Playoff-percek: Bosh és a Heat a csúcson, Stephenson lent

Stephenson átesett a ló túloldalára

Az Indiana fenegyerekét sokan szeretik sokoldalú játéka miatt, de idén nagyrészt az ő „érdemes”, hogy a csapat morálja teljesen szétesett. Az All-Star gála óta sokszor öncélúan játszott, a saját értékét próbálta felsrófolni, lehetett hallani öltözői balhéjáról is. Itt, a Heat elleni sorozatban pedig teljesen elveszítette a fordulatszámot, mindössze egyetlen meccsre sikerült LeBron Jamest limitálnia, akkor faultgondokba kergette. Egyébként minden találkozón a saját showműsorát csinálta, sokszor kabaréba illően, de ma már inkább bicskanyitogatóan. A borzalmas floppokon kívül a hatodik meccsen csúnyán lemészárolta Norris Cole-t, ami legalább olyan súlyú tett volt, mint Mario Chalmers faultja az első meccsen. Stephenson folyamatosan az ellenfél játékosainak idegesítésével foglalkozott alpári módon, viszont az első két meccset leszámítva sokat nem törődött a játékkal. Sokatmondó Paul George nyilatkozata, aki „nem tudja”, hogy Stephensonnak maradnia kellene-e a csapatnál – a morálnak semmiképp sem tesz jót sem a viselkedése, sem a nyilatkozatai.

Csúcsformában várja a döntőt a Heat

Erik Spoelstra remekül használta ki a mély keretet, a lehető legkisebb intenzitással játszatta végig az alapszakaszt, majd a playoffban is igyekezett frissen tartani játékosait. Ennek köszönhetően összesen három vereséggel jutott be a címvédő a döntőbe, ráadásul mindhárom meccsen extrát (60%-os triplázás, megőrülő Paul George) játszott az ellenfél. Wade kicsit visszavett, de még mindig frissnek tűnik, James most lendült bele, Rashard Lewis a semmiből kezdőjátékos lett, Chris Andersen is a legjobbkor tért vissza a sérülésből, Norris Cole is nagyon hasznos, Chris Bosh pedig régen látott nagy kedvvel kosarazik. A formaidőzítés tökéletesre sikerült, sokkal kevésbé fáradtak, mint a tavalyi vagy a tavalyelőtti döntőben, önbizalommal telve várhatják a Spurs-Thunder párharc győztesét.

Bosh, mint régen

A Big 3 harmadik tagja egyre kevesebb szerepet kapott támadásban, szinte kizárólag triplákat és középtávolikat dobált, de igazi figurát nem játszottak ki rá. A Pacers elleni sorozatban az első három meccsen szenvedett, mindegyiken kilenc pontot szerzett, a negyedik elején viszont átszakadt nála a gát és azóta szárnyal. Az utóbbi három meccsen 23,3 pontot és 8 lepattanót átlagol 1,3 blokkal, 15,6 dobást vállal és 55%-kal értékesíti is ezeket. Sokkal agresszívebben játszik, bár a tripláit továbbra is eldobja (jól teszi, 42%-kal céloz kintről, pedig több, mint négyet vállal meccsenként), de most már a gyűrű alatt is hatékony, leütésből, leválások után is eredményes. Ez az a faktor, amire nem tudott válaszolni a Pacers és amire elég nehezen tud válaszolni majd esetleg a Thunder, de akár a Spurs is.

Stephensonra nem hatott az "atyai" intelem

Larry Bird figyelmeztetése ellenére ma sem bírt magával a Pacers hátvédje, úgy tűnik, tetszik neki a felhajtás, ami körülötte van.

Ezúttal csak a meccs korai szakaszaiban jegyezhettünk fel tőle "produkciót": előbb James orrát piszkálta meg, amikor éppen állt a játék, majd Norris Cole-ét - sajnos utóbbi eset már éles szituációban történt, járt is érte a flagrant foul.

Jól kezdte egyébként a derbit Stephenson - három triplát és egy duplát is elsüllyesztett a hazai gyűrűben-, ám a második negyed elején ellőtte a puskaporát, a maradék 33 percben nem szerzett már több pontot.

