Playoff-percek: Andre Miller 38 évesen léphet fel a második körben

 

Andre Miller: jobb későn, mint soha

Ma hajnalban John Wall örömködéséről készült a legtöbb videó, de valószínűleg nem volt boldogabb ember a chicagói United Centerben a Wizards veterán irányítójánál. Miller eddig kilenc alkalommal szerepelt csapataival a playoff első körében, de mind a kilencszer ki is esett – tizedjére sikerült a továbbjutás, így a liga történetének egyik legjobban passzoló irányítója „vénségére” megízlelheti, milyen a rájátszás második köre. 

Sam Cassell lehet az új Brian Shaw?

A Nuggets vezetőedzője azután kapta meg jelenlegi állását, hogy segédedzőként nagyon nagy szerepe volt a Pacers felemelkedésében (az is megérne egy misét, hogy mekkora szerepe lehet a hiányának az idei vesszőfutásban…). Shaw elsősorban azzal szerzett nevet, hogy segített Paul George-nak szintet lépni, aki egy tehetséges játékosból playoffban is hatékony sztárrá vált. Most egy hasonló folyamat elején tart John Wall is.

A korábbi playoff-menő, háromszoros bajnok irányító munkája most először méretetett meg élesben, hiszen Cassell igazi terepe a playoff – a 4-1-es továbbjutás, Wall játéka és az idegenben aratott három győzelem már egy jó ajánlólevél kezdete lehet, amivel néhány éven belül valamelyik újjáépülő gárda vezetőedzői posztjáért indulhat harcba. Shaw és Cassell (akik az 1995-ös ngydöntőben találkoztak is) egyébként elég sok mindenben hasonlít egymásra, mindketten hasznos kiegészítőkként nyertek bajnoki címeket (Cassell később ki tudott törni ebből a skatulyából), szupersztárokkal játszhattak együtt - és kijárták a szamárlétrát, a Wizards segédedzője is ötödik éve van a csapatnál. 

Nem mindegy, hogy három vagy négy W

A 2010-es draft első helyén választott irányító eddig kétségbeesetten figyelte, ahogy ifjabb pályatársai elhúznak mellette, és ennek bizony sűrűn hangot is adott. Első három évadjában nem hogy az 50 százalék közelében nem volt a csapata, de még Keleten is nagyon gyengének számító mérleggel zárt (23-59, 20-46, 29-53). Ebben persze vastagon benne volt az is, hogy első évében 13, a harmadikban 33 meccset volt kénytelen kihagyni a játékmester. Persze az csoda, hogy nem görbült el, hiszen első évében rögtön láthatta a liga legrosszabb személyiségeinek krémjét, olyan csapattársai voltak, mint Gilbert Arenas, Rashard Lewis, JaVale McGee és Andray Blatche – vagy éppen Nick Young. 

Aztán ezek az arcok szép lassan kikoptak mellőle, olyan jó szellemiségű játékosok érkeztek, mint Trevor Ariza vagy Nene Hilario, a draftról sikerült megszerezni egy jó hátvédpárt is Bradley Beal személyében. Idénre állt össze az a csapat-csomag, amivel már lehetett valamit kezdeni, és Wall nem vallott szégyent – All-Star meghívása abszolút jogos volt, 82 meccsen remek számokat és kiegyensúlyozott játékot hozott. Az alapszakasz-vitézkedés azonban mit sem ér, ha valaki nem villant a playoffban, ám most már ez sem hibádzik: a három W (Washington Wizards és Wall) most már négyesre bővíthető a Winnel. 

Lassan ízlelgethetjük a Wizards playoff-szlogenjét: DC Rising – a főváros (és Wall) tényleg emelkedőben van. 

Crawford miért van az NBA-ben?

Ezt a kérdés már sokan feltették az utóbbi években, Tőrös Balázs szerint nem a ligába való, de mégis ott van és ilyen súlyú meccseket is vezet, mint a mai Thunder-Grizzlies. Márpedig a hajrában egy nagy hibát követett el: bő húsz másodperccel a vége előtt Durant két büntetőt dobhatott az egyenlítésért, az első szottyant, a második előtt azonban Crawford belesípolt, majd odarohant kiabálni a kispadhoz. A kisebb közjáték végül döntő befolyással bírt, hiszen
Durant kihagyta a másodikat, majd nyert a Memphis. Előtte is voltak „érdekes” fújásai, de azt már megszokhattuk tőle…

Egy tizeden múlhat a sorozat?

Ibaka kosarával zárult a Thunder-Grizzlies hosszabbítása, amivel nyert volna a hazai csapat, de visszanézték és kiderült, hogy nem engedte el időben – érvénytelen a dobás. Egyáltalán nem mindegy, hiszen így Memphisben eldőlhet a párharc a Grizzlies javára, ellenkező esetben a Thundernek kellett volna kettőből egyet hoznia. A Macik eddig tökéletesen fogják le Durantet és Westbrookot, de mégsem tudnak simán nyerni – ma is húszpontos előnyt adtak le és játszottak egy drámai végjátékot, igaz, az az egy tized most nekik kedvezett.

Hogyan tovább, Chicago?

A Bulls Rose sérülése és Deng elcserélése ellenére is remek szezont futott a rövid kispad ellenére. Az alapszakasz egyik kellemes meglepetése volt, hogy így is negyedikként jutottak be a rájátszásba, itt azonban már könnyűnek találtattak. Nagy kérdés, hogy mi lesz Rose-zal, hiszen ha ő vissza tudna térni a most már két évvel ezelőtti formájához, ez a csapat simán contender lenne – de ebben egyre kevésbé hisznek. Ha viszont a vezetőség is eljut odáig, hogy nem hisz, Rose pénzét ki kell takarítani és hozni mást. Pletykálnak Carmelo Anthonyról, az ő érkezése azonnal felemelné a Bikákat. A megalkuvás nélküli küzdőszellem és Thibodeau személye garancia arra, hogy ott maradjanak az elejében, azt a pluszt kell megtalálni, amivel újra a Heat-Pacers duó szintjére érhetnek.