami még annál is súlyosabb probléma, mint hogy a kispad szinte teljesen üres – McHale egyszerűen bedobta Smith-t és Brewert, a Rockets nekiállt rohanni, a LAC pedig teljesen kifulladt. Ha a jelenlegi keretük megmarad, szinte minimális mozgástérrel kellene legalább két gyors és atletikus swingmant, valamint egy kintről is jól dobó magast szerezni, hogy igazán előre tudjanak lépni – reális forgatókönyv? Ha az, ha nem, valamit lépni kell, mert már Chris Paul sem fiatal, Blake Griffin hihetetlen dolgokra képes, bűn lenne még további éveken keresztül eltékozolni ezt a párost – főleg úgy, hogy esetenként már Jordan is megért a feladatra…

Az egyre inkább látszott, hogy elfáradtak a kaliforniaiak, például a korábban Redicktől látott jó védekezések teljesen eltűntek, ő és Crawford egyre tragikusabban dobott kintről, a folyamatos 40 perc feletti játék kiszivattyúzta őket. Bármilyen hasznos játékosok is, amíg itt legalább egy, de inkább két minőségi, atletikus embert nem tudnak megszerezni Doc Riversék, bármilyen tehetséges is a keret többi része, nem fogják átlépni saját árnyékukat.

Fejben (is) dőlt el a párharc

Az első négy mérkőzésen kérdés nélkül koncentráltabban és jobban játszott a Clippers, de 3-1-nél megtört bennük valami, míg a sarokba szorított Houston képes volt váltani – innentől minden óriásit fordult. Ugyanezt láttuk a hatodik meccs negyedik negyedében is, ahol a kiengedő LAC 19 pontos előnyt tékozolt el és engedte ki a kezéből a továbbjutást, a megalkuvás nélkül küzdő Rockets pedig ezt is kihasználta – a hetedik meccsen már egyértelműen Hardenék voltak fölényben, önbizalommal telve, pontosan kosaraztak végig. Ez az az önbizalom, ami idén megvan a texasi gárdában és korábban nem volt meg, ez az a változás, ami a nyugati második helyre és a főcsoport-döntőbe repítette őket – ez az a faktor, amit meglovagolhatnak a Golden State ellen is.