Playoff-percek: Azok a 70-es évek-show

A Hawks- és a Warriors-franchise kiböjtölte az újabb konferencia-döntőt – LeBron James és 2007 – Hogyan tovább, Grizzlies és Bulls?

 

Atlanta és Kelet eddig nem hozott szerencsét

A Hawks a liga egyik legrégebbi franchise-a: az eredetileg NBL-csapatot 1946-ban alapították, a BAA és az NBL NBA-vé történő összeolvadása óta (1949) tagja a ligának. Eredetileg Illinois államban játszottak Tri-Cities Blackhawks néven, majd átköltöztek Milwaukee-ba, itt már Hawks néven futottak – legszebb sikereiket azonban 1955 és 1968 között aratták St. Louisban: 1957 és 1961 között négy nagydöntőt játszottak, ebből egyet 1958-ban meg is nyertek. A franchise 1968-ban költözött el Atlantába, ahol az első két évben rögtön konferencia-döntőt játszottak (akkor még Nyugaton!), ígéretesen indult tehát a georgiai NBA-élet. Utána viszont átkerültek Keletre, és innentől elkerülte őket az igazán nagy siker, pedig olyan nevek játszottak itt, mint Pete Maravich, Dominique Wilkins vagy Dikembe Mutombo. A playoff első-második köre rendre a végállomást jelentette, írd és mondd 45 éven keresztül…

39 éve elátkozott elsőzők

A Hawks-szal egy időben indult a Warriors-franchise is, de ők egyből az NBA elődjében, a BAA-ben kezdtek – elég jól, ugyanis ők nyerték az első bajnokságot 1947-ben. Egészen 1962-ig játszottak Philadelphiában, 1956-ban újra bajnokok voltak, de több konferencia-döntőben is részt vettek. 1962 nyarán költöztek el San Franciscóba, ebben a korszakban két döntőt is elvesztettek, majd 1971-ben települtek át a szomszédos Oaklandbe, és felvették a Golden State nevet. Rick Barry vezetésével 1975-ben szerezték meg az újabb bajnoki címet, 1976-ban még eljutottak a legjobb négy közé, azóta viszont folyamatosan esnek-kelnek (39 év alatt 10 playoff-részvétel), a liga egyik legszerencsétlenebb alakulatának számítottak – egészen eddig az évig. 

Mi az esély egy Golden State-Atlanta döntőre?

Utoljára 2008-ban, az emlékezetes Boston Celtics-Los Angeles Lakers párharcban történt meg, hogy a két első kiemelt jusson be a nagydöntőbe, előtte a 2000-es Lakers-Pacers esetében érvényesült maradéktalanul a papírforma. A 80-as, 90-es években mindez jóval sűrűbben fordult elő: 2000-ben (Lakers-Pacers), 1996-ban, 1997-ben és 1998-ban (Bulls-Supersonics, illetve Bulls-Jazz), 1992-ben (Bulls-Trail Blazers), 1989-ben (Pistons-Lakers), 1984-ben, 1985-ben és 1987-ben (Lakers-Celtics) és 1983-ban (76ers-Lakers). 

A Spurs II. lehet LeBron James újabb nemezise?

Az Atlanta Hawks mestere, Mike Budenholzer hosszú évekig volt Gregg Popovich segítője, ebből adódóan ott volt az 2007-es bajnoki döntőben is, ahol a Spurs lemosta LeBron James Cleveland Cavaliersét. Most ilyen eredményre csak a legvadabb Hawks-drukkerek gondolnak, ugyanakkor érdekes, hogy James mindenkori csapata nagyon nem szeret a Popovich-iskola ellen játszani. 2007 mellett ki ne emlékezne a tavalyi sima Spurs-sikerre, de 2013-ban is egy legendássá vált Ray Allen-dobás kellett, hogy Jamesék ne hasaljanak el Popovich csapata ellen. Budenholzer eddig nagyon szépen veszi az akadályokat vezetőedzőként, de most ő is nagy teszt előtt áll: ha sikerül bejutnia a nagydöntőbe, akkor alighanem szobrot kap a Hawks arénája előtt. 