A Király visszatért

Sejteni lehetett, hogy az ötödik meccsen fautgondok miatt gyengén teljesítő LeBron James ki akarja köszörülni a csorbát, a meglepetés az lett volna, ha nem így tesz.  

A meccs elejétől fogva nagyon aktívan támadta a gyűrűt, nem tudtak előtte maradni a Pacers védői. Az első négy kosara mindjárt betörésből született -triplát nem is emelt rá az est folyamán-, és közben a asszisztokkal sem maradt adós: Battiert például egy remekbe szabott lőtt passzal ajándékozta meg az első negyed végén, amellyel 10 pont fölé hízott a Heat előnye - Stephenson streetballos megnyilvánulásai sem zökkentették ki tehát a kosárlabdára koncentráló LeBront.

Hibbert-faktor semlegesítve

Az első mérkőzésen még rendesen meggyűlt a Miami baja a hórihorgas centerrel, ezt követően azonban kezdett halványulni, és az alapszakasz során bemutatott fojtogató Pacers-védekezés is léket kapott.

Abszolút nem volt az az elrettentő erő Hibbert, mint a tavalyi konferenciadöntőben - különösebb gond nélkül támadták Wade-ék, sokszor kihúzták komfortzónájából )vagyis a gyűrű alól), 0.8-as blokkátlagát James, Bosh és Andersen is meccselte, a vele kapcsolatban sokat emlegetett "verticality" pedig elveszítette jelentőségét. A párharc közepén magára találó Chris Bosh pedig csak tetézte a bajt kinti dobásaival.

10.8 pontot átlagolt a konferenciadöntőben - pontosan annyit, mint az alapszakaszban, tehát a támadóoldalon sem tudott dominálni, 41.5%-os mezőnymutatója a leggyengébb a Pacers kezdőötöséből. Erre a párharcra is jutott dobott pont nélküli meccse, csakúgy mint a korábbi kettőre (az Atlanta ellen kettő, a Washington ellen pedig egy alkalommal nullázott).

A Pacers végighajtotta az alapszakaszt, hogy a konferenciadöntő hetedik meccsét otthon vívhassák meg a Heat ellen - ezért a hetedik meccsért volt minden, amely el sem jött végül. Hogy mi zajlott a háttérben, mi volt a gond a csapattal, talán sosem tudjuk meg.

A Tiszaligetből a Keleti döntőbe

Kisebb érdekesség a honi kosárbarátoknak, hogy a Miami-Indiana párharc során mindkét csapat kispadján ült olyan játékos, aki korábban ellenfélként megfordult Szolnokon - és mindketten vereséggel távoztak az Olaj otthonából.

2012 január 17-én a belga Okapi Aalstar vendégeskedett Báder Marciéknál egy EuroChallenge meccsen, soraiban azzal a Chris Copeland-del (és Justin Holiday-jel), aki az EC egyik top játékosa volt akkoriban, 20.1-es átlagával a legjobb pontszerzőnek bizonyult a sorozatban.

A mérkőzés Horváth Ákos 7/8-as triplamutatójáról, na meg az Olaj 112-78-as sikeréről emlékezetes (Trotter is gurított 28-at), Copeland és Holiday is mindössze 8-8 ponttal zártak.

A Heat padján pedig - még ha csak civilben is, hiszen nem az aktív keret tagja - tegnap éjjel is ott ült az a Justin Hamilton, aki az Olaj történetének első hazai Adria Liga meccsén (2012. 10. 03.) a Cibona Zagrebet erősítette.

Az összecsapást 75-71-re az Olaj nyerte, köszönhetően Báder 18 pontos, 14 pattanós erődemonstrációjának, valamint Brandon Gay 20/12-es dobóteljesítményének.

A Miami padmelegítője 7 pontot és 5 pattanót kapart össze cserecenterként, és látványosan nem bírt a szolnokiak csapatkapitányával: 18 perc alatt beütött 4 faultja is alátámasztja ezt.

Egyikük játéka sem hagyott mély nyomokat a nézőkben (mint ahogy több korábbi NBA játékos produkciója sem, elég csak Smush Parkerre emlékezni), tegnap éjjel mégis ott voltak a konferenciadöntőben - de talán hazánkban elért eredményeik is azt mutatják, igenis van keresnivalója országunknak a nemzetközi mezőnyben.