Playoff-percek: Beverley a Westbrook-stopper?

Fontos lehet a Wizards-pad

A szezon elején nagyon nagy hátránya volt a fővárosi csapatnak, hogy nem érkezett érdemi segítség a második sorból, majd később ebben (is) javultak, ami sokat dobott az eredményességükön. Kicsiben ugyan ez játszódott le a Hawks elleni első találkozón is, eleinte értékelhetetlen teljesítményt hozott a Wizards kispadja, később azonban összekapták magukat Bogdanovic-ék és fontos szerepet játszottak - Oubre és Jennings is hozzátette, amit kellett, az említett Bogdanovic-tól ráadásul még meg sem érkeztek a várt pontok. Scott Brooks csapatánál a későbbiekben is kulcsfontosságú lehet, hogy mit hoznak a cserék, mennyi terhet vesznek le Wallék válláról - elsőre hozták, amit kellett.

Pedig Sefolosha kellene

Nem lépett pályára a svájdi védőspecialista az Atlantánál, nélküle pedig köze sem volt a gárda védekezésének John Wall játékához. Dennis Schröder teljesen reménytelen dolgokat produkált hátul, más pedig szintén nem tudta tartani a lépést a Wizards ászával, márpedig ha ez nem változik a folytatásban, akkor túl sok keresnivalója nem lesz Mike Budenholzer együttesének, Sefolosha pedig alighanem hasznosabb lenne, mint Calderon, Dunleavy, de akár még a pocsék meccset hozó Hardaway-hez képest is...

A palánk alatt lehet remény, de nem így

Dwight Howard lepattanói és Paul Millsap kosarai jelentettek némi esélyt az Atlanta számára, de a második félidőben ez már nagyon kevésnek bizonyult érdemi periméter-védekezés és Wall megállítása nélkül. Mégis erre építhetnek a továbbiakban, mert akkor voltak partiban, amikor a palánk alatt ki tudták használni erőfölényüket, harcolták ki a büntetőket és elnyomták Gortatékat - ezt kellene még párosítani azzal, hogy Wallt Howard karjaiba terelik és ha őt ezzel nehezebb helyzetbe hozzák, akkor lehet esélyük. Azonban ehhez jóval agresszívebbé kell válniuk, Paul Millsap szerint ők kosaraztak, a Wizards pedig MMA-zott, de ez valójában annyit jelentett, hogy Markieff Morrisék átérezték a playoff súlyát, Howardék pedig egyáltalán nem - az első lépésnek annak kell lenni, hogy tudatosítják magukban: ez a rájátszás, nincs hibázási lehetőség. 

Beverley ennyit ér?

A Rockets védőspecialistájának van már közös múltja Russell Westbrookkal, finoman szólva sem kedvelik egymást, a mostani párharc első meccsét pedig Beverley kiütéssel nyerte - gyakorlatilag levette a pályáról a Thunder MVP-jelöltjét. Westbrook szörnyű estét produkált, végig szenvedett, sem saját maga, sem a társai számára nem kreált jó helyzeteket, folyamatosan adta el a labdákat (kilencig meg sem állt) és egész csapatát megfojtotta ezzel - csak az első negyedben jutott el rendszeresen a Gibson-Adams pároshoz a labda, később ők szinte semmit sem tettek már hozzá támadásban. Beverley munkája aranyat érhet a Houstonnak, hiszen az azért látszott, hogy amikor Gordon vagy más védte Westbrookot, akkor rögtön jöttek is a pontok utóbbitól - kérdés, hogy ez hosszabb távon mennyire fenntartható. Hozzá kell tenni, hogy Beverley elöl is parádézott, 21 pontot szórt be, a döntő harmadik negyedben ebből nyolcat vállalt - elsőre egy-egyben is Westbrook fölé nőtt.

Roberson sem segíthetett

Kérdéses volt a párharc előtt, hogy James Harden csuklója mennyire jött rendbe és hogy mire megy majd Andre Roberson ellen, akivel szemben az alapszakaszban többször is szenvedett - 35% alatt tüzelt a Thunder elleni meccseken Szakáll, amely elsősorben Roberson dicsérete. Most is őt tette a hazaiak sztárjára Billy Donovan, de ezúttal nem talált fogást Hardenen, utóbbi sokszor zárás nélkül is megverte és az első félidőben 17 alkalommal jutott el a gyűrűig - az már csak hab a tortán, hogy a fordulás után még hatékonyabbá vált ő és a Houston játéka is, de már az első két negyed során sem tudtak vele mit kezdeni a vendégek. Westbrook nem opció Hardenre, esetleg Oladipót lehet még megpróbálni rajta, de a legjobb lehetőség még mindig az, hogy bíznak Roberson javulásában - duplázni, csapdázni nem nagyon érdemes Hardent, mert azonnal ott marad egy üres dobó. Ezúttal utóbbirea nagyon figyelt az OKC, le is fogták a Rockets tüzéreit, de így is kaptak 118 pontot, úgyhogy ez sem biztos, hogy jó megoldás...

