Playoff-percek: Durant és a GSW is megkapta, amit akart

Kevin Durant kiteljesedhetett

Az egész szezonban, de különösen a playoffban, és kifejezetten a döntőben látszott, hogy milyen az, amikor Durant egészséges és igazán jól érzi magát a pályán és nincsenek korlátai (igen, talán Westbrookra gondoltam...). A Warriors szellemisége a végére teljesen beszippantotta, nyomát sem lehetett rajta látni a korábbi feszültségnek, és végre áttört nála a gát – óriási magyar sportnyilatkozat-közhellyel élve "tette a dolgát", és úgy tehette, ahogyan neki a legjobb. Az összefoglalóban már említettük a számait, egészen brutális dobásmutatója mellett (vastagon 50-40-90-es klub) a játék többi elemében is nagyon-nagyon hasznos volt, megkockáztatom, hogy élete legkomplettebb játékát nyújtotta ebben a döntőben. Nem kétséges, hogy bekerült egy elit klubba, 29 éves kora előtt gyakorlatilag már komplett a pályafutása (Év Játékosa az NCAA-ben, Év Újonca, alapszakasz MVP, All-Star MVP, döntő MVP, gólkirály, NBA-bajnok, olimpiai bajnok, világbajnok). Az sem kétséges, hogy részéről folyt. köv. ugyanitt jövőre is. 

A Warriors visszaült a trónra

A GSW is megkapta, amit akart, egy évvel a 73-9 és a 3-1 után egyrészt leoktatták a komplett nyugati mezőnyt (Parker+Leonard says hi, de a döntőt elnézve nem verték volna ki ezt a Warriorst), másrészt nagyon keményen vágtak vissza a Cavaliersnek a tavalyiért. Megtörtént, amire számítottak a szakírók, Steph Curry becsicskult nagyon okosan megosztotta a terheket Duranttel, Steve Kerr patikamérlegen osztotta el a labdákat a játékosai között, az eddig sem az egójáról híres Klay Thompson elfogadta a harmadik opció szerepét, Draymond Green pedig megértette, hogy ebben a csapatban a korábbinál is egy fokkal jobban megoldják mások a támadójátékot, neki csak a védekezéssel és a kémiával kell foglalkoznia. Megoldotta, így most már hivatalosan is a liga történetének egyik legjobb "csapat-összeragasztója" (glue guy). Onnantól, hogy ez a négy sztár megtanult egymás mellett játszani, már csak a kiegészítők finomhangolása volt a legfontosabb – ezt pedig megoldotta az élet, pont a playoff előtt dőlt ki Durant hosszabb időre, így mindenki bele tudott lendülni a szezon legfontosabb időszaka előtt. Nem akarunk nagyon előre tekinteni, hiszen sok kérdőjel van a csapattal, elsősorban a fizetésekkel kapcsolatban, inkább rögzítsük: három év, három döntő, két bajnoki cím a Golden State mérlege. 

LeBron James a csúcson van

Fura ezt leírni azok után, hogy 4-1-re verték csapatát a nagydöntőben, de James most mindenképp rászolgált a Király becenévre. Az alapszakaszt már egy kicsit lefürdötte (persze lefürdés és lefürdés között is van különbség, nagyon keveseknek volt valaha olyan csúcs-szezonja, mint LBJ-nek az idei pihentető üzemmódja), a rájátszásban pedig abszolút beast mode-ba kapcsolt. Keletet úgy ahogy van, beszántotta és sóval hintette be, a nagydöntőben pedig senki nem tudta még csak lelassítani sem. 42.4 perc alatt masszív tripla-duplát átlagolt (33.6 pont, 12 pattanó, 10 gólpassz), mellé jött 1.0 blokk és 1.4 labdaszerzés. Ahol hiányérzete lehet, azok a triplák (38.7%) és a büntetők (64.9), ez ellen a GSW ellen ez a két rossz statisztika nem fér bele. Ha innen még feljebb tud lépni, akkor azt a triplák-büntetők terén teheti meg, egyébként gyakorlatilag elöl-hátul tökéletes volt a játéka. 

