Playoff-percek: Gobert és Rivers lehet a döntő faktor?

Későn eszmélt Budenholzer?

Nagyon tudatos, de nem túl hatékony támadójátékkal nyitott az Atlanta, a hazaiak szinte minden labdabirtoklásukból igyekeztek Millsaphez és Howardhoz juttatni a labdát, akik aztán vagy megoldották, vagy kiszórták valamelyik triplavonalon álló hátvédnek. Ennél azonban gyorsabb, pörgősebb volt a Wizards, különösen úgy, hogy nagyon sokszor voltak pontatlanok Millsapék és sorra gyártották az eladott labdákat, amelyekből könnyű lerohanásokhoz és előnyhöz jutott a Washington. A második félidőre váltott a Hawks és akkor már Schröder kezében voltak a döntések, Howard keveset is játszott (összesen 23 percet), átváltottak alacsony szerkezetre, ez pedig bejött - ekkor ők diktálták az iramot, ők tudtak rohanni, labdákat szerezni, Millsap pedig nagyon komoly gondot okozott Gortatéknak. A hajrában aztán nem tudtak mit kezdeni John Wall klasszisával, aki gyakorlatilag egymaga megverte őket a kettő-kettőkből, erre pedig már nem érkezett válasz - a zárások mögül betörésből, középtávolról is halálos volt a karmester, ráadásul a leváló társait is megtalálta. Valahol a párharc elején írtunk arról ebben a rovatban, hogy a small-ball lehet a Hawks esélye, de később inkább azzal voltak eredményesek, hogy a festékben vették át az uralmat - végül mégis az alacsony szerkezetben volt esélyük az életben maradásra, hiába nyertek a festékben.

Wall volt az első kör legjobb irányítója?

Sok remek teljesítmény (a teljesség igénye nélkül Curry, Conley, Chris Paul, Harden, Westbrook, Lillard, Parker) érkezett eddig a rájátszásban egyes posztról, de amit John Wall hozott, az talán mind közül kiemelkedik. A Washington karmestere nem csak egyedüli stabil pontja volt csapatának, de gyakorlatilag igazán gyenge meccset sem játszott, végig irányította, "oktatta" társait, védekezésben is fellépett, amikor kellett és a végjátékokban is rendszeresen lehetett rá számítani - ez pedig ráadásul továbbjutást is ért a Wizardsnak. Az utolsó meccsen bemutatott negyedik negyede önmagáért beszélt, momentumfordító blokk, majd több demoralizáló kosár, 19 pont és 44 perc - a párharc során összesen 29,5 pontot átlagolt 60 TS% felett, 10,3 gólpasszal és  tovább emelte az alapszakaszban látott szintjét. Hozzá kell persze tenni, hogy az ellefél az Atlanta volt, éppen ezért váratjuk kíváncsian, hogy megtartja-e kirobbanó formáját a Boston ellen...

Avery Bradley a Celtics motorja

Nagyszerű szériát produkált a Boston hátvédje, ugyan nem kezdett jól, de Rajon Rondo kiesése után (és ahogy fejben összeszedte magát a Thomas tragédiája miatt összeeső Celtics) már abszolút kulcsszerepe volt a fordításban. Amellett, hogy a lehető legjobban limitálta Jimmy Butlert (az utolsó négy meccsből egyszer hozott csak jó számokat a Bulls sztárja), támadásban is produkált két nagyszerű estét - végül 16 pontot átlaggal és 41%-os triplamutatóval zárta a szériát. Butler vele szemben mindössze 37%-kal dobott az első öt meccsen és itt a hatodikon sem volt túl nagy hatása a játékra, nem adott gólpasszt, nem dobott triplát, kicsit sem tudott csapata élére állni.  Az, hogy Bradley egytől háromig bárkit képes leszedni a pályáról, de legalábbis lassítani, óriási fegyvertény a Boston számára és a Wizards ellen is kulcsszereplő lehet a Wall-Beal párossal szemben - ha mellé még így is dob, akkor kijelenthető, hogy jelenleg ő a Celtics legfontosabb játékosa.

Kellett Gerald Green is

Az első meccsen hat percet kapott a swingman Brad Stevenstől, a másodikon pályára sem küldte, a harmadiktól kezdve viszont a kezdőben kapott helyet - sosem tudjuk már meg, hogy ez, a Celtics mentális megerősödése, vagy Rondo kiesése volt-e a döntő faktor. Green mindenesetre egyszer játszott csak gyengén a hátralévő négy találkozóból (akkor volt csak esélye a Bullsnak), a maradék három összecsapáson viszont bevert 9/20 triplát és 42 pontot, emellett a sebessége nagyon sokat jelentett védekezésben is - nagyon fontos szerepet töltött be ezúttal és ahogy korábban már írtuk: ezzel valószínűleg megmentette NBA-pályafutását.

