Playoff-percek: az ötödik meccs varázsa

Csapatjáték

Egy egységben működött az ötödik meccsen a Celtics és ezt nem csak az támasztja alá, hogy egyáltalán nem Isaiah Thomas játékától függött a társaság - gyakorlatilag mindenben megosztoztak a terheken. Kezdhetjük azzal, hogy nyolc (!) különböző játékos védekezett John Wall ellen, de négyen értek el legalább tizennyolc pontot, öten dobtak legalább két triplát, öten szedtek legalább öt lepattanót, hárman osztottak ki legalább öt gólpasszt, hárman loptak el legalább két labdát és ketten is eljutottak legalább két blokkig - egységben az erő...

Fordult a világ az első negyedben

Az első két hazai találkozón 38 és 42 pontot kapott a Celtics, előbbi játékrészt 14, utóbbit 13 egységgel veszítette el, így nagyot kellett rohanni a fordításért - hasonlót tervezett egyébként a társaság a harmadik meccsen is, de ott nem volt esélye ledolgozni a korai hátrányt. Ezúttal viszont sokkal jobban kezdett az együttes, 21 ponton tartotta az első negyedben a Washingtont és 12 egységnyi előnyt épített ki - ezúttal Bradley-ék (a hátvéd 14-et dobott az első játékrészben) léptek meg a meccs elején és ők kontrollálták onnantól végig az eredmény alakulását.

A nagy futások párharca

Ez volt a negyedik alkalom az öt találkozó alatt, hogy valamely csapat legalább 16-0-s rohamot mutatott be - igaz, most először produkálta ezt a Celtics (16-0), eddig a Wizardsnak volt egy 16-0-s, egy 22-0-s és egy 26-0-s futása is. A mostani bostoni száguldás során sorozatban nyolc dobást hibázott a Washington, míg a túloldalon Thomas egymaga több gólpasszal zárta a kérdéses első negyedet, mint a teljes vendégcsapat.

Home, sweet home

Ahogy az első két meccsen a Boston és az előző kettőn a Washington, úgy most megint a Celtics akarata érvényesült, hihetetlen, hogy mekkora ereje van a két csapat között a hazai pályának. Erre egy jó példa a lepattanózás, a két fővárosi találkozón 95-69-re nyert ezen a téren a Wizards, most viszont 48-45-re a Celtics kerekedett felül - John Wall szerint eddig ők voltak a fizikálisabbak, most viszont a Stevens-legénység vette át az uralmat ezen a téren. A Washington egyébként 1982 óta nem nyert playoff-meccset Bostonban, viszont a hatodik találkozóra nézve bízhat abban, hogy otthon ebben a szezonban még egyszer sem kapott ki a Celticstől és a párharc során az aktuális hazai csapat átlagosan 18 (!) ponttal nyert...

Al Horford óriási segítség

Ugyan lepattanózásban talán lehetne keményebb (bár a Bulls ellen 8,5-et átlagolt), mégis nagyon nagy szüksége van ennek a Bostonnak Al Horfordra. A center amellett, hogy 69,4%-kal dob mezőnyből 16,4 pontot a Wizards elleni párharcban, ráadásul 58,8%-kal triplázik (3,4 kísérletből), nagy pluszt ad a passzjátékával is - a Bulls ellen átlagolt 6,5 gólpassza után most 5,6-ot jegyez meccsenként, sok terhet levesz a többiek és főleg Isaiah Thomas válláról. Emellett védekezésben is csipkedi magát, kioszt átlagban 1,6 blokkot, ráadásul mentálisan is nagyon sokat jelent az ő jelenléte - amellett, hogy játék közben is irányítja társait, a pályán kívül is folyamatosan dicséri, felkészíti a többieket. Az ötödik meccs után például méltatta Avery Bradley-t, de nem felejtette el megdicsérni Jaylen Brownt sem, akire azért kevesebb figyelem hárult, pedig ő is hasznosan kosarazott.

Avery Bradley a játékkal foglalkozott

A Wizards centere, Marcin Gortat nyilatkozta, hogy az előző meccsen Bradley azzal fenyegette, hogy a következő elzárásánál megveri - most nem volt szó ilyesmiről, viszont a Boston periméter-védekezésének alapja bizonyított támadásban is egy 29 pontos karriercsúccsal, amiből 25-öt az első félidőben hintett be. Bradley egész karrierje alatt kicsit radar alatt közlekedett, és sokáig csak egy Tony Allen 2.-ként volt elkönyvelve – kiváló védő, viszont támadásban vannak gondjai. Bár támadásban javul, de azért még most sem egy Klay Thompson, ha dobni kell, ebben a párharcban eddig masszív 34 százalékkal célzott, ezen belül a hármasokat 28 százalékkal értékesítette, ehhez képest a 12/19-es mezőny és a 4/7-es triplamutató egyenesen fenomenális. Azért egyet odaszúrt Bradley is, aki azt mondta a meccs után a csapattársainak, hogy a legjobb érzés az, hogy kétszer kikaptak a Wizards pályáján, most pedig ott zárhatják le a párharcot. Tegyük hozzá, hogy ehhez valószínűleg még egyszer szüksége lesz a Bostonnak egy így dobó Bradley-re…
 
Az ötödik meccs varázsa

A Boston Celtics nagyon gazdag rájátszás-történetében ez a párharc a 41. olyan eset, amikor hétmeccses sorozatban 2-2-vel mentek a felek az 5. meccsre. Ilyen esetben általában az a csapat nyeri a párharcot, aki nyeri az ötödiket, és ezt a Celtics históriája is alátámasztja. A zöldek a 41 meccsből 28-szor nyertek, ebből mindössze kétszer nem tudtak győztes sorozatot összehozni: 2009-ben a második körben az Orlando Magic ellen és 2010-ben a Lakers elleni nagydöntőben. A maradék 26 esetben ők jutottak tovább – nem kell messzire menni az előző ilyen szituációig, hiszen a Chicago Bulls elleni idei első körben is 2-2 volt az állás négy meccs után.

A Wizards 14-edszer lépett ebbe a folyóba, és eddig nem túl impresszív a statisztikájuk: mindössze háromszor nyerték meg az ötödik meccset és minden esteben tovább is mentek (legutóbb a Hawks elleni első körben). A statisztikákat kedvelő Wizards-drukkerek viszont abba kapaszkodhatnak, hogy a maradék 10 esetből kétszer mégis a csapatuk nyerte a párharcot: 1971-ben a Knicks elleni konferencia-döntőt, 1978-ban pedig a Bullets/Wizards franchise eddigi egyetlen bajnoki címét hozó nagydöntőt a Seattle SuperSonics ellen.