A Cavs kérdőjelei: Kevin, kispad

Kyrie Irving kicsit rozsdásan kezdte a szériát, de aztán belelendült, 29.4 pontja elég impresszív, irányításban, passzolásban lehetett volna jobb (4.4 gólpasszra 3.2 eladott labda sok), de amit lehetett, megtett. A csapat többi része viszont úgy ahogy van, csődöt mondott ebben a nagydöntőben. Persze mindenkinek akadtak jó meccsei, de Kevin Love ötből háromszor borzasztó volt (és nem a támadójátékára gondolunk elsősorban, hanem a védekezésére), JR Smith két értékelhetetlen, két elfogadható és egy kiváló meccsel jelentkezett, Tristan Thompson pedig az első három összecsapáson gyakorlatilag nem volt pályán tartható, csak nem nagyon volt nála jobb opció a palánk alá. A cseresor rutinos játékosaitól nagyon-nagyon kevés jött, Richard Jefferson 5.8 pontos átlaga a legjobb, de persze a jó nem ez – a többiek támadásban még ennyit sem tettek hozzá. Már pedig ebben lehetett volna az ereje a cseresornak, hiszen Kyle Korverről és Deron Williamsről mindenki tudja, hogy mínusz egy embert jelentenek hátul, rendesen rá is játszott erre a Warriors – ezzel nem lett volna gond, ha cserébe ketten a túloldalon rojtosra lövik a hálót. Ha valahol előre kell lépnie a Cavsnek, az a kispad, mert ez a garnitúra jövőre lehet, hogy már Keleten sem lesz elég. James már ma hajnalban az öltözőfolyosóban idézte Kyrie Irvingnek a Terminátort ("Visszatérünk"), de jó kérdés, hogy ki lesz benne ebben a "többesszámban". 

Nagyon egyben volt a Warriors kerete

A szezon előtt a kiegészítők helyzete nem volt rózsás, és az alapszakaszban akadtak is kisebb-nagyobb gondok - viszont a playoffban kiderült, hogy Iguodala még éppen elég jó, Pachulia hozta a bajnoksághoz elengedhetetlen bad ass attitűdöt, Livingston továbbra is tökéletes cserehátvéd ebbe a rendszerbe, David West parádésan alakítja a rutinos magasember szerepét, JaVale McGee megmentette a karrierjét, Pat McCaw-n pedig nem igazán látszott, hogy újonc. Teljesen tiszták voltak a csapaton belüli szerepeik, mindez sikerrel párosult – innentől kezdve le sem nagyon vakarhatják magukról a még nem járókeretes és bajnoki címet nyerni akaró veteránokat. 

Három MVP van a GSW-ben

Nem Andre Iguodaláról szólt az idei playoff és a nagydöntő, de a 2015-ös döntő MVP-je az ötödik meccsen visszacsempészett valamit a régiből, 20 pontot szórt és óriási mezőnymunkát végzett védekezésben – ha ő nem rázza meg magát, lehet, hogy nem nyer ma a Golden State. Fentebb írtuk, hogy Draymond Green egy igazi glue guy, ugyanezt elmondhatjuk Iguodaláról is, aki tökéletes hatodik embere a Warriorsnak a rájátszásban immár három éve. 

Az agresszivitás volt az egyik kulcs

Draymond Green a meccs után beszélt a negyedik meccsről, a játékvezetésről és az agresszív játékról, ami óriási vihart kavart pár napja: "néha a fújások nem úgy jönnek, ahogy neked jó. Általában amikor egy csapat olyan agresszíven lép fel, ahogyan ők a negyedik meccsen, mindenki azt mondja: De a Cavs volt az egyik legagresszívebb csapat, akik ellen valaha játszottam. Általában, ha agresszív vagy, a fújások úgy jönnek, ahogy neked jó. Ma este sokkal agresszívebbek voltunk, így több fújás is nekünk lett jó. A játékvezetők kétséges esetekben mindig az agresszívebb csapat javára döntenek. Azért, mert az agresszívebb csapat érdemli meg jobban."