Dwyane Wade ideje leáldozott

Az ötödik meccs után (ami számára a legjobb volt) is írtunk már a Bulls veteránjáról, most ideje összegezni a rájátszását: 47,2 TS%-kal szenvedett össze 15 pontot, két (jóindulattal) jó meccse mellett volt két jelentéktelen, egy gyenge és egy értékelhetetlen. Védekezésben nagyjából az első két találkozón tartotta magát, amíg volt Rondo, kevesebb szerep hárult rá és volt ereje, de a clutch játékát is csak egyszer, a második összecsapáson tudta megmutatni. Hozzátéve, hogy egy évvel ismét idősebb lett (a következő szezon derekán tölti be a 36-ot), ezúttal is csak hatvan meccset (29,9 perccel) bírt az alapszakaszban, itt a playoff végén is megsérült és egyébként is rengeteget vesztett hatékonyságából, úgy fest, hogy jövőre már nem nagyon érdemes vele komolyan számolni. Jelen pillanatban egy 15-20 perces kiegészítő szerepkörre lehet alkalmas, a második sorból beszállva, pihenve, mentorként, de amikor megy neki, akkor még mindig életveszélyes fegyverként - csak hát ugye jövőre még van egy 23,8 milliós játékosopciója...

Gobert dönti el?

A Jazz centere kidőlt az első meccs első támadásánál és bár azt a mérkőzést óriási csatában, plusz energiákat mozgósítva behúzta a gárda Joe Johnson buzzerével, jól dokumentálhatóan hiányzott a festékből a védelem oszlopa. Gobert nélkül 80-60-ra nyerte a lepattanózást az első meccseken a Clippers, ám ahogy a francia visszatért, megfordult ez a trend és vele 85-65-re a Jazz került már fölénybe ezen a téren - itt persze megemlíthetjük Blake Griffin kiesését is a LAC oldaláról. Gobert vezetésével a negyedik-ötödik meccsen a Jazz 92-64-re nyert a festékből, nem csoda, hogy mindkét találkozót behúzta és a hatodik találkozón is addig voltak egálban, amíg a center játszott. Ő amellett, hogy védekezésben rengeteg hibát korrigál és parádésan segít be, kizárja a Clipperst a festékből, támadásban is sokszor ad plusz lehetőségeket Haywardéknak a lepattanókkal - ezt nem tudja senki pótolni, most ráadásul Favors egyébként is rossz napot fogott ki. Ezek után nem túlzás azt állítani, hogy az döntheti el a hetedik meccset, hogy a bokasérülést szenvedő Gobert tud-e játszani vagy sem, illetve ha igen, akkor milyen állapotban - ha ő 100%-os, idegenben is továbbjuthat a Utah.

Chris Pault azért érdemes figyelni

Ugyan most is volt két "choker" eladott labdája a végjátékban, összességében a 38 pályán töltött percéből 35-36-ban oktatófilmbe illően kontrollálta a játékot a Clippers irányítója - a hetedik meccstől függően azért még módosíthatja a feljebb tárgyalt "John Wall az első kör legjobb egyese?" kérdést. CP3 az eddigi hat meccs során egyetlen egyszer dobott 50% alatt (47,6% volt akkor), egyszer maradt 25 pont (21 volt akkor 60%-kal) és mindig eljutott legalább nyolc gólpasszig is. Amellett, hogy hihetetlenül képes uralni a pályát és a tempót, a hatvan gólpasszára jutó 16 eladott labda is szenzációs, főleg hogy mellé el is lopott 12-t - az egész széria során három büntetőt hibázott és bár volt egy 1/6-ja kintről, összességében 40% felett céloz a triplavonalon túlról is. Mindez 63 TS%-kal beszórt 27,3 pontot jelent, de a számoknál vele kapcsolatban mindig többet jelent az a játékintelligencia, amit mutat - a mostani végjátékban is kétszer találta meg az ideális mismatchet (Inglest) maga számára, amikor az ellenfél nem reagált, akkor duplát dobott, amikor igen, akkor pedig kiosztotta egy üres triplára. Ja és még egy dolog: a szériában Joe Johnson hatékonyságával dob az utolsó öt percben...

Austin Riversnek van jelentősége

Sérülés miatt az első négy meccsen nem játszott a hátvéd, az ötödiken még csak "ismerkedett" a helyzettel, most viszont azonnal nagyon komoly szerepet vállalt csapata sikeréből. Doc Rivers a kezdőbe jelölte fiát, aki aztán 35 percig fent is volt a parketten, bedobott 13 pontot és főleg a végjátékban értékelődött fel - a Clippers-védekezés fő gondját tüntette el azzal, hogy nem volt szükség Jamal Crawfordra. Ezt tetézte azzal, hogy bedobta a kulcsfontosságú hármast Paul kiosztásából és ha ilyen teljesítményt nyújt, azzal akár változtatásra is késztetheti a Jazzt, mert így nem nagyon voltak már mismatchek a végjátékban - illetve igen, de ez a következő bekezdés tárgya...

Jordant le kell vinnie a Jazznek

A végjátékban le kellett "parkolni" DeAndre Jordant Doc Riversnek, mert már érett a Jazz hackelése, így viszont nem maradt bevethető magasember, csak Speights - pontosan ezt akarta Quin Snyder, azonnal rá játszott ki egy olyan figurát, amelynek a végén George Hill könnyed ziccert dobhatott az üres festékben. Ez az, amit többször el kellene érnie a Jazznek akkor, ha Austin Riversszel megoldja a periméter-problémát a Clippers - a palánk alatt még mindig óriási területek lehetnek, ha nincs fent Jordan. Őt vagy faultgondokba kell kényszeríteniük, vagy a hackeléssel leültetni és akkor megnyílik az út Hill és Hayward előtt, mert ebben a formában így nem működik a gépezet - a Paul-Rivers-Mbah a Moute trió éppen meg tudja fogni a Jazz dobógépeit és ebben a szerkezetben már JJ Redick gyengeségei sem feltűnőek.