LeBron James 2007-es önmagát idézi

A Miami Heates Big Three-korszak közben szépen lassan feledésbe merült, hogy James a liga talán legjobb egyszemélyes hadserege, 2007-ben gyakorlatilag egyedül cipelte be a Clevelandet a nagydöntőbe. A 2010-es playoff után, a Miamiba történt távozása előtt éppen úgy tűnt, hogy ez a tulajdonsága egyben a legnagyobb hendikepje is – aztán ezt az attitűdöt szépen lassan levetkőzte Floridában, és sokkal inkább csapatjátékos, mint anno. Öt évvel később, a Bulls ellen azonban mindenkit emlékeztetett rá, hogy ha kell, még mindig képes egyedül eldönteni párharcokat. Kevin Love súlyos sérülése és Kyrie Irving nyavalyái miatt tulajdonképpen már a főcsoportdöntő is erőn felüli ettől a Cavalierstől, ráadásul egy igazi csapatkosárlabdát játszó Hawks jön szembe – azonban ne feledjük, 2007-ben James egyszer már volt hasonló helyzetben: a négy All-Start felvonultató Detroit Pistons volt az ellenfél a konferencia-döntőben, pályahátrányban…

Hogyan tovább, Grizzlies?

Az elmúlt öt évben soha nem látott magasságokba emelkedett Grizzlies, hiszen minden évben playoff-ba jutottak, kétszer a második körig, egyszer főcsoportdöntőig meneteltek – a jubileumi, 20. szezon után viszont sokasodnak a kérdőjelek. Az most is látszott, hogy ha mindenki egészséges, akkor a kezdőötösbe még a ligaelsőnek is beletörik a bicskája, nem is ezzel van a baj – hanem a konzisztenciával. A Memphisnél valakinél mindig beüt egy sérülés, idén ez a valaki Tony Allen és Mike Conley volt. Ha Conley arca nem törik el öt helyen és nem kell kihagynia meccseket, ha Allen combhajlítója nem húzódik meg, akkor hét meccsig mehetett volna a Warriors elleni párharc, és nem biztos, hogy a végén a GSW örül - mert egyértelműen megvoltak a Memphis hatékony fegyverei, csak éppen egyszerre nem tudták őket bevetni. Marc Gasol szerződése lejár, és nagyjából minden valamire való csapat rá fog hajtani a nyáron, a Grizzlies viszont kicsit aggódhat az összkép miatt. Zach Randolph és Tony Allen benne van a korban, Mike Conley ebben a rendszerben kiváló, de bizonytalan, hogy kicsit támadóbb szellemű csapatban mire lenne képes, a kispad néha mintha teljesen más játékot játszana, mint a kezdők – sok kicsi apró kérdőjel, amivel együtt már nem biztos, hogy a Memphisé a legjobb csomag, ami Gasol asztalára kerül. 

Hogyan tovább, Bulls?

A Chicago playoffjára alaposan rányomta a bélyegét, hogy Tom Thibodeau gyakorlatilag addig volt tekinthető Bulls-vezetőedzőnek, amíg versenyben volt a csapata. Legalább 2-3 csapat szeretné a kötelékében látni, de ebben a Bulls menedzsmentje már nincs benne… Nehezen lehet eldönteni, hogy a folyamatos sérülések (mint a Grizzliesnél), vagy Thibodeau túlzottan védekezésorientált rendszere az oka, mindenesetre tény, hogy öt év alatt egyetlen főcsoportdöntőt tudott felmutatni a gárda, ami összességében csalódás. Az idei rájátszásban is igaz a fenti állítás, voltak meccsek, amik sérülések miatt mentek el, de voltak olyanok is, ahol látszottak a rendszer hiányosságai. Az biztos, hogy Thibs még így is NBA-elit edző, de valamit változtatnia kell – hogy mit, arra már 99%, hogy nem Chicagóban fog rájönni. A Bulls alig titkoltan hónapok óta edzőt keres, leginkább az egykori NBA-profi, jelenleg egyetemi edző Fred Hoiberget hajtják – az NCAA-ből NBA-be való ugrás mostanában keveseknek jött össze, de Brad Stevens példája is mutatja, hogy járható út. Ám Stevens is csak azután tudta playoff-ba vezetni a Celticset, miután az összes régi motorost kitakarították a keretből – ezen analógia mentén gondolkodva egyáltalán nem lenne meglepő, ha a Bulls keretében előbb vagy utóbb szintén seperne a seprű…

 

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus