Playoff-percek: ezért kell Joel Embiid a Sixersnek

Ezért kell Joel Embiid

A Miami elleni széria második mérkőzését is kihagyta a Philly klasszis centere, még mindig nem épült fel teljesen arcsérüléséből - ugyan dobálgatott már a meccs előtt, de egyelőre nem tudni pontosan, hogy mikor térhet vissza. Márpedig ez a találkozó éppen "Embiidért kiáltott", hiszen pontosan az ilyen helyzetekben lenne rá óriási szükség: amikor nem ülnek a hármasok, nem működik a gyors, minél nagyobb spacingre és sok mozgásra épülő játék, oda lehetne adni a centernek a labdát pozícióban, aki megbüntetné az ellenfelet és megnyugtatná saját csapatát. Brett Brown is erről beszélt az összecsapás után, szerinte Embiid az igazi "difference maker", több szempontból (a védekezést, a matchupot és a mentlitását tekintve) is kulcsfakator és egész más lesz a helyzet, ha visszatér - csak kérdés, hogy ez mikor történik meg és hogy nem lesz-e már túl késő, hiszen a pályaelőny elúszott, a következő két mérkőzésen pedig vissza kell azt szerezni, különben bajban lesz a gárda.

Előkerült a régi Wade

Ha nem is a tíz évvel ezelőtti, de mondjuk az öt-hat évvel ezelőtti Dwyane Wade-ből élvezhettünk ma 26 percet, a Miami veterán klasszisa gyakorlatilag eldöntötte a mérkőzést csapata javára. A zsákolásokat leszámítva szinte mindent bemutatott eszköztárából, volt rá jellemző módon megbontott kettő-kettő, elegáns floaterrel befejezett betörés, pozícióból könyörtelenül bedobált hátradőlős tempók, leütésből a gyűrűbe küldött középtávolik, majd a negyedik negyedben egy igazi "Wade-szerű", vakoldalról érkező labdaszerzés is Dario Sariccsal szemben, amelyről Brett Brown azt mondta, hogy a meccs legnagyobb játéka volt. A hátvéd 7/7-tel kezdett mezőnyből, 15 pontot szórt a második negyedben és végül 28 egységgel zárt, Erik Spoelstra szerint ilyenkor csak hátra kell dőlni és ki kell élvezni a helyzetet - valóban, nem tudhatjuk, hogy látunk-e még hasonlót Wade-től, lehet, hogy a következő találkozón már nem tud érdemben hozzászólni. Azt mindenesetre még hozzátette a tréner, hogy a pontjai mellett a jelenléte, játéka megnyugtatta a többieket is, akik sokkal magabiztosabban mozogtak ezúttal, ez is döntő faktornak bizonyult. Nem mellesleg Wade megelőzte a playoff örök pontlistáján Larry Birdöt és fellépett a 10. helyre. 

Az első félidő utolsó 15 percére vonatkozó statisztikák pedig finoman szólva is beszédesek:

A két végletet már láttuk a Phillytől

Az első meccs kiütéses győzelmében természetesen a jó rendszer mellett óriási szerepet játszott az extra dobóforma is a Sixersnél, főleg Marco Belinelli dobott be mindent, ami csak a kezébe került - a második találkozón viszont láttuk ennek ellentettjét is, amikor még a jó helyzetek is sorra kimaradtak. Az tiszta, hogy Embiid nélkül nagyon függ a gárda a tripladobás hatékonyságától, főleg ha Ben Simmons előtt összezár az ellenfél, máshoz nem nagyon tudnak nyúlni, úgyhogy ennél mindenképpen jobban kell célozniuk idegenben, ha nyerni szeretnének - láttuk tőlük már az extrát és az "offnightot" is, most be kellene állniuk középre. Mint ahogy a széria során láttunk már egy extra Wade-meccset is, ki tudja, hogy mi maradt még benne és hogy mit tud még előhúzni a Heat, ha a veterán nem játszik így - az 1-1 jelenleg a Miaminak kedvez, de eddig két szélsőséges meccsen vagyunk túl, még rengeteg minden történhet, főleg ha Embiid visszatér. 

LaMarcus Aldridge tűélesen látja a helyzetet

A meccs után a Spurs 34 pontot szerző magasembere így nyilatkozott: „ma megpróbáltuk harcra kényszeríteni őket, és ezt a mentalitást tovább kell vinnünk a következő hazai meccsekre, emellett bízni abban, hogy jobban célzunk kintről – ha sikerül, a srácok komfortosabban érzik majd magukat. Úgy érezem, jót fog tenni nekünk a hazai pálya, de az intenzitást magunkkal kell vinnünk, hogy legyen esélyünk a győzelemre.” Aldridge szavai összefoglalják, amit láthattunk: a Spurs sokkal jobban védekezett a 116 kapott pont dacára is, mint az első meccsen, viszont 4/28-cal dobtak kintről, amivel ritkán lehet nyerni a GSW otthonában. Az a második meccsen is látszott, hogy Gregg Popovichnak eléggé meg van kötve a keze, nem nagyon tud variálni a kerettel, a felállásokkal – apróbb módosítások biztosan lesznek a harmadik meccsre, de alapvetően azon múlik, hogy egyáltalán fognak-e meccset, hogy elöl-hátul egyszerre játszanak-e jól. Azt is tegyük hozzá Aldridge gondolataihoz, hogy a harmadik negyedben, amikor fordított a GSW, ő sem sokat tett azért, hogy legyen ritmusa a támadásoknak: amikor elkezdték agresszíven duplázni, vagy nem jött tőle passz és elerőlködte, vagy bokához-tokához adta a labdákat.

Nem mostanában dobott ennyire rosszul a Spurs

Az olyan meccseket tekintve, ahol legalább 20 triplakísérletük volt, a 4/28-as triplamutató a második legrosszabb százalékot jelenti a rájátszásban az 1997-98-as szezon óta íródó Popovich-érában. Ennél rosszabbul közel 14 éve, 2004. május 15-én, a Lakers ellen dobtak, akkor egy 3/24-et hoztak össze. Azon a meccsen egyébként ott volt Tony Parker és Manu Ginobili is, mindketten 0/5-tel dobtak a triplavonal mögül, most Parker 0/1-gyel, Ginobili 0/3-mal zárt.

Kevin Durant nem tette meg a szívességet

Az első meccs után még azon viccelődött Popovich, hogy megkérik Durantet, ne legyen ennyire jó, azzal is utalva rá, hogy megnehezíteni meg tudják KD dolgát, de ha megrázza magát, nem lehet vele mit kezdeni. Ez ma is így volt, de a nehéz pillanatokban rendre tovább tudta lendíteni a csapat szekerét, például a harmadik negyedben, amikor 66-58-ról 66-67-re fordított a San Antonio – itt kétszer egymás után odaállt és pókerarccal beverte a meccset megfordító hármasokat, ami után már egyszer sem vezetett a Spurs. Ami ezen kívül rossz hír a San Antoniónak: nem tűnt úgy, hogy a maximum fordulatszámon pörögne…

Hová tűnt Zaza Pachulia?

Papíron a grúz a Warriors kezdőcentere, de Steve Kerr már a playoff előtt bejelentette, hogy JaVale McGee kezd majd – ez eddig rendben is lenne, hiszen McGee jobb opció Aldridge-ra. Az viszont meglepetés, hogy Pachulia az első két meccsen pályára sem került, a második összecsapáson akkor sem, amikor David West bokasérülést szenvedett – még Jordan Bell is megelőzte a rotációban. West sérülése egyébként nem súlyos, nem kell meccset kihagynia, ami jó hír a kaliforniaiaknak, mert ma rontott dobás nélkül szórt 10 pontot, McGee pedig 5/7-tel célzott mezőnyből, eddig remekül működik a magasemberek rotációja. Jó kérdés, hogy Pachuliának valami egészségügyi gondja van, egyszerűen jegelik, vagy csak úgy gondolkodnak, hogy rá majd akkor lesz szükség, ha Curry visszatér és a megszokott kezdővel dolgoznak, mindenesetre eddig a pályán nem tűnt fel a hiánya.