Rendben, mi van még?

Brutális estét produkált Damian Lillard és CJ McCollum, de ez sem ért győzelmet a Blazersnek, ennél többet pedig nem nagyon várhatnak már ettől a párostól - sőt, a realitás az, hogy nyilvánvalóan nem fognak minden este így dobni. A GSW alapvetően nem végzett rossz munkát, ennél persze tudnak ők sokkal keményebben is védekezni, de ez a 75 pont inkább Lillardék extráját jelzi - Jusuf Nurkic nélkül viszont ez a maximum, amit kihozhattak magukból. Változtatni túl sok lehetőségük így nincs, ráadásul most hátul sem voltak vállalhatatlanok magukhoz képest, jól működött az "első szűrő", szereztek labdákat - adódik a kérdés, hogy miben tudnak még fejlődni? Kíváncsian várjuk, de leginkább azt, hogy visszatér-e Nurkic a következő találkozón.

Green előtérben

Draymond Green ismét megmutatta, hogy miért ő a Warriors fő motorja,  hiszen amellett, hogy támadásban bevert 19 pontot, közte 3/4 triplát, kiosztott kilenc gólpasszt is, védekezésben pedig gyönyörű dolgokat művelt. Három labdaszerzése mellett öt blokkot osztott ki, az egyikkel a földbe gyalulta Damian Lillardot, egy másikkal egy 2v1-es leindítást hatástalanított, egyszer végigsprintelte a pályát és leszedte a támadót az utolsó pillanatban, kétszer pedig zsákolást nyomott vissza - brutális hatékonysággal dolgozott hátul. Nagyon kellett is ez csapatának, mert rajta kívül csak Kevin Durant volt az, akire nem lehetett panasz, Steph Curry is többet hibázott a kelleténél, Klay Thompson pedig magához képest kifejezetten gyengén játszott.

Nem a Death Lineup büntetett

A Blazers Nurkic nélkül súlytalan és fegyvertelen volt magas poszton, a Warriors pedig itt tudott némi fölényt kialakítani az első meccsen. Nem használták túl sokat a Curry-Thompson-Iguodala-Durant-Green ötöst, mindössze néhány percig alkalmazták ezt a sort, viszont a harmadik negyedben McGee, majd a negyedikben David Westt szállt be nagyszerűen centerposzton és kulcsszerepük volt a GSW sikerében. Az ő zárásaik, energiájuk, magasságuk sokat számított ezúttal, ráadásul a gyűrűt is jól védték - nem csak a small-ball lehet győztes szerkezet Steve Kerr csapatánál.

Túl sok előnyt adott a Boston

A bostoni magasemberek majdnem egy félidőn keresztül láthatatlanok voltak, csak a nagyszünet előtt kezdett éledezni Al Horford, így még a vártnál is sokkal hatékonyabb volt a chicagói támadópattanózás – Robin Lopez ipari mennyiségben szerezte a lecsorgókat, ráadásul Bobby Portis is remekelt, kintről-bentről extrát nyújtott. Horford a végén azért szépen belelendült, és ez a későbbiekben komoly gondot okozhat a Bullsnak, ugyanakkor Amir Johnson teljesen súlytalan volt, az Olynyk-Zeller duó pedig nagyon keveset volt pályán, hogy érdemi beleszólásuk legyen a meccs alakulásába. De nem csak pattanózásban adott ajándékokat a Boston: Jae Crowder már a második negyed elején összeszedett három faultot, így menedzselni kellett a játékidejét, Rajon Rondót pedig képtelenek voltak megfogni, az ex-bostoni úgy játszott jól, hogy igazán nem kellett megszakadnia sem elöl, sem hátul. 

A Bulls jobban akarta

Nagyon keményen kosarazott a Chicago, mindenki nagyon koncentrált volt, érdekes módon talán Dwyane Wade nem találta a játékát – viszont így is labdákat szerzett, blokkolt, Jimmy Butlerrel és Rajon Rondóval kiváló periméter-védekezést mutattak be, és ez átragadt a többiekre is. Robin Lopez parádésan védekezett, az inkább pontszerzésben jeleskedő újonc Zipser is nagyon odatette magát hátul, Jerian Grant a negyedik negyedben kiválóan lépett fel akkor, amikor Rondo faultgondokba keveredett. Nagyon akarta ezt a győzelmet a Bulls, a Boston nem volt teljesen éles, és nem arról volt szó, hogy Thomas vagy a csapat a haláleset miatt szétszórt lett volna, egyszerűen az 50-50-es labdák nagy részét odaajándékozták a Chicagónak - ha ezen változtatnak, akkor a 0-1 ellenére is sokkal esélyesebbek a továbbjutásra, mert a Bulls semmi váratlant nem mutatott.